crohn-colitis.hu

Hello!
Hátha van itt nõi és/vagy férfi sorstárs, aki tud tanácsot adni. Lehet, hogy nagyon hülye kérdés, meg nem is szimpatikus, de ha valahol feltehetem, akkor az ez a fórum. Már párszor írtam más témába pl. a nagysikerû vércsoportos topicnál próbálkoztam felfedni más összefüggésket..
Én is kolitiszes vagyok, legalábbis a szövettan szerint. Összesen oda-vissza 10-12 napig voltak tüneteim valamikor idén áprilisban, és azóta semmi. Igaz, szedek nap 2*2 salazopyrint. Lehet, hogy ez egy tuti jó gyógyszer, de akármit ehetek, semmit sem változtattam az étkezési szokásaimon, mióta kiderült, hogy ez van, és a doki is azt mondta, hogy csak azt kerüljem, ami nem esik jól.
Most viszont az a helyzet, hogy megismerkedtem, egy kedves, csinos lánnyal az egyetemen. Párszor dumáltunk, míg kiderült, hogy õ is kolitiszes. Csak neki sokkal rosszabb az egész betegség. Viszonylag gyakran fellángol, kevés dolgot bír és mer enni, stb.
Szerintem könnyedén össze tudnék jönni vele, és minden klappol is, de félek a kolitisze miatt. Azt hiszem, hogy nem kis felelõsség összejönni olyan lánnyal, aki olyan szempontból nem egyenrangú fél, hogy a betegsége miatt kerülhet kiszolgáltathatott állapotba. Nem beszélve arról, hogy nagyon kedvelem, de szörnyû tudni, hogy sokszor kimondottan szenved. És lehet, hogy én vagyok rögeszmés, de mivel nem volt még sok kapcsolatom, és igazán nem is életre szóló társat keresek -bár ki tudja, hogy mi mivé válhat- félek, hogy ha konfliktusok, összezörrenések lennének köztünk, akkor azzal még rátennék egy kalappal a betegségére.
Mi a véleményetek?
Ha õszintén magamba nézek, a kolitisze nélkül simán összejönnék vele, és hangsúlyozom, hogy nem az a tény a gond, hogy beteg, hanem, hogy ez szerintem már az elsõ perctõl kezdve sokkal nagyobb felelõsség a számomra, mintha egy teljesen egészséges lánnyal lenne ugyanez. És hát, ez van. Félek az olyan felelõsségtõl/kötelességtõl, aminek az okát nem tdom érdemben befolyásolni.
Köszi,
N

Szia Norby !
nem colitisesként (szerintem mindegy is....) a következõk jutottak eszembe.
Biztos hogy nem szereted még eléggé azt a lányt, ha a betegsége és a felelõsségvállalás gondolata elriaszt ettõl a kapcsolattól. A másik furcsaság nekem, hogy úgy tûnik mintha csak a Te kezedben lenne az irányítás, csak Tõled függene h összejössz-e a lánnyal vagy sem. Mi lenne ha Õ döntene úgy - mondjuk a Te kedvezõ döntésed után - h nem, köszöni szépen inkább nem, hiszen Te is colitises vagy, és ó jaj szegény fejének ha nálad is fellángol majd a kór, esetleg nála is, no akkor mit fogtok csinálni.
Itt a fórumon - olvastam - vannak colitises párok, õk majd biztosan hozzászólnak ehhez.
Sztem -hangsúlyozom h sztem (!) talán mégsem akarod nagyon MÉG ezt a dolgot, akkor nem agyalnál rajta h mi lesz, ha pl. veszekedni fogtok. De miért is veszekednétek???? Arra is gondolj, ha pl. egy teljesen egészségessel hoz össze majd a sors és veszekedni fogtok, akkor lehet h Te fogsz rosszabbodni, vagy fellángolni. Ilyen alapon akkor ne is kezdj senkivel? mert konfliktusok bizony vannak. És persze sosem lehet tudni h melyik percben kinek mi baja derül ki, de az biztos, h a kiegyensúlyozott párkapcsolat csak javít mindenféle nyavaján és kórságon !

Szerintem várj, várj és várj, amíg úgy érzed h SEMMI DE SEMMI sem akadályozhatja meg hogy Ti összejöjjetek !
Ha ez így lesz, eszedBe sem fog jutni sem a colitis, se semmi, úgy is mondhatnám, várj a szerelemre, az - hiába közhely, akkor is így van - NEM ISMER LEGYÕZHETETLEN AKADÁLYOKAT !!!!! (Még sztem nincs rajtad a "rózsaszín szemüveg.....) A sok "mi lesz ha......" nem túl jó, ha úgy érzed lehet jövõje a kapcsolatnak, akkor rajta, ne gondolkozz, vágj bele !!!!!! (lesz ami lesz) nem utolsó sorban magadnak is rá kell jönnöd h hogyan vészeled át a nehéz helyzeteket, ki kell próbálnod h alkalmas vagy-e már komoly párkapcsolatra. És miért ne lennél?????? Sosem tudod meg, ha nem próbálod ki.
Bocs ha hosszúra nyúltam, nem is akarok nagyon beleszólni, ezek csak így eszembe jutottak......
(Tapasztalatlan azért nagyon nem vagyok, még CSAK 32 éve vagyok házas, a szüleim 62-t éltek végig minden bajság közepette) Láthatsz egy jó kis "vicces" fotót is a képtárban a gyerekeim kedves ajándékáról a ház. évfordulónkra....

Pussszzz Neked, és sok sikert, hogy megtaláld az IGAZIT.... (aki persze nem biztos h ez a lány, de ki tudja?)

Kérdés az van! Elsõ alkalommal, mikor megláttam egy gyakorlaton, hogy egy haverom mellett ül.. intézkedtem, és 3 perc múlva én ültem mellette., és hamar egész jól megértettük egymást. Meghívtam egy kávézóba, szivesen el is jött, de csak szénsavmentes ásványvizet kért, miközben én cappuccionót, és megkérdeztem, hogy miért nem kér mást.. így derült ki egymás meglepetésére a dolog, és egybõl zuhanás szerûen közelebb kerültünk egymáshoz.
De gondolkodtam az elmúlt napokban (pár hete nem találkoztunk), és asszem jövõ héten elkapom a suliban, és úgy teszek, ahogy érezni fogom. Szerintem, legalábbis a gesztusait átgondolva jó esélyeim vannak. Igazság, hogy nagyon rég nem voltam szerelmes, 2-3 éve biztos nem. És ezalatt õ az elsõ, aki távollétében is sokszor eszembe jut, akivel sms-eket váltunk. Tetszik, jól el tudunk beszélgetni, bírjuk egymást. Csak lehet, hogy egy szamár vagyok.

Norby!
Egyet értek itt szinte mindenkivel, aki hozzászólt az írásodhoz. Miért a colitistõl teszed függõvé a kapcsolatot? Ne haragudj, de picit olyan számomra mintha ez mögé próbálnál bújni, vagy ezzel védekezni, holott te is nagyon jól tudod hogy mûködnek a dolgok.
Egyet értek azzal, miszerint nektek még elkellne 1-2 randi. Mert elég bizonytalannak tûnsz. Ha pedig a lány úgy dönt hogy megpróbálja veled, akkor az az õ döntése. Valószínûleg felmérte a következményeket, hogy mi van ha balhéztok.. és ha ezzel együtt õ vállalja akkor igazából nagyon neked nincs is mit agyalni, hiszen felnõtt nõrõl beszélünk, nem egy 10 évesrõl, aki még képtelen önálló döntéseket hozni. Sok szerencsét! Puszi!

Judy te a számból vetted ki a szavakat, mi vagy te varázslónõ??? :D
Én szintén azt szándékoztam írni, hogy sose tudhatjuk, hogy évek múlva nem fordul -e a kocka és nem a párunk lesz a mi segítségünkre utalva.

Istvánhoz: aki a betegséggel együt nem tud elfogadni, nem áll melletted, mint ahogy írtad is, mikor a legnagyobb szükség van rá, az nem érdemel meg téged. Én õszintén csodállak, hogy barátként továbbra is tartani tudod vele a kapcsolatot, õszintén szólva, ha engem így cserbenhagynának, nekem nem menne.
Egy tuti, hogy meg fogod találni azt, aki hozzád illik, aki érdemes rád, aki támogat és melletted áll. Én arra szoktam gondolni ilyenkor, hogy francos egy betegség ez a crohn, meg colitis, de azoknak akik bénák, örök életükre tolókocsisok, vakok, vagy süketek, azoknak nálunk is rosszabb és azért õk is megtalálják párjukat, mint zsák a foltját (itt nem feltétlen betegtársra gondolok).
De! Én is ismerek, mint mindannyian nem egy párt, akik a fórumon keresztül ismerkedtek meg - kbalu társunk pl. - de nem is kell nevet írnom, lények hogy mízz, ne keress görcsösen és ugyanolyan sikerben lesz részed, mint egy egészséges embernek! :D

Norby neked azért nem írok külön, mert Judy pontosan azt írta le amit én is gondolok, köszönöm...
Ja és puszi neked! :)

:d

Norby!

Grat és csak így tovább:))
Azért nekünk is juttathatnál egy kis morzsát abból ,hogyan sikerült a randi és milyen benyomásod volt?
Félsz még?Vannak kételyeid?
Na halljuk..mesélj:)))

Nagyon örülök a jóhíreknek Norby! Csak így tovább!!!!

Norby gratula csak így tovább  :)

Norby!
Már 60-70 évvel elõre gondolkozol???:D:D:D:D:D:D:D
Ez nagyon jó!:D
Jó volt olvasni , hoyg milyen jól sikerült  a randi csak igy tovább!!!!

Sziasztok!
Nekem is az a meglátásom hogy próbáld az õ szemével szemlélni a dolgokat és soha ne engedj a hának.
Mi lenne ha?,Mi lett volna ha?
Ahogy olvastam a problémádat kicsit unszimpinek tüntél azt mondom.
Hisz nem igazán jó az a meglátás , hogy valaki beteg és ezért mi lesz majd ha ártok neki, mert nem úgy jön össze a dolog.Ráadásul a betegségetek is egyezik.
Én Crohn Colitises vagyok mondhatni tapasztaltam már sok mindent.Kapcsolatok nem épülhetnek föltételekre.
Nincs olyan érték melyet társ nélkül birtokolni érdemes volna!!!!!
Sok sikert azért és csak a szívedre hallgass Norby:):)
Az igazi érték az amit a szem nem lát.
Senki sem tehet ezekrõl a krónikus betegségekrõl.
A lényeg azért vagyunk jó pozícióban mert így az emberi értékekért fognak minket szeretni.
Aki meg nem fogad el az felejtõs ,hisz a lehetõségek tárháza végtelen:):)
Csupán ennyit szerettem volna rem nem lesz hari:D:D
Ja engem is elhagytak mikor megbetegedtem, most már úgy látom a lehetõ legjobb döntése volt a hölgynek.
Teljesen máshogy szemlélem azóta a világot.Nagyon pozityív vagyok és magabiztos:):)
Szép napot mindenkinek:):)
Single lányok jelentkezését várom:):):):D
Csak poén:)
Van egy egyszerû kérdés.
Ki vagyok én?
Mikor erre az ember tudja a választ akkor már minden happy.
Csak ennyit szerettem volna!!!
Mindenkinek a legjobbakat:)))

Kolibri!
Miért is kell feladni az álmainkat?????
Szürke felhõ????Hol????
Ugyan olyan emberek vagyunk majdnem mint bárki más.Azért van egy betegségünk ami gyógyithatatlan az nem azt jelenti , hoyg el kell bújni a viláûg elõl , be kell zárkózni és remete életet kell élni.
Nem!!!!Legyen normális párkapcsolat és éld az életed mint mások.Az álmaidat valósitsd meg hiszen már elkezdted nem feladni hanem folytatni kell.Én 93 óta vagyok beteg és a férjemmel 15 éve leszek együtt decemberben , 3 egészséges gyerekünk van.Akkor most mirõl is bezsélüónk????:P:P:P

Kolibri!
Ez most egy pánik való igaz.Túl fogod magad tenni rajta hidd el csak kell egy kis idõ.Nem kell a  legrosszabbra gondolni.Az pedig nem igaz , hoyg csak  a beteg érti meg a beteget hiszen vannak köztünk olyanok akiknek sztómája van ( ideiglenes vagy végleges) mégis párkapcsolatban élnek.Errõl õk tudnának neked irni igazából.Ti merre laktok???

Sziasztok
Kolibri, olvasgattam amiket írtál, és sajnálom, hogy így alakult a sorsod, hogy bizonytalan a véglegesség, vagy sem? Ennél rosszabb nem igazán lehet. Amit Luci is írt  így igaz, most egy kisebb fajta pánik van rajtad ami nem is csoda. Tudom, hogy nagy dolog ilyet kérni Tõled hiszen még csak most regisztráltál, de nem kerülhette el a figyelmemet, hogy pesti vagy, és éppen jövõ héten szombaton lesz egy kis "összeülés" a betegtársakkal Pesten ha érdekel akkor gyere el. Ott tényleg megértjük egymást és magyarázkodni sem kell.

Ami magamat illeti és amit Luci is írt, én 5 éve élek végleges sztómával. 19 éves voltam mikor megcsinálták, most akkor 24. Nekem sem volt könnyû az biztos (mondhatni, úgy, hogy elástam magamat párkapcsolat terén), de a sors mégis úgy hozta, hogy megtaláltam  a páromat aki elfogad úgy ahogy vagyok. Õ is érintett a crohn betegségben, de nincsen sztómája, így nem tudhatta, hogy milyen, illetve hogy mibe vág bele. De ez egyáltalán nem számít! Úgy érzem, hogy ha valaki megtalálja azt az embert akivel el tudja képzelni az életet akkor ez nem fontos...SÕT megkockáztatom, hogy mellékesnek is mondható.
Tudom, hogy mit beszélek és azért is írok Neked külön, mert kicsit több mint egy éve , én is ugyanazt a szemléletet, látásmódot folytattam mint Te, hogy kinek kellenék én így??? És utána jött ez a fórum, megismerkedtem emberekkel és megtanultam nem elkeseredni, hanem értékelni az életet és azt amim van. Ebbõl kifolyólag és ennek köszönhetõen sikerült kimozdulni a bezárkózásból, és új életet kezdeni. Itt a fórumon is sokan vannak akiket megmûtöttek és a Párjuk , Férjük egy az egyben elfogadja Õket (Minket) úgy ahogy  vagyunk.
Csak azt próbálom Neked elmondanii, hogy nem szabad nagyon elkeseredni, persze most itt van az ideje, és ki is kell adni magából az embernek a dühét és a szomorúságát, csalódottságát de tudni kell azt, hogy ez változik, és az élet így is ugyanolyan sõt még értékesebb!!!
Itt a fórumon Mindneki nagyon szívesen segít Neked, ha csak pár jó szóval is és itt vagyok én is szívesen válaszolok bármilyen típusú kérdésedre.
Üdv.: Lisa

Szerkesztette: Lisa (2009-09-08 14:05)

Kolibri írta:

"...Pesten lakom 17 kerben.tenék fel képet de nem tom hogy kell még ismerkedem a fórummal..."

Küld el nekem a képet, én felrakom. Az e-mail címem a nevem alatt megtalálod.
aiolosz

Koilibri! Elolvastam amit ma írtál és elhiszem hogy most nem könnyû neked, de hidd el mindenkinek megvan a párja valahol csak néha nehezen találja meg :) Sose szabad arra  gondolni, hogy kinek kellenél így! Mi nem vagyunk kevesebbek mint mások sõt megkockáztatom, hogy néha értékesebb érzõbb lények vagyunk mint körülöttünk páran.
Tényleg jót tenne neked hidd el, ha találkoznál velünk itt is többen lesznek akik érintettek a sztómás ügyben! És a legmeglepõbb, hogy sose találnád ki ránézésre kik azok! Nyugodtan elkísérhet valaki mi szívesen látunk titeket és a metró megállótól a helyig vállalok fuvart, hogy ne legyen túl fárasztó! Ha érdekel a dolog írj egy emailt!

Kolibri!

Bár lehetetlennek tûnik, de létezik az az ember, aki elfogad majd téged úgy, ahogy vagy. Miután Te is elfogadtad magad. Sokan vannak, akiknek a test nem minden. Ha az, akkor nem ér semmit az egész. Sokkal fontosabb, hogy értsétek egymást.
Sokszor olyan értékek vannak az emberekben, amelyek mellett eltörpül testének tökéletlensége. És egy sztóma akár apróságnak is tûnhet majd.

A talira pedig szerintem menj el. Én is megpróbálok ott lenni, pedig 220 Km. De a társaságért megéri. Legalább 1-2 órára.

Lucifer!
Köszönöm a biztatást probálom meg oldani.
Mit szoktatok csinálni ilyen talikor?vagy mit kell, kell vinni vmit?vagy mi?
ha eltok menni nem akarok nagyon kilogni a sorbol.

Kedves Kolibri!
Én is szurkolok hogy gyere, szeretettel várunk, én pedig külön örülök hogy nem csak én leszek még elég új!!! :D:D:D
Ja és megjegyzem még "bátorítóként", hogy én is "csupán" 244 km-t teszek meg ezért :D:D:D jah ez még csak a vonat.

Kedves Zsuzsy!
Üdv itt az oldalon! Nagyon jó dolog ha máris otthon érzed magadat.
Érdekes kis történetet írtál le. Nagyon örülök hogy sínen van az életed. Tanulságos volt az eddigi életed s sok - sok dologra jöttél rá magadtól! Ezt a mondatot meg itt befejezném a helyedben mert úgy ahogy van az így tökéletes a nagy részben re nincs szükség!  "Tehát teljességgel állíthatom, hogy ez a betegség a lelki béke, kiegyensúlyozottság, és a boldogság függvénye"
Itt már beszéltünk arról hogy minden betegség lelki eredetû és a léleknek szüksége van a kiegyensúlyozottságra, boldogságra, harmonizációra. Folytasd így az életed próbáld a lányod is a helyes vágányra terelni hátha sikerül.
Még azért egy 10 kiló rád férne mert erõsebb szélben kellenek a féltéglák! :D
Jó volt olvasni amit írtál köszi hogy megosztottad velünk!
Legyen csodás napotok!

Kedves Zsuszy,

csak gratulálni tudok,hogy erõt vettél magadon és léptél..meg kellett tenned és látod,,meglett az ereménye!!! :) Csak így tovább!!!

Kedves Zsuzsy! Szeretettel üdvözöllek itt a fórumon! Köszönöm, hogy megosztottad velünk a történetedet.
Ha idõd engedi, légy szíves válaszolj nekem a "Diéta - kell vagy nem" topicban. Ott feltennék néhány kérdést.
Hosszú, tünetmentes idõszakot kívánok Neked és a Lányodnak is!

Szerkesztette: Marthuska (2009-10-21 14:05)

szia Janika
Ez szerintem egyáltalán nem depresszió, most jöttem ki én is a kórházból úgy hogy három hónapig ki se tettem a lábam otthonról olyan gyenge voltam meg gyulladt is volt a vastagbelem. Én is ilyeneken gondolkodtam, és mondtam is barátomnak, inkább menjen keressen egy egészséges lány mert mióta ismerem csak beteg vagyok és állandóan csak ápol engem, nem csodálnám ha unná már. De azt mondta, hogy örökre velem marad:) És ez megy már 2.5 éve, összesen 3 hónapig voltam tünetmentes a többi idõben beteg voltam és még így is jó a kapcsolat. Bár amikor beteg vagyok akkor én se érzek úgy iránta, bennem is csökken a szerelem érzése, de lehet azért van mert fontosabb akkor az agyunknak és a lelküknek, hogy újra jól legyünk.
Szerintem egy komoly kapcsolatban pont az a lényeg, hogy vannak komoly problémák is is amiket meg kell oldani vagy el kell fogadni is vele élni. Nekünk crohn-osoknak az utóbbi jutott.

szia ditke
nekem 4 évesen derült ki a colitis, utána crohn. Szüleim mind végig mellettem voltak a mai napig, mi már együtt élünk ezzel.Barátaim sose vetettek meg mindig segítettek vigyáztak rám (bár más kérdés hogy én szégyelltem magam a betegségem miatt). Nem is tudom ki vethetett volna meg e miatt, az olyan ember aki megveti a másikat mert akaratán kívül van egy betegsége azt én nem tekintem embernek. Aki meg elválik vagy otthagyja a párját azért mert beteg az meg megse érdemelte a másikat.
Párkapcsolataimban mindenki tudta mi a bajom, a mostani barátommal már 2,5 éve együtt vagyok és sose,még a szikrája se fordult meg benne h emiatt hagyjon el, sõt nagyon szeret ápolni, állandóan a kívánságaimat lesi.

szia Nita!!!
Köszönöm hogy irtál nekem és nekedis oroszlán. Nem tudom mit csináljak..elég nehéz de tudm hogy kibirná a kapcsolat ezt a dolgot de viszont nem akarom azt hogy ápolgassanak..lehet tul buszke vagyok de ez van.Most maganak kell szerintem helyreálnom és nem segitségel..pedig nagyon sajjnálom ezt a kapcsolatot.De a jelenlegi barátnömnek van egy kisfia és ugygondolom hogy ha vele akarok lenni akkor el kell látni a feladatom pénzt kell keresnem....és ha vissza kiujul a betegség jön megin a korház a táppénz..:( és ezt sok munkáltató nem türi és jön a felmondás.Nagyon rosszul érzem magam lelkileg nagypn rossz dolgo ez a betegség.