crohn-colitis.hu

Nagyon nehez ilyenkor barmit irni, mondani. Talan annyit, hogy amit irtal, azt az utolso betuig elovastam, jol megjegyeztem es nagyon Veled erzek.
Talan meg annyit, nem veletlenul tartottam es tartok is a sebeszektol.

Nem találom a szavakat én sem!
Utólagosan is részvétem. Veled érzek.

Igen nekem is kicsordult a könnyem, és sokáig hatása alatt voltam annak amit itt elmeséltél, és köszönöm hogy meg osztottad velünk nem lehetett könnyû újra felidézni minden fájó pillanatot.

Minden jót neked!

Azt hiszem nehéz megfelelõ szavakat írni, mondani ilyenkor, köszönjük, hogy megosztottad velünk ezt a tragédiát és minden betû, minden szó úgy érzem nagy tanulsággal és segítséggel szolgál számunkra is. Én is kívánok Neked sok-sok lelki erõt, kitartást a továbbiakban.

Együtt érzünk veled és ha továbbra is velünk maradsz talán nem leszel (olyan) magányos.

Kedves Feri!

Fogadd õszinte részvétemet párod elvesztése miatt és tiszteletemet azért, hogy ezt velünk megosztottad. Jó, hogy ilyen emberek is vannak, akik így kitartanak beteg társuk mellett, mindhalálig. és utána is. Ildikó biztos büszke Rád, hogy még halála után is gondolsz betegtársaira is és a legtöbbel segíted õket, a tapasztalataitokkal. El nem tudom mondani mennyire fontos nekem, nekünk minden tapasztalat, mert a mi életünkrõl is szó van, folyamatosan a betegségünk során. KÖSZÖNÖM, hogy megosztottad velünk. Csatlakozom az elõttem írókhoz, hogy maradj velünk egy kicsit, nem leszel egyedül, még talán derülni is fogsz tudni a botlásainkon, majd....
A gyász hosszú és nehéz idõszak, egy évnek biztos el kell telnie, de lehet több is, de biztos van enyhülés.
Ismeretlenül is szeretettel ölellek: Ánya

Kedves Feri!
Tényleg nehéz megszólalni ílyen tragédia után. Öszinte részvétem és minden elismerésem a Tied!
Szeretettel Dusy!

Kedves Feri!

Ledöbbenve olvastam Ildikó törrténetét. Õszinte részvétem!!!!!

Kedves Feri

Fogadd õszinte részvétemet.
A többiek nevében is köszönöm, hogy megosztottad velünk Ildikót.

Az olvasás után megváltozott az egész gondolkodásom. Ez is benne van a pakliban? A szüleimet már eltemettem 20 éves koromra, rákosak voltak. Testvéremet is.  A fiamat nem akarom! Ez õrület! Így kell élni, hogy elõfordulhat? Azt hiszem nem akarok többet tudni errõl a betegségrõl.
Kedves Feri, ha megkeresel e-mail-en szeretnék valamit írni ami nem a fórumra való.
Õszintén együttérzek veled! Tudom milyen ez,   többszörösen.

Szerkesztette: csilla (2008-04-06 16:35)

Sziasztok!
Én is megdöbbenve - sírva olvastam Feri sorait.....
Részvétem !

És csatlakoznék Csillához: õrület, hogy ezzel is számolni kell, és legszivesebben nem is akarnék többet tudni errõl a betegségrõl!

Üdvözlök mindenkit!

Nagyon köszönöm a sok együttérzõ, és vigasztaló hozzászólást! Bocsánatot kérek, ha a történet valakit mélyen felkavart, én csak próbáltam a tényeket, a történetet hitelesen közzétenni. Célom továbbra is az, hogy próbáljam tájékoztatni azokat, akik hasonló mûtétre várnak. Csillától és Vikimamitól azt kérném, hogy higyék el, minél többet tudnak a betegségrõl, és a gyógyítás lehetõségeirõl, esetleges kockázatairól, annál kisebb az esélye annak, hogy az esetlegesen felmerülõ problémák gondot okozhassanak.
Sok erõt, türelmet, és kitartást, gyógyulást Mindenkinek!

Ez szörnyû... Ledöbbentem, azért is, mert minden csapból az folyik, hogy az IBD és társai az élethosszt nem befolyásolják, "csak" az életminõséget... Nagyon sajnálom... Az a benyomásom, Ildikó nagyon szerethetett élni, és lehet, a kockázatok ismeretében is belement volna a mûtétbe, hogy majdnem teljes életet élhessen, fõleg, hogy így bízott -érdemtelenül- az orvosban... De ez a felületesség mindenképpen felháborító... Nem viszed perre a dolgot? Õt már sajnos nem kapod ettõl vissza, (ez rettenetes lehet), de érdemes lenne nyilvánossára hozni, hogy orvosi felületesség ilyen tragédiába torkollt.
A gyász szörnyû dolog - el nem múlik, de tompul egy idõ után. Némileg enyhít a bánaton, ha arra, aki már nincs köztünk, elsõsorban úgy emlékezünk, amikor ereje teljében boldog volt -az eltávozott is azt szeretné, hogy úgy maradjon meg az emberek emlékezetében. És: "halhatatlan tehát a lélek" (Platón- Phaidón konklúziója)  Akárhogy is, nem lehet ennyi az egész... Ez csak filozófia, de adott esetben valamennyire vigasztaló lehet a gondolat, hogy a halál után teljesen nem szûnünk meg.

Kedves Feri!Elõször is õszinte részvétemet szeretném kifelyezni,Ildikó elvesztése miatt.KÍvánom,hogy mielõbb találd meg a lelki békét,szíved is mielõbb nyugalomra találjon.Minden elismerésem a tied,hogy így odaálltál Ildikó mellé!Õszintén sajnálom,hogy így alakult.

Feri! Én is nagyon sajnálom Ildikót, nekem is kicsordultak a könnyeim a története olvasása közben. Tudom, hogy ilyenkor nem lehet semmi olyat mondani amitõl Neked könnyebb lesz, de remélem idõvel tényleg jobb lesz! A nõvérem két és fél éve vesztette el a szerelmét, szintén betegség miatt, láttam mit élt át... még mindíg azt mondja, hogy mindennek ellenére szerencsés, hogy megismerhette a párját, és 2 évig vele élhetett, azt mondja neki ez ad erõt, hogy tovább éljen nélküle. További sok erõt kívánok neked!

Kedves Feri!
Nem kaptam meg a levelet. Ennyit késne? adcsilla@citromail.hu erre küldted?

Szerkesztette: csilla (2008-04-10 13:50)

nagyon becsülöm az erõd Feri!!! nemcsak a történtek miatt, hanem azért is, mert még ezek után is gondolsz azokra, akik ezzel a betegséggel élnek, és önzetlenül törõdsz velük/velünk. kivételes jellem vagy! köszönöm, hogy "megismerhettelek"! a legtöbbet egymástól tanulhatjuk...

Szia Feri !
Megrendítõ számomra a történet amit leírtál. Nehéz belegondolni, hogy mit éreztél akkor és mit érzel most a szeretted hiánya miatt. Nem is tudom igazából leirni amit gondolok.  Sok erõt és kitartást kívánok neked.
Karcsi.

Kedves Bánatos!
Szombaton mivel Feriként a saját neveden mutatkoztál be,sajnos nem jól azonosítottalak,ezért elnézést kérek tõled.Búcsúzáskor megbeszéltük ezt és a meghatottságtól szinte már szólni sem tudtam.Örülök ,hogy eljöttél,közöttünk voltál.Ha csak egy kis lelki vigaszt,egy pici kis megnyugvást,kicsi enyhülést tudtunk neked adni a fájdalmadra,már megérte ez a fórum és a találkozó.Nagyon sok erõt és kitartást kivánok neked a jövõben is.

örülök, hogy köztünk vagy és voltál szombaton is! és leginkább annak, hogy jól is érezted magad :) valahol úgy érzem, azért ez neked mégiscsak egyfajta próbatétel is volt. hiszen amellett, hogy segíteni is tudunk, azért biztosan sebeket is tépünk fel, mert hát a téma, a betegség ugye adott. én ezt már mondtam neked, de megismétlem, iszonyúan becsüllek az erõdért! és azt hiszem bátran mondhatom azt a többiek nevében is, hogy a "csupa nagyszerû embert ismerek meg" érzés kölcsönös a részünkrõl :D

Halika!

Bánatos:a többiek már  leírták a lényeget!Jó volt téged látni,remélem egyre vidámabb leszel tõlünk velünk!:D:D:D

pá

Szia Bánatos
Én még csak most csatlakoztam és méllyen megérintett amit írtál megosztottál velünk.
Részvétem!

Jó ember vagy Feri, vannak dolgok amivel nem tudunk mit kezdeni, sok erõt és kitartást kívánok.

bánatos írta:

Üdvözlök mindenkit a topikon! Feri vagyok, és azért nyitottam ezt a topikot, hogy lehetõség szerint meg tudjunk emlékezni azokról a társainkról, és történetükrõl, Akik már nem tudják tapasztalataikat, történetüket megírni. Történetük lehet, hogy tanulságul szolgálhat más emberek számára. Én a Szerelmem, hûséges Társam, és egy kiváló Ember történetét szeretném közzétenni. Az avatarban található képen Ildikó van, sajnos nem tudtam a szövegbe beilleszteni.


Ildikó története:

Ildikó 1962. Március.10.-én született. 1982-ben ismertük meg egymást, 1983 õszétõl éltünk közös háztartásban, élettársi kapcsolatban. Kapcsolatunkat kiegyensúlyozottság, õszinteség, és egymás tisztelete jellemezte. Nagyon szorosan kötõdtünk egymáshoz. Döntéseinket mindig egyeztettük, és igyekeztünk a számunkra legmegfelelõbb döntéseket hozni.
Ildikó mindig egészséges életet élt, nem dohányzott, alkoholt nem fogyasztott, és egészségesen táplálkozott. A tisztaság, és higiénia alapkövetelmény volt számára. Szerette a természetet, a friss levegõt, és az alkatának megfelelõ szabadtéri tevékenységeket. Fizikai, és lelki állapota irigylésre méltónak volt mondható.
Ez a helyzet 1997-ben megváltozott. Néha hasfájásra panaszkodott, és ritkán véres volt a széklete. Ekkor kezdett orvoshoz járni, tünetei csak ritkán jelentkeztek, kórházi kezelés akkoriban még fel sem merült. Két év múlva 1999-ben, tünetei egyre sûrûbben jelentkeztek, nyár végére láz is társult a tünetek mellé. Bár az addigi vizsgálatokon elõírt gyógyszereket szedte, az orvosok utasításait betartotta, egyre gyengébb, és elesettebb lett, szeptemberben kórházi kezelés vált szükségessé. A Szent László kórházba, melybe beutalták, egy hónapot töltött, itt diagnosztizálták betegségét, a colitis ulcerosát, és annak aktív szakaszát. Sajnos ebben a kórházban nem tudták megakadályozni állapotának romlását, ezért átszállították egy másik, kiváló gasztroenterológiai osztállyal rendelkezõ intézménybe, az azóta megszüntetett Szabolcs utcai kórházba. Itt sikerült stabilizálni az állapotát, és itt is egy hónapi kezelés után tünetei fokozatos mérséklõdése, laborleletei javulása után elbocsátották. Innen kezdve aktív és nyugodt szakaszok váltogatták egymást. Továbbra is jártunk kontroll, és laborvizsgálatokra. Az aktív szakaszok nagyon megnehezítették Párom életét, imádott munkáját is fel kellet adnia. 2001 õszén olyan súlyos aktív szakasz következett, mely fizikai állapotának robbanásszerû romlásához vezetett. Újra kórházi kezelés vált szükségessé. Állapotának romlását most már csak mûtéttel lehetett megakadályozni. A mûtét elõtt, a mûtétet végzõ orvossal, Dr Lestár Béla sebészprofesszorral leültünk, és igen részletes felvilágosítást kaptunk a mûtéttel kapcsolatban. Ekkor választási lehetõségünk nem volt, mert tulajdonképpen életmentõ beavatkozásra volt szükség. A mûtét során eltávolították Ildikó vastagbelének 70cm-es szakaszát, és a széklet ürítését stómával oldották meg. Egy hónapi kezelés után, állapotának jelentõs javulásával bocsátották el. Tíz nap múlva sajnos a stóma körül fertõzés alakult ki, és újra visszakerült a Szabolcs utcai kórházba. Itt három heti gondos kezelés után tünetmentesen újra elbocsátották. Ez volt a mélypont, fizikailag nagyon gyengén, (34 kg testsúly) kezdte lépésrõl-lépésre visszanyerni betegsége elõtti állapotát. Elfogadta a kialakult helyzetet, alárendelte magát orvosai utasításainak, ha valamit nem értett, vagy ellentmondást vélt felfedezni, mindig jelezte nekik. Tartotta a kapcsolatot betegtársaival is, tapasztalatait átadta, mások tanácsait átgondolta. Küzdelmét, a mellékhatásokkal járó gyógyszerek orvosi utasításra való fokozatos elhagyása után, 2006 tavaszára siker koronázta. Újra visszanyerte betegsége elõtti fizikai állapotát, vidám volt és optimista. 2007 tavaszán Ildikó érdeklõdött az idõközben a MÁV kórházba került kezelõorvosánál, Dr Banai János professzornál a stómazáró mûtétrõl. Szeretett volna „ teljes” életet élni, munkát vállalni, utazni, stb. de jelen állapota sok mindenben gátolta. Az elsõ mûtétje után azt mondta nekem, hogy soha többet nem akar mûtõbe kerülni, de most, a jelentõs életminõség javulással kecsegtetõ mûtét után érdeklõdött. A professzor közölte Vele, hogy nincs akadálya a mûtétnek. Ildikó érdeklõdött egy jó sebész után is, mivel az elsõ mûtétjét végzõ Dr Lestár Béla professzor a ceglédi kórházba került. A kezelõorvosa egy híres sebészt ajánlott, aki egy budai kórházban tevékenykedik. Ildikó májustól kezdve céltudatosan készült a mûtétre, az egyébként is jó fizikai és mentális állapotát igyekezett még jobbá tenni. Vitaminkúrákat tartott, különbözõ táplálék kiegészítõkkel, könnyû tornákkal edzette fizikailag magát. Jógával, és nyugodt életmódjával készült lelkileg is a mûtétre. A nyár folyamán felvette a kapcsolatot az ajánlott sebésszel, utána beszámolt nekem a találkozó eredményérõl. Szinte boldogan mesélte, hogy azt mondta Neki a sebész, hogy semmi akadálya a mûtétnek, ez egy rutinmûtét, ami körülbelül egy óra hosszat tart, és tíz nap múlva már haza is mehet. Az életvitelét annyiban befolyásolja a mûtét, hogy napi négyszer-hétszer kell majd WC-re mennie. Nagyon örült annak is , hogy kérdésére, hogy mikor lehetne mûteni, azt a választ kapta, hogy „amikor Önnek megfelel”. Kérdeztem Ildikót, hogy tényleg ilyen egyszerû ez a mûtét, azt mondta, hogy ezt mondta Neki a sebész. Arról is beszámolt, hogy nagyon szimpatikus Neki az orvos, és az osztály is, ahol dolgozik. Megegyeztek, hogy mûtét elõtt még egyszer találkoznak, és akkor elvégzik a szükséges vizsgálatokat, és kijelölik a mûtét idõpontját. Ildikó nagyon optimista volt, ami rám is átragadt. Második találkozójuk után Ildikó elmondta nekem, hogy október. .. 8órakor kell jelentkeznie a kórházban, elõtte való nap már nem ehet szilárdat. A  mûtét idõpontját rákövetkezõ nap délelõttre tûzték ki.
Ildikó a kijelölt nap reggelén, testileg-lelkileg erõsen, szorongás nélkül jelentkezett a kórházban.
A mûtétje csúszott egy napot, mert az elõtte levõ mûtét a tervezett egy óra helyett hat órán át tartott. Még viccesen mondtam a Páromnak, hogy szóljon a dokinak, hogy idõben feküdjön le, pihenje ki magát, mert Téged fog mûteni. Csak nevetett rajta, és azt mondta, hogy nem lehet egy orvosnak ilyet mondani.                                                                                                       A mûtét után beszéltem Ildikóval, nagyon örült, hogy túl van a mûtéten, kicsit kábának érezte magát, de nem volt semmi panasza. Sajnos nem mehettem be hozzá, mert egy kicsit meg voltam fázva, és megkért, hogy ne látogassam, nehogy véletlen megfertõzzem valamivel. Nagyon vigyázott mindennel.
A mûtétet követõ napon Ildikó elmondta, a hasán ég egy kicsit a varrat, de egyéb panasza nincs. Megemlítette, hogy volt Nála a mûtétet végzõ sebész, és azt mondta Neki, hogy „Ildikó Magának olyan vékonyak a belei, mint egy gyereknek”. Ezt nem tudta mire vélni, de nagyon furcsállotta. Szobatársa elmondása szerint Ildikó nagyon óvatos volt, például, ha ihatott tejeskávét, akkor várt egy napot, ha ehetett zsemlét azzal is várt egy napot, de akkor is csak a belét ette meg. Pénteken akarták elbocsátani, de kérte, hogy hagy maradhasson még egy napot.
A mûtétet követõ tizedik napon bocsátották el a kórházból, egy szombati nap reggel nyolcra mentem érte. Várnunk kellett mert még ki kellett venni két varratot, és csak utána jöhettünk el. Míg várakoztunk Ildikóval nagyon jó hangulatban beszélgettünk. A varratszedés után gyorsan felöltözött, és indultunk haza. Ahogy kiléptünk a kórházból, azt mondta nekem, hogy „képzeld el még vért sem vettek, és így engednek haza”. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentõséget, mert nem tudom mi a szokás, megnyugtatott, hogy vidámnak, és boldognak látom. Hazafelé megjegyezte Ildikó, hogy majd otthon megmossa a haját, mert a kórházban nem tudta. Mondtam Neki, hogy majd elszaladok boltba, a hajmosással mindenképpen várjon meg. Így is tett. Felkészítettük az ebédet, de Ildikó azt mondta, hogy csak este mossa meg a haját, mert fáradt egy kicsit. Ebéd után pihentünk két órát, de Ildikó továbbra is egy kicsit fáradtnak érezte magát, így pihent tovább. Egyéb panasza nem volt, nem fájt semmije, a hangulata sem volt rossz. Vacsora után megfürödtünk, és viszonylag korán, fél kilenc körül lefeküdtünk. Az éjszaka folyamán (fél egy körül) Ildikó kiment WC-re, és visszafelé jövet megszédült, és elesett. Egy pillanat alatt mellette voltam, és kérdeztem, nem ütötte e meg a hasát. Azt felelte, hogy nem, csak az arcát egy kicsit. Vittem az arcára hideg vizes borogatást, és kérdeztem, hogy mi történt. Elmondta, hogy ahogy mosta a kezét „olyan furcsán „érezte magát, de nem gondolta, hogy el fog szédülni. Azt is mondta, hogy nem veszítette el az eszméletét, csak összerogyott a lába, de a kezét még le tudta tenni, és az arca leért egy kicsit, de nem ütötte meg nagyon. Megbeszéltük, hogy ha ki kell Neki menni, akkor mindig szóljon.
Az éjszaka hátralevõ része eseménytelenül telt. Reggel Ildikónak nem volt panasza, megreggelizett, és megegyeztünk, hogy pihenjen tovább. Délben megebédeltünk, és ebéd után másfél-két órával jelezte a párom, hogy nem jól érzi magát. Kérdeztem Tõle, hogy mi a baj, azt mondta, hogy nem fáj semmije, csak „olyan rossz”. Megmértük a lázát, nem volt. Viszont egyre sûrûbben jelezte, hogy szomjas. Kérdésemre, hogy tájékoztatták-e a kórházban, mielõtt elbocsátották, hogy ha itthon valami probléma merül fel, mi a teendõ, vagy adtak-e Neki valami telefonszámot ahol jelezni lehet a bajt, azt válaszolta, hogy semmi ilyesmivel kapcsolatos tájékoztatást nem kapott. Én ezt akkor nagyfokú felelõtlenségnek éreztem. Ildikó továbbra is szomjas volt, de csak egy-egy korty vizet mert inni. Kérdeztem Tõle, hogy vissza vigyem-e a kórházba, azt válaszolta, hogy „várjunk még egy kicsit hátha jobb lesz”. 
Sajnos nem lett jobb, sõt romlott az állapota, három órakor zöldes színût hányt, és egyre elesettebb, és gyengébb lett. Kinyomoztuk az orvosi ügyelet telefonszámát, és kértük õket, hogy jöjjenek ki mert baj van. Azt mondták, hogy negyven perc múlva tudnak jönni. Közben Ildikó állapota rohamosan romlott, újra hányt.
Az ügyelet a jelzett idõben megérkezett, és kérdezték, hogy mi a baj. Elmondtuk, hogy Ildikó tegnap délelõtt jött haza stómazáró mûtétrõl, az éjszaka megszédült, és elesett, de az eszméletét nem vesztette el, valamint, hogy egyre gyengébbnek érzi magát, délután kétszer hányt, láza nincs.
Az orvos megmérte Ildikó vérnyomását, és meghallgatta a mellkasát, majd azt mondta, hogy valószínûleg agyrázkódása van, és beviteti az éppen ügyeletes kórházba. Jelezte, hogy a mentõ másfél óra múlva jön, de lehet, hogy késõbb. A mentõ este kilenckor vitte el Ildikót.
Nem volt otthon 36 órát.
Ildikó hétfõn hajnal két óra harminc perckor hívott, és azt mondta, hogy „visszahoztak a ……-ból a ……..-ba nem tudják mi bajom, újra felnyitják a hasam, majd reggel hívlak, puszi-puszi”.
Mondtam, hogy „nagyon szorítok Neked puszi-puszi” Ekkor már nagyon rossz érzéseim voltak, ébren vártam a reggelt, „szorítottam”.
Reggel kilenc óra körül felhívott egy nõvér, akit Ildikó megkért, hogy tájékoztasson, közölte velem, hogy a párom életveszélyes állapotban van, mostanra sikerült annyira stabilizálni, hogy mûteni tudják. Rohantam a kórházba. Délután fél kettõkor hozták ki Ildikót a mûtõbõl, elõször az altató orvos asszonytól kaptam felvilágosítást. Elmondta, hogy Ildikónál hasüregi szepszis alakult ki, újra mûtötték, mûtét közben háromszor élesztették újra, az állapota jelenleg válságos. Erõsen sokkoltak a hallottak. A nap folyamán többször érdeklõdtem Párom állapota felõl, de azt a választ kaptam, hogy továbbra is válságos. Kérdeztem, hogy ha elõbb visszakerült volna Ildikó, nagyobb esély volna-e a gyógyulásra, azt a válasz kaptam, hogy nem. Arról, hogy mitõl alakult ki a szepszis, nem kaptam felvilágosítást. Késõ este hagytam el a kórházat.
Kedden hajnalban érdeklõdtem Ildikó állapota felõl, de telefonon nem kaptam tájékoztatást. Így siettem a kórházba. Azt a tájékoztatást kaptam, hogy továbbra is súlyos Ildikó állapota. Érdeklõdésemre, hogy meg van-e minden feltétel, és eszköz Ildikó gyógyításához, azt a választ kaptam, hogy igen.
A nap folyamán többször voltam bent Ildikónál az intenzíven, bár nyitva volt a szeme nem tudtunk szemkontaktust létesíteni, mereven nézett. A jelenlevõ orvos mondta, hogy nyugodtan beszélhetek hozzá, mert érti amit mondok, nem kap tudatmódosító szert. Próbáltam nyugtatgatni, erõsíteni, keze szorításával, homloka ráncolásával jelezte vissza, hogy érzékeli, hogy mellette vagyok, és érti amit mondok. Próbált beszélni, de a szájában levõ csövek akadályozták ebben. Próbálta kiszedni õket, de mondtam Neki, hogy nem szabad, és fel is hagyott vele.
A nap folyamán beszéltem a mûtétet végzõ professzorral, mondtam neki, hogy Ildikó nagyon megbízott benne, és, hogy emlékszik-e, hogy milyen állapotban jelentkezett a mûtétre, és menjen nézze meg, most milyen állapotban van. Azt mondta, hogy az õ praxisában ilyen még nem történt, és hogy ezt mindenki tragédiának éli meg, és mindet elkövetnek Ildikó gyógyulásának érdekében. Azt is mondta, hogy egy szálka is kiszúrhatja az ember belét, és bennfelejtett tampont is túl szoktak élni a betegek. Ezt nem tudom miért mondta, de ha meg akart nyugtatni, nem érte el a célját vele. Késõ estig voltam a kórházban.
Szerdán  az ügyeletes orvos továbbra sem tudott javulásról beszámolni, de mondta, ha lesz javulás, az nagyon lassú lesz, továbbra is erõs gyógyszeres kezelést kap, és vért is adnak Neki.
Ildikó újra megpróbált beszélni hozzám, és ismét megpróbálta kivenni a szájából a csöveket. Visszajelezte, hogy ért, és érzékeli, hogy mellette vagyok. Próbáltam nyugtatni, és kértem, hogy legyen nagyon erõs, és ne aggódjon mert mindig itt vagyok mellette.
Késõ délután az altató orvos asszony közölte velem, hogy Ildikónál veseelégtelenség lépett fel, és dialízisre lesz szükség. Azt is mondta, hogy nem tudja bírni fogja-e Ildikó szervezete. Szorongva vártam a fejleményeket. Az este folyamán mozgást láttam az intenzív elõterében, és bementem érdeklõdni. Az éppen végzõ orvosok azt mondták, hogy nem dialízist csináltak, hanem plazmafelezést hajtottak végre, amit a Párom szervezete nagyon jól viselt. Kérdésemre, hogy a dialízis megterhelõbb-e, azt a válasz kaptam, hogy Ildikónak nagyon súlyos az állapota. Vártam tovább. Éjfél körül kijött a dialízist végzõ orvos, és megnyugtatott, hogy Ildikó jól bírja a kezelést, és körülbelül egy fél óra múlva lesz vége a kezelésnek. Ezután részletesen tájékoztatott a két kezelés technikájáról, és, hogy mi tette szükségessé, és milyen eredményt várnak tõle. Tájékoztatása, közvetlensége nagyon jól esett, feszült állapotomban kicsit megnyugtatóan hatott rám. A kezelés után bementem a Páromhoz, és elbúcsúztam Tõle.
Csütörtök reggel továbbra sem tudtak javulásról beszámolni, közölték, hogy megismétlik a tegnap esti kezelést. Mikor bent voltam Ildikónál, észrevettem, hogy már nem jelez vissza nekem, de azért én próbáltam jelezni Neki, hogy mellette vagyok. Nagyon féltem, hogy bírni fogja-e az újabb kezeléseket, de szerencsére nem merült fel semmi probléma a kezelés közben.
Késõ estig bent voltam, Ildikó továbbra sem tudott visszajelezni, és azt vettem észre, hogy a légzése egy kicsit megváltozott. Szabályos négy légzés után mindig volt egy kis szünet.
Péntek reggel a kollegámmal mentem be a kórházba, mert már testileg-lelkileg nagyon kimerült voltam, és nem mertem megkockáztatni a vezetést. Az osztályvezetõ orvos tájékoztatott, hogy Ildikó állapota stabil, reménykedésre ad okot. Közölte továbbá, hogy szondán keresztül elkezdték táplálni, az emésztõrendszer helyreállítása céljából. Plazmafelezésre nincs szükség, dialízisre is csak kétnaponta. Közben bejött az Ildikót mûtõ sebész, és felhajtotta Ildikó takaróját. Elõször láttam, hogy újra stómája van, és a belehelyezett szondában három-négy centiméter széklet van. Megjegyezte, hogy szépen gyógyul a stóma, és már széklete is van. Majd kiment. Az ügyeletes orvos folytatta tájékoztatásomat. Elmondta, hogy Ildikó most egy széles spektrumú antibiotikumot kap, de holnapra meglesz a baktériumtenyészet, és akkor nagyon célirányos antibiotikumos kezelést tudnak majd alkalmazni. Bizakodónak tünt, és én is kezdtem bizakodni. Úgy éreztem, hogy Ildikó képes lesz felülkerekedni a súlyos fertõzésen. Kérdeztem, rendelkeznek-e tartalékkal, ha rosszabbra fordulna a helyzet, azt válaszolta, hogy igen. Beszélgetésünk után az ott dolgozó nõvér megkért, hogy hoznák-e Ildikónak Activalt, Actimelt, vagy Kaukázusi kefírt, mert szünnap lévén a kórházban nem tudta beszerezni. Nagyon restellte, hogy engem kell megkérnie, de én a jó hírek hallatán boldogan szaladtam kollegámmal a kért anyagok beszerzésére. Mikor visszaértünk, még mindig reménykedõ hangulatban kérdeztem, hogy tényleg stabil-e Ildikó állapota, és merhetek-e hazamenni egy kicsit pihenni, mert nagyon kimerült vagyok. Azt a választ kaptam, hogy nyugodtan menjek, és pihenjek, mert õk is látják, hogy nagyon kimerült vagyok. Dél körül jöttünk el a kórházból.
Délután fél háromkor hívtak, hogy nagy baj van, Ildikó keringése összeomlott, és ha tudok minél elõbb menjek be. Nagyon sokkolóan hatott rám a telefon, hiszen délelõtt még mindenki a javulás elsõ jeleit vélte felfedezni, és mindenki nagyon bizakodó volt. A húgom vitt be a kórházba, három óra tizenöt perckor mentem be az intenzív osztályra.
Az orvos Ildikó ágyánál komor arccal állt, és kérdésemre, hogy mi van a délelõtt említett tartalékokkal, csak a fejét rázta, és azt mondta, hogy már újraélesztõ gyógyszereket kap. Látszott rajta, és a nõvéreken is, hogy meg vannak rendülve. Éreztem, hogy most szörnyû dolog fog történni. Ami történt máig felfoghatatlan, és leírhatatlan számomra. Ildikóval megkezdtük életünk legnehezebb másfél óráját. Egyrészt hálás voltam a Sorsnak, hogy mellette lehetek, másrészt szörnyû tehetetlenséget, és talán dühöt éreztem, hogy így veszítem el a Páromat, Aki számomra mindennél és mindenkinél többet jelent.
Tágra volt nyílva a szeme. Mereven nézett. Beszéltem hozzá, fogtam a kezét, és simogattam. csendesen búcsúztam a Szerelmemtõl. A vérnyomása lassan csökkent, szívverése fokozatosan lassult.
Délután háromnegyed ötkor állt meg a szíve. Úgy éreztem, hogy mindent ami számít elveszítettem. Kábultan jöttem ki az intenzív osztályról

http://www.youtube.com/watch?v=F7lRBM2U3nc

Érdekes az Ember. Azt hittem, hogy párom elvesztését nem élem túl, de amikor megállt a szíve, nem éreztem csak nagy ürességet, és a fájdalom csak késõbb, fokozatosan, de megállíthatatlanul tört rám. Azt mondják, hogy az idõ majd enyhíti a fájdalmat, de én úgy tapasztalom, hogy az õszi tragédiához képest, most tavasz van, és nincs az a napszak, vagy óra amikor ne érezném Ildikó hiányát. Tökéletes társ volt! Egy mosolyával, egy szavával, érintésével boldoggá tudott tenni! Nagyon fáj a hiánya!                                                         Nem egy életveszélyes helyzet elhárítására jelentkezett a kórházba, hanem „csak” szeretett volna úgy élni, mint a többi egészséges ember, dolgozni, utazni, standra járni, gyereket szülni és nevelni, és egy életminõség javító, „rutinmûtét” végzõdött tragédiával. Most már tudom, hogy nagyon sok mindenre oda kell figyelni, ha az ember mûtétre szánja magát. Nagyon sok beteggel, és az egészségügyben dolgozóval beszéltem a tragédia óta, sokat olvastam a neten. Sokszor megdöbbentõ dolgokat hallok és olvasok.
Úgy érzem, hogy ennek a tragédiának nem lett volna szabad megtörténni!

A szerény tapasztalataimat szeretném megosztani felhasználótársaimmal.

1,
Az orvosnak kötelessége a beteget, kezelésre várót tájékoztatni a kezelés, vagy beavatkozás minden várható hatásáról, legyen az pozitív, vagy akár negatív hatású. Mivel a beteg dönt, hogy vállalja-e a kezelést, vagy beavatkozást, a hiányos tájékoztatás miatt nem mondható, hogy felelõs döntést tud hozni. Ildikó esetében nem volt szó kockázatokról, vagy az elõfordulható szövõdményekrõl, csak a mûtét utáni életminõség javulásról. Ha korrekt tájékoztatást kap, és megemlítik Neki, hogy az ilyen mûtétek x esetben súlyos szövõdményekkel végzõdnek, a szövõdmények y esetben akár halállal is végzõdhetnek, akkor el lehetne mondani, hogy minden tényezõt ismerve vállalta a mûtétet. De ez esetben biztosan nem vállalta volna, hiszen a halál kockázata, és az életminõség javulása nem áll arányban egymással. 
2,
Olyan nincs, hogy rutinmûtét. Lehet, hogy van könnyebb, és nehezebb mûtét, de minden mûtétnek megvan a kockázata, és a „rutin” elõtag az emberekben azt az érzést kelti, mintha valami kockázatmentes beavatkozásról lenne szó, fõleg, ha kockázatokról eleve nem is tájékoztatják õket. Egy hasüregi mûtétre durva dolog azt mondani, hogy rutin, amikor beleket csonkolnak és varrnak. Rutinból szerintem kerékpározni és asztaliteniszezni lehet, de embert mûteni, akibõl csak egy példány van, csak nagy tudással, odafigyeléssel, és gondossággal szabad!
3,
A kórházból való elbocsátáskor a beteg ragaszkodjon a teljes laborvizsgálathoz! Az esetleg késõbb jelentkezõ szövõdmények pontos tüneteirõl kérjen tájékoztatást!
Ildikó esetében elmaradt az elbocsátáskori laborvizsgálat, pedig a súlyos fertõzést kimutathatta volna. Belgyógyász ismerõsömnek mikor elmondtam az Ildikó hazajövetele utáni eseményeket,  ( fáradtság, az éjszakai megszédülés, zöld hányás, elesettség, szomjúság) azt mondta, hogy ezek a tünetek erõsen a szepszisre utalnak. Ha mi ismertük volna a tüneteket, azon nyomban mentünk volna vissza a kórházba, és talán másképp alakul a sorsunk.
4,
Ha esetleg valakivel hasonló eset történik, és mentõ kell, hogy elszállítsa, akkor feltétlen ragaszkodjon ahhoz a kórházhoz, ahol elõzõleg mûtötték, kezelték. Sok idõt és vizsgálatot lehet megtakarítani, ha nem utaztatják a beteget, fõleg, ha az ügyeletes vagy mentõorvos nem ismeri, vagy figyelmen kívül hagyja az elõzményeket, és esetleg téves diagnózist állít fel.

Egyelõre ennyit tudok segíteni, ha lesz több tapasztalatom igyekszem megosztani.

Ez volna  Ildikó betegségének a története, elnézést kérek, ha hosszúra sikerült, de ennél rövidebben nem tudtam leírni, féltem, hogy akkor érthetõség rovására megy.
Minden tiszteletem a betegséggel együttélõknek, kívánok nagyon õszintén minden betegnek, és lábadozónak sok türelmet, és biztos gyógyulást!

http://www.youtube.com/watch?v=hapJe1qeVZs

Kedves Barátom!
Nem tudok mi irni!Ez tragédia!Tudom nagyon szeretted Ildikót,de kérlek próbáld meg õt elengedni!Talán az hoz majd menyugvást neked.Tudom hogy nagyon nehéz!
Könycsepp az arcomon!

Kedves Bánatos!
Fogadd õszinte részvétemet. Nem is tudom, mit írjak Neked. Talán csak annyit, hogy sok erõt és kitartást kívánok. Nagyon tiszteletreméltó, hogy nem hagytad a párod magára, hanem vele voltál az utolsó perceiben. Ez biztos neki is nagyon jól esett. Kitartás!