crohn-colitis.hu

Részletek egy interjúból

A Magyar Rádió 2004. január 8-án készített interjút Banai Jánossal, az Országos Gyógyintézeti Központ gasztroenterológiai részlegének főorvosával. Kádár Dóra interjújának teljes szövege itt olvasható.

- A módszer egyik nagy előnye, hogy fájdalommentes, az orvosnak és a betegnek sem kell sok időt eltöltenie a vizsgálattal. A kapszula körülbelül nyolc óra alatt ürül ki a szervezetből, közben több ezer fölvételt készít olyan területekről is, így a vékonybélről, amelyet endoszkóppal nem lehet pontosan megvizsgálni.

- A hagyományos száloptikás endoszkóppal nagyszerűen meg lehet vizsgálni a nyelőcsövet, a gyomrot, a vékonybélnek a szájhoz közel eső részét, valamint meg lehet a végbelet és a vastagbelet vizsgálni. Ez az endoszkóp, tehát a hagyományos endoszkóp irányítható, szövetmintát lehet vele venni, különböző kisebb beavatkozásokat lehet vele végezni, azonban az emésztőrendszernek egy viszonylag nagy területe, a vékonybél olyan, ami az endoszkóp számára nehezen, illetve egészében egyáltalán nem elérhető.

- Mert nagyon kacskaringós, vagy nagyon hosszú?

- Hosszú és kanyargós is, és az endoszkóp arra alkalmas, hogy a körülbelül négy méter hosszú vékonybélből egy 70-80, esetleg 100 centit meg lehessen belőle nézni, de többet nem. Korábban próbáltak kifejleszteni olyan endoszkópokat, amelyek annyira vékonyak voltak, mint egy szonda, amivel az egész vékonybelet próbálták végigvizsgálni, azonban ez a beteg számára nagyon megterhelő vizsgálat volt és tulajdonképpen a kapott eredmény sem volt a megterheléssel arányosan jó. Leginkább jelentős ez a módszer akkor, ha egy beteg az emésztőrendszeréből valahonnan vérzik és azt a gyomor nyombéltükrözés, illetve a vastagbél tükrözés során nem tudjuk megállapítani, hogy honnan van ez a vérzés.

- A vékonybélnek egyébként mekkora az átmérője?

- Viszonylag kicsi, két centi körüli nyugalmi állapotban, természetesen ez tud tágulni, illetve szűkülni. Elvileg a kapszula meg is fordulhat benne, elképzelhető ugyan vak terület, amiről nem készül felvétel, például redő mögötti terület, azért végül is az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy viszonylag nagy pontossággal lehet ezzel a módszerrel vizsgálni. A korábbi módszerekkel összehasonlítva több tíz százalékkal nagyobb a találati biztonsága. Ezt úgy kell érteni, hogy hagyományos endoszkóppal mondjuk 30-40 százalék a találati biztonság, ezzel a kapszulás módszerrel viszont 70-80 százalék körülire fölvihető, tehát egy viszonylag pontos módszerről van szó.

- Önöknél már van néhány kapszula itt, a kórházban, de betegeknél még nem használták. Várhatóan mikor kerül erre sor, illetve van-e arra remény vagy lehetőség, hogy valamikor majd a támogatott gyógyszerek listájára kerüljön ez a kapszula, és ingyen elvégezhessék a vizsgálatot?

- December legvégén sikerült megvennünk egy ilyen készüléket, amihez tíz kapszula is jár, pályázaton nyert pénzből, illetve saját erőből. Győrben, illetve Esztergomban ilyen készüléket használtak. Minden vizsgálat még saját erőből történt, azonban a Gasztroenterológiai Szakmai Kollégium még 2003 közepén hasznosnak nyilvánította ezt a módszert, tehát a szükséges dokumentációt megfelelő helyekre, mindenhova, a kollégium eljuttatta már. Úgy tudom, hogy csak a végső lépés hiányzik ahhoz, hogy a pontos finanszírozás feltételei megszülessenek. Tudomásom szerint a minisztériumban is és az Egészségügyi Tudományos Tanácsban is támogatják a módszer elterjedését, ami természetesen kikerülhetetlen, hiszen a világon ezt már nagyon sok helyen használják, és végül is egy egyedülálló módszerről van szó, ami nyilvánvalóan a magyar egészségügyi ellátásban is feltétlenül szükséges.