crohn-colitis.hu

szia mici2!

Ismerõs a helyzeted,ugyanis én is nagyjából ebben a cipõben jártam. Csak nekem legelõször akkor jelentkezett a crohn-om,amikot elkezdtem a fõsulit. (sajnos akkor már meg is kellett mûteni) Aztán továbbra sem javult a helyzetem,mert sokat stresszeltem a vizsgák- koli miatt. Mert nagy közösségben még sem olyan jó állandóan a wc-t járni,fõleg ha nem kürtölöd ki,hogy miért is jársz sûrûn az illemhelyre :) Az orvosom azt tanácsolta,hogy próbáljak megbarátkozni a helyzettel, hogy ettõl tovább kell élni és nyíltan megmondta,hogy ha tovább stresszelem magam,akkor újra meg kell mûteni és akár úszhat a fõsuli. Én próbáltam magam erõltetni, és nem foglalkozni, semlegessé tenni az állandó feszültséget,ami a crohn miatt keletkezett.  Csak azt tudom tanácsolni,hogy ha képes vagy Magadban elhatározni,hogy nem foglalkozol többet a betegséggel, hidd el, jobb lesz és nem kell semmilyen pszichomókus! ;)

Minden jót!

Látogassatok el az "Ok vagy okozat? Lelki tényezõk" címû topicba, szerintem érdemes...
más
Bemásolom az egyik topicba írt hozzászólásomat, amit még 2005-ben követtem el, a véleményen azóta sem változott...

"Az "Orvost keresek.." topicban mar irtam, hogy apai jobaratom volt Retsagi professzor, aki mar sajnos nincs kozottunk.
Egyik alkalommal arrol beszelgettunk, hogy en miert vagyok gothos. +emlitettem, hogy olvastam az "Eletunk es a stress" cimu opuszt  Selye Janostol, amiben szepen leirta, hogy az ilyen tipusu emberek, mint amilyen en is vagyok, a stress miatt,  nagy esellyel colitisesek lesznek, lehetnek.
Erre olyan valaszt kaptam, amit orvostol ritkan kap az ember.
"Joska, ha ezt a feltetelezest elfogadnank(marmint az orvosok), akkor a tudatlansagunkat lepleznenk."
Meg annyit, Retsagi szemelyesen is jol ismerte Selye Janost .
Ezek utan szamomra evidens, hogy ok_okozati osszefugges nincs a stress es a colitis kozott, legfeljebb a statisztika szerint tobb colitises van azok kozott akik surun vannak stressnek kiteve."

sziasztok.
Ma voltam pszichiáternél, elmesélem mit mondott hátha segit valakinek.
Korábban kaptam 2 fajta antidepresszánst is, nem pont azért mert az voltam hanem a crohn fellángolás elkerülése érdekében, mivel erre is jó elvileg nem csak konkrétan depressziósoknak (bár valahol a kettõ találkozik). Aztan nem váltotta be a hozzá fûzött reményeimet, pár hónapon belül begyulladt a bélésem, ugyhgy abba is hagytam. Ez már volt vagy 2 éve. Most abba  státuszban vagyok hogy semmilyen "bél"-gyógyszer/szteroid/infúzió stb nem segit és csak a mûtét maradt mint lehetöség a következö fellángolásra amihhez éppen félúton vagyok. Szóval elmentem egy pszichiáterhez és elmeséltem neki a szitut. Azt mondta hogy az a tapasztalata hogy a pszichoterápia nem segit, max enyhe esetben de én nem az vagyok. Antidepresszánsok segithetnek ha a fellángolást megelözöleg/alatt fellép, de mivel én nem is érzem magam antidepresszánsak nem hiszi hogy segite föleg hoyg már kipróbáltam....

Lényeg a lényeg, antipszichotikumot kaptam, Cisordinol a neve. Esetleg van valakinek tapasztalata róla vagy más antipszichotikumról?
Azt mondta a doki hogy nem fogok "belazulni" és nem leszek arogáns tõle mint az antidepresszánsokatól voltam, a szerveimre hat, lenyugszanak és észre sme fogom venni hogy gyógyszert szedek nem lesz semmi pszichés tünete. Ha ez tényleg igy lesz akkor nagyon örülök. Mától szedem, kiváncsi vagyok javulok-e majd töle az elkövetkezö hetekben. Jelenleg 15 mg szteroidot szedek, 100 mg Imurant 3 hónapja -tehát már jöhetne a hatás- és nyákos a székletem.

Jobbulást mindenkinek!

rundig írta:

Kedves aiolosz!

A következõ mondásodra szeretnék reagálni: " Ezek utan szamomra evidens, hogy ok_okozati osszefugges nincs a stress es a colitis kozott, legfeljebb a statisztika szerint tobb colitises van azok kozott akik surun vannak stressnek kiteve."
A véleményem szerint a stress a szervezet elsavasodását okozza. Az elsavasodás pedig mondhatni minden betegség alapja. Kihozza a szervezet gyenge pontját.  A stress, és a nem megfelelõ táplálkozás az út,  az elsavasodáshoz. Megkockáztatom, hogy nincsen közöttünk egy olyan beteg sem, akinek a ph-ja 7-es értékû, pedig ez lenne az ideális. Mindenki megnézheti a laboreredményén. Érdemes!
Tehát, szerintem igen is van összefüggés, ha közvetve is, a stress és a colitis között!
üdv: rundig

Nem igazán vagyok tekintélytisztelõ és ez az orvosokra is igaz. Azonban, ha nem hiszek senkinek, most a mi betegségünkre gondolok, akkor szerintem célszerû lenne, minimum az orvosi egyetemet elvégezni, utána rezidensként gyakorlatot szerezni, hogy okosabb legyek mint most. Nálam ez nem megy, mert nem hiszem, hogy hetven évesen, rezidensként, bárhol is alkalmaznának....legfeljebb a temetõbe kertésznek ;)
Magamon sem szeretnék nagyon kísérletezni, mert nagyon fegyelmezetlen vagyok, semmit nem tudok betartani :( feltehetõen egy fiatalabb embernél más a helyzet.....senkit nem szeretnék rábeszélni, hogy az én helytelen életmódomat kövesse.
Szóval, van néhány orvos, akinek azért elhiszem, amit mond, fõképpen annak, aki az életemet mentette meg és néhány ezer beteget látott már életében...szóval ezért hiszem el azt, amit nekem mondtak.
Neked azt tanácsolom, feküdj neki a témának és bizonyítsd be, hogy igazad van, természetesen ne nekem, hanem az orvosoknak és a betegeknek.

rundig írta:

Kedves aiolosz!

"..Én saját magamnak már bebizonyítottam, hogy amit írtam az igaz. Másnak bizonyítani nem akarok, de  azért jók ezek a fórumok, mert itt le lehet írni saját tapasztalatot, és ha van akit érdekel, saját magán is megtapasztalhatja azt, ha utána jár a dolgoknak. ."

Magadnak igen és másokban is azt a reményt kelted, hogy itt a megoldás. Gondolod, hogy mindenki abban a helyzetben van , mint Te vagyis a "paraméterei" mindenben megegyezik a Te "paramétereiddel" ;)
Én meg azt tapasztaltam, hogy két egyforma beteg és két egyforma betegség elõfordulásának valószínûsége majdnem a nullával egyenlõ...

Sziasztok!

Újonnan regisztrált felhasználó vagyok és érdeklõdéssel olvastam a témával kapcsolatos hozzászólásokat. 1 éve diagnosztizáltak nálam chrone-colitist, mely annyira súlyos formát öltött, hogy a kórházban kishíján belehaltam. De túl vagyok rajta. Fél éve már nem szedek semmilyen gyógyszert, kivéve a meszalazint és semmilyen tünetem nincs. Ehhez kellett egy kiváló orvos, a hozzáállásom, mellyel mondjuk úgy 90%-ban betartottam az orvos utasításait és egy kellõen mélyreható analitikus szemléletû pszichoterápia. Melynek nagy részét jómagam végeztem saját magamon, lévén, hogy pszichológus vagyok.

A pszichoszomatikus betegségekkel - mint a chron és a colitis is - érdemes olyan pszichológust felkeresni, aki úgynevezett analitikus szempontú terápiák valamelyikében járatos. Ily módon a pszichológus egyszerre tudja kezelni a betegség következményeként fellépõ depressziót, szorongást, stb. és a betegség hátterében csaknem mindig meghúzódó lelki tényezõket is.

Fontos tudni, hogy a pszichológusok is specializálódnak bizonyos problémákra, melyekhez rendelkeznek bizonyos hatékony gyógyító módszerekkel is. Ezért aztán nem biztos hogy elsõ vagy második alkalommal valaki a megfelelõ szakemberhez jut el. És fontos még úgymond "emberileg" is passzolni terapeutának és páciensének a sikeres terápia szempontjából.

Hát érdeklõdve figyelem a további hozzászólásaitokat a témával kapcsolatban, illetve ha valakinek nem publikus kérdése lenne hozzám privát levélre is szívesen válaszolok.

Mindenkinek gyógyulást kívánok!

ne haragudj, örülök neki, hogy fél éve nem szedsz csak gyulladáscsökkentõket. De ha ismered ezt a betegséget, sõt, Te magad írtad, hogy majdnem bele is haltál, akkor azt is tudod biztosan, hogy a fél év az nem egy hû de nagy idõ, crohn szempontból, hiszen a fellángolások között akár évek is eltelhetnek. szóval nem egészen értem, hogy úgy érzed, hogy a terápia ilyen "csodákra " képes, a beszélgetés, gondolkodás sok mindent megold, de a bélgyulladást inkább szerintem a gyulladáscsökkentõk oldják meg.

Egyetértek crohnlány-al, nálam volt 4 év teljes tünetmenteség is. Aztán követte 6 év pusztulat + egy mûtét. Bármit is mondanak, én nem vagyok arról meggyõzõdve, hogy ez a betegség pszichoszomatikus lenne. Depressziót, szorongást okoz, de nem a lelki van elõbb, szerintem.

Köszönöm a korábbi hozzászólásomhoz a reakciókat, tanulságos volt...
Eddig egyszer írtam ide, az az én eddigi "pályafutásomat" hivatott leírni a Chron betegségben. Van ilyen is.
Tanulságot viszont azt hiszem nem csak én szûrhetek le... néha nem árt értelmezni amit elolvasunk például.
A pszichoterápia fórumra vajon miért pazarol energiát az, aki elvbõl tagadja a pszichés aspektusok lehetséges szerepét? Ez egyébként mindenkinek szíve-joga, bár nem árt viszont  tisztelni azokét, akik esetleg nyitottabbak erre. A privimre érkezett e-mailezõk bizalmát köszönöm, igyekszem válaszolni, INGYEN, NÉV NÉLKÜL, sõt még azt sem árultam el senkinek hogy melyik országrészrõl írok. Kitûnõ reklám nem? :)))

Szóval ha továbbra is van érdeklõdés a témában szívesen becsatlakozom vagy hozzáteszem tudásban tapasztalatban amit tudok. Ha ezzel tudok bárkinek segíteni, örülök. Sajnos "egy csónakban" evezünk...

Nos, kedves Psziché, én csak örülni tudok annak, hogy jól vagy. A kérdésedre, viszont, hogy akkor minek van ez az oldal, ha nem hisszük, hogy a crohn betegséget meg a colitist pszichés dolgok váltják ki- a válaszom az, hogy nem, én tényleg nem hiszem, hogy az váltja ki, viszont azért szeretem ezt az oldalt, mert abban hiszek, hogy a békesség, a lelki béke, a stresszmentesség befolyásolja ezt az állapotot, illetve a betegség elhordozásában nagyon sokat tud segíteni a pszichológiai egészség is. Itt sokan vannak akik szteroidosok és amit Te leírtál, hogy Te kijöttél a kórházból és nekikezdtél egy terápiának lélekben, ez szerintem tökéletesen egybe is esik az általad leírt idõzóna figyelembe vételével, a gyógyszerek hatásának, ugyanis a szteroidok nem egy -két héten belül fejtik ki a hatásukat. A crohn betegséggel együtt jár sokaknál egy ízületi gyulladás, reumatikus fájdalom is, amely szintén csökkenhet a szteroidok hatására. A szteroidok elhagyása nyilván azért jöhetett létre, mert a szervezeted feltöltödött vele és most ez tart egy darabig, nincs fellángolás. Ennek örüljél, hogy jól vagy, és hogy itt valóban vannak olyan emberek, akik már mindenféle állapotot átéltek ezzel kapcsolatban, de nem gondolnám, hogy ennek vajmi köze is lehetne ahhoz, hogy a crohn az a lelki gondoktól alakul ki. nekem azóta vannak lelki gondjaim, amióta crohn-os lettem, hogy õszinte legyek, mert ez sokkal több vívódással jár, mint bármi az életemben.
Én pszichológiai végzettségû vagyok, de olyat, hogy valaki magán gyakorlatozzon, illetve valamiféle analitikát magán végezzen, még az életben nem hallottam. ennek az volna a lényege, hogy van egy "tanu" egy résztvevõ, akivel ezt te teszed, nem az, hogy egyedül, magadban elterápiázgassál. De örülök, ha Neked mûküdik

Sziasztok!
Még új vagyok itt a fórumon, Crohnom van. Nem kételkedem az orvostudományban, abban sem, hogy gyógyszerek nélkül nem lennék tünetmentes (amint abbahagyom a Budenofalkot, bár panaszaim nem lesznek, de felkúszik a CRP-m), és betartom a gasztrós orvosom utasításait. Viszont abban hiszek, hogy megfelelõ gondolkodással, hozzáállással és a stressz csökkentésével szintén segíthetünk magunkon. Szorongó alkat voltam, túl aggódó, stresszes, és egy se veled se nélküled párkapcsolatban éltem. Néha még mindig idegeskedem feleslegesen apróságokon, de próbálom máshogyan szemlélni az életet, és így bízom benne, hogy a gyógyszerekkel és a pozitív gondolkodással, jógázással, relaxálással továbbra is tünetmentes maradok.

Sziasztok!
Én is új vagyok még a fórumon. Nálam 2009 nyarán diagnosztizálták a Crohnt, és szerencsémre egy kitûnõ doktornõhöz kerültem, aki nagyon sokat segít mindenben. Miután megtaláltuk a megfelelõ terápiát azóta a kisebb-nagyobb zökkenõket leszámítva jól vagyok. Mostanában kezdtem el egy kicsit többet olvasni a témában, a betegség okairól, a kezelésrõl és a lelki egészséggel kapcsolatos összefüggésekrõl. Találtam egy nagyon érdekes oldalt, ahol az alábbi írás jelent meg:
http://www.vastagbel.hu/betegtajekoztat … betegsegek
Az oldal egy sebész és gasztroenterológus szakorvosé, aki egy kicsit más módon közelít a betegséghez, mint ahogy azt megszoktuk. Mit gondoltok róla?
Érdeklõdéssel várom a véleményeteket!