Kialakulása
A betegség eredete ismeretlen
Feltehető, hogy veleszületett vagy az élet során szerzett hajlamhoz társul valamilyen kiváltó tényező, például fertőzés, lelki vagy testi túlterheltség, mely a lappangó hajlamot felszínre hozza. Az ismeretlen eredetű gyulladás kialakulásában és fenntartásában szerepe van az immunrendszer hibás működésének is.
Tünetek
A betegség sok kellemetlen tünettel jár
A betegség legfontosabb tünete a véres hasmenés. Gyakori a hasi fájdalom, mely többnyire a has bal oldalán és a székeléssel kapcsolatban jelentkezik. Súlyos esetben láz, só- és vízvesztés, vérszegénység jellemzi a betegséget. A vérszegénységet általában a bélen keresztül történő vérvesztés okozza. A krónikus betegség lefolyása hullámzó, jó és rossz periódusok váltakoznak. A jó periódust (remisszió) panaszmentesség, jó közérzet jellemzi. A visszaesés (relapszus) oka nem mindig ismert, bél- vagy egyéb fertőzés, bizonyos gyógyszerek (például reuma ellenes szerek), testi vagy lelki túlterhelés okozhatja.
Szövődmények
Nem csupán a bélrendszer betegsége
A colitis ulcerosa nem csupán a bélrendszer betegsége. Gyulladásos jelenségek alakulhatnak ki elsősorban az ízületekben (derék, gerinc, térd, boka, könyök, csukló), de a szemben és a bőrön is. Fontos és nem könnyű ezeknek a bélen kívüli megnyilvánulásoknak a felismerése, ezért helyes, hogy ilyen panaszok esetén a bélbetegséget kezelő specialistához forduljon először a beteg, nem a tünet alapján illetékes szakrendeléshez (bőrgyógyász, reumatológus). Az alapbetegséggel való összefüggés felismerése és helyes kezelése szakértelmet igényel.
Műtét esetén a betegnek tudnia kell, hogy csaknem minden tekintetben az átlagember életmódját folytathatja. Sikeres műtét megszabadítja a hasi fájdalom, fogyás, hasmenés, a rákos elfajulástól való félelem, az állandó kezelés és a vizsgálatok terhétől. Keresse olyanok ismeretséget és társaságát. akik hasonló műtéten már átestek. A betegség lefolyását, szövődményeit, kimenetelét illetően nagy jelentősége van annak, hogy a beteg hogyan viszonyul betegségéhez, orvosához. Fegyelmezett, együttműködő magatartás, a lehetőségekhez képest normális életvitel, a mindennapos élettel és a többi emberrel való szoros kapcsolat a tartós tünetmentességet, az eredményes gyógykezelést elősegítik.
