crohn-colitis.hu

Alekszandr Szergejevics Puskin:

NEM, MÁR NEM VONZANA

Nem, már nem vonzanak a vad kéjbe fonódott
ölelkezések, a villámló kéjü csókok,
mikor karomban a hetéra isteni
testét csavarja, és fel-felsikoltva hí,
s lázas kezeivel rámtapad, s az a gondja,
hogy vágyam mielõbb végsõ görcsig fokozza...
De te, szivem gyermekszemû, szép angyala,
mily édes-bús, igaz boldogság vagy te, ha
könyörgõ, szeretõ szavamnak végül engedsz,
ha remegsz és pirulsz s idebujsz a szivemhez,
s nekem adod magad, és mozdulatlanul,
félénken, hidegen tûrsz és végül kigyúlsz,
mert áthevítelek lassankint a tüzemmel -
és úgy szakad reánk a gyönyör, mint a tenger...

(Szabó Lõrinc)

Amikor az ember képzeletében egy szeretett lény vonásait igyekszik
fölidézni, a múlt annyi emléke merül fel, hogy ezeken az emlékeken, mint
könnyön át, csak homályosan látja õket.

  Lev Tolsztoj

Ez a mobilszolgáltatóhoz írt szöveg annyira megkacagtatott, hogy nem is tudom mikor éreztem ilyet. :) Ezt te írtad bánatos? Vagy csak másoltad? Fantasztikus!!!! Tényleg nemcsak a gyógyszer gyógyít.
Csilla

"Az életet igazán csak akkor élvezhetjük, ha van, akivel ezt az élvezetet megoszthatjuk."

Mark Twain

„Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz."

Helen Keller

Váci Mihály

Ha elhagynál


Ha elhagynál engemet, - jobban
mi fájna?
hiányod, vagy a szív megdobbant
magánya?
A csalódás kínjától félek,
vagy féltlek?
Szerelmünket szeretem jobban,
vagy Téged?

Tagore



Ne menj el



Ne menj el, míg tõlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól
súlyosak.
Félek, hogy elveszítelek, ha alszom.
Ne menj el, míg tõlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek. Kérdem
magamtól: "Álom ez?"
Csak tudnám meghurkolni szívemmel lábadat s szorítva
tarthatnám keblemen.
Ne menj el, míg tõlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.

(fordította: Áprily Lajos)

A fiatal az, akinek fogalma sincs róla, hogy a régi szép idõk, az most van.
(Tímár György)

A hippi az az ember, akinek olyan hosszú a haja, mint Tarzannak, olyan a járása, mint Jane-nek, és olyan a szaga, mint Csitának.
(Larry Crabbe)

Szerkesztette: bánatos (2008-07-22 07:35)

A szerelem vak, a barátság pedig behunyja a szemét.
    Friedrich Nietzsche

Ne haladj elõttem, mert nem tudlak követni!
Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni!
Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok!
    Albert Camus

Juhász Gyula:

MILYEN VOLT

Milyen volt szõkesége, nem tudom már,
de azt tudom, hogy szõkék a mezõk,
ha dús kalásszal jõ a sárguló nyár
s e szõkeségben újra érzem õt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha kinyílnak õsszel az egek,
a szeptemberi bágyadt búcsúzónál
szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
de tavaszodván, ha sóhajt a rét,
úgy érzem, Anna meleg szava szól át
egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

VárszegiGábor:

Bíbor hajnal

Távol, messze távol
Az égen bíbor fény
A Hold sápadt arca
Súgja, van remény

Lángol, a szívem lángol
A tûz bennem ég
Az árnyak körém gyûlnek
A hajnal messze még

Jöjj el, édes fájdalom
Én még rólad álmodom
Jöjj el bíbor hajnalon
Jöjj el, jöjj el

Eljön majd a hajnal
Az éjjel véget ér
Elszáll minden bánat
A kínzó szenvedés

Lángol, a szívem lángol
A tûz bennem ég
Az árnyak körém gyûlnek
A hajnal messze még

Jöjj el, édes fájdalom
Én még rólad álmodom
Jöjj el bíbor hajnalon
Jöjj el, jöjj el

Kedves Csilla!

Azt hiszem, hogy nekem természetes formában kell megélnem azt ami történt. Sokáig aludni sem bírtam, de nem szedtem altatót, csak egyszer-kétszer próbáltam, de nem volt hatása. Ugyanígy vagyok egyéb dolgokkal is, a jelen hangulatom miatt a túl vidám dolgok nem tudnak lekötni. Ez persze nem jelenti azt, hogy állandóan lógatom az orrom, csak hát akarattal nem tud vidám lenni az ember. Az emlékeimet sem tudom törölni, nem is lehet, ezért úgy kell elfogadnom mindent, ahogy jön. Tenni nagyon nem tudok, és nem is akarok ellene. Amiket pedig beírok ide, talán sokszor a hangulatomat tükrözik, de igyekszem szépeket beírni, és remélem mások hangulatát nem rontom el vele. Legalábbis bízom benne. De vannak itt nem csak szomorkás írások is.
Köszi az aggodalmad.
bánatos

"Jobb a keselyûk, mint a hízelgõk közé kerülni, mert az elõbbiek csupán a holtakat, az utóbbiak viszont az élõket falják fel."
(Diogenész Laertiosz)

Sík Sándor:

Ember maradj!

Nyár van megint.
Arcon legyint
Friss napsugár:
Gyerünk, gyerünk, heverni kár!

Hiszen tudod:
Reád szabott
Hány munka vár
Hamar, hamar, henyélni kár!

Nem tudhatod,
Hogy hány napod
Van mérve még.
Biztos csak egy: nem lesz elég

Mikor kapod
Végsõ napod,
Nincs tudni agy.
Fontos csak egy: ember maradj!

Mígnem kinõ
Belõled õ,
Ki egy veled,
Aki embernél emberebb.

Csilla, hogy szoktak egy vershez gratulálni?
Mindegy, köszönjük, hogy ezt így, itt, Mindenkivel megosztottad!

Drága Csilla!

Kicsit nehéz megszólalnom, hihetetlenûl jólesett ez a szép vers, amit írtál! Érzem, hogy sokan figyelemmel kísérik a sorsom alakulását, és ilyenkor mikor ilyen hatások érnek, boldog vagyok, hogy annak idején a nehezebbik utat választottam! Azonkívül, hogy ezt a verset ilyen szépen megírtad, úgy vélem, hogy õrangyalként, és lélekbúvárként is méltán megállod a helyed!
Nagyon-nagyon szépen köszönöm!

Hálával, és baráti öleléssel: Feri

Minden barátságban szükséges egy bizonyos vágyódás, amely összeköti- és forrasztja a lelkeket; ellenben a megunásig való együttlét, amely nem ismeri idõnként a távollét okozta vágyat, az elteltség túlsága folytán eltávolítja az embereket egymástól.

(Platón)

Banatos, egy kis privat adalek Sik Sandorral kapcsolatosan.
Volt szerencsem Sik Sandort szemelyesen ismerni. A tortenet hosszu, ezert zanzasitom.
Edesapamat, az 1956-os  forradalomban valo reszvetele miatt, kicsit meghurcoltak :-(
Megelhetesi gondjaink voltak akkor, konkretan enni sem volt mit. Ezert a rokonok, ismerosok ugy segitettek, ahogy tudtak. Egyik unokanoverem, aki apaca volt, amig a rendeket meg nem szuntettek, beprotezsalt bennunket a piarista gimnazium konyhajaba,( ez Mikszáth Kálmán téri piarista rendházban volt) ahol ket evig etettek negy fos csaladunkat.
Erdekesseg volt meg, hogy Edesanyam zardabeli tanarnoi konyhalanykent dolgoztak ott...
Nos, akkor a Piarista Rend tartomanyfonoke Sik Sandor volt. En akkor 9-10 eves kiskolok voltam. Az unokanoverem bemutatott minket Sik Sandornak, akivel jo "haverok" lettunk. Persze, en akkor meg nem tudtam, hogy a kor egyik legnagyobb katolikus koltoje, Radnoti Miklos tanara, lovagoltat a terden es megengedi nekem, hogy a levelboritekait atnezzem es a nekem tetszo belyegeket olloval levagjam. Tudni iilik, hogy nagy belyeg_gyujto voltam, Neki pedig elsosorban gyonyoru Vatikani belyegei voltak.
Ennyi.

Kassák Lajos:

Mondóka

Megint elõlrõl
nincs békülékeny szívem
alázatos térdem
hajlékony gerincem.

Dolgozom
dolgozom
és sosem jutok
a végére
harcolok és
nem kívánom
a gyõzelmet.

Elmegyek
én errõl a vidékrõl
semmi kereseni valóm
hol se szív
se agyvelõ
hova lettek
a hajnal fényei
s a tárgyak eltakarták
idomaikat.

Az éjszaka
úgy sûrûsödik ott
mint a hülõ kátrány.
Alig rugták ki
a vagányt a kocsmából
máris egy másikban énekel
körutakon a szajhák
viharzanak
tarka hacukában
vagy halásznadrágban.

Szívemre hullt
hamu
a múlt
s hazudik mind
ki azt mondja
látja jövõjét.
Csak a lehunyt szem mögött
él még valami
kapj utána
különben elillan az is.
Benned születik meg
a pillanat halála
dér telepszik
a fekete hajszálra.

Kialudt lámpák.
Az árnyak
belefúltak
a sötétbe
csak azt a hangtalan
hangot
hallom még
amit ki akartál mondani
mielõtt
elmentél.

Demjén Ferenc: Hogyan tudnék élni nélküled...      ( dalszöveg)


Valahol most is félnek. Hangosak a sóhajok.
Sûrûbben hullnak a könnyek, romba dõlnek tegnapok.
Mit mondjak én, míg kezem elér?

Úgy, mint egy szörnyû álom, néha-néha feldereng hogy
az, ami mással történt, történhet velem. S veled.
Nem kell, hogy félj, nincs semmi veszély.
Hogy bármi is elszakít tõled,
azt senkinek nem hiszem el.

refr.: Hogyan tudnék élni nélküled?
Hisz rólad szól az élet.
Nem történhet semmi sem veled,
míg létezem, és érzek.
Hogyan tudnék élni nélküled?
Összeköt az élet.
És az, ami nélküled lehet, nem kell sosem.

Jobb, ha errõl nem beszélünk tán.
Mert annyira õrültség.
Annyi boldog pillanat vár rám
karodban még. Meg kell, hogy értsd:
bármi is elszakít tõled,
azt senkinek nem hiszem el.

refr.

És ha egyszer arra ébrednék:
ránk szakad a föld és az ég.
Ölelj gyorsan át jól,
Tûnjünk el a mából. Jövõnk felé.

ref.2:Hogyan tudnék élni nélküled?
Hisz rólad szól az élet.
Nem történhet semmi sem veled,
míg létezem, és érzek
Hogyan tudnék élni nélküled?
Összeköt az élet
Abból ami nélküled lehet, én már nem kérek.

ref.2

Hogyan tudnék élni nélküled?
Hisz rólad szól az élet.
És az, ami nélküled lehet, nem kell sosem

Elmúlt


Mondom neked; emlék.
Nem történik újra.
Nem fut párhuzamosan
a múlt s jelen útja.

Elmúlt, feledni kell,
a múlt vissza nem hozható,
csak lassan, lassan,
nehezen, de lezárható.

Megkönnyezed néha,
mert emlékedben felmerül,
ne szégyeld a könnyet,
mert sosem vagy egyedül.

Más is sír és kesereg,
hányan is vagyunk a sorban...
Elvesztettünk valakiket, valakit,
kik mélyen alszanak a porban.

Mikor rájuk gondolok,
azt gondolom: lehetetlen.
Csak így itthagytak,
s milyen vagyok, tehetetlen.

Egy emberbõl csak egy van.
Nincs belõle másik.
Ezért van az, hogy
szívünk utánuk vágyik.

Anya egy van, apa is egy.
Testvér több is lehet,
s a szerelem is többször
megérintheti szíved.

Valaki már vár rád,
a boldogság is készen áll,
s megtalálod õket
ha elmúlik bánat és gyász.

Szerkesztette: csilla (2008-08-05 16:08)

Háát, most mit mondjak. Szégyellem a dolgot, de az én fejemben születnek ezek a versszerû mondatok.
Van egy közös dolog a nagy mûvészek és köztem: õk is mániás depressziósak voltak mint én. Lehet, hogy innen a költõi véna? :) De itt ki is merült a közösségem velük, mert ezek nem versek csak olyanok mintha azok lennének:) Zongorára már írtam egy rövid zenét amit el tudtam játszani, úgy néz ki verset is próbálgatok, lehet, hogy most már festésbe kezdek és kortárs festõ leszek, mert olyan mázolmányt én is tudok csinálni mint õk és még a mániás depresszióm se kell hozzá :)
Puszi neked: Csilla

Kedves Feri!
Egyetlen zenét írtam zongorára és azt sem kottára, hanem fejembõl és már nagyon régen amikor még én is zongoráztam. Verset pedig most írok, megihletett úgy látszik az egyéniséged és fájdalmad. Esetleg még kamaszkoromban írtam, de az régen volt. Nos én nem tartom olyan nagy teljesítménynek, de ha téged megérintett, már elérte a célját.

Paul Fleming: Ne csüggedj!

Ne csüggedj mégse, bár vihar szorongat és tép,
köpd le az irigyet, a sorsnak ki ne térj,
légy magadnak elég, s ne gyötrõdj és ne félj,
ha szerencse, idõ s tér rád uszítja vészét.

Üdvödet s kínodat elõre mind kimérték;
tedd, amit kell s ne bánd meg, bármit is tegyél,
parancsot sose várj s ne nézd, mi lesz a bér,
Valóra váltja minden perc, amit remélsz még.

Mért rí s ujjong ki-ki? Markában életének
kulcsa. Nézz szét: amit csak látsz körülted, ez
mind benned van. Hát hiú ábrándokat ne fess.

Még mielõtt tovább mégy, önmagadba térj meg.
Ki legyûrte magát, az el sohase vesz,
annak mindenki már alattvalója lesz.