Mike McCready, a Pearl Jam gitárosa
A Pearl Jam a kilencvenes évek egyik legjelentősebb zenekara volt. Többmillió lemezt adtak el, világturnékon vettek részt, és derekasan küzdöttek azért, hogy rajongóik elérhető áron válthassanak jegyet koncertjeikre. Szólógitárosuknak, Mike McCready-nek egy másik nehézséggel kellett megküzdenie: a Crohn betegséggel, mely azóta is beárnyékolja életét.
A Crohn betegek zárkózottak? Vagy beszélnek betegségükről ?
Persze. Igen, mert ez tök kínos. Úgy értem, ha mondjuk... na tudod, vegyük például, hogy leszarom a nadrágomat. És akkor az véres, fájdalmas és állati kínos az egész. Ha ez iskolás korodban történik veled, hát az állati szörnyű. Ha mondjuk randevúra mész vagy ilyesmi - természetes az efféle bármelyik életkorban nagyon szörnyű tud lenni - inkontinencia, meg ezek... Jó, ez mondjuk más, de csak próbálom érzékeltetni azt a kínt, amiken keresztül kell menned. És amikor megtörténik a baleset, az emberek meg az kérdezik: mi az, nem tudod visszatartani? Nem, nem tudom.
Mit tanácsolsz a fiataloknak, akiket most diagnosztizáltak?
Van egy szervezet, amit én nagyon szeretek, ez az Amerikai Crohn-Colitis Alapítvány (www.ccfa.org). Vannak helyi szervezeteik, melyek segítségével kapcsolatba tudnak kerülni orvosokkal, támogatókkal és szakirodalommal. Számomra olyasvalakivel beszélgetni, aki szintén Crohn beteg, nagyszerű érzés, segíti a gyógyulást. Mert akkor tudom, hogy mondjuk ennek a gyereknek 16 éves korától van, hat műtétje volt, mit szed most, stb. És az, hogy mások hogyan küzdenek meg vele? Hogyan tanulhatnék ettől az embertől? És persze, remélhetőleg, hogyan mások mit tanulhatnak tőlem.
Menjünk vissza odáig, amikor kiderült, hogy Crohn beteg vagy.
Los Angelesbe kellett utaznom néhány barátommal, hogy valami zenekart alakítsunk ott. Napról napra tengődtünk. Egyik nap felkelek, és érzem valami nem stimmel a beleimmel. Mintha gyomorégésem lett volna, vagy ilyesmi. És akkor hirtelen ki kellett rohannom a mosdóba. Mire odaértem, minden csupa vér és nyák volt, és borzasztóan fájt. Olyan volt, hogy "Hé, valami nem stimmel velem. Nem tudom, mi. Valami rosszat ettem?" A következő három-négy nap is így ment, talán egy hétig is. Végre orvoshoz fordultam, és akkor azt mondták: "Hallja, úgy néz ki, magának fekélyes vastagbélgyulladása (colitis ulcerosa) van". Ezek a betegségek eléggé hasonlóak (a fekélyes vastagbélgyulladás és a Crohn betegség), csak a kolitisz elmúlik, ha megoperálnak, a Crohn meg visszatérhet szinte bármikor. Na mindegy, próbálom összerakni, amiket a legutóbbi orvosom mondott nekem...
Mi volt az első jele, hogy valami nincs rendben?
Ez volt a legelső jel. A colitis ulcerosa és a Crohn betegség gyermekkorban gyakori. Ismerek egy gyereket, aki nincs még egy éves, és neki is van. Én 21 éves koromban lettem Crohn beteg.
Mit tudtál abban az élethelyzetben abból, amit neked az orvosok mondtak megérteni?
Sose hallottam róla. Hé, mit jelent ez? Bele fogok halni? Teljesen megváltoztatta az életemet. Rádöbbentett, hogy meg kell változtatnom az étkezési szokásaimat. Mit csináljak, hogy helyrejöjjek? El fog ez múlni? És tudod, nem lehet biztosra menni. Mindig visszaeshetsz. De vannak dolgok, amiket be kell tartani, és ezek segítenek.
Nos, hát Te egy rocksztár vagy. És a rocksztárok életformája, mint tudjuk: ivászat, dohányzás, éjszakázás - akármit is jelentsen ez - utazások, a szórakozás... Hogyan tudtad elfogadni a betegségedet egy ilyen életfroma mellett?
Ez egy jó kérdés. Az általad elmondottakon én is átestem, és nem teszem többé. De azt gondolom, néha úgy vagyok vele: "Akárhogyis, nem érdekel, csak úgy elmegyek bulizni...
...mit vesztíthetek?
Ja. Mi vesztenivalóm van? Meghalni nem fogok... Szóval, sokáig éltem ezt az életet, és számomra most már ennek vége.
Ez egy kishitű életszemlélet, és nem jó így élni. Most azt választom, hogy pozitívan éljek, és megpróbálok tanulni a betegségemből, és persze a betegtársaimtól is.
Ez egy folyamatos változás volt, vagy hirtelen pálforduláson mentél át?
Ez egy folyamat volt, és a barátnőm - aki most már a jegyesem - sokat segített ebben. Azt mondta: "Nézd, működj együtt az Amerikai Crohn-Colitis Alapítvánnyal, mert Te egy ismert ember vagy, Neked beszélned kell ezekről a dolgokról..." És amikor ezt mondta, akkor hirtelen felfogtam: "Igen, ennek van értelme... Miért vagyok olyan ezzel az egésszel, mint egy nyafogós kölyök?" Tudod, meg kell próbálnod valamit kezdeni ezzel az egésszel. Szóval, ő volt aki seggberúgott - hogy így mondjam - ez nem előre kitalált szójáték volt...
Hogyan készíted fel magad, mielőtt színpadra mennél?
Hát, tudod Rick, az a helyzet, hogy nem készülök fel. Néhány dolgot átgondolok. Nehéz ez. Két és fél órával előtte eszem, hogy hátha addigra átjut a szervezetemen. Néha Imodiumot szedek. Nem azt mondom, hogy az Imodium feltétlenül jó. Volt amikor szedtem, és nem vált be. Nem akarom, hogy az emberek azt higgyék ez olyan valami, amit Imodiummal lehet orvosolni. Nem lehet. Alapvetően tisztában kell lennem vele, hogy hol vannak a mosdók. Ez a lényeg. Tudnod kell, hogy hol a WC, mert általában egy száz méteres vágtát kell levágjak, hogy otthagyva a színpadot odaérjek.
Volt már olyan, hogy rádjött egy roham a színpadon, és ki kellett szaladjál a mosdóba?
Hát, volt. A Rolling Stones előtt léptünk fel, azt hiszem 1996-ban San Fransiscóban. És ők a legkedvesebb zenekarom. Hát érthető, hogy teljesen izgatott voltam, és alig tíz másodperc telt el, hogy kiértünk a színpadra, amikor BAMM! Jött ez a hihetetlen alhasi fájdalom, és azonnal kellett találjak egy mosdót... mivel a Crohn nem vár, ez rémes... Odamegyek Eddie-hez, az énekesünkhöz, hogy: "Hé, öregem, nem nyithatnánk a Sometimes-szal?" Az egy halk dal, nem is játszom benne. Mire ő: "Oké, persze". Ő nem tudta miért, én eltűntem és nekiláttam egy mosdót keresni. Szerencsére a Rolling Stones olyan nagy zenekar, hogy vannak hordozható mobil-WC-ik a színpad hátsó részében. Szóval találtam egyet, de volt rajta egy lakat, és a gitár-technikusom segített kinyitni az ajtót... Próbáltam visszatartani, amennyire csak lehetett, mert aztán már késő... Százszor is történt már hasonló velem azelőtt is. Végül ülök a WC-ben, és hallgatom, ahogy a bandám játssza az első számot - nélkülem. Nem ajánlom senkinek. Utólag már nevetek az egészen, de akkor... egy rémálom volt.
Aztán képes voltál folytatni a koncertet?
Persze! Nyomban visszafutottam és játszottam. Aztán volt olyan is, hogy nem állt módomban "lelépni". Amikor 15 ezer ember előtt kell játszanod, és rádtör egy Crohn-roham (ahogy én hívom) akkor nem lehet. Ugyanez megtörtént már amikor Seattle környékén jártunk, vagy amikor épp orvoshoz mentem, szóval sokszáz helyen előfordult már velem.
Érdekelne engem, hogy a Pearl Jam tagjait beavattad-e?
Hát, ők már akkor tudták, amikor a banda elindult. De nem hiszem, hogy akkor Eddie tudta, hogy miért tűnök el. Lehet, hogy később kiderült számára, úgy értem, később elmondtam neki. Most már tudják, ha elszököm a színpadról, akkor valami fennforgás van, és addig improvizálnak... nagyon megértőek és klasszak voltak mindig.
Említetted, hogy az étrend fontos a számodra, mivel nemrég találtál valamit, ami bevált.
Igen, ez nagyon fontos. Pozitívan kell hozzáállni. Úgy kell egyek, ahogyan az nekem jó. A paradicsom sok Crohn betegnek vagy kolitiszesnek nagyon rossz, nekem soha semmi bajom nem volt vele, de lehet hogy valaki másnak... Ami most nekem nagyon bevált, az Elaine Gloria Gottschall könyve, a Breaking The Vicious Cycle (A káros körforgás megállítása). Nem válik be mindenkinek, de nekem bevált. Ez alapjában véve egy cukor- és keményítőmentes diéta, - tehát viszlát paradicsom, viszlát sültkrumpli, viszlát édességek. Irtó nehéz. Ki kell bírni kenyér nélkül, de ez az egyetlen mód, hogy ezt a dolgot (a Crohn betegséget) valahogy kordában lehessen tartani, annélkül hogy tonnaszámra szedném a gyógyszereket. Történetesen 15 vagy 16 éves korom óta nem éreztem magam ilyen jól.
Ha rádtör egy roham és a fájdalom elviselhetetlen - és nem szűnik - mihez kezdesz?
Ha olyankor sok vért vesztesz, akkor teljesen kimerülsz. De ha van elég energiám, megpróbálok valami pozitívat csinálni, elmegyek mondjuk sétálni, vagy megpróbálok biciklizni, vagy valami fizikai munkát végezni - ha van hozzá energiám. Ha nincs, akkor egy pozitív lelkiállapotba próbálok kerülni. Beszélgetek valakivel aki szintén tudja mi ez, vagy valaki olyannal aki nem... "Figyelj, én most rosszul vagyok, volnál szives..." A család és a barátok segítsége végtelen. A tény, hogy törődnek veled az csodálatos, de ők (szintén) nem tudják min mész keresztül, mivel ők nem Crohn betegek.
Azt hiszem az élet egyszerre mentális, fizikai és szellemi. Ha ez a három együtt van, nem akarok "ezoterikus" lenni, de ha ez a három harmóniában van egymással, akkor azt hiszem az jótékony hatással van a Crohn betegségre.
Az állapotod milyen hatást gyakorolt az alkotói munkádra, ha egyáltalán befolyásolta?
Előforult. Amikor dalokat írok, vagy a zenekar tagjaival játszom... gondolok egy gyerekre, akinek szintén ez a betegsége van... akivel egy hónapja hogy találkoztam és akkor... "Hú!" beleadom ezt az érzést abba, amit játszom. Ezt őszintén teszem. Azt hiszem a betegség nem feltétlenül határozta meg, hogy ki vagyok, de hozzáadott, illetve - bizonyos esetekben - elvett az életemből. De affelé hajlok, hogy inkább hozzáadott. Nem én élek a Crohn-nal, a Crohn él velem. Ezt egy asszonytól hallottam, akinek szintén ez volt... megpróbálok én is így gondolni erre az egészre.
Mit gondolsz, hogy leszel öt év múlva?
Remélem a jövőben gyógyítható lesz ez a betegség. Én személy szerint továbbra is szeretnék jótékonykodni, a CCFA tagja lenni és - remélhetőleg - jó egészségben maradni. De tudod, ezt lekopogom - soha nem tudhatod ezzel a betegséggel. Mindig visszatérhet. 21 éves korom óta van, és most 38 vagyok. 2004. augusztus 28-án Mike McCready fel fog lépni a You Gotta Have Guts jótékonysági koncert javára, mely az Amerikai Crohn-Colitis Alapítvány számára gyűjt pénzt. Tavay 830 ember lépett fel. Van egy csapatom, a Rolling Crohn's. Saját pólóink vannak, az emblémánk egy WC-papír nyelv, ami a Stones szájból kandikál ki. Futással (9 mérföld) szerzünk pénzt a különféle helyi szervezetek számára.
Health Talk interjú, 2004. június 25-én.
