#1 2004-07-16 16:29

Suhi
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Miért pont velem?

Miért pont én? Miért pont velem?

Valószínűleg már mindenkiben felmerült ez a kérdés egy-egy rossz periódus idején. Nagyon érdekelne, hogy rendeztétek le magatokba, hogy oldottátok fel a feszültséget, miután tudatosult bennetek, hogy milyen betegséggel kell felvenni a harcot. Milyen válaszokat találtatok a kérdésre? Hogyan dolgoztátok fel? Meg tudtatok már békülni a sorsotokal? Talán ha ezt megosztjuk erőt meríthetünk egymásból, vagy segítünk valakit válaszhoz jutni.

Nincs jelen

 

#2 2004-07-16 16:30

Suhi
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Akkor én el is kezdem. Mikor kiderült, nem értettem. Vallásos vagyok, mindig figyeltem másokra, sosem bántottam mást, és nem értettem miért büntet Isten egy ilyen betegséggel. De mivel vallásos vagyok, és a buddhizmus is eléggé érdekel, elgondolkoztam, vajon mi lehet vele a célja. Buddhizmus tanai alapján ez az én karmám, magyarul a keresztem, a feladatom. Egy ezoterikus azt mondta, hogy az emésztőtraktus gyulladásos betegsége általában a belső lelki konfliktusból adódik, belső elégedetlenségből fakad.
Ezeket szem előtt tartva, gondolkoztam. Mindig maximalista voltam, és mindig nagyon mélyen megéltem a dolgokat, sokat aggodalmaskodtam, tervezgettem, s ha nem sikerült mérhetetlen csalódással kellett megküzdenem. Folyton elégedetlenkedtem a súlyommal, a külsőmmel, az életkörülményeimmel. Talán azért kaptam a betegséget, hogy életmódot változtassak, hogy lazítsak, hogy ne tervezzek mindent meg előre, hogy ne vegyek mindent a szívemre,hogy ne csak a szélsőségeket lássam,  hogy megtanuljam szeretni és elfogadni magam, még akkor is ha beteg vagyok?
Én ezt az okot fogadtam el, és azóta sok mindenen változtattam. A cél az volt, hogy el tudjam fogadni a betegséget, mert ha nem találok válaszokat a kérdésre, akkor feszültség, elégedetlenség emésztett volna, s az csak hergelte volna a gyulladást, a betegséget.

Nincs jelen

 

#3 2004-07-16 18:46

Adrika
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Mikor diagnosztizálták nálam a colitis ulcerosa-t (ez év január elején), olyan rosszul voltam már, hogy megkönnyebbültem, mikor kiderült, hogy igen, megvan a baj, lehet kezelni, ismerjük, nagyon gyakori. A rémálmom az volt, hogy szépen mindenki széttárja a karját, hogy sajnos, fogalmunk sincs, mi a baj, én meg közben szépen, csendesen meghalok. Nem ez történt szerencsére, de aztán jött az arculcsapás, hogy a tudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan, nem is fognak tudni meggyógyítani, csak egy megfelelően jó állapotot tudunk majd fenntartani hosszabb-rövidebb ideig.

31 éves vagyok, és a januárt megelőzően életemben nem hallottam sem a colitis ulcerosa-ról, sem a crohn-betegségről. Az elején nagyon nem volt időm kétségbeesni, mert előttem lebegett az a cél, hogy a hihetetlenül rossz állapotomból valahogy kilábaljak. Aztán pár hét múlva, mikor már jobban voltam, elkezdtem magam "ostorozni", hogy hogy lehettem ilyen hülye, hogy csak hitegettem magam, hogy majd csak jobban leszek, nincs nekem semmi bajom és nem fordultam orvoshoz rögtön az első gyanús jel után. Megvártam szépen, míg kórházba kerülök és középsúlyosra kategórizálják az állapotomat. A betegség kialakulását tudom, hogy nem akadályozhattam volna meg, de legalább, ha időben elkapják és elkezdik kezelni, akkor valószinű, hogy most nem lenne a teljes vastagbelem végig, masszívan begyulladva. Aztán elég nehéz volt elfogadnom azt is, hogy eddig átlagosan négy évente egyszer elfutottam a körzeti orvoshoz egy influenzával, betegállományban fényévben jó, ha egyszer voltam, most meg puff neki, beteg vagyok. Meg azt mondogattam, hogy nem hiszem el, hogy pont nekem kell diétáznom, azt ehettem eddig, amit akartam, semmi sem látszott meg rajtam, a gyomrom is mindent bírt. Soha nem küzdöttem súlyproblémákkal, a kalóriákra sem kellett odafigyelni, mindig a vékony kategóriába tartoztam. Betonbiztosan, évek óta tartom ugyanazt a súlyt.

Aztán persze visszatekintettem az elmúlt évekre. Rengeteg stressz, nagyon rendszertelen étkezés. Általában én soha nem voltam éhes, úgyhogy tényleg ritkán és keveset ettem, persze ezt az érzést gondolom elősegítette a cigaretta is, amit ugyan nem vittem soha túlzásba, de azért naponta kb. 10-15 szál elfogyott (bulikon még több). Én ráadásul olyan ember vagyok, aki mindent nagyon komolyan vesz, és mindenhez amihez hozzáfogok megpróbálom a legjobb tudásomat "adni". A feszültségeket, problémákat pedig szépen "nyomon lefelé" magamban, ahelyett, hogy jól kiadnám a dolgokat, csak belülről emésztődöm. Aztán mikor már nem bírom tovább, akkor jól "kiakadok", és akkor csak lesnek az emberek, hogy ennek meg mi a baja, meg milyen ősrégi történettel áll itt elő. Tudom, hogy ez nagyon rossz, de sajnos ez van.

Most, hogy beteg lettem, szerencsére a környezetem megpróbál nagyon humánus lenni, a családom is rengeteget segít, de sajnos még mindig nagyon sokszor vagyok feszült, és úgy kell leállítanom magam, hogy nem kell annyira pörögni, lehet mindent szépen, nyugisan is csinálni. Pozítívum az, hogy legalább most rá vagyok kényszerítve, hogy rendszeresen étkezzek és a diéta miatt nem veszek magamhoz már annyi "szemetet", vagyis sokkal egészségesebben étkezek. Azt gondolom, mostanra teljesen elfogadtam a sorsomat, igyekszem vele megbékélni, és már az sem zavar, ha velem szemben igazi, fincsi kajákat esznek az emberek. Még eléggé "idegen" az állandó gyógyszerszedés, ebben nem vagyok még annyira rutinos...

Szerkesztette: Adrika (2004-07-16 18:54)

Nincs jelen

 

#4 2004-07-18 20:00

zoli703
Tag

Re: Miért pont velem?

Suhi: mintha én írtam volna a gondolataid. Ugyanilyen ember vagyok, mint te, ugyanilyen betegséggel. Csak a buddhizmusban nem vagyok jártas.

 

#5 2004-07-18 20:03

zoli703
Tag

Re: Miért pont velem?

Adrika: hasonló cipőben járukn, írj nekem egy levelet légyszíves... (nem látom a címed)

 

#6 2004-07-19 12:21

M. G. Mariann
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Szisztok!
Az én életem is kisértetiesen hasonlít a fentiekhez, maximálisan törekszem arra, hogy megfeleljek az elvárásoknak (általában a másokénak) és ezt igyekszem megvalósítani. Csalódást okoz, ha valami nem sikerül és borzasztóan stresszel már egy kisebb probléma megoldása is. Anyu szerint túl komolyan veszem a világot, azt hiszem ezt mindannyiunkról el lehet mondani.
Meg kell próbálni másképp szemlélni a dolgokat és magunkat a központba tenni. Nem kell mindig tökéletesnek lenni és örökké célokat kitűzni. Néha csak úgy élni kellene a vakvilágba.
Nekem akkor múlt el 8 évre a betegségem, amikor befejeztem a sulikat, azaz az életem gyökeresen megváltozott, nem volt benne az örökös vizsgadrukk, a megfelelni akarás.
És most jött ki, mikor az esküvőmre készültem, tehát újracsak mások elvárásának akartam megfelelni.
Hát ennyi.

Nincs jelen

 

#7 2004-07-19 15:19

Suhi
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Zoli703 ezekszerint Te vagy férfiúi megtestesülésem:)
M.G.Mariann ez azért megnyugtató, mármint az hogy ha befejezem a sulikat akkor számíthatok egy kis nyugira, akkor lehet hogy nekem még suli alatt meg kéne házasodnom? Akkor két legyet üthetnék egy csapásra:)
De most komolyan, remélem hogy a házas élet most megint jóidőre megnyugtatja a szervezeted, és megúszod rossz periódus nélkül.

Nincs jelen

 

#8 2004-07-19 16:05

Adrika
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Suhi, az a baj, hogy, ha befejezed a sulit, akkor meg lesz más, amin lehet idegeskedni. Valami stresszes munka, vagy csak alapjáratban, idióta kollégák, akik esetleg nap, mint nap felbosszantanak... (De kívánom, hogy suli után eljöjjön, a nyugis, békés világ a számodra!)

Nincs jelen

 

#9 2004-07-20 22:29

Robur
Admin (Crohn)
Hely: Bp
Regisztrálva: 2004-01-05
Írások: 645

Re: Miért pont velem?

Nagyon tetszik ez a topik... a kérdés biztos mindannyiunkban felmerült már.

Hozzátok hasonlóan én is mindent nagyon komolyan vettem, nagyon megéltem a helyzeteket, az örömöket és a csalódottságot egyaránt (ami mostanra már megváltozott). De én nem hiszem, hogy azért lettem Crohn-beteg, "mert megérdemlem...", és azt sem, hogy a Teremtőnek / Gondviselésnek stb. ezzel bármilyen célja lett volna. Nem tekintem intő jelnek sem. Egyszerűen így jött össze és kész. Nem okolom magamat miatta.

Akkor volt a legrosszabb, amikor 13 éves koromban végigjártunk egy csomó orvost meg klinikát, és teljes volt a tanácstalanság azt illetően, hogy mi bajom. Csak két év múlva merült fel a betegség gyanuja, de addigra már olyan legyengült lettem, hogy menthetetlen volt a helyzet: meg kellett operáljanak. A szövettan igazolta a Crohnt: mondták, hogy gyógyíthatatlan és folyamatos orvosi ellenőrzést igénylő betegség, ami addigra már nem is volt olyan szörnyű, mert legalább tudtam, hogy élnek ezzel mások is...

folyt. köv.
Robur

Nincs jelen

 

#10 2004-07-21 13:17

Suhi
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

én is örülök hogy működik ez a topik:)
és annak is örülök, hogy különböző vélemények vannak és hogy mind megfér egy helyen! várom a folytatást:)

Nincs jelen

 

#11 2004-07-22 17:25

zoli703
Tag

Re: Miért pont velem?

Olvasgatva a véleményeket, nekem az jutott eszembe, hogy van itt egy ellentmondás. Mindannyian talán túlzottam komolyan vettük dolgainkat és a konfliktusokon sokat emésztettük magunkat, de hogy ez belejátszana a betegség kialakulásába, nincs még bizonyítva ezen homepage szerint (http://crohn-colitis.hu/oldalak/p2d_lelkiokok.php). Sőt, a stressznek csak a kiújulásokra való hatása igazolt, a kialakulásra nem! Mi pedig azt tapasztaljuk, hogy mégis a stressz és az izgulós lelkünk miatt jött ki a betegség! Üdv, Zoli

 

#12 2004-07-22 17:47

Suhi
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Zoli 703!

nekem azt mondta a háziorvosom: hogy ez az érzékeny emberek betegsége
valószínűleg mélyebben megéljük a dolgokat, sokkal lelkiismeretesebben végezzük a dolgunkat, s érzékenyebben vagyunk a külvilágra a környezetben lezajló történésekre.

Nincs jelen

 

#13 2004-07-27 13:22

ildi
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Sziasztok!
Mintha csak magamról olvastam volna írásaitokban. Egy természetgyógyász azt mondta nekem, hogy nem konfrontálódom, befelé emésztem magam stb. Én is lelkiismeretes, precíz vagyok (pláne a munkámban), meghallgatom mások búját-baját. Tényleg  mindenkivel jól kijöttem, megtaláltam a közös hangot, nem voltak nagy konfliktusaim, mindenre "bólogattam". És valószínű ez is lehetett a kiváltó okok között. De az ember nem mondhatja meg mindig a véleményét (rosszat pláne) a másikról, a főnökök sem szeretik ha az alkalmazottnak valami nem tetszik. Az utóbbi időben én már nem tűrtőztetem magam, egyre többször megmondom a magamét.

Nincs jelen

 

#14 2004-07-27 17:48

Judit
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Sziasztok!
Igen, én is az érzékenyek és maximalisták táborába tartozom, csak még plusz gátlásokkal, családi és párkapcsolati problémékkal, kisebbségi érzéssel, szóval jó kis pszichológisi eset.
Egyre inkább gondolom úgy hogy a lelki tényezők alakítják ki ezt a betegséget. Az orvosok ezt nem tudják racionálisan bizonyítani és talán ezért nem halad a dolog. Köztem és az orvosom közt fel sem merült a téma h esteleg lelki bajokból ered. Sőt mikor felvetettem a nyugtató szedést, azt mondta h felesleges mindent le kell sz..ni. És igaza van, csakhát ő a keményebb fajtából való, neki lehet h ez megy, de pl. nekem - aki egy rossz szón, mozdulaton napokig rágódom - nem.
Jó volt olvasni h ezzel a betegséggel sokan változtattatok a hozzáállásotokon, magatokon, de nekem még  nem megy. Én úgy érzem, hogy összecsaptak a hullámok felettem, megtorpant az életem.26 éves vagyok, tavasszal diagnosztizálták a Crohnt, de azt hiszem már évek óta alakult.
Ahogy lelkileg is romlottam és még most sem tudok szabadulni a lelki béklyótól (szép szó:).
És ez nem valami önsajnálat, csak egyszerűen, fájdalom. És valóban bennem is felmerült a miért pont én?mit vétettem? kérdés.És erre jön még a hogyan és merre tovább?
NA meg nekem még mindig zavaró másokat látni akik finomakat - régi kedvenceimet eszik, vagy csak egészségesnek látom őket.
Remélem megváltozik ez, és ha igen, biztosan csak erősebbé tesz majd.
Minden jót nektek, aki tud pihenjen, nyaraljon és legfőképpen gyógyuljon!
Szeretettel:
Judit

Nincs jelen

 

#15 2004-07-27 18:08

Adrika
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Judit, én az elején (januárban diagnosztizáltak) kolbászokkal, pörköltekkel, sajtos-tejfölös lángossal, tatárbifsztekkel (csak igy szépen magyarosan!) tortákkal és még sorolhatnám mennyi minden finomsággal álmodtam rendszeresen, nappal meg ezekről fantáziáltam. Aztán szépen, lassan elmúlt. Ma (több, mint fél év után) ott tartok, hogy egyáltalán nem zavar és nem futok ki a világból, ha velem szemben finom, de nekem tiltott kajákat esznek. Fel a fejjel, kitartást és jobbulást kívánok!

Nincs jelen

 

#16 2004-07-27 18:12

Judit
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Adrika, nagyon köszönöm!De gondolom valahogy pótolod azokat az ételeket amiket régen szerettél más "finomsággal", nem? Én legalábbis szeretném ha a megengedett élelmiszerekből is össze lehetne valami, nagyon nagyon szerettem enni.
Mégis köszönöm a biztatást, csak lesz jobb! :)

Nincs jelen

 

#17 2004-07-27 18:28

Adrika
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Judit, hát igen, ilyenkor van az, hogy rájövünk, hogy milyen jó dolgunk is volt akkor, mikor egészségesek voltunk és azt ehettünk, amit akartunk, meg amit megkivántunk. Én egyébként úgy érzem, hogy azért ez a diéta nem annyira szörnyű, ugyan sok mindent nem lehet, de mégis sok mindent lehet. Mivel én nagyon édesszájú vagyok szerintem egy cukorbetegség lenne nálam a halál, de semmiképpen sem ez a diéta. Ne aggódj, szerintem hozzá fogsz szokni, a "rutinosságot" viszont én is még csak most tanulom.

Nincs jelen

 

#18 2004-07-27 18:41

Judit
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Adrika!Pontosan!Nagyon igazad van!Én is elgondolkodtam hogy bár megbecsültem volna az egészségemet mikor még volt, és nem rágtam volna magam hogy eddig jussak.
Ezzel kell élni, de én bízom benne, hogy meglesz a gyógymód is egyszercsak mert muszáj!!

Nincs jelen

 

#19 2004-07-27 18:45

Adrika
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Igen, Judit, csak ritkán, mikor nagyon borús a kedvem, azon szoktam gondolkodni, hogy sokat érek majd akkor, ha 50 vagy 60 éves koromban egyszercsak megtalálják a gyógymódot. Mikor én most vagyok fiatal! És fiatalon vagyok beteg! (Szerencsere ilyen depressziv hangulatban azért ritkán jutok.)

Nincs jelen

 

#20 2004-07-27 18:58

Mancsa
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Sziasztok!

Hát, a megfelelés az nálam is nagy falat volt. Főleg a szüleimnek. Úgy éreztem,h. sose leszek tökéletes gyerekük. Azért, azt el kell mondanom,h, 15 évesen lettem beteg. A családi háttér elég zürös volt, és én, élénk képzelőerővel megáldott gyerekként, természetesen a legrosszabb jövőt képzeltem el. Na, és ekkor sikerül 1 nyár alatt összeszednem a crohn. Hogy most ez a körülmények velejárója, vagy csak egy időben voltunk egy helyen (én és crohn), nem tudom. Magyarázták már így is és úgy is. Amire nagyon emlékszem a kamaszkoromból, az a düh. Dühös voltam a világra az emberekre.PL.: Ha  valaki azért "nyavajgott, h. ő milyen kövér" (pedig nem is volt az) azt meg tudtam volna fojtani. úgy véltem,h. nincs joga ilyen kis csip-csup ügyeken rágódni, mikor ÉN itt szenvedek és ez egy életre szól.  Azt hittem csak nekem van jogom felháborodni, dühöngeni, sajnálni magam, amiért beteg lettem. Szerencsére, ahogy öregszem :O)), úgy nézem/tem más szemmel a dolgokat. Már hosszú évek óta nem keresem a bűnöst, hanem megpróbálom a legjobbat kihozni a hyelyzetemből (legyek rosszul, vagy jól). Ha nagyon bátor akarok lenni,akkor még köszönhetek is elég sok mindent a betegségnek. Barátságokat, emberi kapcsolatokat, szeretetet, jellemformálást, kitartást és még sorolhatnám.
Tehát, ha valaki kétségbeesik, hogy megkapta ezt a betegséget, ne féljen, élünk vele jó páran és az életünk ennek ellenére szép és tartalmas. ;o))
Ne csüggedjen senki!

sziasztok! =)

Mancsa

Nincs jelen

 

#21 2004-07-27 19:20

Tamás
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Mancsa!Legutóbbi hozzászólásod nagyon tanulságos,a többiek nevében is köszönöm (talán nem sértődnek meg érte).
Na,ez a fórum igazi gyógyhatása amit egy másik topikban valahol már említettem.
Tamás

Nincs jelen

 

#22 2004-07-27 19:32

Adrika
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Mancsa, azt gondolom, hogy azért is lehet gyermekkorban, vagy tinikorban nehezebben viselni a betegséget, mert még nem tudja az ember annyira erősen "kontrollálni" magát és ezáltal a betegségét. (Mint mikor gyerekkorban, mert állatira viszketett elkapartam a bárányhimlőket, aztán megmaradt a helyük. De én akkor ezt nem fogtam fel épp ésszel, hiába mondták. Felnőttként nyilván már tudnám türtőztetni magam. Hülye példa, tudom, de valami ilyesmit értek ez alatt.)

Meg gyermekként/tiniként szörnyű lehet az is, hogy barátok állandóan gyorséttermekben lógnak, Neked meg diétáznod kell. Meg egyáltalán, hogy körülötted vidám, egészséges korodbeliek vannak. (Mondjuk ez utóbbi felnőttként is rossz érzés.)

Nincs jelen

 

#23 2004-07-27 19:41

Mancsa
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Tamás: Örülök, ha segíthettem!

Adrika: Valószínűleg igazad van. :O)

A diétáról, pedig annyit: már próbáltam sokfajtát: lisztmentes (mert eleinte, azt hitték lisztérzékeny vagyok), tejmentes, makrobiotikus, rizs (pfúj). De egyik sem volt rám akkora hatással,h. elkötelezzem magam mellette. Különben is! Az életben annyiszor nem ehetünk és olyan sokáig (kivizsgálásnál, rosszul létnél stb...),h. nem vagyok hajlandó a hétköznapokon is megvonni a finom falatokat.

Nincs jelen

 

#24 2004-07-30 22:45

Csimar
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Nagyon sok szeretettel köszöntök Mindenkit.
Úgy látom, hogy itt tegező viszonyban folyik a beszélgetés. Engedjétek meg, hogy kövessem a hagyományt.
A 23 éves fiam lett Crohn beteg, illetve ez év januárjában derült ki. Megműtötték, azt hittük az édesapjával egyetemben, hogy itt a világ vége.
Március óta szépen erősödik, hegyi kerékpározik, marathonokra járunk. Gyógyszereket szed és zsír-, erős fűszer- és tejmentesen táplálkozik. Persze ez csak a natív tejre vonatkozik. A joghurt, a kefir, a túró szerepel az étrendjében.
Mindent tud a betegségével kapcsolatban, az orvosok sem titkolóznak előtte. Nehezen, lassan de kezd az életformájává válni a másállapot, mert így próbáljuk kezelni a betegségét.
Nagyon nehéz dolog ezt elfogadni, de mennyivel jobban hangzik a "másállapot" szó, mint a betegség. A szülői léleknek is fel kell készülnie a megváltozott élethelyzetre.
Nagyon -nagyon tisztellek Benneteket, szinte minden sorotokból kiolvasom az akaraterőt, a küzdelmet. Hiszek a hosszú ideig fenntartható jó állapotban, az orvostudomány fejlődésében és abban, hogy mindent szabad, csak feladni és elkeseredni nem!
Minden nagyon jót kívánok!

Csimar

Szerkesztette: Csimar (2004-08-16 09:50)

Nincs jelen

 

#25 2004-07-31 17:41

Suhi
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Köszönjük Csimar!

és mi is kívánunk jobbulást, kitartást a fiadnak, és erőt Nektek!
Személy szerint nagyon örülök a hozzászólásodnak, és mindig szívesen látunk itt Téged, s persze a fiad is. Jó néha olyanok között lenni, akik hasonló problémákkal küzdenek, mert ez akaratlanul is segít :)

Szerkesztette: Suhi (2004-07-31 17:41)

Nincs jelen

 

#26 2004-07-31 18:18

Tamás
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Úgy látom sokan egyetértenek velem abban,hogy ennek a fórumnak tényleg van gyógyhatása...Egységben az erő...

Nincs jelen

 

#27 2004-07-31 19:43

Mancsa
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Kedves Csimar!

Örömmel olvasom, hogy ha másállapotos is a fiad, ezért 1000-rel teker. A hegyi kerekezéshez nagyon sok erő kell, ugye? Ha jól gondolom
(végre egy pasi, aki másállapotos :))

Ő, akkor egy igazán győztes tipus. ;)

Sok sikert a marathonokhoz és még sokáig kerekezzen!
Amíg kerekezik, addig ő az úr a házban. (itt a másállapot és fiad viszonyára gondolok) ;)

Gyere/tek máskor is!

Szia/sztok: Mancsa

Nincs jelen

 

#28 2004-08-01 11:01

shadow
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Sziasztok!!!

Annyi olyan hozzászólás van itt, amit akár én is írhattam volna... de nem foglak titeket ismételni.

Én 3 éve vagyok " másállapotos" ( :) ) és azt hiszem most már elég jól viselem. Eleinte persze nehéz volt, de meg lehet szoki és attól kezdve már nem is olyan szörnyű a világ!!!

Mint ahogy valaki már írta előttem, én is köszönettel is tartozhatok a crohn- nak. Megváltoztatott, de azt hiszem mindenképpen jó irányba. És szerintem mindenkit megváltoztat. Teljesen megváltozott az értékrendem, jobban figyelek magamra és tudom értékelni amikor " egészséges " vagyok. És erősebb is lettem, érzelmileg. És persze az sem elhanyagolható, hogy mennyi új, értékes és erős embert ismertem meg!!!

Összegezve: bár tudom, hogy sokszor nagyon nagyon nehéz, de egyáltalán nem lehetetlen ezzel a " másállapottal " teljes életet élni.

Minden jót és tünetmentes napokat kívánok mindenkinek!!!

Szeretettel: shadow

Nincs jelen

 

#29 2004-08-01 13:20

Csimar
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Kedves Valamennyiőtök!

A vasárnapi ebédfőzés közben "ugrottam be" Hozzátok. Örülök, hogy többen is kapcsolódtatok hozzánk. Megfigyelhettétek már, hogy, ha valakik nagyon összetartanak és képesek kibeszélni magukból a gondjaikat, az már a problémájuk megoldásának legalább a 2 harmad részét jelenti. Bátran mondom a 2/3 részt és nem a felét! Egyszerűen szükség van saját magunk felszabadítására és ennek nagyon jó módszere a kommunikáció. Persze vannak olyan embertársaink is, akik nem adják ki magukat. Ők az introvertáltak, a befeléfordulók. Nekik a nehezebb, sajnos belőlük lesznek többnyire a betegek.
Úgy, hogy kifele a keserűséggel! A pozitív gondolatokkal is, mert az meg a megerősítést segíti másokban is és magunkban is.

Nagyon sok szeretettel várlak Benneteket.

Csimar

Nincs jelen

 

#30 2004-08-03 01:05

tuur
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

helló,csak annyi,hogy én is szeretek enni,de mostanság már eljutottam odáig,hogy
minden ételünk salakanyaggá válik,tehát csak addig finom amíg a szánkban az ízlelőbimbóink érzékelik,tehát egy zabkását /amit a vérszegénységre eszem/ is
finomra eltudom készíteni.Rajtad is áll,hogy az ételt milyenné "varázsolod.
Más:Suhi:mindenben egyet értek.
Nagyon tetszik mindenki hozzászólása,hiszen mi mindent tudunk erről a betegségről!Én is bizti vagyok benne,hogy ez lelki-pszichés eredetű,ráadásul a
doktornőm is egyszerűen csak a fejemre mutatott,hogy ott tegyek rendbe mindent.
Hiszen a nevében is benne van pszicho-szomatikus betegség.
Nagyon tetszik a pozitív hozzáállásotok,bár nem tudom honnan merítitek,jó lenne nekem is,bár én alapjában pesszimista vagyok.Hogy lehet az ember pozitív,amikor
rossz periódusban van? Ennyi! Sziasztok

Nincs jelen

 

#31 2004-08-03 09:42

pozzo
Tag

Re: Miért pont velem?

Sziasztok!
Tanácsot szertnék kérni.Egy éve kezdődtek problémáim,azóta két egyformát nem székeltem.24 éves srác vagyok,de a lényeg,hogy több doki vizsgált már és még nem tudni mi bajom.Annyi bizonyos,hogy a keményítőt nehezen bontom-ez hasnyálmirigy-probléma.NŐNEMŰ GASZTROENTEROLÓGUST KERESEK BP-en,AKI MEGÉRTŐ,FIGYELMES.Eddigi tapasztalataim alapján a pasik nem annyira körültekintőek,empatikusak,stb...Ez lényünkből fakad,minden tiszteletem az orvosoké!!E-mailben várom a válaszokat.

 

#32 2004-08-04 22:02

Csimar
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Kedves Suhi és Mancsa!

Ti szólítottatok meg először, ezért a viszont személyes megszólítás. Hatalmas intelligenciával áldott meg Benneteket a sors, ahogyan a "másállapototokat" kezelitek. Ahogy segítitek a sorstársakat.
Mancsa! a montainbike(a) megeröltető sport, de gyönyörű. Olyan, mint az ÉLET. Tele van akadályokkal, nehézségekkel, amiket leküzdve halad tovább az ember. Aztán jönnek a kellemesebb útszakaszok, amikor kisebb az erőfeszítés, de fékezni azért itt is kell. Van olyan sporttárs, aki segítségre szorul pl: lyukas gumi, nem bírja a terepet stb. Ilyenkor a jóérzésű ember leszáll a bicajáról és segít. Ad ragasztót, illetve "belsőt", vagy hátulról tolja a rászorulót. Nem akar mindenáron helyezést. Nem hagyja magára a társát. Aztán persze előfordul, hogy viszonzás nincs hasonló helyzetben, de hát ez a valóságban is így van. Viszont egyszer csak jön a segítség és minden megy szépen tovább. Empátia, tolerancia, segítségnyújtás, fizikai erőnlét, alkalmazkodás, problémamegoldó gondolkodás és nem beszéltem még a természet szeretetéről. Olyan jelenségek megfigyelésére van a hosszú (100 km) út során, amik mellett a hétköznapok rohanása mellett nincs alkalma az embernek. Csoda, hogy az, aki ebben örömét leli és a célja, hogy magának feleljen meg, hogy végig menjen a távon, valamikor beérjen a célba -persze a szintidőn belül- kitartóan csinálja azt, amiért elkezdte az egészet, az az életet nehezebben éli meg?
Kissé filozófikus vagyok ma, mert kapaszkodom, hogy miért is jó az, amit csinálunk?
Ott vagyunt a rajtnál, látjuk a sok ember között a gyerekünket és láthatóan semmiben nem különbözik tőlük.
Ott vagyunk a célban, várjuk. Megérkezik és láthatóan csak annyira fáradt, mint a többiek. Képes volt rá, meg tudta csinálni. Épségben visszajött. Talán az önbizalma is nő, mert legyőzte saját magát.

Ugye értitek, Ti megértitek?

Nagyon sok szeretettel

Csimar

Szerkesztette: Csimar (2004-08-24 21:49)

Nincs jelen

 

#33 2004-08-05 04:22

Mancsa
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

WOWWW!

Köszönjük Csimar!
Felért egy vérátömlesztéssel a hozzászólásod, így hajnalban! ;)

Szia:Mancsa

Nincs jelen

 

#34 2004-08-05 12:45

okina76
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Kedves Csimar!

Ezután minden mountainbike maratonra úgy megyek, hogy tudom, van a mezőnyben valaki, aki másállapotos. Ezután nemcsak a páromnak fogok szurkolni, hanem ismeretlenül a fiad sikeréért is szorítani fogok.
Minden elismerésem az övé, hiszen egy egészséges embert is megvisel egy-egy 100 km-es "hegyen-völgyön" át.

Szia Anikó

Nincs jelen

 

#35 2004-08-09 14:24

Judit
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Kedves TAmás!
Abszolút gyógyító hatása van a fórumnak és ezért fontos hogy mi, hasonmásállapotúak megosszuk egymással a tapasztalatainkat vagy akár a gondolatainkat, érzéseinket. Kiírni magunkból a dolgokat olyamoknak akik megértik, nagyon felszabadító.

Kedves Mancsa!
Rólam is azt hitték először hogy lisztérzékeny vagyok. Kicsit (nagyon) visszasírom azt az 1 hónapot, talán jobb lett volna ha az igazolódik be és nem a Crohn.
De arról is ugyebár azt mondják h gyógyíthatatlan, és végülis én 1 hónap alatt "kigyógyultam" belőle. Vannak csodák!? :)

Nincs jelen

 

#36 2004-08-14 20:17

Csimar
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Szeretettel köszöntök Mindenkit!

Szeretnék már én is törzstag lenni! :( Hogyan kell azt csinálni? Ugyanis nem vagyok valami nagy számítógépes szakember. Amatörködöm, próbálkozom, aztán vagy sikerül vagy nem.
Segítsetek!

Köszönettel

Csimar

Nincs jelen

 

#37 2004-08-14 20:20

Csimar
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Jaj, most látom, hogy közben fórumtag lettem. Így már nagyon jó!

Valmilyen tévedés áldozata vagyok, semmi probléma!

Köszönettel

Csimar

Szerkesztette: Csimar (2004-08-16 20:58)

Nincs jelen

 

#38 2004-08-14 20:47

Csimar
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Sziasztok!

Kedves Judit!

A csoda maga az élet. Hittel, reménnyel nagyon sok mindenen tudunk változtatni. Időnként nagyon-nagyon mély gödörbe kerülök a gyerekem miatt. Nem tartozom az önző emberek táborába, de én is sokszor megkérdeztem már magamtól, miért éppen ő? Aztán, hogy el tudjam "fogadni" ezt az élethelyzetet, arra gondolok, hogy milyen szerencsések voltunk, hogy az utolsó pillanatban olyan orvosokkal találkoztunk, akik döntésképesek voltak. Ugyanis az én fiam vakbélgyulladással került kés alá. Azóta is sokszor úgy érzem, hogy az egész csak rossz álom. Mégis, amikor látom, hogy eszik, éli az életét, dolgozik, folytatja a főiskolát (egyébként a tanulásban lusta disznó), az elmúlt vasárnap a bükki mounteinbike marathonon megtette a 100 km-es távot, és még egy számomra ismeretlen kislányt is kísérgetett közben (:)), akkor azt mondom igen, vannak csodák!
Akarom, hogy legyenek! Önálló életet kell élnie, előbb-utóbb nélkülünk a szülei nélkül! ...és fog, sikerülnie kell!

Érdekes az viszont, hogy tudja a "kapcsolatomat" Veletek és nem száll be. Persze biztos azért, mert tőlem akarja távol tartani magát, és ez természetes. Úgy, hogy egyenlőre én öntöm ki Nektek a szívemet és én várom a válaszaitokat.

Nagyon szép és örömteli vasárnapot kívánok

Csimar

Nincs jelen

 

#39 2004-08-16 08:02

Adrika
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Csimar, hidd el, előbb-utóbb be fog kapcsolódni a fiad is :-)))!

Nincs jelen

 

#40 2004-08-16 09:57

Csimar
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Adrika! Szeretném én is nagyon, ha megnyilna Veletek szemben, és én akkor teljesen kiiktatnám magam. Intim szféra lenne számára a fórum.
Köszönöm!
Csimar

Nincs jelen

 

#41 2004-08-16 10:01

Adrika
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Na, azért azt sem szeretnénk, Csimar! Jöjjön ő is + maradj Te is, úgy az igazi!

Nincs jelen

 

#42 2004-08-16 15:38

Mancsa
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Kedves Csimar!

Üzenem a fiadnak, hogy SOK-SOK SZERETETTEL VÁRJUK! Akár a chatre, akár ide a fórumba. Nagyon szívesen olvasnánk az ő saját tapasztalatait. Biztos tudnánk tanulni tőle:)

Szia/sztok:Mancsa

Nincs jelen

 

#43 2004-08-18 16:26

Csimar
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Kedves Valamennyiőtök!

Ezen az oldalon kezdtem, itt szeretnék elbúcsúzni Tőletek.
Kívánok mindenkinek a továbbiakban is optimista életvitelt, sok sikert, egyikőtök se veszítse el a hitét a gyógyulásban, a tudomány fejlődésében.
Köszönöm, hogy "találkozhattam" Veletek.

Mindenkinek még egyszer minden jót kívánok és csak annnyit és azt, amit magunknak is.

Szeretettel

Csimar

Nincs jelen

 

#44 2004-08-18 20:23

Mancsa
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Kedves Csimar!

Mi ez a nagy búcsúzkodás???
Nem, hagyhatsz itt minket! Ki fogja a pozitív energiát adni a sorok között nekünk???

Mancsa

Nincs jelen

 

#45 2004-08-19 11:44

Adrika
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Csimar! Ezt nem teheted meg Velünk! Igenis szeretnénk, ha maradnál itt a fórumon, meg ha időd engedi a chat-en is. Csak nem gondolod, hogy innen olyan könnyen elengedünk? Ugyan nem a betegség révén (szerencsére), de közénk tartozol, Tiszteletbeli Tagként (meg is kérem majd az illetékeseket, hogy javítsák át a titulusodat "Tiszteletbeli Tag"-ra :-)))! Remélem, ezzel marasztalásra bírhatunk...

Nincs jelen

 

#46 2004-08-20 20:26

Csimar
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Kedves kis Barátaim!

Senkit sem akartam megbántani a távozásommal. Előjogokat sem szeretnék vindikálni magamnak. Itt mindannyian egyenrangúak  vagyunk. Legalábbis remélem! Egyszerűen arra gondoltam, hogy a fiam bátrabb nélkülem, ha nem látja, hogy fent vagyok.
Azért időnként bekukkantok Hozzátok. :)

Sziasztok
Csimar

Szerkesztette: Csimar (2004-08-20 20:26)

Nincs jelen

 

#47 2004-08-20 23:59

Mancsa
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Csimar írta:

Kedves kis Barátaim!

Senkit sem akartam megbántani a távozásommal. Előjogokat sem szeretnék vindikálni magamnak. Itt mindannyian egyenrangúak  vagyunk. Legalábbis remélem! Egyszerűen arra gondoltam, hogy a fiam bátrabb nélkülem, ha nem látja, hogy fent vagyok.
Azért időnként bekukkantok Hozzátok. :)

Sziasztok
Csimar

Kedves Csimar!

Feltétlenül várjuk a hozzászólásaidat. A fiadat pedig várjuk sok-sok szeretettel!:)
Nem, hinném, hogy gondot jelentene, ha te is aktív közreműködöként lennél jelen;)

Szia:Mancsa

Nincs jelen

 

#48 2004-08-24 11:20

anyja
Tag

Re: Miért pont velem?

Mindenkinek üdvözlet!

Szeretném én is egy anya (saját magam) szavait, érzelmeit közölni. A kislányomnál ősszel lesz egy éve, hogy diagnosztizáltk a colitis ulcerosa betegséget. Sajnos ő még csak 15 éves lesz októberben, és mivel kamasz, szinte semmit nem fogad el az embertől. Így a jó és ésszerű szavakat. Nagyon borúlátó. Az orvos sem ad segítő kezet. Számomra érthetetlen, hogy egy gyulladt vastagbélre, miért nem kell diétázni (többször rákérdeztem), sőt még a kislánynak azt is mondta, hogy ha cólát szeretsz inni, akkor igyál cólát. Így én hiába főzöm a teát, préselem le a cékla levét, természetesen elutasítja. Nem is igazán tudom, hogy mit szabadna neki enni illetve inni adni. Ha tudtok tanáccsal szolgálni, előre is megköszönöm.

anyja

 

#49 2004-08-24 11:27

shadow
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

Azon ne csodálkozz, hogy az orvosok nem adnak segítő kezet... ez álatlában sajnos így van.( Természetesen TISZTELET A KIVÉTELNEK!!!)
Amikor én megbetegedtem, nekem is csak annyit mondott az orvosom, hogy kukoricát ne nagyon egyek, meg káposztát. Azonkívül bármit, ami jólesik. Időközben rájöttem, hogy azért ez nem így van...
Szerintem keressetek fel egy JÓ gasztoenterológust, aki figyel a betegeire. Ha Bp. közelében laktok, Kováts Ágotáról nagyon sok jót hallottam. Bár én nem ismerem, mert én messze lakom, de mindenképpen jó lenne egy orvos, aki beszél a lányoddal és felvilágosítja, hogy tényleg mit szabad és mit nem.
Én inkább nem írom le, hogy mit eszem és mit iszom, mert azt hiszem itt sokan hülyének néznének, mert én elég "durván" diétázom.
Amúgy most aktív periódusa van?

Jobbulást Neki, Neked meg kitartást kívánok!!!

Nincs jelen

 

#50 2004-08-24 12:01

Adrika
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Miért pont velem?

anyja: ezt a topikot mindenképpen olvasd át, mert sok hasznos tudnivalót találsz benne diéta ügyben. Nem akarom itt ismételni magam, de én is elég részletesen hozzászóltam ehhez a témához és a többiek is sok mindent megemlítenek a tiltott és javasolt ételek közül.

Sajnos az orvosok, azok is akik nagyon körültekintőek csak általánosságban tudnak diétával kapcsolatban javaslatokat tenni. Mert mindenki más így mindenki másképpen reagál az egyes ételekre. Próbálgatni kell. Amit szem előtt kell tartani, hogy zsírszegény és fűszerszegény és rostszegény étkezés a javallott. Alkohol és cigaretta viszont nagyon nem (de remélhetőleg nála a koránál fogva ez nem jelent problémát.) Italok közül kerülni kell az erős kávét és fekete teát a szénsavas üdítőket, szénsavmentes ásványvizek, gyógyteák, gyümölcslevek ajánlottak. Tudom, hogy ezt nagyon nehéz lehet megmagyarázni egy tinédzsernek, de talán azt kellene megértetni vele, hogy neki jó, ha betartja a diétát és nem strapálja tovább az amúgy is beteg vastagbelét. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy ételtől klasszul tud görcsölni a has is, gondolom ez neki sem hiányzik. (Egyébként nekem is colitis-em van.)

Jöjjön be a fórumba a kérdéseivel vagy a chat szobába, szívesen látjuk és segítünk neki.

Nincs jelen

 
IBDoktor
 

Láb

Powered by PunBB
© Copyright 2002–2008 PunBB