crohn-colitis.hu

Niala: Én a volt barátnõmnél (akivel egy hónapja szakitottam), ugyanígy voltam.Szeretett kirándulni, énmeg nem a legjobb passzban voltam, persze én hülye egy tégely széntabit magambatöltöttem, hogy ne legyen semmi, de ez nem volt megoldás, így az elsõ randin már kezdtem adagolni. szóbakerült valahogy a kórház, lábtörés, aztán a eü, és így be tudtam vezetni az egészet.Persze nem ugrottam rögtön a mélyvizbe.Mindent beadagoltam lassan, hisz az elsõ randi még nem minden.Nem biztos hogy lesz második, persze nekem szerencsém volt és lett 2. és 3.
kb az 5dik hónapba voltam úgy, hogy már nem tudtam ujat mondani neki,mert mindent tudott.Persze mûtöt embereknél ez kicsit rossz, mivel a sebeket meg kell magyarázni, de hidd el, aki ezt nem érti meg, az nem szeret, és nem szeretne!A tényeket vázolni kell az elsõ randin, de max a 3dikon.tovább nem érdemes várni, mivel a 3dik randin már látszik, hogy kezd komolyodni az egész.A részleteket elég, ha késõbb tudja meg, pl ki,hol mûtött.Mindenképpen mond meg neki finoman, hogy van, ha rosszabbul vagy, akkor kicsit többet kell WCre menned, mivel a beleidnek baja van.Ebbõl tudni fog mindent, legalább is az alapokat.Ha érdekli, az fél siker, mert akkor már lehet kisebb részleteket köölni vele, persze nem a sokkolóakat, pl azt, hogy legrosszabb esetben a hasfalra vezetik ki a belet.Ezt elég közölni, ha már totl összemelegedtetk.Ha ezek után elhagy, akkor még sirni se érdemes miatta, mert akkor nem szeret.Ez valamennyire egy próbatétel.Ha elfogad így ahogy vagy, akkor minden rendben vele és nemcsak a numerára megy (persze ez nincs kizárva, de nem feltételezek semmit így elõre).
A lényeg: ha rám hallgatsz akkor vázolod neki a helyzetet, azt, hogy krónikus bélgyulladásd van, esetleg mûtötek már emiatt és hogy az alaptünet, hogy az átlagnál többször mész el WCre.Ennyi!Ha érdekli és foglalkozik vele, akkor lehet közölni részletesebben, persze nem lesokkolni kell, csak finoman.

Sziasztok!
Köszönöm a segítséget nektek!! Nagyon!Kezdem gyûjteni az erõimet(amit még lehet)!
Nagy segítség ez tõletek,tényleg!Tudnék mástól is tanácsot kérni,de azt gondoltam,olyan emberek értik meg tökéletesen ezt a helyzetet,akik valóban benne is vannak...az empátia az egy dolog...       
A sikersztorit majd jövõhéten leírom  :D :P
Mégegyszer köszike!
Üdvelet!
                   Nia

Szerkesztette: Niala (2006-07-25 10:38)

Szia Niala!
Én mindenképpen azt gondolom,hogy elöbb ismerd meg és utánna add ki magad neki teljesen.Igy elkerülheted azt,hogy lenézzen a betegség végett.Ugyanis ha esetleg nem jönne össze a dolog,fogod tudni,hogy nem konkrétan a betegséged végett lett vége.De biztos jó fej lesz én kivánom neked.Ha meg nem igy lenne nem kár érte.Hiszen nekünk nagyon fontos hogy segítõ társ legyen mellettünk életünk végéig.

Sziasztok!

Hát sajna nálam is bekövetkezett a 16 hónapig tartó párkapcsolatomban amit sajna nem vártam de nem tudok mit tenni.
Véglis nem beszélünk telefonon se személyesen.Vagyis õ hagyott itt faképnél se kép se hang.
Lehetráunt arra h panaszkodom ez miatt a betegség miatt.
Távkapcsolat volt köztünk és álltalában buszal szoktunk egymáshoz eljárni de mióta tudom h beteg vok azóta nagyon ritkán tudtam elmenni hozzájuk mivel azok a fránya wczési problémák.Kértem tõle megértést kaptam is legalább is õ ezt mondta de nem tudok mit teni.Szexuális életet még nem létesítetem vele mivel pont elötte egy héttel hagyott el.Nem akartam ezzel a dologgal eddig várni de most kezdett a belsõ ritmusom kissé regenerálodni és csk most tudtam rávenni magam arra h írassak magamnak fel gyógyszert h nehogy még vmi más is becsuszon a betegségemen kívül.
Nagyon kakis helyzetbe kerültem mivel járni már nem hiszem h tudnék vele mivel nem bízom meg benne.Viszont ha járnék vele akkor azon idegesíteném magam h melyik percben csinálja úgyan ezt velem fõleg azután miután leffeküdtem volna vele.
De a legszörnyübb ebben h szeretem és eddig ez volt az elsõ komoly kapcsim is.

Mit tanácsoltok mit tegyek.

Félek vele beszélni mert lehet h elbögném magam és megadnám neki magam és újra járnék vele ami azt jelenti h megint az agyanra fog menni mert idegeskedek miatta és ez nem vmi jó fõleg ez mellet a betegség mellet.

Adjatok tanácsot.

puszika mindenkinek ja és jhó bulást

Szia Pancsy!
Az elsõ szerelem sajnos nem sok embernek jön össze.
Teljesen igaza van barna-bynek.Nem éri meg olyan emberrel foglalkozni,aki még annyit sem tud megmagyarázni,h miért lett vége.Nagyon sajnállak,tudom,h most mit érezhetsz,mert egy szakítás senkinek sem könnyû,fõleg egy beteg embernek nem,aki talán emiatt mégjobban ragaszkodik a párjához.Próbálj meg túllépni rajta,bár tudom,h nem könnyû.Ezen sajnos legalább egyszer mindenki átesik,de hidd el,azért sok mindent lehet tanulni is belõle.Sokkal erõsebb és tapasztaltabb leszel.
Az elsõ szakítás a legnehezebb,mert ilyenkor mindig arra gondol az ember,h úgy sem fog találni mást,akit így fog szeretni,és nem is tudja elképzelni mással,mert eddig csak vele volt.Mindenki fél az ismeretlentõl.Ha vannak ilyen gondolataid,akkor gyorsan verd ki a fejedbõl,mert ez egy nagy hülyeség.:)
Én is így gondoltam az elsõ szakításom után,de már rájöttem,h ez nem így van.Sõt,sokkal jobb kapcsolatom lett utána.
Igazából,ahogy olvastam az írásod,szerintem a ti kapcsolatotok nem is volt azaz igazi kapcsolat.Távkapcsolat és még le sem feküdtetek egymással.Az én elsõ kapcsolatom is vmi ilyesmi miatt lett vége.Én több,mint egy évet vártam,h lefeküdjek vele,mivel még akkor soha nem voltam együtt senkivel és nem éreztem elég érettnek hozzá magam.Õ addigra már teljesen beleunt a várakozásba,és ahogy megtörtént a dolog,rá 1 hónapra már ott is hagyott.Sajnos ezt elég kevés ember tudja tolerálni.Nyílván nem szeretett annyira,amennyire kellett volna,és szerintem nálatok is vmi hasonló történhetett.Egy ilyen ember pedig nem érdemel meg.Hidd el,csak jól jártál vele,h vége lett.Ne szomorkodj,mert nem éri meg.Az elsõ egy-két hét nehéz,de utána sokkal könnyebb lesz.Nekem sokat segítettek a barátaim,nem hagyták,h otthon üljek és állandóan rá gondoljak.Próbáld meg te is elfoglalni magad.
Remélem sikerül elfelejtened.:)
Egyébként hány éves vagy?

Kedves Fiatalok!

Ha rám hallgattok nem sajnáljátok azokat az embereket,akik a betegségetek kellemetlenségei miatt hagytak el benneteket.
Inkább most, mint évekkel késõbb, esetleg akkor, amikor már gyerek is van.
Én már nem vagyok fiatal. Hét éves "nagy szerelem" / ezt most már idézõjelbe kell tennem/ után hidegült el tõlem a második férjem.
Az elsõ évben még azt hitte, hogy meggyógyulok, pedig a doki akkor megmondta, hogy gyógyíthatatlan a colitis, amikor megállapította elõször a diagnózist.
Ezek után a férjem mindent megtett, hogy levegõnek nézzen, nem bántott, de soha nem segített, nem vigasztalt, élte a saját életét tõlem teljesen külön anyagilag és erkölcsileg, és Õ szerinte, ez természetes.

Ezért tudom mindenkinek tanácsolni, hogy ne tagadja senki elõtt le a betegségét, ha így is elfogadnak és szeretnek, akkor szeretnek igazán.
Annak, akinek ilyen teherrel kell élni sokkal különbb az átlag embernél, akinek fogalma sincs mit jelen az állandó fájdalom, az állandó félelem, hogy találok-e egy WC-t.
Ennek tudatában ellátni a munkát, tanulni, gyereket nevelni,háztartást vezetni, valóságos csoda. Én ekkor köttem rá, hogy az ember sokkal többre képes, mint, amit képzel magáról.
Sajnos én is egyedül vagyok évek óta, de inkább így, mint valakivel aki sajnál, vagy semminek néz.

Bízom én is abban, hogy majd jön valaki, akinek így is én leszek a legszebb, legjobb, de ha nem, akkor sincs baj, van két szép srácom, akik így is szeretnek és majd remélem lesznek unokáim is, akikért érdemes lesz megint felkelni.

Higyjétek el Ti sokkal különbbek vagytok, mint a nagy átlag, ne szégyeljétek a betegségeteket. Ezt kaptuk, ez a mi terhünk, ami megedz bennünket.

Legyetek jó kedvûek és készüljetek rá, mert sosem lehet tudni, mikor jön szembe az IGAZI!
Üdv!
Licsi

Én nem is húztam a dolgot, általában az elsõ 2 randin szó van róla, mert tiszta lappal játszok mindenkivel.Én is kiváncsi vagyok, hogy õszinte-e az a bizonyos ember hozzám és gondolom õ is elvárja hogy õszinte legyek vele, és mint tudjuk, ez a párkapcsolat alapja.Sajnos volt alkalmam sok esetet kitapsztalni a saját bõrömön és rájöttem, hogy aki húzza a száját a betegség hallatán vagy akár egy rossz viccet is megejt róla az már nem az igazi.Persze vannak poénok amik elmennek, de van ami nem. Ráadásul ha valaki nem õszinte akkor ott valami gáz van! Az elsõ himi-humi kiderülése után elgondolkozok, hogy hogy is van ez? Persze nekem is lehet és még fognak újat mutatni, de azt megtanultam ha valaki hibázik, nem érdemes ujra visszafogadni, mert a hibáját ujra elköveti, még ha esküszik is hogy nem...ilyen az ember! Párt pedig mindenki talál magának, csak keresni kell.És mint tudjuk mindig akkor jön a nagy szerelem amikor nem is várja az ember!

Köszi Judit!
Sajnos az élet nem ajó dolgokról szól, de remélem legközelebb jól választok. Bearanyoznám bárki életét,aki engedi (de szar szöveg.... :D..de így van. )

Szerkesztette: barna-by (2006-08-25 15:51)

:) köszi

Mondtam már nektek azt a "szép" mondatot amit tavaly mondtak nekem? : "Az állat sem választ beteg párt magának"................................. olyan kedves nem???

Üdv!

Ez nagyon elmebeteg egy "ember" lehetet.

:) mivel 1 éve volt már mosolygok rajta mert az õ szegénységi bizonyítványa de azért meghökkentõ volt sõt...

Szép mondat.

Én sem választanék olyant, aki nem törekszik az egészségre.
Ám a kettõ nem ugyanaz.
Ha iszol és dohányzol, akkor tuti, hogy nagy ívben kerüllek. :)
De egy betegség más.
Még, akkor is, ha esetleg a tudatlanságunkban magunknak okozzuk.
Ha már kezünkben  a tudás, hogy meggyógyuljunk vagy legalábbis teljes életet éljünk ott válik szét igazán a két embertípus.
Az egyik szerintem önsajnálatba sülyjed és csak azon rágódik, hogy beteg, míg a másik egyrészt mindent megtesz, hogy egészséges legyen másrészt, ha teheti talán még jobban kiélvezi az élet ízét. :)

Szerintem... :D

Üdv.
Gábor

Pancsy:
sajnos ez mindíg is így van és lesz!Mindig csalódsz a barátodnak hitt barátban.Én is csalódtam benne és szintén 1,5 évtizednyi közös emlék és "balhé" állt a hátunk mögöt, mégis amikor 2 hónapig bent voltam a kórházban még a telefont se tudta megemelni és olyanokról derült ki, hogy számíthatok rájuk a legnagyobb sz.rban is, akikrõl nem is gondoltam volna!Az élet ilyen!
Sajnos a fiatalok nagy többsége (mintha én olyan nagyon öreg lennék :)) könnyebben nézi le a másikat egy ksi baj vagy gond miatt.Egy felnõtt, idõsebb ember nem nagyon, legalább is én úgy vettem észre. Hapedig szeretnél beszélni valakivel, de úgy érzed senki se hallgat meg, irj mailt bátran!

A szexben meg sose az volt a lényeg, hogy minél elõbb túllegyél rajta, hanem az, hogy akivel átéled, abban megbizz 100%okas, rábízd magad fizikailag is!Pár évvel ezelõtt még a jányok versenyt futottak, hogy ki veszti el hamarabb a szüzességét....vajon ez ma is így van? Csalódnék ha igen! Mindenesetre majd jön valaki aki mellett "biztonságban" érzed magad és rábízod magad teljesen. És általában akkor amikor nem várod!

Sziasztok!

Szia Pancsi!
Barátok...hm,na igen...Érdekes fordulatokat vesz a dolod,ha probléma adódik.Én szerencsésnek mondhatom magam,mert a legjobb barátnõm mellettem maradt,amiért nagyon hálás vagyok neki,és tudom hogy számíthatok rá.Ami viszont meglepett,hogy olyan emberek jelentek meg este 8kor a kórházban,akikrõl egyáltalán nem gondoltam volna.Még épphogy be tudtak jönni,mert mindenki sokáig dolgozott,de este összeszetdék a kis bandát,és bejöttek meglátogatni.Nagyon jólesett!

Egyetértek az elõttem szólókkal a szex dologban!
Én nagyon bánom hogy olyan hülye voltam...16 évesen.Elsodort magával egy társaság,akik nem voltak valami jó hatással rám.Ekkor ismertem meg az elsõ barátomat,akit azóta gyûlölök,mert egy állat.Huh,bocsi,na mindegy nem ez a lényeg...hanem az hogy egy olyan embernek adtam magam aki egyáltalán nem érdemelt meg,és nem is ismertem eléggé.Hogy verseny volt-e vagy sem,nem is tudom...csak úgy jött,megtörtént,aztán azt hittem mennyire szerelmes vagyok...pff.
Nagyon bánom,de már nem tudom visszacsinálni,sajnos.
Jól gondold meg,mit lépsz,mert egy életre szól ez az élmény,és te alakíthatod!Hát alakítsd úgy,hogy élmény legyen!
Üdv!

                          Nia

Szia Sunburner!

Hm...szerintem ne agyalj azon sokat hogy miattad menne tönkre egy kapcsolat,ha elkezdõdne,figyelj,ehhez KÉT ember kell.Akit közel engedsz magadhoz,olyan legyen akiben érzed hogy tényleg meg akar ismerni,ez a betegség pedig veled jár,fogadja el ezt is.Hidd el lesz olyan lány,aki szõröstül bõröstül téged fog szeretni,és elfogadja a betegséget is.
Ismerkedj sokat,próbálkozz...én is ezt teszem.Meglehet ciki egy kicsit ez a nyavaja,nekem is nyûg,de nem tudok vele mit kezdeni,próbálom "kordában tartani"... :D
De nem áll meg a világ,menni kell,menni kell,én néha már magamat erõszakolom,hogy kimozduljak,és megéri,mert nem tudhatod mirõl maradsz le...egy jó barátról,vagy egy vadító csajsziról,vagy csak egy jó kis közös élményrõl valakivel.Ezekkel az apró dolgokkal nyitottabb leszel,és ezt látni fogják az emberek,és õk is nyitottak lesznek feléd,én magamon tapasztalom.
Lökdösd magad,menj,nyomás! :D

Üdv:     
               Nia

Szijjasztok!!!

már írtam, hogy az elõzö párkapcsolatomnak annyi.

De van egy srác a suliba aki kicsit tetszik és szívesen megismerném,de kicsit gátlásosabb lettem azóta mióta beteg lettem és nem mernék vele járni mert félek hogy elútasítana ha rájönne h beteg vok és mivel jár ez a betegség.
kicsit furcsán érzem magam.
Valojn mit tegyek?
Várjak még ezzel a dologgal.
Legszívesebben akkor járnék sráccal ha meggyógyulnék de addig elveszítem azokat a dolgkat ami ezzel a korral jár?
Mi tegyek,

De azt se tudom hogy járnék e vele vagy sem?!
Össze vok kavarodva. :rolleyes

Néha azért jól esne ha lenne vki melletem.

Jó bulást mindenkinek!

Pancsy:
Én mindig azt vallottam, hogy amíg van lehetõség, akkor kell lépni, szóval ne szalaszd el a lehetõséget, hanem lépj most!Szólitsd le, és lesz ami lesz! 2 lehetõséged van: igen vagy nem! HA megismerne, akkor félig nyert ügyed van. A betegséggel meg nem kell rögtön elõjönnöd, elég akkor, ha már érzed, hogy bízhatsz benne annyira, hogy ezt elmondod.Ha látod, hogy nem bunkó, hanem normális, akkor nyugodtan el lehet neki mondani, persze ez egy kis idõ, mig erre rájössz.
8 éven keresztül én is gátlásos voltam sokszor, de rájötem, hogy sok ember rosszabb nálam egészségesen, mint én vagyok betegen.Sok idõ míg bátorságod szedsz össze, de én azt mondom, vágj bele!Én is belevágtam sokszor, volt ami bejött (8 hónap...) és volt amikor nem, de egyiket sem bántam meg!

Szerkesztette: barna-by (2006-09-19 19:04)

Pancsy:
Ha betegen belevágsz komoly illetve komolynak tûnõ dolgokban, akkor az jobban emeli az önbizalmad, fõleg ha pozitív visszajelzést kapsz! Vannak dolgok, ami pl másnak nem nagy ügy ,de nekem nagy, mert én se vagyok valami bátor ember, de minden tõlem telhetõt megteszek, hogy javítsak ezen!

Hja! Ma sikerült segítenem egy lányon, mert rosszullett a 7esen és beájult, persze elõte kidobta a rókát.Volt egy hapi, ki a mellettelevõ sorban ült, õ kapta el, nehogy leesen a székrõl, de mindenki állt én meg pont a csajjal szemben ültem, felpattantam, és mondtam a hapinak, hogy fektessük le, a feje alá tettem a pulcsimat és szólt valaki a vezetõnek, hoyg a csaj beájult.Hivta a mentõket, aztán leszállitottak midnekit, mi meg a hapival vártunk, közben a csaj magához tért, aztán felültettük és megvártuk a mentõket, akik rekord idõ alatt 4 perccel késõbb már ott is voltak (közel volt a Szentimre).Úgyhogy sikerült segiteni még egy emberen (nyáron volt egy ugyanilyen eset az exemmel segitettünk egy csajon, aki epilepsziás rohamot kapott).Ennyi!

azt hiszem ezen mindenki átesett, mind fiú, mind lány!
Én szépen lassan adagoltam mindent az exemnek.Elsõ találkoáskor kirándultunk a normafánál, zóbajött a lábtörés, meg a kórház én meg megosztottam nézeteim a kórházakról, kérdezte mi volt a baj énmeg elmondtam.Enniy elég volt, aztán szép lassan adagoltam mindent, amíg 2 hónap múlva már tudott majdnem mindent.Nem volt elzárkózó, sõt, érdeklõdõ volt, mivel orvosnak készült.Utánanézett pár dolognak és a családja is megpróbált minél több infót kiszedni belõlem meg az internetbõl.A kaja nem volt hangadó, igaz, hogy nem nagyon tudták észben tartani mi árt, de a közös ebédet így is együtt fõztük, szóval mondtam mit kell kihagyni, bár drasztikus diétát sosem tartottam, szóval a mustáros-vegetás csirke az alapjába lecsúszott :)
A másik régi exem, aki a sztómám ideje alatt volt, õ is érdeklõdõ volt és nem votl visszautasító, azóta is tartjuk a kapcsolatot egymással interneten.A szép az volt, hogy még sztómával is nekivágtunk ennek az egésznek de az a kitartó ex pasija  nem hagyta nyugodni és a régi emlékekre hivatkozva visszacsábította és mint utóbb kiderült, 1 hét múlva már annak si vége volt úgyhogy ...
A többi volt kedveseimre már nem emlékszem de tudom hogy 10bõl 7nél már a 2dik találkozásnál tudták, hogy crohnos vagyok, ki többet, ki kevesebbet.
Megfigyeléseim alapján a lányok sokkal érdeklõdõbbek mint a fiúk.Az osztálytársaim közül alig 2-3 mélyült bele ebbe az egészbe, hogy mi is történik velem pontosan, stb...A lányok 98%a meg utána is néz rendesen és függetlenül attól hogy csak szimpla barát vagy partner, mindent próbál észbentartani, odafigyelni és segíteni!
Mindenesetre én mindig elõrukkolok ezzel, persze elõtte megfigyelem az ember reakcióját, mivel abból látni milyen érdeklõdõ bizonyos dolgokhoz.Ha érdeklõdõ akkor már az elsõ találkozáskor elõ lehet rukkolni egy bizonyos mennyiségü infóval, de sose az egésszel!Szépen folyamatosan.Itt ez a lényeg!

Henikém,

én majdnem egybõl el szoktam mondani annak akinek úgy érzem, hogy tudnia lehet, kell, valahogy olyan szégyen nincs bennem, mondjuk tudod a sztómát nem mondtam el egybõl. de mindegy mert nem is lett semmi :) az egészet kár is volt elmondanom... de ezt tudod...
lényeg a lényeg ha valaki fontos, akkor elmondom, már csak azért is h megelõzzek mindenféle kínos szituációt h ne legyen furi ha mosdóba kell rohannom hanem inkább segítsen keresni egyet stb stb...
persze hozzátenném h van aki még úgyis h tudja mi a szitu - nem viselkedik szépen. de az jobb is ha megy.... ugye?
puszillak babám

az a baj, hoyg a 70-80 emberbõl én és a faszi segitettünk, mindenki nézte.A pasi vagy 10 másodpercig tartotta a csajt, nem tudott szóvozjutni, énmeg láttam, hogy mindenki sz.rik az egészre, odamentem segiteni.Ennyit megtehetek!
Az a baj, ha én vagy más lesz rosszul, azt hiszik elõször, hoyg drogos vagy valami és mindenki átlép rajta, félrehúzódik és nem segit!Ez a baj a mai világgal!

Szia maKACS.

Ajelenlegi párom mikor elõször vitt el a szüleihez ebédre az anyukája csak azt tudta hogy beteg vagyok azt nem mit ehetek és mit nem.Kicsit fura volt mert mindenki evett én meg néztem.alig vártam a desszertet almássüti volt :) nem szeretem.éhesen mentem haza.de azóta csak a kedvenceimet fõzi ha megyünk hozzájuk.

Szerkesztette: henicica (2006-09-28 13:49)

sziasztok''
en is szeretnek ehhez a baratsagos temahoz hozzaszolni...
mivel nekem is pozitiv tapasztalataim vannak:)
eppen ez altal a betegseg altal es a muteti idoszak kozben valt is el igazabol az kik is az igaz barataim..
es szerencsere nem nagyon kellett csalodnom...
de akire a mai napig buzske vagyok-o szamomra az igaz barat...a baratsagunk akkor kovacsolodott igazan ossze amikor nalam mutetek tomkelegere(ha lehet igy mondani)kerult sor....azt hittem ilyen baratsag csak a filmekben van:"egyutt sirunk egyutt nevetunk"--hat tevedtem!!!! mivel ez az egesz velem megtortent es nem az az igaz barat akivel elmesz vasarolni vagy edzesre jarsz az az igaz barat aki ugyanugy mint te a baratsagotokert 50%-ot tesz..nem tobbet es nem kevesebbet hogy kijojjon a 100%
az ember egy kezen meg tudja szamolni hany igaz baratja is van...es rengeteg mindenert koszonettel tartozom neki:es ami a legszebb ebben ez szamara teremeszetes:)....ja es hozzatennem nem szegedi mint en..:):)

Szerkesztette: dori (2006-09-29 17:15)

Worryng friend, fantasztikus, ahogy ezekrõl a dolgokról a másik /egészséges/ szemszögbõl írtál. Azt hiszem Judit már elõttem pontosan megfogalmazta az én véleményemet is!

Én szintén egy szeretõ, megértõ, türelmes társra találta a férjem személyében, és valóban nem mindegy az, hogy valaki hogyan fogja fel a betegség kellemetlen oldalai közül azokat, mint pl. aktív bélmozgás és "széljárás". Tudja, hogy nem tarthatom vissza és természetesen kezeli ezeket a dolgokat, sõt ha én szégyellem magam, vagy kellemetlennek érzem a dolgot, akkor õ biztat és megnyugtat, hogy semmi nem számít, csak az, hogy minél jobban érezzem magam és hogy szeressük egymást, de azt mindenek felett!
Büszke vagyok rá, és ezt azért is írom, hogy igenis vannak ilyen emberek, és aki szereti a másikat, természetes dolog az, amit mi (én) kényelmetlennek érzünk, és tartunk attól, hogy vajon ezt hogy fogja elfogadni tõlünk a másik.

( Még zárójelben megjegyzem, hogy fantasztikus embereknek tartalak Titeket, akik sztómával éltek, és ilyen szuper módon tudjátok kezelni a vele járó dolgokat, mint ahogyan aztl eírjátok!!!)