crohn-colitis.hu

Szia Feri és szia Mindenki!
Én ma olvastam végig a történetedet. Nem tudok mit mondani, csak annyit hogy Sajnálom!!!
De el kell mondanom azt is, hogy megijedtem! Én orvosi mûhibák sorozata miatt lettem sztomás. Így is rettegek a lehetséges vissza záró mûtéttõl.  Most azon gondolkodok, hogy inkább ne e így éljem le az életem. Nincs e így nagyobb esélyem a túlélésre? Nem könnyû választás!

Kedves Seol!

Kérlek ne vonj le olyan következtetést Ildikó történetébõl, ami megijeszt téged. Azért tettem közzé, hogy a betegek tájékozottabbak legyenek. Figyelem a sorsod alakulását, nagyon tetszik az ahogy az egész dologhoz Te, és a környezeted hozzá áll. Todom, hogy mindent meg fogsz tenni , hogy a következõ megpróbáltatásokat sikerrel vedd. Úgy érzem, hogy ezzel mindenki így van. Arra kérlek minden irányban tájékozódj, és úgy látom, hogy nagyon jó kapcsolataid vannak, akik segítenek a felkészülésben. Te is keress meg mident ami Veled kapcsolatos lehet. A net, és a segítõkész barátok nagy lehetõség arra, hogy minden ami lehetséges, a leggördölékenyebben történjen. Nagyon szorítunk Neked.

Szeretettel:Feri

Seol!

Amit Sanvito írt, az nagyon, de nagyon úgy van!!

Bánatos, neked meg nagyon köszönöm még egyszer az emberségedet. Ha rád gondolok kisímul a lelkem :)

Szeretettel: Ánya

Szia Ede !
Nagyon jól esett ez az írás, az biztos.
Mint tudod, én már túl vagyok a záráson, és nem is vagyok crohn vagy colitises beteg, egy mûhiba utáni bélelzáródás után volt szerencsém közelebbi kapcsolatba kerülni a "rettegetnek mondott" sztómával.
A mûtét után sem fordult meg a fejemben hogy itt hagyjam a fórumot, mert úgy gondolom sok "barátot" és "védõangyalt" (ugye magadra ismersz L???) találtam itt, bár még nem találkoztunk. A kórházban a mobilomról követtem az eseményeket, és soxor sírva fakadtam a sok jókívánságon, drukkon amit kaptam távollétemben is.....amit a kisebbik lányom is folyamatosan tolmácsolt.
Így azt gondolom: itt kell maradnom !!! nem tudhatom valaki mikor esik kétségbe, mikor kiált segítségért, mikor van a hullámvölgyben !!!!! segítenem kell !!!!!!!! Küldenem kell a virtuális életerõt, mindezeket túl kell élnünk !!!!!
Köszönöm a többiek nevében is a köszönetet !!!!!!  Pál utcai fiúk-ból egy idézet: "NEKÜNK EZÉRT NEM JÁR CSOKOLÁDÉ" (Áts Feriék a beteg Nemecseknél látogatóban......)

Itt nincs puszis (vagy legalábbis nem tudom, hogy hogy kell csinálni) smiley, de azt ezret!!!

Kedves Fórumozók!

Nagyon sokat olvasgatom a topikokat, és látom a segítõkészséget amit nagyon sok ember gyakorol. De sajnos olyasmit is látok, hogy néhányan kizárólagosságra törekednek, mintha csak egy intézmény, és orvos tudna segíteni a bélbetegek problémáin. Ez véleményem szerint az orvost, és kórházi intézményt keresõket erõsen befolyásolja, pedig több jól képzett bélbeteg specialista, és jól felszerelt intézmény közül lehet választani, akár regionális szinten is.
Kérnék mindenkit, hogy írásomat ne tekintsék szentségtörésnek, segítõ szándékkal írom, és kérnék mindenkit, legyen toleráns a másik véleményével, tapasztalatával szemben. Úgy érzem, itt senki nem akar rosszat a másiknak.
Néha erõs késztetést érzek, hogy folytassam Ildikó történetét, de még várok vele, nem érzem úgy, hogy eljött az ideje.

Gyógyulást, tünetmentességet, és szép napokat kívánok mindenkinek!

Kedves Feri! Mindig együtt érzek Veled! KITARTÁST!!! Nagyon sajnálom, hogy nem tudsz jönni! :(

Ma reggel egy éve boldogan mentünk haza a kórházból.......

Kedves Roor!

Köszönöm szépen a szép szavaidat!

Bánatos, az elkovetkezo napokban gondolatban Veled(is) leszek es vedd ugy, hogy most megszoritottam a kezed.

eddig még nem írtam ide, mert nem éreztem azt, hogy az bármit is segítene. hiszen nem segít. ezt mindenki tudja, aki már veszített el valakit, aki nagyon közel állt hozzá.
én nem hiszem, hogy bármilyen szinten is vígasztaló lenne az, hogy "gondolok rád" (anno engem sem vigasztalt),  pedig igen, így van, gondolok. még csak azt sem tudom mondani, hogy együtt érzek veled, mert nem tudok. ha nekem így kellene éreznem, azt hiszem belepusztulnék. márpedig neked ezzel kell leélned az életed.
és ez az élet még lehet nagyon szép, de sohasem teljes...
bocs, ha kissé nyers voltam, de ezt gondolom. meg azt is gondolom, hogy nagyon kedves vagy a szívemnek...
azt hiszem ennyi...

Kedves Bánatos!

Kicsi melegség járta át a szívemet, amikor megláttam,hányan gondolnak rád, rátok ezekben a nehéz napokban!!!
Remélem neked is könnyebb talán, hogy ennyien veled vagyunk a bánatodban. Mert a bánat fogy, ha megosztjuk, bár alig érezzük.
Nagy szeretettel vagyok veled a napokban !!

HAlihó!

Bánatos!
Ma Ildikóra is gondolunk és érte is ég a gyertya!

Gondoljunk azokra is akik már nem lehetnek velünk!

Nekem is hasonló gondolataim vannak...nem enyhíthetem bánatod, de tud mi veled vagyunk.
Égjen a gyertya ma minden jó ember lelkéért. Akik már nem lehetnek velünk, de mindig emlékezni fogunk rájuk.

Kedves Fórumozók!

Nagyon megható számomra a figyelmesség, amit irántam tanusítotok, attól a pillanattól kezdve, hogy regisztráltam a fórumon. Itt mindenki nagyon sokat segített nekem a történtek feldolgozásában, azok is, nehogy félreértés legyen, akikkel esetleg "vitába" keveredtem. Én már túl vagyok azon, hogy valamiféle páncél mögül õszintétlenül nyílvánúljak meg, én csak segíteni szeretnék azoknak tehetségem szerint, akik hasonló"cipõben" járnak, mint az én elveszített Szerelmem.
Most, a mai napon egy éve, hogy szörnyû körülmények között magamra maradtam. Nem régen értem haza én is a temetõbõl, ahol megemlékeztem elveszített Szerelmemrõl.
Nagyon megható volt, végigolvanom az üzeneteket. Kaptam sms-eket, és telefonhívásokat!
Nem tudok mit mondani, csak azt, hogy:
KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM NEKTEK!

Kedves Bánatos!
Én még új vagyok nagyon.Egy hete diagnosztizáltak nálam C.U.-t.

Nagyon szépen köszönöm én is,hogy megosztottad velünk a történeteteket!Nem is tudok mit mondani,írni.....
Potyognak a könnyeim.....
Annyira sajnálom....Mindig annak a nehezebb,aki itt marad!!!Kívánok Neked sok erõt és kitartást!
Minden egyes szavadból érzõdik,hogy mennyire szeretted,és szereted még mindig....és szeretni is fogod amíg csak élsz....
Biztos Ildikónak is nagyon sokat segített a tudat,hogy Te vagy neki!
Nekem is hihetetlen sokat segít a Kedvesem,aki mindig mellettem van,és minden körülmények között,feltétel nélkül szeret.Örülök,hogy vannak még ilyen férfiak a páromon kívül is!Sajnos nagyon sokan vannak,akik....akik,nem ilyenek!

Bevallom,miután elolvastam a leveledet,nagyon megijedtem!Drágámnak nem is mertem megmutatni,mert így is nagyon oda van miattam.
És bár remélem soha nem kerülök oda,hogy hasznosítsam õket,azért nagyon köszönöm!!!!!!!!!


“Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb idõben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat.  De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül elõkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerõs kabát.
Emlékeztet azokra az idõkre, mikor még nem ismertem Õt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az idõt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.” (HamiaLinda)

Kedves Feri, Bánatos.

Most olvastam Ildikó és a Te tragédiádról. Fogadd így utólag is együttérzésemet. Tudom, hogy szíved még mindig nagyon sajog a Párod ily módon történt elveszése miatt.
Emberséges kiállásod Ildikó mellett biztosan sokat segített Neki. Ne magad okold mások bûneiért. A bûnösök elnyerik méltó büntetésüket és ehhez Te is tegyél meg mindent, ami rajtad  múlik. Ezt kérem a saját és Betegtársaim nevében is.

Neked sok erõt, kitartást és sok sikert kívánok ehhez.

                                                                                                                  Györgyina

Ma a kisfiam, Lacika emlékére írok ide. A kisfiam csak félévet élt, de bearanyozta azt a l80 napunkat. Békével, szeretetben, csendesen ment el. A szívem csak addig fáj érte, amig élek. Többet nem tudok Róla írni, mert most is nagyon fáj a hiánya. Ti is gondoljatok Rá szeretettel.

Lacikám, nyugdoj békében.                                                                               Györgyina

Kedves Györgyi!

Fogadd õszinte együttérzésem!

Drága Györgyina!

Õszinte együttérzésem kicsi fiad elvesztése miatt. Akkor ez a nap a ti évfordulótok?

Ma Édesanyámra emlékezem tisztelettel és soha el nem múló szeretettel. Õ is chron beteg volt, de nem ebbe halt meg. Sokat szenvedett, de példamutató türelemmel viselte a sorsát. Nekem az Édesanyám a példaképem minden tekintetben. Most lenne a születésnapja, de nem ezért gondolok Rá, hisz minden nap a szívemben eszemben van.
Õ vigyáz rám még most is, mivel mindig fülemben van, hogy Õ most mit mondana nekem. Köszönöm Édesanyám.

Nyugdj békében.

Köszönöm Drágáim.

Kedves Györgyina!
Együtt érzek Veled!
Puszillak!

"Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez

Fölöttem a fehér mennyezet, mellettem egy pohárban itt vagy te. Nem akarták, hogy lássalak, de meggyõztem õket, hogy jogom van hozzá, így aztán idetettek: egy rosszalló fintor kíséretében.
Végre nézhetlek.
És becsapva érzem magam, mert semmiben sem hasonlítasz a fényképen látott gyermekre. Nem is vagy gyermek: egy tojás vagy. Egy szürke tojás, ami rózsaszínû alkoholban ring, és a tojásba nem lehet belelátni.
Sokkal elõbb véged lett, mint gondolták: sosem jutottál el odáig, hogy körmöd legyen és bõröd és mindazon gazdagságod,amivel én megajándékoztalak.
A képzeletem teremtménye voltál, éppen hogy csak két kéz és két láb vágyának megvalósításáig jutottál, valamiig, ami hasonlít egy testre, egy arckezdeményig, pici orral és két mikroszkópikus szemmel.
Végül is egy halacskát szerettem. És egy halacska szeretetéig jártam végig azt a kálváriát, ami még az életembe is kerülhet.
Felfoghatatlan".

Ne haragudjatok...de el kell búcsúznom Tõle...a kis embertõl, aki csak néhány hétig lehetett köztünk, és akit már soha nem ismerhetek meg...és akire már az Apukám vigyáz fent az anygyalok között...

Aki "Oriana Fallaci"-t ismer, az mar rossz ember nem lehet...de ez itt most nem lenyeges....a legidosebb gyermekunk nagyon hianyzik, mert amikor az elo csemeteinkre nezek, osszeszorul a szivem, milyen remek ember lett volna a noveruk, vagy a batyjuk.....