crohn-colitis.hu

Köszönöm a tanácsokat, hsz-eket!

Hát lehet, hogy nem hiszitek el de colitisz elõtti idõszámításban (rövidítve ezentúl: c.e. :) ) rengeteg-rengeteg olyan könyvet olvastam, amik a belsõ út és béke megtatlálásáról, pszichoanalízisrõl, pszichológiai alapokról, személyiségjegyekrõl szólnak. (ne a "megtérek és jó leszek2 könyvekre gondoljatok!) Sõt! Még jártam ún. szabadegyetemre is néha egy-egy elõadásra!
Na ugye a suszter cipõje mindig lukas, mert a baráti körömben én voltam mindenki lelkikukája, most meg senki sincs mellettem ezek közül az emberek közül. Szerintem az ember magán változtat a legnehezebben, magát fogadja el a legnehezebben. A másik hibáit , dolgait könnyebben veszem, mert szeretem vagy kedvelem az illetõt és egészében olyan amilyen. De a saját hülye sorsomat nem tudom most elfogadni.
És nem akarok teljesen - még jobban bezuhanni. Persze, hogy nem külsõ segítség kell, de lehet, hogy egyedül és a csak a családdal most nem fog menni, mert valahogy túl sok most mindenbõl..

Irigykedve nézem az embereket , a barátiankat, hogy õk egészségesek én meg itt állok ilyen undorító betegséggel ugyanolyan fiatalon mint õk.
Õk tervezik a karácsonyt, szilvesztert, nyaralást, nekem erre esélyem sincs :( Hogy tudnék elmenni úgy pld. nyáron valahova, hogy állandó wc-parába legyek, állandóan a fajanszt lessem, hogy mi jön belõlem. Egyszerûen nem tudom elfogadni, hogy ezentúl ez már mindig így lesz. Nem tudom a miértjét és ez iszonyatosan elkeserít.

És emellé ugyanúgy megkapom a mindennapi gondokat mint bárki más....

Szóval: ha külsõ pszichológus segítség nem is, de valami mindenképpen kell, mert ez így most nagyon nem jó!
Itt a fórumon pedig kaptam bõven hideget-meleget, amibõl azt vontam le, hogy kár volt ennyire megnyílni, mert sok olyan emberke mond véleményt és ad szintem már már utasítást, hogy mit hogy kéne csinálnom, akik nem ismerhetnek,nem tudják hogy és miként élek - élünk, mint engedhetek meg magamnak és mit nem, stb.
Persze sok segítséget is kapok, ez tény, de kevés ahhoz, hogy átbillenjek!

Köszi mindenkinek

Vikimami! Én pont máshogy látom most ezt, mint a többiek. Mikor megtudtam, hogy beteg vagyok, én jártam pszichológushoz, nem is kevés ideig. Nagyon szerettem a dokimat, nem kért soha pénzt és nem is kaptam soha gyógyszert, de jó volt kiönteni neki a lelkemet, mert néha már utáltam magam azért, mert mindenkinek a környezetemben panaszkodtam, sírtam és az "idegeire mentem". Sok tanáccsal látott el és néha úgy a lelkemre beszélt, hogy azt utána én is tudtam magamnak folytatni. És egy idõ után már nem mentem hozzá, mert alkalmaztam a tõle ellesett technikákat. Szóval mindent összevetve nekem bevált, bár hosszú távon tényleg saját magunkon tudunk csak segíteni. De ha úgy gondolod hogy szükséged van segítségre, akkor szerintem keress fel egy dokit, csak ne felejtsd el azt soha, hogy neked is tenned kell érte!! Ne keseredj el, mert ahogy hatni fognak a gyógyszerek és beállítják neked mjad a megfelelõket, nem lesz már annyira ez a wc-para és jobban is leszel! Nem kell így élned mindig, hidd el!!! Kitartás!!

Hát Rigor ,téged aztán nagyon kedvelhet odafent valaki ha ilyen szerencsés vagy:)))))
Vannak akik viszont elfordulnak a másiktól amint kiderül,hogy beteg.Én is ismerek ilyet,de azokat nem nevezném barátnak.

Vikimami! Nekem nagyon sokat segitett a nehezebb idõszakokban a kineziológus.Jobbulást.Magdus

Szép napokat!
Hát a "barát-téma" nálam óriási csalódást hozott: mint már említettem, 13 éve van/volt/ egy olyan barátnõm, akivel kilométerekkel arrébb is rohantunk egymáshoz ha szerelmi csalódás, családi vita, haláleset volt és mindig-mindig meg tudtuk egymást vigasztalni, kiatartottunk másik mellett!
Mostmeg.....Patrik születése elõtt megbeszéltük, hogy heti 2x hoz enni, - nem lakik messze, munkahelyi ebédet hozott volna-  hogy ez ne legyen gond. Patrik most két hónapos, 2x fél órára ugrott át a "barátnõm", szóval ilyen ételhordás mellett éhen halhatnék Egyébként õ a keresztanyu is.... Hiba volt.
Nálunk nem a betegségem, hanem Patrik születése húzta szét a barátságot. :(
Sok haver van, de õk csak haverok. Nem is tudnak a betegségemrõl mert szégyellem, hogy én ezt kaptam az élettõl, félek, hogy megundorodnának tõlem.
Néha átugornak, beszélgetünk -ami nekem nehezemre esik mostanában mert mi is legyen a téma, én a gyerekkel vagyok itthon, nem tudok semmi izgit tálalni, a beleim állapota meg nem érdekelne senkit...
Az viszont Rigorral ellentétben nálam igaz, hogy van egy társam,férjem, aki most még kitart mellettem. De ne felejtsük el, hogy õt már 10 éve ismerem, és a terhességemig egészségesnek számítottam! Ha most ismerne meg, nem kellenék, ez szinte 100%!

Magdus drága! Ne haragudj, de nem hiszek a kineziológiában. Pár éve voltam pánikbetegség miatt, nem segített semmit, viszont sokba került! :( Köszönöm, hogy segíteni próbálsz.

Ja bocs összekevertem, azt hittem a kriopraktikára gondolsz. (pedig tudom mi a különbség, és mégis - úgy tûnik nagyon nem voltam képbe amikor írtam ezt a hsz.-t) Na persze a kineziológiának is van több ága, de ami term. gyógyász szinten megy az hasonlít is a kriopraktikára, csak izomteszteléssel dolgozik, - de abban is hasonlít hogy a hatásosság a 0-hoz konvergál. A humánkinezológia az pl. rendben van,  de az egész mással, sportélettannal foglalkozik:)

Apacsanya: rengeteg olyan könyv van ami "A titok" címmel jelenik meg. Az elborult ezotériától a network marketingen, és összeeskövéselmléeteken át a hogyan legyünk sikeresek és vonzók témákban lehet ilyen címmel könyveket találni.

Apacsanya!
A gondolataimat írtad le!!!

szia Apacsanya!
Én az általad említett dolog nekem filmben van meg, gyorsabb mint a könyv, mert másfél órát kell csak rászánnod. Én sokszor már tanmeseként nézem, ha nagyon padlón vagyok megnézem és ad egy újabb löketet. De sajna én is nagyon hamar visszazuhanok. Amúgy meg tényleg mûködik, mert én is tapasztaltam mind a negatív, mind a pozitív dolgokat is. Ha rágódom akkor jönnek a bajok csõstül, ha meg jobban vagyok lelkileg akkor meg jönnek a pozitív dolgok is.
Velem hasonló dolgok történtek, hogy mindig csak adtam, nem kaptam vissza szinte semmit, pont ezért is írtam egy elõbbi hozzászólásomban, hogy szépen nem maradtak barátaim. Bár az ilyen barátok akiknek csak addig vagyok jó, míg adok, az ilyenek nem is barátok és ne szívják le az energiámat. Mert ebbe ahogy írtad nagyon bele lehet fáradni.
Meg kell találni az arany középutat, én is ezen munkálkodom mostanság....több kevesebb sikerrel.

Ildikócska!
Tudod én már olyan régóta keresem azt a bizonyos középutat, de még nem bukkantam rá. Szerintem nincs is. Van küzdelem az életben, ami elvileg nemesít meg jól lefáraszt. A többi meg?...útközben valahol elveszett.

Rigor: Bingó!!

Hát Rigor nem vígasztaltál meg.
Nem akartam én padló alá inni magam, csak lazúlni szerettem volna. De az elmúlt napok kínjai után úgy éreztem ez igazán járna nekem. De miután õrülten rinyálok egy újabb görcsös rohamtól valószínû maradok az ásványvíznél és örülök, hogy élek.- Talán egy alkoholmentest megengedek magamnak.- Ha jól emlékszem a sör engedélyezett. Úgy is csak itthon fogok ücsörögni.

Halika!

Jövök az okos tanácsommal. :D
Apacsanya ha nagyon rákívánkozol egy kis alkoholra hát egészségedre!:D
Ha szarul vagy már mindegy,ha meg nem akkor ennyi jár a lelkednek is.:D
És mielõtt valaki támadásba lendül,ez az én tanácsom.Az enyém,nem másé,és nem általánosítani meg hülyeséget kombinálni belõle.:D

pá

Kedves Vérengzõ. ÉN elmentem a tb-s rendelésre, de nem volt szerencsém. Szerintem az útkeresés során egyik embernek az egyik módszer, másik embernek meg a másik módszer válik be.
Én kétszer is megkaptam ennek a doktornõnek a címét, mielõtt elmentem volna hozzá és a második esetben, mikor megint mástól kanyarodtam felé, úgymond "jelnek" vettem és nekem bejött. Fizetõs... még bírom anyagilag... de ha sorra veszem, hogy mióta tart, akkor azt kell mondanom, hogy drága... de hát mi nem drága? Én nem akarok senkit se rá, se le beszélni semmirõl, az a fontos - szerintem - hogy az ember valamiben találja meg azt a hangot, ami neki segít. Ha úgy tetszik, én rengeteg pénzt "kidobáltam" sokféle módszer megismerésére és most ennél a nõnél tartok ott, hogy az eddig számomra csak frázisoknak hallatszódó mondatokban meglátom a valódi jelentést (legalábbis én valódinak érzem a jelentésüket). és sokszor van monoton tevékenység közben, hogy több éve elhangzott, addig üres mondatok megtelnek tartalommal (ez így elég túldramatizáltnak tûnik, de én most így látom).

Vérengzõ
Mindenképp olyan orvost keress,aki pszichiater-pszichotarapeuta egyben!!
Külön külön sza...t se érnek.
Én sima pszichiaterhez jártam az 5000 1 óra de elég volt fél óra mindig 3000-et fizettem 2 hetente majd havonta elég volt menni.Már nem járok,mert a gyógyszer magában kevés,erre rájöttem már.
Most én is pszichiater-pszichotarapeuta-t keresek,aki gyogyszeresen,és lelkileg is kezel egyszerre.

Véendzõ!
Tatabányán van egy tuti pszichiáter ! Ha érdekel! És ingyen van !Monka: Általában õk tudják mit miért kérdeznek , aztán észre se veszed és ott van a megoldás a problémádra a szemed elõtt :)

Monka,a pszichotarapeuta-nak nincs jogosultsága gyogyszert felirni,a pszichiater-nek van.Egyik csak tablettával gyógyít,másik csak a lelkedet gondozza,ezért jó ha van egy olyan orvos aki mind a kettõ egyben.Mert az a leghatékonyabb.
A tarapeuta tudja mit kérdezzen,nem te kezdeményezel,mindíg õ kérdez,tanácsot ad,segít ellazult állapotba kerülni,és úgy megnyílni,stb stb.
Mindenki azt mondja nem tud egy idegennek megnyílni,de ez ha ott vagy megváltozik,és hidd el beszélni fogsz,és csak azt veszed észre h eltelt az idõd,de még mindig lenne mit mondanod :)

Szerkesztette: Breki (2010-08-03 15:46)

A multamból kifolyólag nagy nyomás alatt is úgy hazudok mint a vízfolyás,de ez más hidd el,mert tudod,hogy ez a te érdeked,és ez másról szól!

szevasztok.
Vérengzõ, én Pesten járok 7 ropi/alkalom, de például nekem azt mondta a doktornõ, hogy ha anyagilag nem tudom, akkor is keresünk megoldást, de ne hagyjam abba.
Nekem nincs szükségem gyógyszerre, de gondolom, õ elirányítana, ha kellene (még itt a körzetesnél elmondás alapján az volt az elsõ, hogy a pszichiáter felírt egy elég durva szert, de azt nem is szedtem be...).
Nos, az enyém (höhö) annyira profi, hogy ahogyan beszélek (vagy hallgatok), figyel és kábé 3 másodperc alatt tudja, hogy mit ragadjon meg. Félelmetes, de hát neki(k) erre kihegyezett mindenük. Én is azért mentem hozzá, mert olvastam egy doktornõrõl, aki hipnoterápiával kezelt egy colitisest és nagyon jó eredménye volt, õt kerestem  meg, csak õ meg tovább irányított, mert most már rákos betegekkel foglalkozik.
Szerintem - ahogy figyelem a társadalmat - az emberek kb. 80%-ra ráférne, hogy találkozzon jó szakemberrel, aki az õ hullámhosszán segít (nem ítélkezik meg ilyenek, mert az aztán szart sem ér). Szóval, ha kudarc is van az ilyen keresésben, azért nem szabad abbahagyni, fõleg, ha az embernek van olyan érzése, hogy foglalkozni kell vele (van akinek nincs, és nem is fog soha menni, mindannyian mások vagyunk).

Köszi a válaszokat. Nagyon jó, amiket írtatok. És örülök, hogy van, akinek segített, ez megerõsített abban, hogy mûködhet a dolog.

Szilka!
Édrekel a dolog. Hogyne érdekelne? :D

Amúgy én például sokkal könnyebben megnyílok egy idegennek, mint egy ismerõsnek. Pláne, hogy nem tanácsért megyünk el. A pszichológusnak az a dolga, hogy ráébresszen a helyes útra, de úgy, hogy azt te magad mondd ki.

Szerintem ismeretlennek könnyebb megnyílni, mert lehet, hogy soha többet nem látom, nincs mit veszíteni. De ahogy mondtad, ismerõsnek sokkal nehezebb.

Szuszidi, te el tudod mondani a párodnak, hogy gyerekkorodban milyen sérelem ért, amit mélyen elnyomtál magadban és nem is jön a felszínre, csak egy szakember segítségével? Ha ez így menne, akkor nem lenne egy darab pszichoszaomatikus betegség sem.
Nem arról beszélt Breki, hogy nem lehet elmondani az ember párjának, hanem nem tudja az ember elmondani, mert azt sem tudja mi a baj, és miért van szarul, miért lesz IBD-s stb.

Szuszidi, nem egyrõl beszélünk.

Na elkezdtem járni pszichológushoz. Egyelõre ott tartunk, hogy valószínûleg a betegségem kialakulása miatti depresszió az, ami visszahat és okozza az újabb visszaeséseket. Kicsit ördögi kör :S

Sziasztok!:)
Összeszedtem a bátorságomat és úgy döntöttem, hogy én is megszólalok...:) Gyakran visszatértem az oldalra olvasgatni titeket, mert nagyon jól esik látni, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal. 20 éves lány vagyok, 3 éve crohn beteg. Korábban már jártam pszichológushoz a betegség miatt, és nálam nagyon sikeres volt, teljesen tünetmentes lettem miatta több, mint egy évre, csak aztán kezdõdött az egyetem, az új helyzetek, a félelmek és sajnos ott vagyok megint, ahol kezdtem...:( Ezért gondoltam arra, hogy most megpróbálkozok ismét valami terápiával, csak egyszerûen annyi szakembert találtam, hogy nem tudok dönteni! Ráadásul telefonálni sem merek úgy alapjáraton, szóval valaki e-mail címes kellene:D Nem tudnátok ajánlani egy megbízható, bevált, jó  hipnoterapeutát/pszichoterapeutát? Köszönöm elõre is:)