crohn-colitis.hu

Tapasztalat: a szex a legjobb fogyókúra, minden izmot megmozgat, és én utána egy hétig makkegészséges vagyok. Amúgy mikre vagy kiváncsi?

már mint mi én?????

Hát akkor tegyünk róla, hogy válogathassunk.
Csajok! Privizzetek!
Kismedencei vérkeringés mindennemû helyreállítását vállalom. :D

Tudjátok, gyerekek, egy nõnek azért más. Amikor nekem fáj az a bizonyos beteg bélszakasz (bal oldalt combtõtõl nem messze), akkor nem igen kívánkozik az ember lányának, hogy összerázzák, gyömöszöljék a belsejét és ezt nehéz párunknak megmagyarázni. Fõleg akkor, amikor olyan stádiuma van a betegségnek, hogy kivülrõl nem látszik(pl. nincs hasmenés, nem fetrengsz görcsöktõl). Úgy tünhet, mintha csak nyafogna a hölgy, s ez bizony okozhat néha zavart egy felhevült férfinál. Fõleg akkor rossz a helyzet, ha már tízegynéhány éve házas az ember és a betegség idõközben jött ki. Ez a probléma még válóok is lehet a végén.
Errõl is lehetne beszélni,  de errõl senki nem szól az orvosok közül sem.

Ehhez szóljon hozzá valaki!

                                                           Jehu

Igen noknel mas, de mondjuk, ha valakinek van egy fistulaja, talyogja vmi 'kellemes dolga' meg nehezebb, akar no akar ferfi. Sok turelem, feszultseg oldo technikak (hogy ne azon rettegj mikor kell wc-re menni),  es a fantazia szabadon engedese, akkor meg inkabb mikor mindenfele zavaro tenyezo van. Vannak akiket pl. a sztoma zavar, de mig sajat magukat nem tudjak elfogani addig nem is varhatjak el, hogy a parjuk ezt megtegye.
Nem hinnem, hogy a crohn valo ok, a hazaselet megromlasanak lehet egyik tenyezoje, de nyilvan akinel ez ilyen ok, mas problemak is felbukkannak.

Furcsa ez az egész betegség! MInden nap valami új dologra derül fény! Nem olyan régen diagnosztizáltak, de már szerintem, jó ideje ott volt bennem! kezdetben, örültem, hogy végre tudom, hogy mi a bajom, és van esélyem, hogy javulhassak, néha néha!
De a szextõl rettegek, egy ideje! nem is attól, hogy WCre kell menni, mert valahogy én csak a délelõttömet töltömött ott, és este már nem. De szeretkezés közben nagyon megindulnak a belsõ morgások, és szinte csak arra tudok gondolni, hogy ne mozogjanak a beleim. Ettõl fogva már nem tudom élvezni. mert másra figyelek. félek, ha elengedem magamat, akkor baj lesz... És tényleg errõl nem beszél egy orvos sem. Természetesen már mi is jó ideje együtt vagyunk Kedvesemmel, és segít mindenben, nagyon vigyáz rám. Neki fontos, hogy jó legyen nekem, és ezeket egyfajta kudarcnak éli meg. én meg csak pityergek ezen az egészen, és tanácstalan vagyok. Tudom, hogy nem vagyok egyedül, de sehol máshol nem kérhetek tanácsot csak itt! Olvasgatom, amiket írtok, és talán tudtok valami tanácsot adni, hogy sikerüljön!
Köszönöm!!!!!

Zsófi:Ez a probléma nálam is fennállt az elején, de aztán megbeszéltem a Kedvesemmel, hogy ez sajna benne van a pakliban, hogy ha elengedem magam, akkor történnek kisebb "balesetek" (értem én a gázok távozását).Szerintem és a kedvesem is mondta, hogy ezen ne feszengjek, mert ez benne van a pakliban és õ így fogadott el!Kicsit persze nehéz nekem is totál feszültségmentesnek lenni, de lassan hozzászoktam mindenhez.Persze az ilyen dolgokat megpróbálom a szeretkezés utánra vagy elõttre hagyni, de ha szökik,akkor szökik.Sajna van amikor észre sem veszi az ember.

Kedves Zsófi!
Igen nehéz a szex! De csak az elején! Az igaz szerelem mindent legyõz! (Igaz mondhatja az ember, hogy ez közhely, de ez az igazság)! Mi mindent megold a szerelme, sorolhatnám de, nem teszem!  Igen jól látod az idõ is, megoldja a problémákat. A szeretteid nagyon sokat tudnak segíteni, sõt rontani is az állapotodon, ne engedd nekik, hogy lelki válságba taszítsanak. Te is próbálj meg optimista lenni. Ha teheted légy mindig jó kedvû (tudom nagyon, de nagyon nehéz)! De az is sokat javít a dolgon! Hancúrozzatok nagyokat! Hidd el segít! Nem feladni, a pityergést elfeledni! Pozitív gondolkodás az dukál!
Jobbulást mindenkinek!
Üdvözlettel: Szuszidi

köszönöm a tanácsokat mindenkinek!
nagyon jó érzés az, hogy válaszoltok, és olyan válaszokat kapok, amik hasznosak!
most már csk nekem kell megbirkóznom ezzel a helyzettel!
Üdv!

Tudjátok nekem meg az a legégetõbb problémám, hogy mióta tudom, hogy crohnos vagyok  valahogy nem kivánom a szexet. Napjaim még mindig a crohn gondolatával telnek nem igazán tudom elfelejteni és nem tudok belõle kikapcsolódni. Egy évvel ezelõtt közel sem ilyen voltam. Még 20 éves házasság után is sokszor kezdeményeztem, a jó srácokat is megnéztem és eljátszadoztam a gondolatokkal., de most aztán semmi. Egyáltalán nem érdekel. Nagyon befásultam. A férjem viszont ezt elég nehezen viseli, de azért megértõ.

Hát lányök asszonyok megleptetek.Nõk akikkel sexrõl lehet beszélni?Nos én a másik oldalt látom.Sokat megértem,35év házassággal van tapasztalat bõven.Nyersen irom,lehet nyafogni(megértõ társ mellett)de kibujni a h.kötelesség alól neméri meg.Ha otthon nem kapja meg a társ amit vár,keres mást.HIGGYÉTEK EL

Hát lányök asszonyok megleptetek.Nõk akikkel sexrõl lehet beszélni?Nos én a másik oldalt látom.Sokat megértem,35év házassággal van tapasztalat bõven.Nyersen irom,lehet nyafogni(megértõ társ mellett)de kibujni a h.kötelesség alól nem éri meg.Ha otthon nem kapja meg a társ amit vár,keres mást.HIGGYÉTEK EL.Ez nõknél is igy van!!!Keressetek más poziturát,más módot de adjátok meg amit kiván.Nõknek ez KÖNNYEBB.Az utóbbi években sex nélkül is jól megvoltunkmindketten azt hittük a másiknak nem kell.Énörültem mert a fájdalom miatt kinlódtam a sexel.Kegyetlen árat fizettem páromnak hiányzott s akadt egy partner,aki acsalád barátja volt(eddig)Úgy érzem belehalok s nõm is csalódott.Imádom õt nem fogom elhagyni.Sokat beszélgetünk+sexelünk érdekes most már nekem is hiányzik és megy a dolog.Tanulság?õszintén MINDENTmegbeszélni még idõben. Mondjátok el mit s hogy szeretnétek õ is ugyanezt és ha szeretitek egymást mindenre van megoldás.NEM LEHET OLYAN GOND PROBLÉMA amit nem mondhattok el.A Széklettõl kezdve bármit.Ha szeret megérti ha nem fel is út.Még egy nagy bölcsesség:Haraggal soha ne aluj el.Legkésöbb az ágyban békülni kell. Szép panaszmentes napokat mindenkinek.

Kedves Fater!

Egy dologban biztosan nincs igazad. A nõknek biztos, hogy nem könnyebb. Egy férfi nem kényszeríthetõ akcióra, ha nincs kedve hozzá, mert fizikailag képtelen. A nõktõl pedig elvárják, hogy hagyja magát, ha kívánja, ha nem, mert fizikailag megoldható az, amit se testileg, se lelkileg nem kíván. Mit szólna egy férfi, ha azt követelném, hogy álljon helyt? Röhögne, és azt mondaná, oldjam meg neki. Ezzel szemben egy férfi ritkán hajlandó megérteni, hogy nem egy edény a nõ, hanem érzõ biológiai és lelki egység. Nekünk nehezebb, mert nem mondhatjuk azt, hogy nem mûködünk. Legalábbis ezt nem hiszik el a fellelkesült urak.

                                        Jehu

Kedves JEHU  Elbeszélünk egymás mellett Én monogám tipus vagyok,megnézem a csinos nõket,de sexpartnernek nem tekintem õket.Arról irtam ha két szerelmes közül az egyik beteg akkor mi van.Nem, partnerekrõl csak1 partnerrõl beszélek aki férj vagy feleség.Ha nincs megértõ társ ez nem müködik. Arról beszélek hogy pl.a terhesség végén mikor nincs sex akkor is boldoggá tudod tenni párod sokféle módon.Hogyan? Fantáziádra bizom.Ha nem boldogulsz email cimem megtalálod a bemutatkozóban.Már megbocsáss de én soha nem tekintettem a nõket köcsögnek.Aki igy viszonyul hozzád rugd ki,ha teheted.                      fater

Kedves Fater!

Akkor még nem volt baj, mert a terhesség idézett szakasza átmeneti idõszak, nem évekig tart. Egyébként kifejezetten monogám vagyok, s a párom is igyekszik megérteni a helyzetet. Én viszont azt is látom, hogy nehéz neki ez a helyzet. A véleményem egyébként crohnos betegtársaim (nõk) tapasztalatai nyomán alakult ki. Azt is vedd figyelembe, hogy gyerekek mellett nehéz felrobbantani egy házasságot annak a félnek, aki beteg és attól fél, hogy egyedül nem tudja eltartani betegen a két-három csemetét. Ezért sokan tûrnek és hallgatnak. Egyébként a férfiak néha nem is veszik észre, hogy nem tapintatosak.

                                                                Jehu

Kedves Sorstársaim Jehu,Galagonya és a többiek. Jehu BOCS ha megbántottalak. Soha nem azért irok hogy fájdalmat okozzak valakinek. Biztos hogy mindenki a maga baját érzi s tartja a legnagyobbnak,külömben nem volna itt Ez a betegség velejárója(szerintem).Reggel éni wc-ben élem az életem,aktiv szakaszban de ha nekünk ez jutott el kell fogadni s megtanulni együtt élni vele.1986.05.19.-én új orvoshoz kerültem. Õ nem nézett alkoholistának s mondta a következöt"Pistám ebbe beledögleni nem fogsz de kurvára megneheziti az életed"Azóta másképp nézem az életet. Eõször kötelet vettem azt csomoztam mikor kisebbik fiam rámnyitott s ártatlan arcal kérdezte "megcsinálod a hintát apu"8éves volt akkor.Azóta nem akarok meghalni most unokáimnak csinálok hintát ha az ár levonul s lesz még hova.Galagonya kedves úgy érzem még fiatal vagy.Megértõ pároddal könnyebb lesz az élet.A szex terén is.Próbáljátok ki:elõjáték csak. 1x2x majd megnyujtott elõjátékkal izgasd fel úgy kedvesd hogy az aktus rövid legyen (fing)azt is el kell fogadni az is te vagy nem probléma.Vagy egy férfinak akár orálisan is lehet gyönyört nyújtani,sokan megörülnek ezért.1001féleképp lehet variálni.Szerintem vezesd be párod  ezekre az oldalakra  megérti értesd meg vele a betegséged.Én is ezt tettem.Megérte.Nem kell ezt szégyellni,s ne is tedd.Most ösz fejjel életemben elõször pszihológushoz kerültem nõ a lelkem és kitártam az egész életem.Családi és szex problémákról is beszéltünk.Õ 25évesen olyan okosan ált a dolgokhoz hogy le a kalappal.Sokat segitett ezaz egy alkalom is sõt kértem új idõpontot is.Már máskor is irtam a párunkal mindent meg lehet s kell is beszélni.Az én NÕ képem az ilyen. Nõi gyengeség?Itt a gát tõvében hetek óta sok nõ tölti hordja a homokzsákokat  jön egy rossz hir el el sirják magukat ez láncreakció aztán dolgoznak tovább.Itt is elröppen egy egy "galamb" senki nem foglalkozik vele.Remélem meggyöztelek.Panaszmentes szép napokat  fater

Kedves Fater! Igazad van, és jó neked. Szeretném át is élni, amit mondasz, de egyelõre még csak ott toporgok, h nem és nem és nem akarok ilyen lenni. Ha becsukom a szemem, talán nincs is. Ha nem mondom el, talán nincs is. Ez a teljes elfeledés a szexben gyakran jól jön, de a mindennapi életben viszont elhanyagolom a betegséget. Akkor persze rosszabb lesz ez is, az is. Ilyenkor szeretném földhöz vágni az egészet.
De igazad van. Ha legközelebb erõt veszek magamon, megpróbálok vele megértetni egy dolgot, legalább egyetlen egyet. :) És aztán így tovább. Tudom, hogy megéri és hogy épp vele.
Amúgy meg már nagyon utálom wécérõl wécére lopakodva élni az életem. :)

Kedves Manó!  A betegségünk fellobbanását mindíg mások okozzák, igen hagyjuk magunkat az utólsókig molesztálni! Én is azt hitttem, ha mindent vállalok a családért jobb
lesz nekik, közben én betegedtem meg. Mikor megbetegedtem Õk már ezt nem tolerálták ugy ahogyan kellett volna. Egy embernek mindig kell lenni annyi önkritikájának, hogy erõn felül semmit! Most már kicsit átgondoltabban élek, de már késõ. Már soha nem leszek olyan mint a betegségem elõtt. Amerikában és a többi fejlett államban elsõ az egészség. Minden nap hálát adnak az Istennek, hogy megtartotta  õket egészségben. Az egészség megõrzéséért sokkal többet tesznek mint mi. Nálunk még  nem így megy. Igen a szex nagyon fájdalmas, és mivel a betegségünk  hormon változást is okoz , ezért számítani lehet korai menopauzára. Én már túl vagyok rajta 11 éve. Mivel a beteg bél nem termel annyi hormont mint amennyit kellene ezért valószínû a nõi hormonokat is befolyásolja. Én már nem vagyok fiatal, de még ti azok vagytok nem ártana a fogamzásgátlók szedésérõl kikérdezni az orvosokat. Üdvözöllek benneteket.

Sziasztok!
Nagyon örülök hogy ebben a témában is lehet nektek írni, már vártam! Párommal két éve vagyunk együtt, ebbõl az utolsó év sajnos sipoly okán úgy telik, hogy talán két hetente ha tudunk együtt lenni, Õ el sem tud élvezni. Éppen a kezelés közepén vagyunk, még nem mûtötték, nagyon nem szeretné, antibiotikumokat és egyéb gyógyszereket próbálnak meg nála, de még semmi eredmény.
Sokan írtátok, hogy türelmesnek kell lenni, de sajnos annak is van határa. Nagyon szeretem Õt, együtt élünk, de néha akaratlanul is úgy érzem, hogy engem nem kíván és sajnos ezekbõl egyre több vita is van. Tudom hogy fáj neki, és hogy szégyelli is magát, de már elõjáték sincs, nem közeledik magától, csak ha unszolom egy hétig. Adjatok tanácsot, hogyan lehetnék türelmesebb, vagy mit kellene csinálnom amíg talán egyszer meggyógyítják. Félek, hogy erre rámegy a kapcsolatunk, ha így folytatódik. Kata

A dolog nem kizárólag csak tokkal, vonóval mûködik. Ha hegedûvel nem tudtok turnézni, és már minden kötél szakad, akkor segít a furulyaverseny. Amíg a primadonnák a furulyán eljátszanak egy etûdöt, addig a karmester mindig a megfelelõ helyen klikkel az egérrel, karmesteri pálcával segíti át a hágón, a völgyön a kecses muflont. Így mûködik a digitális orgonasíp. Ha pedig nincsen tokja a vonónak, se furulyaversenyre nincs lehetõség, akkor már csak a galamb turbékol a gyíknak, az egérnek.
Szögezzük le, az egér a gyíkkal kánonban szereti eljátszani a hegedûnyitányt a hangversenyen, szóval törekedjünk arra, hogy vonó is kerüljön a hegedûtokba, mert anélkül nem lehet jól muzsikálni; a furulyaverseny pedig azért jobb, mint a magányos galamb turbékolása, mert többszólamú, és a karmester vezényel.
Vannak olyan speciális esetek, amikor a karmesternek jobban tetszik a fakanál. Ilyen esetben jobb, ha fakanalas fõzõcske helyett a muflon szorgosan furulyázik.

Ez mind igaz, a baj csak akkor jön elõ, ha annyira kimerült vagy napokon, heteken át a betegségtõl, fájdalomtól, hogy egyetlen vágyad van: senki ne szóljon, ne érjen hozzád, mert ez már a vég. Maximum csak annyit viselnél el, hogy összegömbölyödve be búj valakinek a hóna alá. Ez utóbbit azonban rendszerint félreérti a másik fél és ledöbben, ha más sül ki a dologból, mint amire õ számított.
Nehéz az élet ilyenkor!


                                                           Jehu

Köszi a hozzászólásokat, próbálok ezek alapján változatatni a hozzáállásomon. Úgy veszem észre, hogy itt jórészt beteg emberek írnak. Nos, szerintem az is lehet a gond, hogy én például nem tudom beleképzelni magam a párom helyébe. Nem tudom milyen egy sipoly, nem tudom milyen fél napokat a wc-n ülni, stb. Próbálom beleképzelni, de nem megy. Én mégcsak megfázni sem szoktam, bár már többször mûtötték a térdeimet. Szóval, nem tudom milyen a hosszan tartó (néha kilátástalan) betegeskedés.És ezért csodálok "itt" mindenkit, mert én biztosan elhagynám magam, belekeserednék.

Ezúton kívánok jobbulást a "másik oldalról" és próbálok az elvárásoknak megfelelõ partner lenni a gyógyuláshoz! Köszi!

Kata! A sipoly olyan, mint mikor erõspaprika karikázása után nyitva teszed be a bugylibicskát a farzsebedbe, majd ezután mész egy kanyart a 47-49-es fapados villamossal.
A fél napos WC-n ülés pedig olyan érzés, hogy az ember kínjában inkább magolna alkotmányjogot, felvételizne kohómérnöknek, menne dokkmunkásnak.
Mi itt mindannyian elhagytuk magunkat, belekeseredtünk.
Elhagytuk magunkat? Belekeseredtünk? Hát, valamikor annak idején.
Azóta már csak azon jár az agyam, hogy hogyan tudnék egy jót ~szni. ;) :D
(kúszni, mászni, úszni stb...) :) :)

Sunburner, tuti jó dumád van! :-)

Galagonya, elsõsorban neked szeretnék írni, mert úgy látom, most itt pillanatnyilag te vagy a legelanyátlanodottabb (húúú) versenyzõ.
Kevés ideje vagy beteg, nem volt elég idõd még feldolgozni ezt az egészet. Kihat ez mindenre, az egész életünkre, de azért nem szabad hagyni, hogy át is vegye az uralmat minden felett. A férjed egy nagyon figyelmes férfi lehet, ahogy leírod, gondolom empatikus, értelmes ember. Beszélgess el vele a szorongásaidról, a szégyenérzetedrõl, meg fogsz lepõdni, hogy mennyire megértõ lesz és az is lehet, hogy meglepõdik azon, hogy te ilyen evidenciákon agyalsz, hogy finghat-e egy nõ. A férfiak tudják, hogy a nõk is finganak, mert az anyjukat, lánytestvérüket minimum hallották már. Úgyhogy a párkapcsolatban is megesik egyszer csak, még az egészséges bélésüekkel is. Szokták mondani, hogy onnantól õszinte egy kapcsolat, ha már fingani is mersz a másik elõtt. OK, te nem akarsz, de azért kár idegileg tönkretenned magad azon, hogy kihallatszik valami a klotyóról. Annak aztán tényleg ott az útja! Amikor bemész egy nyilvános WC-be,ahol sok nõ van egyszerre paravánokkal elválasztva, akkor is hallhatod, hogy más nõk is szellentenek és valószínüleg nem szaladgálnak el otthonról a mekibe, nehogy a férjük meghalljon valamit!
Sajnos mi betegek vagyunk, a belünk beteg, úgyhogy a környezetünk legyen velünk türelmes és megértõ, mert nem tudhatjuk azt elõre, hogy mit hoz az élet, nem lesz-e valaki a családból még nálunk is nagyobb gázban.

Na, ne hidd, hogy én nem mentem át mindazon, amin te; csak nekem már crohnosan kellett társat találnom. Kapcsolatot építgetni a nulláról sem könnyû ezzel a betegséggel. Velencébõl hazafelé (ahol spontán eljegyeztük egymást) megszálltunk egy kis panzióban, ahol életében elõször fültanúja lehetett annak, hogy egy 50 kg-os nõ férfiakat meghazudtolóan képes szétrobbantani egy WC csészét. Mégis elvett. Azóta kakiltam már a takarásában éjszakai, de sajnos nem kihalt utcán, fostam be amikor kijöttünk egy étterembõl szépen kiöltözve, fingtam el magam véletlenül élvezés közben, és ha tudnád, hogy hány liter kényszerkólát ivott már meg a 10 év alatt, hogy én be tudjak menni különbözõ presszók WC-jébe. Most éppen a sipolyaim miatt türelmes hozzám, és a sztómakérdést feszegetjük...felajánlottam a válást (most én szégyellhetem magam, hogy ilyesmi egyáltalán megfordult a fejemben), ha elege van, mert megérteném, de neki csak én kellek, azt mondja. Pedig egy átlagos nõ vagyok és õ sem egy szent, csak egyszerûen szeretjük egymást.
Sok türelmet és megértést mindenkinek, mindkét oldalon!

Fater, Florance! Sírtam-nevettem egyszerre. Tudom, hogy mindent meg lehet oldani egy családban, hiszen édesapám is beteg (kivizsgáltatni nem volt hajlandó magát, de a tippem az, h évek óta crohnos õ is). Amikor otthon vagyok, felváltva szaladunk wécére, tud mókás is lenni, és a nagy családi ebédek után legalább anyukámnak van ideje elmosogatni...
A párom sajnos nem a férjem, még együtt sem élünk, és én épp a crohn miatt nem is mernék belemenni ilyesmibe, eleget izgulok akkor is, ha nála töltök néhány napot.
Fél évig jártam pszichológushoz, beszéltetett, beszéltem. Szembe állította velem a körülöttem élõket, belõlem mártírt csinált, erre mentegetni kezdtem a szeretteimet. Mindez jó addig a pontig, amíg rájövök, h másnak mindent megbocsátok, magammal viszont könyörtelen vagyok. De sehogysem jutottunk el addig a pontig,h oké, ez van, és hogyan ébredjek fel holnap reggel, merre induljak, mi legyen az az új pozitív gondolat. Egyáltalán sehova sem jutottunk, kudarc volt.
Most a vizsgaidõszak egy epehólyaggyulladással együtt köszöntött be, jól érzed Florance, h elanyátlanodtam.
Úgy érzem, hogy elõbb magamban kéne tisztáznom, sõt megbocsátanom vagy megengednem magamnak a betegséget, és csak utána tudnék errõl a párommal nyíltan, támogatást kérve beszélni. Addig viszont minden szavam egy teljes vádirat magam ellen.
A belünk beteg, és valahol pont ez az a téma, amit az emberek nehezen fogadnak el. Ha lemondok egy találkozót,mondhatom a barátaimnak azt, hogy fáj a fejem, hányok, fáj a lábam,de azt, hogy nem tudok felkelni a wécérõl, azt nem.
Most az epehólyaggyulladás miatt megjártam a kórházat megint. Úton-útfélen, nõvér, orvos, ismerõs azt vágta a fejemhez, h ne stresszeljek, mert ez attól van.Ismeretlen/ismerõs szerint ezt én csinálom, és egy dolgom van csak: nem csinálni. Ha valaki dagadt foggal fogorvoshoz megy, miért nem kérdezik meg tõle, h izgulni tetszett-e nagyon a  lottósorsolás miatt?
Csjudit ötletéhez kapcsolódva, lányok, mit gondoltok a fogamzásgátlóról? Az orvosom eltanácsolt tõle, több nõgyógyásszal is beszéltem azóta, de nem tudnak más alternatívát ajánlani, tekintve, h még nem szültem. Mi a tapasztalatotok?
Florance, Fater, mégegyszer köszönöm a válaszotokat.