crohn-colitis.hu

Szia bánatos!
   De hisz ez remek ! Úgy örültem mikor megláttalak egy verssel.nekem nagyon sokat jelentenek. És ha meg nem sértelek, egy olan fiú jutott eszembe, aki már nem lehet itt... talán az együttérzés pillanata....Merthogy Õ költött nekem egy kis rövid versikét, és most olyan jó ide leírni...

                       -így szól:

                                     "Fut a kisnyúl az erdõbe,
                                       kapkodja a lábát,
                                        Úgy szeretem én a Krisztát,
                                          mint maci a málnát!"
                                                                               
                                                                                                                                                                                                                           

   Õ a võlegényem és az elsõ nagy Love volt. Szép emlék... 14 évvel ezelõttrõl.
                         Köszönöm ,hogy most segítettél feleleveníteni, és bármily furcsa is jóérzéssel tölt el..

Szerkesztette: kukackonzerv (2008-05-21 20:44)

Johann Wolfgang Von Goethe:

Ha egy szép élet vágyát õrzöd,
A múlttal nem szabad törõdnöd,
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Minthogyha újjászülten élnél.
Mit akar? - kérd meg minden naptól.
És minden nap felel majd akkor:
Tetteidnek tudjál örülni,
Más tetteit tudd megbecsülni;
Fõként ne gyûlölj egy embert se,
S a többit hagyd az Úristenre

Bánatos (amúgy mások is), hogy Te milyen jó fej és milyen érzelemmelteli Ember vagy... Nagyon örülök Neked. De komolyan. Na, én is:
'A bölcsek azt tanálcsolják, hogy amikor egy ismeretlennel találkozol, fordulj felé alázattal és nyitottsággal, mert nem tudhatod, hogy mestered lesz vagy tanítványod." (egy szerzetes)

Ánya, Drága,
remélem, tényleg igaz, hogy mindenki azt kapja, amit ad... Fõleg az ilyen Emberek...

A szív
   
       Csak egy darabka hús;látatlanul,
       Kíváncsi szemtõl rejtve dobban;
       Hol viharozva,vészesen,vadul,
       Hol mélabús,merengõ nyugalomban.
        Egynek szeliden suttogó öröm,
        Másnak bõszen kiáltó kárhozat.
         Eszemet rajta hasztalan töröm.
          Nem fejthetem meg , ó szív,titkodat.

            Tagoljon szét a higgadt bölcselõ,
             Bonckés metéljen darabokra .
              Titok maradsz,mély,meg nem fejthetõ,
              A kérkedõ tudósokon kifogva.
               Ma Istennel szállsz szembe vakmerõn
               S holnap lesújt egy röpke gondolat.
                Hitvány és röpke hozzád agyvelõm,
                 Hogy felfogjam csudás mivoltodat.

                   Rejtélyes szfinksz!Öröklétû talány!
                    Természet legnagyobb csudája.
                   Az ember, ez a nyomorult parány
                    Világát,mindenét benned találja.
                      Ami a sárból Istenhez ragad,
                       Mi üdvözít, az mind a te mûved
                        Te adsz a porhüvelynek szárnyakat...
                          És mégis legjobb élni nélküled.
                       
               (1886)                                                             Reviczky Gyula

Kosztolányi Dezsõ:

A vad kovács     


A vad kovács, a szenvedés,
sötét pöröllyel döngöl engem,
szikrázva visszanézek, és
kormos dalát õvéle zengem,
Beh jó nekem, hogy nem kell élni,
csak az üllõre ráalélni,
engedni szépen, mit se tenni,
csak fájni így és várni, lenni.
Verj, vad kovács, világfutóvá,
érzéstelenné és meredtté,
tökéletessé és tudóvá,
kemény, fájdalmas mûremekké

Az ismeretlen a félelem egyik fõ alkotórésze.
  Jack London

Nagyon klasz a topik Bánatos!!
A versek pedig gyönyörûek!!

Kedves Feri!

Ezt a kis eszmét egy Csernus Imre könyvbõl másolom neked ide és azt hiszem nagyon igaz ez Rád!

"Annak a fájdalomnak, ami egy adott veszteség után jelentkezik, nagyon fontos a tiszta megélése."

Te ezt teszed, pedig biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz az Ildikóval történt szörnyûségrõl beszélned. És mégis felülkerekedsz a fájdalmadon, hogy másoknak tanulságot adhass. Hogy segíthess azokon, akik az Õ betegtársai. Mindannyiunk nevében köszönöm ezt a törõdést, önzetlenséget!!!
Nagyon bölcs és intelligens ember vagy, egy földre szállt angyal. Biztos vagyok benne, hogy Ildikó jósága is a te szívedben lakozik tovább. Osztozunk fájdalmadon és azt hiszem mindannyiunkat õszinte örömmel tölt el, hogy köztünk vagy! Én csak JÓT kívánok neked!

LSD:

Végtelen éjjben
Táncol a szél,
Ablakban állva
Csábít a mély.

Csillagok közül
Néz rám a Hold.
Sarjad a szárnyam?
Mindig is volt.

Rigor ez tényleg jó :D

Platon
Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha lehetnék,
Két szemedet nézném csillagom ezreivel.

                                        (Szabó Lõrinc fordítása)

Emlék

A nagy kastély szürke üvegein
nem süt be a Hold ezüstös sugara
A rengeteg szoba üresen áll.
Mindent beborít a por
és az emlékek nehéz súlya
Nag vaskos függönyök lógnak
az ablakok elõtt
de egy kis fénygyermek mégis betalál.
Mindenhová betekint és ugyanazt látja:
régi bútorok,poharak,tárgyak
újabb és újabb pókhálok.

Az egyik kis szobában egy kis asztalon
sakktábla áll?
s rajta a király s a királynõ
halott.
_______________________________________

cím nélkül

zavart homály voltam/
mikor megérkeztél/
most boldog vagyok
lelkem repülni tanítod/
szívem szeretni/
testem remegve vágyni
nem telik nap nélküled
minden íz illat hang/
egy kicsit Te is vagy
Bár szemed még nem simogatott
kezed még nem érintett/
sorsunk már találkozott/
és Te életem része lettél.

Szerkesztette: Zsuzskaa (2008-05-23 21:16)

Juhász Gyula


Az ismeretlen katona     


Én nem ünneplem õt, én gyászolom
Fekete posztós dob nélkül, magamban,
De milliók nevében, akik élnek
És föltámadnak majd egy szép napon
A sírból, mit ma országnak neveznek.

Én nem ünneplem õt, én átkozom
Vezéreit, kik vérmezõre vitték
Fiatal testét, ifjú álmait,
Szabad jövõjét, boldog büszkeségét
Idegen célért, idegen pokolba.

Én nem ünneplem õt, én siratom
A vértanút, ki mások vakhitéért
Az Antikrisztus lovasát követve
Az embertelen, gyilkos kötelesség
Parancsszavára az árokba fordult.

Én nem ünneplem õt, én jól tudom,
Hogy mily barlangban fõzték azt a mákonyt,
Melytõl bódultan tántorgott a nép
És innen és túl vér a vérre támadt
És innen és túl a halál tanyázott.

Én nem ünneplem õt, Johann Kovács,
Schmidt, Shmith, Forgeron és Forgiarini
S a többi mind, elnémult ajkaikkal
Az égbe és szívünkbe azt kiáltják:
Elég legyen a meddõ pusztulásból
És vesszenek a rombolásra bujtók!

Én nem ünneplem õt, a sírokon,
Melyek a földet dúsabban borítják,
Mint a vetés, nem taposok gazul,
Halálukért hirdetve új halált,
De vallom és hiszem, hogy szent az élet,
Szent, szent, százszor szent. Ámen.
                  Úgy legyen!

Tiszteld a kisgyermek képességeit, attól a perctõl, hogy a friss levegõt magába szívja, de egy ötvenéves férfi, Aki semmit sem tud, nem érdemel tiszteletet. (Pound)

A gyermekek annyiban különböznek a felnõttektõl, hogy mindig kristálytisztán adják át az érzelmeiket. Lehet, hogy fájó tud lenni egy gyermek kritikája, de az mindig õszinte. Érdemes figyelni a gyerekekre.

Juhász Gyula:

A várta     


Fölégettem az összes hidakat,
Egyedül állok örök ég alatt.

Nem kell a kincs és nincs már szerelem,
Csak a magány s szegénység van velem.

Nem lázadok már és nem álmodom
És nem sírok a földi romokon.

Meghaltam sokszor és nem élek én.
De mindeneknek bánata enyém.

Jövõ minden reményét ringatom,
Mint a vihart és fészket a falomb.

Így állok örök békességbe már
S az Istent várom, aki földre száll

Utoljára láttalak akkor,
Mikor átment rajtad a traktor.
Én föléd hajoltam akkor,
És visszatolatott a traktor.

:)

No, de most egy szépet:

Major Gabriella: Kezek

Amikor nem foghatom majd a kezed
Az istenek szeretete legyen veled
Ha súlyos percek árnya körbelopakodna
Védtelenül talált lelked körül ólálkodva
Bénult reményed emésztve
Ne fogjon el örvénye mélye

Amikor nem foghatod majd a kezem
Az isteni szeretet legyen velem
Félelmem görcse kegyelemben szûnjön meg
S ha pislákoló kicsi gyertyám feldereng
Vesszen tekintetem az õ mélyébe
Ne bántson a sötét rám roskadó gyötrelme

Amikor nem foghatom majd a kezük
Az egek szeretete legyen velük
Hogy tudván tudják és emlékezzenek:
nincsenek egyedül, míg mellettük nem lehetek
Ó, mindig így legyen
A félelem sose kísértsen senkit sem

Amikor nem foghatják majd a kezünk
A szeretet legyen velünk s bennünk
Ha kicsi és szomorú a lelkünk
S ha porba rogytunk, felkelhessünk

Óvó kezek, oltalmazók
Kéznek kezet nyújtók
Sohase feledhessük
Éltetve élni az életünk
KÖSZÖNET

Mert elbújt az árnyék a fényében
s a visszhangok zajló tükrében
egyszer szembenéztél velem

Mert szavak szövetén szûri át
Egy sosemvolt világ rajzolatát
S tán varázsa éri el a titkok ujját

Mert lassan tér és idõ nélkül
Megérint és megkönnebbül
A végtelen véreddé pezsdül

Mert színesre festi a színtelent
S ha játéka felhõként visszacseng
Oltárt épít várából a csend

Mert vannak, akik érzik még
hol szárnyatlan szárnyal az ég
Mi az, mi összeköt, ha semmi a kötelék

"Akit az istenek szeretnek, örökre megtartják gyereknek!"
Rigor, köszzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzssssssssssssss :)

Gyûlnek a szépségek, ugye jó bejönni ide és olvasgatni egy kicsit! Köszönöm Mindenkinek!


Az ember csak egy test külön tagja mind,
Hisz egy fõanyagból van alkotva mind.
A sors hogyha megsérti az egyik tagot,
A test mindegyik tagja végigsajog.
Ha más kínja szíved nem indítja meg,
Nem érdemled akkor az ember nevet.

SZÁDI

Adamcsik Norbert (kortárs)

Töprengés

Állok egymagam a hídon,
sós könnyeimmel vívom,
melyek aláhullnak a mélybe,
bele egyenest a vízbe.

S ott eltûnnek nyomtalan,
csak a Duna lesz nyugtalan,
míg fodrozódnak a cseppek,
könnyeim hullámsírba vesztek.

De a bánatom megmarad,
s felejteni nem szabad,
igaz néha jó lenne,
ha nem esnék szerelembe.

De hát megint megtettem,
s kérdem én: Jól tettem?
Eszem azt mondja: Nem!
Szívem azt: Kellesz nekem!

Mond Istenem, mit tegyek?
Menjek, vagy ne menjek?
Döntöttem, szívemre hallgatok,
bár lehet, hogy bolond vagyok!

Állok egymagam a hídon,
közben belsõ harcom vívom,
töprengek mit tegyek,
sírjak vagy nevessek?!

63. Arról, hogy a dolgokat meg kell várni

"Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nõk. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erõvel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel. "

(Márai Sándor: Füves könyv)

Kosztolányi Dezsõ:


Özvegy a villamosban   


Ennek az özvegynek itt a villamosban
nem akar senki se
helyet adni.
Csak áll s lesi, hogy
hová
ülhetne le.
Szemében pedig ez van: Irgalom,
kegyelem, emberek.
Messzirõl jövök én,
gyermekszobákon és temetõkön
bukdácsoltam elõre,
míg ide jutottam.
De elhalt az uram, nincs, aki védjen,
elhaltak fiaim,
leányaim, kedves vejeim is,
s most egyedül
teszem meg ezt az utat,
a végállomásig.
Mondjátok, emberek,
ha láttok itt, amíg dülöngök,
rendkívül-furcsa, kis fekete kalapomban,
rogyadozó térdemmel,
s a gyakor szüléstõl
megroncsolt méhvel,
nem jut eszetekbe
az édesanyátok?

Szerkesztette: bánatos (2008-05-28 14:00)

mennyire Igaz Kedves Bánatos!
én ezt mindíg úgy fogalmazom meg hogy: "a félelem egy "lény" aki fogja a válam, de ha nem foglalkzom vele, önmagában mit tudna csinálni...."

Puchmajer:

Az irigy és a fösvény

Útra kelt elhagyva kincsét, fiait
egy irigy s egy fösvény Perún a harmadik.
És hogy útjuk végetért,
Szól az isten: "Zeus vagyok, és társaságtokért
Kívánhattok tõlem akármit szabadon,
Én nyomban megadom.
Megkapja az elsõ, amit áhít-
Ám ugyanabból kétannyit kap a másik"
Az irigy elsõnek kívánni szabódik,
És ettõl a fösvény ugyanúgy húzódik.
A fösvény, hogy társát így rövidítse meg-
Felkiált:"Ó isten, vedd el fél szememet!"
Így is lõn. Elvesztette- mert õ volt az igyekvõbb-
Egy szemét az irigy, a fösvény mindkettõt.