• Főoldal
• Leírások
• Jó tudni
• Magazin
• Híradó
• Fórum

crohn-colitis.hu

Pearl Jam koncert a CCFA javára

A cikk érkezett: 2004. május 14.

2004. május 14-én Mike McCready, a Pearl Jam gitárosa zenészbarátai társaságában teltházas koncertet adott a Seattle-i Showboxban. A bevételt és a sztárok aláírásval ellátott hangszerek elárverezéséből befolyt összeget az Amerikai Crohn-Colitis Alapítvány (CCFA) javára ajánlották fel. Mike McCready 21 éves korától Crohn-beteg.

Az 1967-ben létrejött Amerikai Crohn-Colitis Alapítvány egy non-profit szervezet, melynek célja, hogy a Crohn betegség és a colitis ulcerosa egyszer gyógyítható legyen. Három évtizede a CCFA lerakta az IBD kutatás alapkövét. Ma már a rangos kutatóintézetek legkorszerűbb vizsgálatait támogatja, már pályafutásuk kezdetén felkarolja a témával foglalkozó kutatóorvosokat, emellett Inflammatory Bowel Diseases címmel tudományos folyóiratot ad ki. Az alapítvány több, mint 50 ezer tagot számlál. Működéséhez az anyagi forrásokat különféle adományokból szerzi be, tehát nem a kormány támogatásával működik. Működése során több, mint 80 millió dollárral járult hozzá az IBD kutatásához, és sokat tesz azért, hogy ezeket a betegségeket minél többen ismerhessék meg.

Volt már olyan, hogy rádjött egy roham a színpadon?

Hát, volt. A Rolling Stones előtt léptünk fel, azt hiszem 1996-ban San Fransiscóban. És ők a legkedvesebb zenekarom. Hát érthető, hogy teljesen izgatott voltam, és alig tíz másodperc telt el, hogy kiértünk a színpadra, amikor BAMM! Jött ez a hihetetlen alhasi fájdalom, és azonnal kellett találjak egy mosdót... mivel a Crohn nem vár, ez rémes... Odamegyek Eddie-hez, az énekesünkhöz, hogy: "Hé, öregem, nem nyithatnánk a Sometimes-szal?" Az egy halk dal, nem is játszom benne. Mire ő: "Oké, persze". Ő nem tudta miért, én eltűntem és nekiláttam egy mosdót keresni. Szerencsére a Rolling Stones olyan nagy zenekar, hogy vannak hordozható mobil-WC-ik a színpad hátsó részében. Szóval találtam egyet, de volt rajta egy lakat, és a gitár-technikusom segített kinyitni az ajtót... Próbáltam visszatartani, amennyire csak lehetett, mert aztán már késő... Százszor is történt már hasonló velem azelőtt is. Végül ülök a WC-ben, és hallgatom, ahogy a bandám játssza az első számot - nélkülem. Nem ajánlom senkinek. Utólag már nevetek az egészen, de akkor... egy rémálom volt.

Aztán képes voltál folytatni a koncertet?

Persze! Nyomban visszafutottam és játszottam. Aztán volt olyan is, hogy nem állt módomban "lelépni". Amikor 15 ezer ember előtt kell játszanod, és rádtör egy Crohn-roham (ahogy én hívom) akkor nem lehet. Ugyanez megtörtént már amikor Seattle környékén jártunk, vagy amikor épp orvoshoz mentem, szóval sokszáz helyen előfordult már velem.

A teljes interjú szövege

{ Az oldal tetejére }

{ Az oldal tetejére }