Közlemény

Kedves Látogatók! Az IBD fórum 2018. június elejétől "csak olvasható" módban fut tovább.
Új regisztrációk és hozzászólások nem hozhatók létre. Megértéseteket köszönjük!

#1 2008-04-04 16:36

bánatos
Tag

Akik már nem írhatnak ide

Üdvözlök mindenkit a topikon! Feri vagyok, és azért nyitottam ezt a topikot, hogy lehetőség szerint meg tudjunk emlékezni azokról a társainkról, és történetükről, Akik már nem tudják tapasztalataikat, történetüket megírni. Történetük lehet, hogy tanulságul szolgálhat más emberek számára. Én a Szerelmem, hűséges Társam, és egy kiváló Ember történetét szeretném közzétenni. Az avatarban található képen Ildikó van, sajnos nem tudtam a szövegbe beilleszteni.


Ildikó története:

Ildikó 1962. Március.10.-én született. 1982-ben ismertük meg egymást, 1983 őszétől éltünk közös háztartásban, élettársi kapcsolatban. Kapcsolatunkat kiegyensúlyozottság, őszinteség, és egymás tisztelete jellemezte. Nagyon szorosan kötődtünk egymáshoz. Döntéseinket mindig egyeztettük, és igyekeztünk a számunkra legmegfelelőbb döntéseket hozni.
Ildikó mindig egészséges életet élt, nem dohányzott, alkoholt nem fogyasztott, és egészségesen táplálkozott. A tisztaság, és higiénia alapkövetelmény volt számára. Szerette a természetet, a friss levegőt, és az alkatának megfelelő szabadtéri tevékenységeket. Fizikai, és lelki állapota irigylésre méltónak volt mondható.
Ez a helyzet 1997-ben megváltozott. Néha hasfájásra panaszkodott, és ritkán véres volt a széklete. Ekkor kezdett orvoshoz járni, tünetei csak ritkán jelentkeztek, kórházi kezelés akkoriban még fel sem merült. Két év múlva 1999-ben, tünetei egyre sűrűbben jelentkeztek, nyár végére láz is társult a tünetek mellé. Bár az addigi vizsgálatokon előírt gyógyszereket szedte, az orvosok utasításait betartotta, egyre gyengébb, és elesettebb lett, szeptemberben kórházi kezelés vált szükségessé. A Szent László kórházba, melybe beutalták, egy hónapot töltött, itt diagnosztizálták betegségét, a colitis ulcerosát, és annak aktív szakaszát. Sajnos ebben a kórházban nem tudták megakadályozni állapotának romlását, ezért átszállították egy másik, kiváló gasztroenterológiai osztállyal rendelkező intézménybe, az azóta megszüntetett Szabolcs utcai kórházba. Itt sikerült stabilizálni az állapotát, és itt is egy hónapi kezelés után tünetei fokozatos mérséklődése, laborleletei javulása után elbocsátották. Innen kezdve aktív és nyugodt szakaszok váltogatták egymást. Továbbra is jártunk kontroll, és laborvizsgálatokra. Az aktív szakaszok nagyon megnehezítették Párom életét, imádott munkáját is fel kellet adnia. 2001 őszén olyan súlyos aktív szakasz következett, mely fizikai állapotának robbanásszerű romlásához vezetett. Újra kórházi kezelés vált szükségessé. Állapotának romlását most már csak műtéttel lehetett megakadályozni. A műtét előtt, a műtétet végző orvossal, Dr Lestár Béla sebészprofesszorral leültünk, és igen részletes felvilágosítást kaptunk a műtéttel kapcsolatban. Ekkor választási lehetőségünk nem volt, mert tulajdonképpen életmentő beavatkozásra volt szükség. A műtét során eltávolították Ildikó vastagbelének 70cm-es szakaszát, és a széklet ürítését stómával oldották meg. Egy hónapi kezelés után, állapotának jelentős javulásával bocsátották el. Tíz nap múlva sajnos a stóma körül fertőzés alakult ki, és újra visszakerült a Szabolcs utcai kórházba. Itt három heti gondos kezelés után tünetmentesen újra elbocsátották. Ez volt a mélypont, fizikailag nagyon gyengén, (34 kg testsúly) kezdte lépésről-lépésre visszanyerni betegsége előtti állapotát. Elfogadta a kialakult helyzetet, alárendelte magát orvosai utasításainak, ha valamit nem értett, vagy ellentmondást vélt felfedezni, mindig jelezte nekik. Tartotta a kapcsolatot betegtársaival is, tapasztalatait átadta, mások tanácsait átgondolta. Küzdelmét, a mellékhatásokkal járó gyógyszerek orvosi utasításra való fokozatos elhagyása után, 2006 tavaszára siker koronázta. Újra visszanyerte betegsége előtti fizikai állapotát, vidám volt és optimista. 2007 tavaszán Ildikó érdeklődött az időközben a MÁV kórházba került kezelőorvosánál, Dr Banai János professzornál a stómazáró műtétről. Szeretett volna „ teljes” életet élni, munkát vállalni, utazni, stb. de jelen állapota sok mindenben gátolta. Az első műtétje után azt mondta nekem, hogy soha többet nem akar műtőbe kerülni, de most, a jelentős életminőség javulással kecsegtető műtét után érdeklődött. A professzor közölte Vele, hogy nincs akadálya a műtétnek. Ildikó érdeklődött egy jó sebész után is, mivel az első műtétjét végző Dr Lestár Béla professzor a ceglédi kórházba került. A kezelőorvosa egy híres sebészt ajánlott, aki egy budai kórházban tevékenykedik. Ildikó májustól kezdve céltudatosan készült a műtétre, az egyébként is jó fizikai és mentális állapotát igyekezett még jobbá tenni. Vitaminkúrákat tartott, különböző táplálék kiegészítőkkel, könnyű tornákkal edzette fizikailag magát. Jógával, és nyugodt életmódjával készült lelkileg is a műtétre. A nyár folyamán felvette a kapcsolatot az ajánlott sebésszel, utána beszámolt nekem a találkozó eredményéről. Szinte boldogan mesélte, hogy azt mondta Neki a sebész, hogy semmi akadálya a műtétnek, ez egy rutinműtét, ami körülbelül egy óra hosszat tart, és tíz nap múlva már haza is mehet. Az életvitelét annyiban befolyásolja a műtét, hogy napi négyszer-hétszer kell majd WC-re mennie. Nagyon örült annak is , hogy kérdésére, hogy mikor lehetne műteni, azt a választ kapta, hogy „amikor Önnek megfelel”. Kérdeztem Ildikót, hogy tényleg ilyen egyszerű ez a műtét, azt mondta, hogy ezt mondta Neki a sebész. Arról is beszámolt, hogy nagyon szimpatikus Neki az orvos, és az osztály is, ahol dolgozik. Megegyeztek, hogy műtét előtt még egyszer találkoznak, és akkor elvégzik a szükséges vizsgálatokat, és kijelölik a műtét időpontját. Ildikó nagyon optimista volt, ami rám is átragadt. Második találkozójuk után Ildikó elmondta nekem, hogy október. .. 8órakor kell jelentkeznie a kórházban, előtte való nap már nem ehet szilárdat. A  műtét időpontját rákövetkező nap délelőttre tűzték ki.
Ildikó a kijelölt nap reggelén, testileg-lelkileg erősen, szorongás nélkül jelentkezett a kórházban.
A műtétje csúszott egy napot, mert az előtte levő műtét a tervezett egy óra helyett hat órán át tartott. Még viccesen mondtam a Páromnak, hogy szóljon a dokinak, hogy időben feküdjön le, pihenje ki magát, mert Téged fog műteni. Csak nevetett rajta, és azt mondta, hogy nem lehet egy orvosnak ilyet mondani.                                                                                                       A műtét után beszéltem Ildikóval, nagyon örült, hogy túl van a műtéten, kicsit kábának érezte magát, de nem volt semmi panasza. Sajnos nem mehettem be hozzá, mert egy kicsit meg voltam fázva, és megkért, hogy ne látogassam, nehogy véletlen megfertőzzem valamivel. Nagyon vigyázott mindennel.
A műtétet követő napon Ildikó elmondta, a hasán ég egy kicsit a varrat, de egyéb panasza nincs. Megemlítette, hogy volt Nála a műtétet végző sebész, és azt mondta Neki, hogy „Ildikó Magának olyan vékonyak a belei, mint egy gyereknek”. Ezt nem tudta mire vélni, de nagyon furcsállotta. Szobatársa elmondása szerint Ildikó nagyon óvatos volt, például, ha ihatott tejeskávét, akkor várt egy napot, ha ehetett zsemlét azzal is várt egy napot, de akkor is csak a belét ette meg. Pénteken akarták elbocsátani, de kérte, hogy hagy maradhasson még egy napot.
A műtétet követő tizedik napon bocsátották el a kórházból, egy szombati nap reggel nyolcra mentem érte. Várnunk kellett mert még ki kellett venni két varratot, és csak utána jöhettünk el. Míg várakoztunk Ildikóval nagyon jó hangulatban beszélgettünk. A varratszedés után gyorsan felöltözött, és indultunk haza. Ahogy kiléptünk a kórházból, azt mondta nekem, hogy „képzeld el még vért sem vettek, és így engednek haza”. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mert nem tudom mi a szokás, megnyugtatott, hogy vidámnak, és boldognak látom. Hazafelé megjegyezte Ildikó, hogy majd otthon megmossa a haját, mert a kórházban nem tudta. Mondtam Neki, hogy majd elszaladok boltba, a hajmosással mindenképpen várjon meg. Így is tett. Felkészítettük az ebédet, de Ildikó azt mondta, hogy csak este mossa meg a haját, mert fáradt egy kicsit. Ebéd után pihentünk két órát, de Ildikó továbbra is egy kicsit fáradtnak érezte magát, így pihent tovább. Egyéb panasza nem volt, nem fájt semmije, a hangulata sem volt rossz. Vacsora után megfürödtünk, és viszonylag korán, fél kilenc körül lefeküdtünk. Az éjszaka folyamán (fél egy körül) Ildikó kiment WC-re, és visszafelé jövet megszédült, és elesett. Egy pillanat alatt mellette voltam, és kérdeztem, nem ütötte e meg a hasát. Azt felelte, hogy nem, csak az arcát egy kicsit. Vittem az arcára hideg vizes borogatást, és kérdeztem, hogy mi történt. Elmondta, hogy ahogy mosta a kezét „olyan furcsán „érezte magát, de nem gondolta, hogy el fog szédülni. Azt is mondta, hogy nem veszítette el az eszméletét, csak összerogyott a lába, de a kezét még le tudta tenni, és az arca leért egy kicsit, de nem ütötte meg nagyon. Megbeszéltük, hogy ha ki kell Neki menni, akkor mindig szóljon.
Az éjszaka hátralevő része eseménytelenül telt. Reggel Ildikónak nem volt panasza, megreggelizett, és megegyeztünk, hogy pihenjen tovább. Délben megebédeltünk, és ebéd után másfél-két órával jelezte a párom, hogy nem jól érzi magát. Kérdeztem Tőle, hogy mi a baj, azt mondta, hogy nem fáj semmije, csak „olyan rossz”. Megmértük a lázát, nem volt. Viszont egyre sűrűbben jelezte, hogy szomjas. Kérdésemre, hogy tájékoztatták-e a kórházban, mielőtt elbocsátották, hogy ha itthon valami probléma merül fel, mi a teendő, vagy adtak-e Neki valami telefonszámot ahol jelezni lehet a bajt, azt válaszolta, hogy semmi ilyesmivel kapcsolatos tájékoztatást nem kapott. Én ezt akkor nagyfokú felelőtlenségnek éreztem. Ildikó továbbra is szomjas volt, de csak egy-egy korty vizet mert inni. Kérdeztem Tőle, hogy vissza vigyem-e a kórházba, azt válaszolta, hogy „várjunk még egy kicsit hátha jobb lesz”. 
Sajnos nem lett jobb, sőt romlott az állapota, három órakor zöldes színűt hányt, és egyre elesettebb, és gyengébb lett. Kinyomoztuk az orvosi ügyelet telefonszámát, és kértük őket, hogy jöjjenek ki mert baj van. Azt mondták, hogy negyven perc múlva tudnak jönni. Közben Ildikó állapota rohamosan romlott, újra hányt.
Az ügyelet a jelzett időben megérkezett, és kérdezték, hogy mi a baj. Elmondtuk, hogy Ildikó tegnap délelőtt jött haza stómazáró műtétről, az éjszaka megszédült, és elesett, de az eszméletét nem vesztette el, valamint, hogy egyre gyengébbnek érzi magát, délután kétszer hányt, láza nincs.
Az orvos megmérte Ildikó vérnyomását, és meghallgatta a mellkasát, majd azt mondta, hogy valószínűleg agyrázkódása van, és beviteti az éppen ügyeletes kórházba. Jelezte, hogy a mentő másfél óra múlva jön, de lehet, hogy később. A mentő este kilenckor vitte el Ildikót.
Nem volt otthon 36 órát.
Ildikó hétfőn hajnal két óra harminc perckor hívott, és azt mondta, hogy „visszahoztak a ……-ból a ……..-ba nem tudják mi bajom, újra felnyitják a hasam, majd reggel hívlak, puszi-puszi”.
Mondtam, hogy „nagyon szorítok Neked puszi-puszi” Ekkor már nagyon rossz érzéseim voltak, ébren vártam a reggelt, „szorítottam”.
Reggel kilenc óra körül felhívott egy nővér, akit Ildikó megkért, hogy tájékoztasson, közölte velem, hogy a párom életveszélyes állapotban van, mostanra sikerült annyira stabilizálni, hogy műteni tudják. Rohantam a kórházba. Délután fél kettőkor hozták ki Ildikót a műtőből, először az altató orvos asszonytól kaptam felvilágosítást. Elmondta, hogy Ildikónál hasüregi szepszis alakult ki, újra műtötték, műtét közben háromszor élesztették újra, az állapota jelenleg válságos. Erősen sokkoltak a hallottak. A nap folyamán többször érdeklődtem Párom állapota felől, de azt a választ kaptam, hogy továbbra is válságos. Kérdeztem, hogy ha előbb visszakerült volna Ildikó, nagyobb esély volna-e a gyógyulásra, azt a válasz kaptam, hogy nem. Arról, hogy mitől alakult ki a szepszis, nem kaptam felvilágosítást. Késő este hagytam el a kórházat.
Kedden hajnalban érdeklődtem Ildikó állapota felől, de telefonon nem kaptam tájékoztatást. Így siettem a kórházba. Azt a tájékoztatást kaptam, hogy továbbra is súlyos Ildikó állapota. Érdeklődésemre, hogy meg van-e minden feltétel, és eszköz Ildikó gyógyításához, azt a választ kaptam, hogy igen.
A nap folyamán többször voltam bent Ildikónál az intenzíven, bár nyitva volt a szeme nem tudtunk szemkontaktust létesíteni, mereven nézett. A jelenlevő orvos mondta, hogy nyugodtan beszélhetek hozzá, mert érti amit mondok, nem kap tudatmódosító szert. Próbáltam nyugtatgatni, erősíteni, keze szorításával, homloka ráncolásával jelezte vissza, hogy érzékeli, hogy mellette vagyok, és érti amit mondok. Próbált beszélni, de a szájában levő csövek akadályozták ebben. Próbálta kiszedni őket, de mondtam Neki, hogy nem szabad, és fel is hagyott vele.
A nap folyamán beszéltem a műtétet végző professzorral, mondtam neki, hogy Ildikó nagyon megbízott benne, és, hogy emlékszik-e, hogy milyen állapotban jelentkezett a műtétre, és menjen nézze meg, most milyen állapotban van. Azt mondta, hogy az ő praxisában ilyen még nem történt, és hogy ezt mindenki tragédiának éli meg, és mindet elkövetnek Ildikó gyógyulásának érdekében. Azt is mondta, hogy egy szálka is kiszúrhatja az ember belét, és bennfelejtett tampont is túl szoktak élni a betegek. Ezt nem tudom miért mondta, de ha meg akart nyugtatni, nem érte el a célját vele. Késő estig voltam a kórházban.
Szerdán  az ügyeletes orvos továbbra sem tudott javulásról beszámolni, de mondta, ha lesz javulás, az nagyon lassú lesz, továbbra is erős gyógyszeres kezelést kap, és vért is adnak Neki.
Ildikó újra megpróbált beszélni hozzám, és ismét megpróbálta kivenni a szájából a csöveket. Visszajelezte, hogy ért, és érzékeli, hogy mellette vagyok. Próbáltam nyugtatni, és kértem, hogy legyen nagyon erős, és ne aggódjon mert mindig itt vagyok mellette.
Késő délután az altató orvos asszony közölte velem, hogy Ildikónál veseelégtelenség lépett fel, és dialízisre lesz szükség. Azt is mondta, hogy nem tudja bírni fogja-e Ildikó szervezete. Szorongva vártam a fejleményeket. Az este folyamán mozgást láttam az intenzív előterében, és bementem érdeklődni. Az éppen végző orvosok azt mondták, hogy nem dialízist csináltak, hanem plazmafelezést hajtottak végre, amit a Párom szervezete nagyon jól viselt. Kérdésemre, hogy a dialízis megterhelőbb-e, azt a válasz kaptam, hogy Ildikónak nagyon súlyos az állapota. Vártam tovább. Éjfél körül kijött a dialízist végző orvos, és megnyugtatott, hogy Ildikó jól bírja a kezelést, és körülbelül egy fél óra múlva lesz vége a kezelésnek. Ezután részletesen tájékoztatott a két kezelés technikájáról, és, hogy mi tette szükségessé, és milyen eredményt várnak tőle. Tájékoztatása, közvetlensége nagyon jól esett, feszült állapotomban kicsit megnyugtatóan hatott rám. A kezelés után bementem a Páromhoz, és elbúcsúztam Tőle.
Csütörtök reggel továbbra sem tudtak javulásról beszámolni, közölték, hogy megismétlik a tegnap esti kezelést. Mikor bent voltam Ildikónál, észrevettem, hogy már nem jelez vissza nekem, de azért én próbáltam jelezni Neki, hogy mellette vagyok. Nagyon féltem, hogy bírni fogja-e az újabb kezeléseket, de szerencsére nem merült fel semmi probléma a kezelés közben.
Késő estig bent voltam, Ildikó továbbra sem tudott visszajelezni, és azt vettem észre, hogy a légzése egy kicsit megváltozott. Szabályos négy légzés után mindig volt egy kis szünet.
Péntek reggel a kollegámmal mentem be a kórházba, mert már testileg-lelkileg nagyon kimerült voltam, és nem mertem megkockáztatni a vezetést. Az osztályvezető orvos tájékoztatott, hogy Ildikó állapota stabil, reménykedésre ad okot. Közölte továbbá, hogy szondán keresztül elkezdték táplálni, az emésztőrendszer helyreállítása céljából. Plazmafelezésre nincs szükség, dialízisre is csak kétnaponta. Közben bejött az Ildikót műtő sebész, és felhajtotta Ildikó takaróját. Először láttam, hogy újra stómája van, és a belehelyezett szondában három-négy centiméter széklet van. Megjegyezte, hogy szépen gyógyul a stóma, és már széklete is van. Majd kiment. Az ügyeletes orvos folytatta tájékoztatásomat. Elmondta, hogy Ildikó most egy széles spektrumú antibiotikumot kap, de holnapra meglesz a baktériumtenyészet, és akkor nagyon célirányos antibiotikumos kezelést tudnak majd alkalmazni. Bizakodónak tünt, és én is kezdtem bizakodni. Úgy éreztem, hogy Ildikó képes lesz felülkerekedni a súlyos fertőzésen. Kérdeztem, rendelkeznek-e tartalékkal, ha rosszabbra fordulna a helyzet, azt válaszolta, hogy igen. Beszélgetésünk után az ott dolgozó nővér megkért, hogy hoznák-e Ildikónak Activalt, Actimelt, vagy Kaukázusi kefírt, mert szünnap lévén a kórházban nem tudta beszerezni. Nagyon restellte, hogy engem kell megkérnie, de én a jó hírek hallatán boldogan szaladtam kollegámmal a kért anyagok beszerzésére. Mikor visszaértünk, még mindig reménykedő hangulatban kérdeztem, hogy tényleg stabil-e Ildikó állapota, és merhetek-e hazamenni egy kicsit pihenni, mert nagyon kimerült vagyok. Azt a választ kaptam, hogy nyugodtan menjek, és pihenjek, mert ők is látják, hogy nagyon kimerült vagyok. Dél körül jöttünk el a kórházból.
Délután fél háromkor hívtak, hogy nagy baj van, Ildikó keringése összeomlott, és ha tudok minél előbb menjek be. Nagyon sokkolóan hatott rám a telefon, hiszen délelőtt még mindenki a javulás első jeleit vélte felfedezni, és mindenki nagyon bizakodó volt. A húgom vitt be a kórházba, három óra tizenöt perckor mentem be az intenzív osztályra.
Az orvos Ildikó ágyánál komor arccal állt, és kérdésemre, hogy mi van a délelőtt említett tartalékokkal, csak a fejét rázta, és azt mondta, hogy már újraélesztő gyógyszereket kap. Látszott rajta, és a nővéreken is, hogy meg vannak rendülve. Éreztem, hogy most szörnyű dolog fog történni. Ami történt máig felfoghatatlan, és leírhatatlan számomra. Ildikóval megkezdtük életünk legnehezebb másfél óráját. Egyrészt hálás voltam a Sorsnak, hogy mellette lehetek, másrészt szörnyű tehetetlenséget, és talán dühöt éreztem, hogy így veszítem el a Páromat, Aki számomra mindennél és mindenkinél többet jelent.
Tágra volt nyílva a szeme. Mereven nézett. Beszéltem hozzá, fogtam a kezét, és simogattam. csendesen búcsúztam a Szerelmemtől. A vérnyomása lassan csökkent, szívverése fokozatosan lassult.
Délután háromnegyed ötkor állt meg a szíve. Úgy éreztem, hogy mindent ami számít elveszítettem. Kábultan jöttem ki az intenzív osztályról

http://www.youtube.com/watch?v=F7lRBM2U3nc

Érdekes az Ember. Azt hittem, hogy párom elvesztését nem élem túl, de amikor megállt a szíve, nem éreztem csak nagy ürességet, és a fájdalom csak később, fokozatosan, de megállíthatatlanul tört rám. Azt mondják, hogy az idő majd enyhíti a fájdalmat, de én úgy tapasztalom, hogy az őszi tragédiához képest, most tavasz van, és nincs az a napszak, vagy óra amikor ne érezném Ildikó hiányát. Tökéletes társ volt! Egy mosolyával, egy szavával, érintésével boldoggá tudott tenni! Nagyon fáj a hiánya!                                                         Nem egy életveszélyes helyzet elhárítására jelentkezett a kórházba, hanem „csak” szeretett volna úgy élni, mint a többi egészséges ember, dolgozni, utazni, standra járni, gyereket szülni és nevelni, és egy életminőség javító, „rutinműtét” végződött tragédiával. Most már tudom, hogy nagyon sok mindenre oda kell figyelni, ha az ember műtétre szánja magát. Nagyon sok beteggel, és az egészségügyben dolgozóval beszéltem a tragédia óta, sokat olvastam a neten. Sokszor megdöbbentő dolgokat hallok és olvasok.
Úgy érzem, hogy ennek a tragédiának nem lett volna szabad megtörténni!

A szerény tapasztalataimat szeretném megosztani felhasználótársaimmal.

1,
Az orvosnak kötelessége a beteget, kezelésre várót tájékoztatni a kezelés, vagy beavatkozás minden várható hatásáról, legyen az pozitív, vagy akár negatív hatású. Mivel a beteg dönt, hogy vállalja-e a kezelést, vagy beavatkozást, a hiányos tájékoztatás miatt nem mondható, hogy felelős döntést tud hozni. Ildikó esetében nem volt szó kockázatokról, vagy az előfordulható szövődményekről, csak a műtét utáni életminőség javulásról. Ha korrekt tájékoztatást kap, és megemlítik Neki, hogy az ilyen műtétek x esetben súlyos szövődményekkel végződnek, a szövődmények y esetben akár halállal is végződhetnek, akkor el lehetne mondani, hogy minden tényezőt ismerve vállalta a műtétet. De ez esetben biztosan nem vállalta volna, hiszen a halál kockázata, és az életminőség javulása nem áll arányban egymással. 
2,
Olyan nincs, hogy rutinműtét. Lehet, hogy van könnyebb, és nehezebb műtét, de minden műtétnek megvan a kockázata, és a „rutin” előtag az emberekben azt az érzést kelti, mintha valami kockázatmentes beavatkozásról lenne szó, főleg, ha kockázatokról eleve nem is tájékoztatják őket. Egy hasüregi műtétre durva dolog azt mondani, hogy rutin, amikor beleket csonkolnak és varrnak. Rutinból szerintem kerékpározni és asztaliteniszezni lehet, de embert műteni, akiből csak egy példány van, csak nagy tudással, odafigyeléssel, és gondossággal szabad!
3,
A kórházból való elbocsátáskor a beteg ragaszkodjon a teljes laborvizsgálathoz! Az esetleg később jelentkező szövődmények pontos tüneteiről kérjen tájékoztatást!
Ildikó esetében elmaradt az elbocsátáskori laborvizsgálat, pedig a súlyos fertőzést kimutathatta volna. Belgyógyász ismerősömnek mikor elmondtam az Ildikó hazajövetele utáni eseményeket,  ( fáradtság, az éjszakai megszédülés, zöld hányás, elesettség, szomjúság) azt mondta, hogy ezek a tünetek erősen a szepszisre utalnak. Ha mi ismertük volna a tüneteket, azon nyomban mentünk volna vissza a kórházba, és talán másképp alakul a sorsunk.
4,
Ha esetleg valakivel hasonló eset történik, és mentő kell, hogy elszállítsa, akkor feltétlen ragaszkodjon ahhoz a kórházhoz, ahol előzőleg műtötték, kezelték. Sok időt és vizsgálatot lehet megtakarítani, ha nem utaztatják a beteget, főleg, ha az ügyeletes vagy mentőorvos nem ismeri, vagy figyelmen kívül hagyja az előzményeket, és esetleg téves diagnózist állít fel.

Egyelőre ennyit tudok segíteni, ha lesz több tapasztalatom igyekszem megosztani.

Ez volna  Ildikó betegségének a története, elnézést kérek, ha hosszúra sikerült, de ennél rövidebben nem tudtam leírni, féltem, hogy akkor érthetőség rovására megy.
Minden tiszteletem a betegséggel együttélőknek, kívánok nagyon őszintén minden betegnek, és lábadozónak sok türelmet, és biztos gyógyulást!

http://www.youtube.com/watch?v=hapJe1qeVZs

Nincs jelen

 

#2 2008-04-04 17:39

aiolosz
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Nagyon nehez ilyenkor barmit irni, mondani. Talan annyit, hogy amit irtal, azt az utolso betuig elovastam, jol megjegyeztem es nagyon Veled erzek.
Talan meg annyit, nem veletlenul tartottam es tartok is a sebeszektol.

Nincs jelen

 

#3 2008-04-04 17:41

roor
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Halika!

Minden tiszteletem a Tiéd az erődért,segítségedért!
Köszönjük

Nincs jelen

 

#4 2008-04-04 17:44

Szuszidi
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Nem találom a szavakat én sem!
Utólagosan is részvétem. Veled érzek.

Nincs jelen

 

#5 2008-04-04 19:32

virágom
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Mélységesen megrázott ami Ildikóval történt hősiesen bevallom olvasás közben többször elsírtam magam, így ismeretlenül is nagyon sajnálom. Kívánom neked, hogy találd meg a lelki békédet a történet alapján hiszem Ildikó is ezt szeretné.

Nincs jelen

 

#6 2008-04-04 21:22

Nita
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Igen nekem is kicsordult a könnyem, és sokáig hatása alatt voltam annak amit itt elmeséltél, és köszönöm hogy meg osztottad velünk nem lehetett könnyű újra felidézni minden fájó pillanatot.

Minden jót neked!

Nincs jelen

 

#7 2008-04-04 23:07

zolcsi
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Kedves Feri!
Mélyen megrendülve olvastam soraidat. Sok erőt és kitarást kívánok neked e súlyos targédia feldolgozásához.

Nincs jelen

 

#8 2008-04-05 06:30

Vicaa
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Azt hiszem nehéz megfelelő szavakat írni, mondani ilyenkor, köszönjük, hogy megosztottad velünk ezt a tragédiát és minden betű, minden szó úgy érzem nagy tanulsággal és segítséggel szolgál számunkra is. Én is kívánok Neked sok-sok lelki erőt, kitartást a továbbiakban.

Nincs jelen

 

#9 2008-04-05 08:00

MrPeetR
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Kedves Feri!

Fogadd őszinte részvétem és együttérzésem!

Mindenkinek felhívnám a figyelmét az Ildikó történetéből levonható tanulságokra! Nem szabadna, hogy a hiányos orvosi tájékoztatás íly módon emberéletet követeljen. A helyzetem kísértetiesen hasonlít Ildikó esetére, annyi különbséggel, hogy a kórházban értek a tünetek és visszavittek a műtőbe mielőtt nagyobb baj lett volna. Esetemben sem hívták fel a figyelmet az esetlegesen várható kockázatokra, vagy hogy milyen tünetek jelenthetnek problémát. Minden ember joga egyénileg mérlegelni, dönteni. Felelős döntés pedig csak megfelelő tájékoztatást követően hozható.
Aki sztómazáró műtétre megy vegye komolyan, ha hány, ha szapora a szívverése, ha szédül, ha lázas, ha bármit tapasztal, aminek nem kellene lennie.  És ragaszkodjunk a tájékoztatáshoz, ennyi időt a legelfoglaltabb orvosnak is kötelessége ránkszánni.
Nekem is azt mondták a kórházban ez egy "rutinműtét". Rutinból autót lehet vezetni a sokszor bejárt útvonalon. Egy műtét nem elbagatellizálható a "rutin" előtaggal.
A belek nehezen forrnak össze, a gyógyulás legalább 6 hét. Nem 2 hét, amikor már kezdjük magunkat jól érezni!

Feri, nagyon sok erőt, kitartást! Köszönjük a megrendítő, fájdalmas, tanulságos történetét Ildikónak!

Üdv.!
PeetR

Nincs jelen

 

#10 2008-04-05 08:09

Zoltán
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Együtt érzünk veled és ha továbbra is velünk maradsz talán nem leszel (olyan) magányos.

Nincs jelen

 

#11 2008-04-05 08:45

Sancsi
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Őszinte részvétem!:-( Spk erőt, kitartást kívánok! Nagyon szomorú, hogy így kezelik az embereket "rutinból"!
Az jutott eszembe, amikor a László kórházban több hete tartó hasmenés, láz, és 110-es CRP mellett azt mondta a "DOKTOR BÁCSI", hogy most nem ad semmi gyógyszert, ha nagyon rosszul érzem magam, akkor zuhanyozzak!
Köszike! Ehhez aztán lehetett 6 évet lenyomni az orvosin! És még csak a gyanú sem merült fel, hogy esetleg Chron állhat a háttérben!!
Bocsika, de ez most kikívánkozott belőlem!!

Nincs jelen

 

#12 2008-04-05 10:50

Ánya
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Kedves Feri!

Fogadd őszinte részvétemet párod elvesztése miatt és tiszteletemet azért, hogy ezt velünk megosztottad. Jó, hogy ilyen emberek is vannak, akik így kitartanak beteg társuk mellett, mindhalálig. és utána is. Ildikó biztos büszke Rád, hogy még halála után is gondolsz betegtársaira is és a legtöbbel segíted őket, a tapasztalataitokkal. El nem tudom mondani mennyire fontos nekem, nekünk minden tapasztalat, mert a mi életünkről is szó van, folyamatosan a betegségünk során. KÖSZÖNÖM, hogy megosztottad velünk. Csatlakozom az előttem írókhoz, hogy maradj velünk egy kicsit, nem leszel egyedül, még talán derülni is fogsz tudni a botlásainkon, majd....
A gyász hosszú és nehéz időszak, egy évnek biztos el kell telnie, de lehet több is, de biztos van enyhülés.
Ismeretlenül is szeretettel ölellek: Ánya

Nincs jelen

 

#13 2008-04-05 19:42

mano1973
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Kedves Feri!
Elösször is Őszinte részvétem Ildikó miatt!!!
Csatlakoznék az elöttem szólókhoz mivel semmi okos dolog nem jut az eszembe és ...nem is tudom ilyenkor mit lehet..mit tud az ember mondani a másiknak ami egy kis enyhülést hoz a fájdalmában!
Ildikó nagyszerű asszony volt.bátor,erős és kitartó!!
A történetét olvasva  összeszorult a szívem és a könnyeimmel küszködtem mégis köszönöm  hogy megosztottad velünk.
Kitartást kívánok neked és sok  erőt hogy végig tudd járni azt az utat ami most még elötted van.
Osztozunk gyászodban és szeretettel  látunk a fórumon mindig és...azt hiszem sokak nevében mondhatom  elkisérünk az utadon  egy darabig hogy ne legyél egyedül és támaszt nyújtunk neked amennyire ez  lehetséges.
Várunk szeretettel

Nincs jelen

 

#14 2008-04-05 19:47

Dusy
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Kedves Feri!
Tényleg nehéz megszólalni ílyen tragédia után. Öszinte részvétem és minden elismerésem a Tied!
Szeretettel Dusy!

Nincs jelen

 

#15 2008-04-05 22:03

Lucifer
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Kedves Feri!
Az ember ilyenkor nem igazán tud mit írni hisz elég nehezen tud megszólalni is.:(
Nekem is elszorul a torkom és néha én is elsírtam magam!
Öszinte részvétemet kívánom!Nagyon köszönöm én is , hogy megosztottad velünk Ildikó történetét!
Ha egy kis csevejre vagy társaságra vágysz akkor ide nyugodtan jöhetsz szívesen látunk.
Mégegyszer részvétem és vigyázz magadra.
Üdvözlettel:luci - Ági

Nincs jelen

 

#16 2008-04-06 08:32

Pilli
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Kedves Feri!

Ledöbbenve olvastam Ildikó törrténetét. Őszinte részvétem!!!!!

Nincs jelen

 

#17 2008-04-06 10:54

Irénke
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Kedves Feri! Fogadd öszinte részvétem.Sok erőt és kitartást kivánok.Irén

Nincs jelen

 

#18 2008-04-06 11:38

zumburd
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Kedves Feri

Fogadd őszinte részvétemet.
A többiek nevében is köszönöm, hogy megosztottad velünk Ildikót.

Nincs jelen

 

#19 2008-04-06 16:04

Marthuska
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Kedves Feri!
Én is csak megköszönni tudom, hogy megosztottad velünk ezt a szomorú történetet. Ildikó nagyon körültekintően készült erre a műtétre, a többi sajnos nem rajtatok múlott. Minden elismerésem a Tiéd, hogy mindvégig ilyen példamutatóan kitartottál mellette.
Kívánom, hogy mielőbb sikerüljön lelkileg megnyugodnod!
Szeretettel: Márti

Nincs jelen

 

#20 2008-04-06 16:31

csilla
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Az olvasás után megváltozott az egész gondolkodásom. Ez is benne van a pakliban? A szüleimet már eltemettem 20 éves koromra, rákosak voltak. Testvéremet is.  A fiamat nem akarom! Ez őrület! Így kell élni, hogy előfordulhat? Azt hiszem nem akarok többet tudni erről a betegségről.
Kedves Feri, ha megkeresel e-mail-en szeretnék valamit írni ami nem a fórumra való.
Őszintén együttérzek veled! Tudom milyen ez,   többszörösen.

Szerkesztette: csilla (2008-04-06 16:35)

Nincs jelen

 

#21 2008-04-07 10:19

shrahina
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

szia Feri! én októberben találkoztam Ildikóval, bár csak néhány szót beszéltünk, de olyan erősnek tűnt, biztos voltam benne, hogy pár nap alatt felépül. aztán nagyon megdöbbentem, mikor megtudtam mi történt. a sztómazáró műtétek elég sokszor végződnek rosszul, amíg bent voltam, én is tanúja voltam néhány újrafelnyitásnak. nagyon sajnálom, hogy nála nem másképp alakult.
részvétem.

Nincs jelen

 

#22 2008-04-07 10:22

vikimami
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Sziasztok!
Én is megdöbbenve - sírva olvastam Feri sorait.....
Részvétem !

És csatlakoznék Csillához: őrület, hogy ezzel is számolni kell, és legszivesebben nem is akarnék többet tudni erről a betegségről!

Nincs jelen

 

#23 2008-04-07 10:40

mariann29
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Kedves Feri!

Fogadd őszinte részvétemet!
Nehéz ilyenkor bármi vigasztalót is írni, csodálom a lelkierődet!

Nincs jelen

 

#24 2008-04-07 13:54

bánatos
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Üdvözlök mindenkit!

Nagyon köszönöm a sok együttérző, és vigasztaló hozzászólást! Bocsánatot kérek, ha a történet valakit mélyen felkavart, én csak próbáltam a tényeket, a történetet hitelesen közzétenni. Célom továbbra is az, hogy próbáljam tájékoztatni azokat, akik hasonló műtétre várnak. Csillától és Vikimamitól azt kérném, hogy higyék el, minél többet tudnak a betegségről, és a gyógyítás lehetőségeiről, esetleges kockázatairól, annál kisebb az esélye annak, hogy az esetlegesen felmerülő problémák gondot okozhassanak.
Sok erőt, türelmet, és kitartást, gyógyulást Mindenkinek!

Nincs jelen

 

#25 2008-04-07 14:37

Sopi
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Szia Feri!
Őszinte részvétem,és próbálj meg mindíg ilyen erős maradni!

Nincs jelen

 

#26 2008-04-07 16:35

Sa-ni
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Ez szörnyű... Ledöbbentem, azért is, mert minden csapból az folyik, hogy az IBD és társai az élethosszt nem befolyásolják, "csak" az életminőséget... Nagyon sajnálom... Az a benyomásom, Ildikó nagyon szerethetett élni, és lehet, a kockázatok ismeretében is belement volna a műtétbe, hogy majdnem teljes életet élhessen, főleg, hogy így bízott -érdemtelenül- az orvosban... De ez a felületesség mindenképpen felháborító... Nem viszed perre a dolgot? Őt már sajnos nem kapod ettől vissza, (ez rettenetes lehet), de érdemes lenne nyilvánossára hozni, hogy orvosi felületesség ilyen tragédiába torkollt.
A gyász szörnyű dolog - el nem múlik, de tompul egy idő után. Némileg enyhít a bánaton, ha arra, aki már nincs köztünk, elsősorban úgy emlékezünk, amikor ereje teljében boldog volt -az eltávozott is azt szeretné, hogy úgy maradjon meg az emberek emlékezetében. És: "halhatatlan tehát a lélek" (Platón- Phaidón konklúziója)  Akárhogy is, nem lehet ennyi az egész... Ez csak filozófia, de adott esetben valamennyire vigasztaló lehet a gondolat, hogy a halál után teljesen nem szűnünk meg.

Nincs jelen

 

#27 2008-04-07 16:57

sanvito
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Kedves Feri !
Mély megrendüléssel olvastam el Ildikó történetét, csodálva az erődet hogy ismét felidézve a történteket, ezt le tudtad irni mindannyiunk okulására.
Magam sztómazáró műtétre várok, a tervezett időpont május közepe, így méginkább megérintett a történet.....

Fogadd őszinte részvétem, és csodálatomat az erőért és kitartásért! Kívánom hogy találj békét és megnyugvást azzal a gondolattal, hogy Ildikó igenis ÖRÖKKÉ VELED MARAD !

Nincs jelen

 

#28 2008-04-07 18:28

Edith
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Kedves Feri!Először is őszinte részvétemet szeretném kifelyezni,Ildikó elvesztése miatt.KÍvánom,hogy mielőbb találd meg a lelki békét,szíved is mielőbb nyugalomra találjon.Minden elismerésem a tied,hogy így odaálltál Ildikó mellé!Őszintén sajnálom,hogy így alakult.

Nincs jelen

 

#29 2008-04-07 20:28

Ede
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Kedves Feri, nem igazán akarom ismételgetni az előttem szólókat, mert már mindent leírtak, ami bennem is végigjátszódott a leírásod alapján. Ha esetleg tud segíteni, akkor olvasd el dr.  Michael Newton - Lelkünk útja I. című könyvét. Meg lehet venni akár személyesen a Hattyú házban vagy a www.agykontroll.hu weboldalon lévő webshop által, vagy esetleg kölcsön is adhatom, ha gondolod. Én is békét és megnyugvást kívánok Neked és köszönöm, hogy leírtad.

Nincs jelen

 

#30 2008-04-07 22:51

palyizsu
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Feri! Én is nagyon sajnálom Ildikót, nekem is kicsordultak a könnyeim a története olvasása közben. Tudom, hogy ilyenkor nem lehet semmi olyat mondani amitől Neked könnyebb lesz, de remélem idővel tényleg jobb lesz! A nővérem két és fél éve vesztette el a szerelmét, szintén betegség miatt, láttam mit élt át... még mindíg azt mondja, hogy mindennek ellenére szerencsés, hogy megismerhette a párját, és 2 évig vele élhetett, azt mondja neki ez ad erőt, hogy tovább éljen nélküle. További sok erőt kívánok neked!

Nincs jelen

 

#31 2008-04-10 10:13

bánatos
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Kedves Csilla!
Küldtem E-mailt, nagyon várom a válaszod!
Üdvözlettel: Feri

Nincs jelen

 

#32 2008-04-10 13:49

csilla
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Kedves Feri!
Nem kaptam meg a levelet. Ennyit késne? adcsilla@citromail.hu erre küldted?

Szerkesztette: csilla (2008-04-10 13:50)

Nincs jelen

 

#33 2008-04-10 22:52

sugi
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Kedves Feri!
Őszinte részvétem!Olvastam a Ildikó történetét és nagyon mélyen érintet,a könnyem is kicsordult!Nem is tudok mit irni,hozzá szolni,teljessen meg hatott!Sok eröt kivánok,hogy áttudd vészelni!
Üdvözlettel:Sugi

Szerkesztette: sugi (2008-04-10 22:53)

Nincs jelen

 

#34 2008-04-10 23:06

Linus
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

nagyon becsülöm az erőd Feri!!! nemcsak a történtek miatt, hanem azért is, mert még ezek után is gondolsz azokra, akik ezzel a betegséggel élnek, és önzetlenül törődsz velük/velünk. kivételes jellem vagy! köszönöm, hogy "megismerhettelek"! a legtöbbet egymástól tanulhatjuk...

Nincs jelen

 

#35 2008-04-11 23:23

Zsuzskaa
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Őszinte részvétem Ildikó miatt :(


Sancsi: Engem is a László kórházban kezeltek először nem megfelelően.... Hazajöhettem 2 hét után, mikor még a fogyás sem állt meg. és ugyanúgy ment a hasam mint előtte.Elvileg iskolába is mehettem volna véleménye szerint.1 hétre rá véres volt a székletem.Nagyon megijedtem mivel előtte senki sem mondta hogy ez a betegséggel járhat... Másnap felhivtam a dokibácsit , aki erre azt mondta ez teljesen normális ha nem múlik 2 napig akkor menjek vissza.Valahogy már nem volt kedvem. És kerestem másik orvost.

Nincs jelen

 

#36 2008-05-12 20:39

LADÁS
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Szia Feri !
Megrendítő számomra a történet amit leírtál. Nehéz belegondolni, hogy mit éreztél akkor és mit érzel most a szeretted hiánya miatt. Nem is tudom igazából leirni amit gondolok.  Sok erőt és kitartást kívánok neked.
Karcsi.

Nincs jelen

 

#37 2008-05-14 13:20

Judit
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Kedves Feri!

Megdöbbentett a történetetek. Együttérzek veled én is, nagyon sajnálom ami történt. Őszinte részvétem, nagyon nehéz bármit is mondani valóban, erre nincsenek szavak.
Csodálom az erődet és köszönöm hogy megosztottad velünk.
Vigyázz magadra,
Judit

Nincs jelen

 

#38 2008-05-19 10:45

mercy70
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Kedves Bánatos!
Szombaton mivel Feriként a saját neveden mutatkoztál be,sajnos nem jól azonosítottalak,ezért elnézést kérek tőled.Búcsúzáskor megbeszéltük ezt és a meghatottságtól szinte már szólni sem tudtam.Örülök ,hogy eljöttél,közöttünk voltál.Ha csak egy kis lelki vigaszt,egy pici kis megnyugvást,kicsi enyhülést tudtunk neked adni a fájdalmadra,már megérte ez a fórum és a találkozó.Nagyon sok erőt és kitartást kivánok neked a jövőben is.

Nincs jelen

 

#39 2008-05-19 14:48

bánatos
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Kedves Mercy70!

Kicsit féltem a találkozótól, inkább magam miatt, hiszen eléggé legyengültem fizikailag, és lelkileg is. De a Csapat az kiváló, nagyon jó hatással volt rám. Persze ezt már tudtam előre, mert mióta a Fórumot látogatom, csupa nagyszerű embert ismerek meg. Mióta a topikot megnyitottam, és jöttek a reagálások rá, el nem tudom mondani milyen nagy segítség nekem a sok vígasztaló, eggyüttérző, és erősítő írás. Ezúton is hálás köszönetem mindenkinek a sok segítségért! Úgy érzem, hogy átjutottam az alsó holtponton és ebben jelentős szerepe van a Ti segítségeteknek is.
Ezért Mindenkinek örök hála!
Szép napokat Mindenkinek, tünetmentességet, és a betegeknek biztos, gyors gyógyulást!

Nincs jelen

 

#40 2008-05-19 15:27

Linus
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

örülök, hogy köztünk vagy és voltál szombaton is! és leginkább annak, hogy jól is érezted magad :) valahol úgy érzem, azért ez neked mégiscsak egyfajta próbatétel is volt. hiszen amellett, hogy segíteni is tudunk, azért biztosan sebeket is tépünk fel, mert hát a téma, a betegség ugye adott. én ezt már mondtam neked, de megismétlem, iszonyúan becsüllek az erődért! és azt hiszem bátran mondhatom azt a többiek nevében is, hogy a "csupa nagyszerű embert ismerek meg" érzés kölcsönös a részünkről :D

Nincs jelen

 

#41 2008-05-19 16:48

Ánya
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Bánatos!
Amit Linus írt az mind úgy van szerintem is.
Nekem is nagyon jó volt veled beszélgetni, látni élőben. Remélem, hogy tényleg elindulsz a gyászolásodban már felfelé, a fény felé. Maradj velünk, közénk tartozol, ha ez neked jót tesz, de hagyj el bennünket, ha úgy érzed, nem segítünk neked. Eddig is sokat adtál nekünk. A tapasztalataid elkísérnek mindnyájunkat. Még egyszer köszönet érte és hála: Ánya

Nincs jelen

 

#42 2008-05-19 20:09

roor
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Halika!

Bánatos:a többiek már  leírták a lényeget!Jó volt téged látni,remélem egyre vidámabb leszel tőlünk velünk!:D:D:D

Nincs jelen

 

#43 2008-05-19 20:17

mano1973
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Bánatos!
Remélem is hogy csak jó hatással vagyunk rád:))
Nagyon örültem a találkozásnak veled és...igen itt a helyed köztünk  bárki bármit mond!!!!
Remélem kicsit szebbé tehetjük a napjaidat és a magányodat is enyhíthetjük kicsit.
Én szeretlek ez biztos:)))

Nincs jelen

 

#44 2008-05-19 23:32

Zsukka
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Szia Bánatos
Én még csak most csatlakoztam és méllyen megérintett amit írtál megosztottál velünk.
Részvétem!

Nincs jelen

 

#45 2008-05-21 02:10

kukackonzerv
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Kedves Feri!
            Csak remélni merem, hogy lehetek hozzád hasonlatos. Írásod szinte magába foglalja az emberi mivoltunk összes gyönyörű tulajdonságát.Tőled önzetlenebbé' válhatunk.Másképp láthatjuk a Világot ,úgy érzem.
                   Szombaton, találkozóról hazafelé váltottunk pár szót, nem olvastam a történetetekről,de most.. így.. csak hebegnék, ha mondanom kellene v.mit....csak ennyi  sikerül,,Köszönöm.

Szerkesztette: kukackonzerv (2008-05-21 02:12)

Nincs jelen

 

#46 2008-05-29 11:22

Fantomas
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Jó ember vagy Feri, vannak dolgok amivel nem tudunk mit kezdeni, sok erőt és kitartást kívánok.

Nincs jelen

 

#47 2008-05-29 18:20

zana
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Szia Bánatos: Én nemrég csatlakoztam a fórumhoz és csak most olvastam, nagyon megrendített az írásod... Fogadd mély együttérzésemet.

Nincs jelen

 

#48 2008-07-12 11:37

gyuszóka
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

bánatos írta:

Üdvözlök mindenkit a topikon! Feri vagyok, és azért nyitottam ezt a topikot, hogy lehetőség szerint meg tudjunk emlékezni azokról a társainkról, és történetükről, Akik már nem tudják tapasztalataikat, történetüket megírni. Történetük lehet, hogy tanulságul szolgálhat más emberek számára. Én a Szerelmem, hűséges Társam, és egy kiváló Ember történetét szeretném közzétenni. Az avatarban található képen Ildikó van, sajnos nem tudtam a szövegbe beilleszteni.


Ildikó története:

Ildikó 1962. Március.10.-én született. 1982-ben ismertük meg egymást, 1983 őszétől éltünk közös háztartásban, élettársi kapcsolatban. Kapcsolatunkat kiegyensúlyozottság, őszinteség, és egymás tisztelete jellemezte. Nagyon szorosan kötődtünk egymáshoz. Döntéseinket mindig egyeztettük, és igyekeztünk a számunkra legmegfelelőbb döntéseket hozni.
Ildikó mindig egészséges életet élt, nem dohányzott, alkoholt nem fogyasztott, és egészségesen táplálkozott. A tisztaság, és higiénia alapkövetelmény volt számára. Szerette a természetet, a friss levegőt, és az alkatának megfelelő szabadtéri tevékenységeket. Fizikai, és lelki állapota irigylésre méltónak volt mondható.
Ez a helyzet 1997-ben megváltozott. Néha hasfájásra panaszkodott, és ritkán véres volt a széklete. Ekkor kezdett orvoshoz járni, tünetei csak ritkán jelentkeztek, kórházi kezelés akkoriban még fel sem merült. Két év múlva 1999-ben, tünetei egyre sűrűbben jelentkeztek, nyár végére láz is társult a tünetek mellé. Bár az addigi vizsgálatokon előírt gyógyszereket szedte, az orvosok utasításait betartotta, egyre gyengébb, és elesettebb lett, szeptemberben kórházi kezelés vált szükségessé. A Szent László kórházba, melybe beutalták, egy hónapot töltött, itt diagnosztizálták betegségét, a colitis ulcerosát, és annak aktív szakaszát. Sajnos ebben a kórházban nem tudták megakadályozni állapotának romlását, ezért átszállították egy másik, kiváló gasztroenterológiai osztállyal rendelkező intézménybe, az azóta megszüntetett Szabolcs utcai kórházba. Itt sikerült stabilizálni az állapotát, és itt is egy hónapi kezelés után tünetei fokozatos mérséklődése, laborleletei javulása után elbocsátották. Innen kezdve aktív és nyugodt szakaszok váltogatták egymást. Továbbra is jártunk kontroll, és laborvizsgálatokra. Az aktív szakaszok nagyon megnehezítették Párom életét, imádott munkáját is fel kellet adnia. 2001 őszén olyan súlyos aktív szakasz következett, mely fizikai állapotának robbanásszerű romlásához vezetett. Újra kórházi kezelés vált szükségessé. Állapotának romlását most már csak műtéttel lehetett megakadályozni. A műtét előtt, a műtétet végző orvossal, Dr Lestár Béla sebészprofesszorral leültünk, és igen részletes felvilágosítást kaptunk a műtéttel kapcsolatban. Ekkor választási lehetőségünk nem volt, mert tulajdonképpen életmentő beavatkozásra volt szükség. A műtét során eltávolították Ildikó vastagbelének 70cm-es szakaszát, és a széklet ürítését stómával oldották meg. Egy hónapi kezelés után, állapotának jelentős javulásával bocsátották el. Tíz nap múlva sajnos a stóma körül fertőzés alakult ki, és újra visszakerült a Szabolcs utcai kórházba. Itt három heti gondos kezelés után tünetmentesen újra elbocsátották. Ez volt a mélypont, fizikailag nagyon gyengén, (34 kg testsúly) kezdte lépésről-lépésre visszanyerni betegsége előtti állapotát. Elfogadta a kialakult helyzetet, alárendelte magát orvosai utasításainak, ha valamit nem értett, vagy ellentmondást vélt felfedezni, mindig jelezte nekik. Tartotta a kapcsolatot betegtársaival is, tapasztalatait átadta, mások tanácsait átgondolta. Küzdelmét, a mellékhatásokkal járó gyógyszerek orvosi utasításra való fokozatos elhagyása után, 2006 tavaszára siker koronázta. Újra visszanyerte betegsége előtti fizikai állapotát, vidám volt és optimista. 2007 tavaszán Ildikó érdeklődött az időközben a MÁV kórházba került kezelőorvosánál, Dr Banai János professzornál a stómazáró műtétről. Szeretett volna „ teljes” életet élni, munkát vállalni, utazni, stb. de jelen állapota sok mindenben gátolta. Az első műtétje után azt mondta nekem, hogy soha többet nem akar műtőbe kerülni, de most, a jelentős életminőség javulással kecsegtető műtét után érdeklődött. A professzor közölte Vele, hogy nincs akadálya a műtétnek. Ildikó érdeklődött egy jó sebész után is, mivel az első műtétjét végző Dr Lestár Béla professzor a ceglédi kórházba került. A kezelőorvosa egy híres sebészt ajánlott, aki egy budai kórházban tevékenykedik. Ildikó májustól kezdve céltudatosan készült a műtétre, az egyébként is jó fizikai és mentális állapotát igyekezett még jobbá tenni. Vitaminkúrákat tartott, különböző táplálék kiegészítőkkel, könnyű tornákkal edzette fizikailag magát. Jógával, és nyugodt életmódjával készült lelkileg is a műtétre. A nyár folyamán felvette a kapcsolatot az ajánlott sebésszel, utána beszámolt nekem a találkozó eredményéről. Szinte boldogan mesélte, hogy azt mondta Neki a sebész, hogy semmi akadálya a műtétnek, ez egy rutinműtét, ami körülbelül egy óra hosszat tart, és tíz nap múlva már haza is mehet. Az életvitelét annyiban befolyásolja a műtét, hogy napi négyszer-hétszer kell majd WC-re mennie. Nagyon örült annak is , hogy kérdésére, hogy mikor lehetne műteni, azt a választ kapta, hogy „amikor Önnek megfelel”. Kérdeztem Ildikót, hogy tényleg ilyen egyszerű ez a műtét, azt mondta, hogy ezt mondta Neki a sebész. Arról is beszámolt, hogy nagyon szimpatikus Neki az orvos, és az osztály is, ahol dolgozik. Megegyeztek, hogy műtét előtt még egyszer találkoznak, és akkor elvégzik a szükséges vizsgálatokat, és kijelölik a műtét időpontját. Ildikó nagyon optimista volt, ami rám is átragadt. Második találkozójuk után Ildikó elmondta nekem, hogy október. .. 8órakor kell jelentkeznie a kórházban, előtte való nap már nem ehet szilárdat. A  műtét időpontját rákövetkező nap délelőttre tűzték ki.
Ildikó a kijelölt nap reggelén, testileg-lelkileg erősen, szorongás nélkül jelentkezett a kórházban.
A műtétje csúszott egy napot, mert az előtte levő műtét a tervezett egy óra helyett hat órán át tartott. Még viccesen mondtam a Páromnak, hogy szóljon a dokinak, hogy időben feküdjön le, pihenje ki magát, mert Téged fog műteni. Csak nevetett rajta, és azt mondta, hogy nem lehet egy orvosnak ilyet mondani.                                                                                                       A műtét után beszéltem Ildikóval, nagyon örült, hogy túl van a műtéten, kicsit kábának érezte magát, de nem volt semmi panasza. Sajnos nem mehettem be hozzá, mert egy kicsit meg voltam fázva, és megkért, hogy ne látogassam, nehogy véletlen megfertőzzem valamivel. Nagyon vigyázott mindennel.
A műtétet követő napon Ildikó elmondta, a hasán ég egy kicsit a varrat, de egyéb panasza nincs. Megemlítette, hogy volt Nála a műtétet végző sebész, és azt mondta Neki, hogy „Ildikó Magának olyan vékonyak a belei, mint egy gyereknek”. Ezt nem tudta mire vélni, de nagyon furcsállotta. Szobatársa elmondása szerint Ildikó nagyon óvatos volt, például, ha ihatott tejeskávét, akkor várt egy napot, ha ehetett zsemlét azzal is várt egy napot, de akkor is csak a belét ette meg. Pénteken akarták elbocsátani, de kérte, hogy hagy maradhasson még egy napot.
A műtétet követő tizedik napon bocsátották el a kórházból, egy szombati nap reggel nyolcra mentem érte. Várnunk kellett mert még ki kellett venni két varratot, és csak utána jöhettünk el. Míg várakoztunk Ildikóval nagyon jó hangulatban beszélgettünk. A varratszedés után gyorsan felöltözött, és indultunk haza. Ahogy kiléptünk a kórházból, azt mondta nekem, hogy „képzeld el még vért sem vettek, és így engednek haza”. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mert nem tudom mi a szokás, megnyugtatott, hogy vidámnak, és boldognak látom. Hazafelé megjegyezte Ildikó, hogy majd otthon megmossa a haját, mert a kórházban nem tudta. Mondtam Neki, hogy majd elszaladok boltba, a hajmosással mindenképpen várjon meg. Így is tett. Felkészítettük az ebédet, de Ildikó azt mondta, hogy csak este mossa meg a haját, mert fáradt egy kicsit. Ebéd után pihentünk két órát, de Ildikó továbbra is egy kicsit fáradtnak érezte magát, így pihent tovább. Egyéb panasza nem volt, nem fájt semmije, a hangulata sem volt rossz. Vacsora után megfürödtünk, és viszonylag korán, fél kilenc körül lefeküdtünk. Az éjszaka folyamán (fél egy körül) Ildikó kiment WC-re, és visszafelé jövet megszédült, és elesett. Egy pillanat alatt mellette voltam, és kérdeztem, nem ütötte e meg a hasát. Azt felelte, hogy nem, csak az arcát egy kicsit. Vittem az arcára hideg vizes borogatást, és kérdeztem, hogy mi történt. Elmondta, hogy ahogy mosta a kezét „olyan furcsán „érezte magát, de nem gondolta, hogy el fog szédülni. Azt is mondta, hogy nem veszítette el az eszméletét, csak összerogyott a lába, de a kezét még le tudta tenni, és az arca leért egy kicsit, de nem ütötte meg nagyon. Megbeszéltük, hogy ha ki kell Neki menni, akkor mindig szóljon.
Az éjszaka hátralevő része eseménytelenül telt. Reggel Ildikónak nem volt panasza, megreggelizett, és megegyeztünk, hogy pihenjen tovább. Délben megebédeltünk, és ebéd után másfél-két órával jelezte a párom, hogy nem jól érzi magát. Kérdeztem Tőle, hogy mi a baj, azt mondta, hogy nem fáj semmije, csak „olyan rossz”. Megmértük a lázát, nem volt. Viszont egyre sűrűbben jelezte, hogy szomjas. Kérdésemre, hogy tájékoztatták-e a kórházban, mielőtt elbocsátották, hogy ha itthon valami probléma merül fel, mi a teendő, vagy adtak-e Neki valami telefonszámot ahol jelezni lehet a bajt, azt válaszolta, hogy semmi ilyesmivel kapcsolatos tájékoztatást nem kapott. Én ezt akkor nagyfokú felelőtlenségnek éreztem. Ildikó továbbra is szomjas volt, de csak egy-egy korty vizet mert inni. Kérdeztem Tőle, hogy vissza vigyem-e a kórházba, azt válaszolta, hogy „várjunk még egy kicsit hátha jobb lesz”. 
Sajnos nem lett jobb, sőt romlott az állapota, három órakor zöldes színűt hányt, és egyre elesettebb, és gyengébb lett. Kinyomoztuk az orvosi ügyelet telefonszámát, és kértük őket, hogy jöjjenek ki mert baj van. Azt mondták, hogy negyven perc múlva tudnak jönni. Közben Ildikó állapota rohamosan romlott, újra hányt.
Az ügyelet a jelzett időben megérkezett, és kérdezték, hogy mi a baj. Elmondtuk, hogy Ildikó tegnap délelőtt jött haza stómazáró műtétről, az éjszaka megszédült, és elesett, de az eszméletét nem vesztette el, valamint, hogy egyre gyengébbnek érzi magát, délután kétszer hányt, láza nincs.
Az orvos megmérte Ildikó vérnyomását, és meghallgatta a mellkasát, majd azt mondta, hogy valószínűleg agyrázkódása van, és beviteti az éppen ügyeletes kórházba. Jelezte, hogy a mentő másfél óra múlva jön, de lehet, hogy később. A mentő este kilenckor vitte el Ildikót.
Nem volt otthon 36 órát.
Ildikó hétfőn hajnal két óra harminc perckor hívott, és azt mondta, hogy „visszahoztak a ……-ból a ……..-ba nem tudják mi bajom, újra felnyitják a hasam, majd reggel hívlak, puszi-puszi”.
Mondtam, hogy „nagyon szorítok Neked puszi-puszi” Ekkor már nagyon rossz érzéseim voltak, ébren vártam a reggelt, „szorítottam”.
Reggel kilenc óra körül felhívott egy nővér, akit Ildikó megkért, hogy tájékoztasson, közölte velem, hogy a párom életveszélyes állapotban van, mostanra sikerült annyira stabilizálni, hogy műteni tudják. Rohantam a kórházba. Délután fél kettőkor hozták ki Ildikót a műtőből, először az altató orvos asszonytól kaptam felvilágosítást. Elmondta, hogy Ildikónál hasüregi szepszis alakult ki, újra műtötték, műtét közben háromszor élesztették újra, az állapota jelenleg válságos. Erősen sokkoltak a hallottak. A nap folyamán többször érdeklődtem Párom állapota felől, de azt a választ kaptam, hogy továbbra is válságos. Kérdeztem, hogy ha előbb visszakerült volna Ildikó, nagyobb esély volna-e a gyógyulásra, azt a válasz kaptam, hogy nem. Arról, hogy mitől alakult ki a szepszis, nem kaptam felvilágosítást. Késő este hagytam el a kórházat.
Kedden hajnalban érdeklődtem Ildikó állapota felől, de telefonon nem kaptam tájékoztatást. Így siettem a kórházba. Azt a tájékoztatást kaptam, hogy továbbra is súlyos Ildikó állapota. Érdeklődésemre, hogy meg van-e minden feltétel, és eszköz Ildikó gyógyításához, azt a választ kaptam, hogy igen.
A nap folyamán többször voltam bent Ildikónál az intenzíven, bár nyitva volt a szeme nem tudtunk szemkontaktust létesíteni, mereven nézett. A jelenlevő orvos mondta, hogy nyugodtan beszélhetek hozzá, mert érti amit mondok, nem kap tudatmódosító szert. Próbáltam nyugtatgatni, erősíteni, keze szorításával, homloka ráncolásával jelezte vissza, hogy érzékeli, hogy mellette vagyok, és érti amit mondok. Próbált beszélni, de a szájában levő csövek akadályozták ebben. Próbálta kiszedni őket, de mondtam Neki, hogy nem szabad, és fel is hagyott vele.
A nap folyamán beszéltem a műtétet végző professzorral, mondtam neki, hogy Ildikó nagyon megbízott benne, és, hogy emlékszik-e, hogy milyen állapotban jelentkezett a műtétre, és menjen nézze meg, most milyen állapotban van. Azt mondta, hogy az ő praxisában ilyen még nem történt, és hogy ezt mindenki tragédiának éli meg, és mindet elkövetnek Ildikó gyógyulásának érdekében. Azt is mondta, hogy egy szálka is kiszúrhatja az ember belét, és bennfelejtett tampont is túl szoktak élni a betegek. Ezt nem tudom miért mondta, de ha meg akart nyugtatni, nem érte el a célját vele. Késő estig voltam a kórházban.
Szerdán  az ügyeletes orvos továbbra sem tudott javulásról beszámolni, de mondta, ha lesz javulás, az nagyon lassú lesz, továbbra is erős gyógyszeres kezelést kap, és vért is adnak Neki.
Ildikó újra megpróbált beszélni hozzám, és ismét megpróbálta kivenni a szájából a csöveket. Visszajelezte, hogy ért, és érzékeli, hogy mellette vagyok. Próbáltam nyugtatni, és kértem, hogy legyen nagyon erős, és ne aggódjon mert mindig itt vagyok mellette.
Késő délután az altató orvos asszony közölte velem, hogy Ildikónál veseelégtelenség lépett fel, és dialízisre lesz szükség. Azt is mondta, hogy nem tudja bírni fogja-e Ildikó szervezete. Szorongva vártam a fejleményeket. Az este folyamán mozgást láttam az intenzív előterében, és bementem érdeklődni. Az éppen végző orvosok azt mondták, hogy nem dialízist csináltak, hanem plazmafelezést hajtottak végre, amit a Párom szervezete nagyon jól viselt. Kérdésemre, hogy a dialízis megterhelőbb-e, azt a válasz kaptam, hogy Ildikónak nagyon súlyos az állapota. Vártam tovább. Éjfél körül kijött a dialízist végző orvos, és megnyugtatott, hogy Ildikó jól bírja a kezelést, és körülbelül egy fél óra múlva lesz vége a kezelésnek. Ezután részletesen tájékoztatott a két kezelés technikájáról, és, hogy mi tette szükségessé, és milyen eredményt várnak tőle. Tájékoztatása, közvetlensége nagyon jól esett, feszült állapotomban kicsit megnyugtatóan hatott rám. A kezelés után bementem a Páromhoz, és elbúcsúztam Tőle.
Csütörtök reggel továbbra sem tudtak javulásról beszámolni, közölték, hogy megismétlik a tegnap esti kezelést. Mikor bent voltam Ildikónál, észrevettem, hogy már nem jelez vissza nekem, de azért én próbáltam jelezni Neki, hogy mellette vagyok. Nagyon féltem, hogy bírni fogja-e az újabb kezeléseket, de szerencsére nem merült fel semmi probléma a kezelés közben.
Késő estig bent voltam, Ildikó továbbra sem tudott visszajelezni, és azt vettem észre, hogy a légzése egy kicsit megváltozott. Szabályos négy légzés után mindig volt egy kis szünet.
Péntek reggel a kollegámmal mentem be a kórházba, mert már testileg-lelkileg nagyon kimerült voltam, és nem mertem megkockáztatni a vezetést. Az osztályvezető orvos tájékoztatott, hogy Ildikó állapota stabil, reménykedésre ad okot. Közölte továbbá, hogy szondán keresztül elkezdték táplálni, az emésztőrendszer helyreállítása céljából. Plazmafelezésre nincs szükség, dialízisre is csak kétnaponta. Közben bejött az Ildikót műtő sebész, és felhajtotta Ildikó takaróját. Először láttam, hogy újra stómája van, és a belehelyezett szondában három-négy centiméter széklet van. Megjegyezte, hogy szépen gyógyul a stóma, és már széklete is van. Majd kiment. Az ügyeletes orvos folytatta tájékoztatásomat. Elmondta, hogy Ildikó most egy széles spektrumú antibiotikumot kap, de holnapra meglesz a baktériumtenyészet, és akkor nagyon célirányos antibiotikumos kezelést tudnak majd alkalmazni. Bizakodónak tünt, és én is kezdtem bizakodni. Úgy éreztem, hogy Ildikó képes lesz felülkerekedni a súlyos fertőzésen. Kérdeztem, rendelkeznek-e tartalékkal, ha rosszabbra fordulna a helyzet, azt válaszolta, hogy igen. Beszélgetésünk után az ott dolgozó nővér megkért, hogy hoznák-e Ildikónak Activalt, Actimelt, vagy Kaukázusi kefírt, mert szünnap lévén a kórházban nem tudta beszerezni. Nagyon restellte, hogy engem kell megkérnie, de én a jó hírek hallatán boldogan szaladtam kollegámmal a kért anyagok beszerzésére. Mikor visszaértünk, még mindig reménykedő hangulatban kérdeztem, hogy tényleg stabil-e Ildikó állapota, és merhetek-e hazamenni egy kicsit pihenni, mert nagyon kimerült vagyok. Azt a választ kaptam, hogy nyugodtan menjek, és pihenjek, mert ők is látják, hogy nagyon kimerült vagyok. Dél körül jöttünk el a kórházból.
Délután fél háromkor hívtak, hogy nagy baj van, Ildikó keringése összeomlott, és ha tudok minél előbb menjek be. Nagyon sokkolóan hatott rám a telefon, hiszen délelőtt még mindenki a javulás első jeleit vélte felfedezni, és mindenki nagyon bizakodó volt. A húgom vitt be a kórházba, három óra tizenöt perckor mentem be az intenzív osztályra.
Az orvos Ildikó ágyánál komor arccal állt, és kérdésemre, hogy mi van a délelőtt említett tartalékokkal, csak a fejét rázta, és azt mondta, hogy már újraélesztő gyógyszereket kap. Látszott rajta, és a nővéreken is, hogy meg vannak rendülve. Éreztem, hogy most szörnyű dolog fog történni. Ami történt máig felfoghatatlan, és leírhatatlan számomra. Ildikóval megkezdtük életünk legnehezebb másfél óráját. Egyrészt hálás voltam a Sorsnak, hogy mellette lehetek, másrészt szörnyű tehetetlenséget, és talán dühöt éreztem, hogy így veszítem el a Páromat, Aki számomra mindennél és mindenkinél többet jelent.
Tágra volt nyílva a szeme. Mereven nézett. Beszéltem hozzá, fogtam a kezét, és simogattam. csendesen búcsúztam a Szerelmemtől. A vérnyomása lassan csökkent, szívverése fokozatosan lassult.
Délután háromnegyed ötkor állt meg a szíve. Úgy éreztem, hogy mindent ami számít elveszítettem. Kábultan jöttem ki az intenzív osztályról

http://www.youtube.com/watch?v=F7lRBM2U3nc

Érdekes az Ember. Azt hittem, hogy párom elvesztését nem élem túl, de amikor megállt a szíve, nem éreztem csak nagy ürességet, és a fájdalom csak később, fokozatosan, de megállíthatatlanul tört rám. Azt mondják, hogy az idő majd enyhíti a fájdalmat, de én úgy tapasztalom, hogy az őszi tragédiához képest, most tavasz van, és nincs az a napszak, vagy óra amikor ne érezném Ildikó hiányát. Tökéletes társ volt! Egy mosolyával, egy szavával, érintésével boldoggá tudott tenni! Nagyon fáj a hiánya!                                                         Nem egy életveszélyes helyzet elhárítására jelentkezett a kórházba, hanem „csak” szeretett volna úgy élni, mint a többi egészséges ember, dolgozni, utazni, standra járni, gyereket szülni és nevelni, és egy életminőség javító, „rutinműtét” végződött tragédiával. Most már tudom, hogy nagyon sok mindenre oda kell figyelni, ha az ember műtétre szánja magát. Nagyon sok beteggel, és az egészségügyben dolgozóval beszéltem a tragédia óta, sokat olvastam a neten. Sokszor megdöbbentő dolgokat hallok és olvasok.
Úgy érzem, hogy ennek a tragédiának nem lett volna szabad megtörténni!

A szerény tapasztalataimat szeretném megosztani felhasználótársaimmal.

1,
Az orvosnak kötelessége a beteget, kezelésre várót tájékoztatni a kezelés, vagy beavatkozás minden várható hatásáról, legyen az pozitív, vagy akár negatív hatású. Mivel a beteg dönt, hogy vállalja-e a kezelést, vagy beavatkozást, a hiányos tájékoztatás miatt nem mondható, hogy felelős döntést tud hozni. Ildikó esetében nem volt szó kockázatokról, vagy az előfordulható szövődményekről, csak a műtét utáni életminőség javulásról. Ha korrekt tájékoztatást kap, és megemlítik Neki, hogy az ilyen műtétek x esetben súlyos szövődményekkel végződnek, a szövődmények y esetben akár halállal is végződhetnek, akkor el lehetne mondani, hogy minden tényezőt ismerve vállalta a műtétet. De ez esetben biztosan nem vállalta volna, hiszen a halál kockázata, és az életminőség javulása nem áll arányban egymással. 
2,
Olyan nincs, hogy rutinműtét. Lehet, hogy van könnyebb, és nehezebb műtét, de minden műtétnek megvan a kockázata, és a „rutin” előtag az emberekben azt az érzést kelti, mintha valami kockázatmentes beavatkozásról lenne szó, főleg, ha kockázatokról eleve nem is tájékoztatják őket. Egy hasüregi műtétre durva dolog azt mondani, hogy rutin, amikor beleket csonkolnak és varrnak. Rutinból szerintem kerékpározni és asztaliteniszezni lehet, de embert műteni, akiből csak egy példány van, csak nagy tudással, odafigyeléssel, és gondossággal szabad!
3,
A kórházból való elbocsátáskor a beteg ragaszkodjon a teljes laborvizsgálathoz! Az esetleg később jelentkező szövődmények pontos tüneteiről kérjen tájékoztatást!
Ildikó esetében elmaradt az elbocsátáskori laborvizsgálat, pedig a súlyos fertőzést kimutathatta volna. Belgyógyász ismerősömnek mikor elmondtam az Ildikó hazajövetele utáni eseményeket,  ( fáradtság, az éjszakai megszédülés, zöld hányás, elesettség, szomjúság) azt mondta, hogy ezek a tünetek erősen a szepszisre utalnak. Ha mi ismertük volna a tüneteket, azon nyomban mentünk volna vissza a kórházba, és talán másképp alakul a sorsunk.
4,
Ha esetleg valakivel hasonló eset történik, és mentő kell, hogy elszállítsa, akkor feltétlen ragaszkodjon ahhoz a kórházhoz, ahol előzőleg műtötték, kezelték. Sok időt és vizsgálatot lehet megtakarítani, ha nem utaztatják a beteget, főleg, ha az ügyeletes vagy mentőorvos nem ismeri, vagy figyelmen kívül hagyja az előzményeket, és esetleg téves diagnózist állít fel.

Egyelőre ennyit tudok segíteni, ha lesz több tapasztalatom igyekszem megosztani.

Ez volna  Ildikó betegségének a története, elnézést kérek, ha hosszúra sikerült, de ennél rövidebben nem tudtam leírni, féltem, hogy akkor érthetőség rovására megy.
Minden tiszteletem a betegséggel együttélőknek, kívánok nagyon őszintén minden betegnek, és lábadozónak sok türelmet, és biztos gyógyulást!

http://www.youtube.com/watch?v=hapJe1qeVZs

Kedves Barátom!
Nem tudok mi irni!Ez tragédia!Tudom nagyon szeretted Ildikót,de kérlek próbáld meg őt elengedni!Talán az hoz majd menyugvást neked.Tudom hogy nagyon nehéz!
Könycsepp az arcomon!

Nincs jelen

 

#49 2008-07-12 18:26

Janianyu
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Szia,Bánatos!Én még most jutottam idáig,és most olvastam ezt a szomorú és szívfacsaró történetet.Minden elismerésem a tiéd,nem is tudok mit mondani,sírva olvastam el.Erőt és kitartást kívánok neked,és minden jót amit csak lehet,mert megérdemled!

Nincs jelen

 

#50 2008-07-13 12:15

Huncutka
Tag

Re: Akik már nem írhatnak ide

Kedves Bánatos!
Fogadd őszinte részvétemet. Nem is tudom, mit írjak Neked. Talán csak annyit, hogy sok erőt és kitartást kívánok. Nagyon tiszteletreméltó, hogy nem hagytad a párod magára, hanem vele voltál az utolsó perceiben. Ez biztos neki is nagyon jól esett. Kitartás!

Nincs jelen

 
IBDoktor
 

Láb

Powered by PunBB
© Copyright 2002–2008 PunBB