crohn-colitis.hu

Ha elég hosszú ideig élsz, olyan dolgokat fognak rád, amelyeket sosem tettél, és olyan tulajdonságokért istenítenek, amelyekkel sosem bírtál.

  Isidor Feinstein Stone

Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben - kötelességen belül, vagy azon felül is talán -, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetû gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be... Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentõl való.

  Wass Albert

Ha jobban átgondolom, miket mondtam, irigylem az ostobákat.

  Seneca

60. A szerelemrõl

A nõ és a férfi párharcát soha ne lássad másként, mint reménytelen harcot, melyet a legkegyetlenebb önzés és a féktelen hiúság fûtenek. A megvesztegetõ pillanatok, a szelídebb élethelyzetek, az alkalmi ellágyulások ne feledtessék soha, mikor nõvel állasz szemközt, hogy harcos vagy, kinek bõrét, életét akarja az ellenfél. Harcolj lovagiasan, de harcolj. Ha nagylelkûséggel találkozol néha, fizess nagylelkûséggel; ha gyöngédséget kapsz, add vissza, érzelgés nélkül, gyöngédséggel, amit kaptál; ha szenvedéllyel találkozol, válaszolj feltétlen szenvedélyességgel. De soha, egyetlen pillanatra ne feledd, hogy minden érzelmes találkozás alján a meztelen önzés és hiúság parázslik. Parázson fekszik, aki egy nõ ágyában fekszik. Bõrét odaégetheti; emberi rangját és becsületét meg kell mentenie. Figyelj és harcolj. Ellenfelek állanak körül, hajzatukban tollakkal, arcukon festékkel, mint a vad harcosok.

(M.S: Füves könyv)

Reviczky Gyula

                                                                Magamról
       
           Rossznak mondod a világot,
           Dõresége bosszúságod;
           Siratod az élet álmát,
           Földi gondok durva jármát;
           Felpanaszlod lázban égve:
           Bölcs elméje,jók erénye
           S fényt sugárzó lángod ég,
           Csak hiúság,buborék.
           
                                                     Nem tudod mi nyomja szíved',
                                                     Semmiségek üdvezítnek
                                                     Hogy jön,nem tudod,csak érzed,
                                                     Hogy e bûnös-bûvös élet,
                                                     Mely ma szennyes ,ronda börtön,
                                                     Holnap éden kertje rögtön.
                                                     Ma a békét áhitod,
                                                     S holnap küzdve élni jobb.
                                                   
           Ó, pedíg hány perced,órád
           Volt,midõn e sujtoló vád
           Könnyeidben elviharzott,
           S kiderûlt rá szíved,arcod.
           Gyönyörûség volt az élet,
           Megáldottad születésed';
           Rózsák közt jársz, azt hivéd,
           S mi okozta?...Semmiség!

                                                     Ember!önzõ vágy vezérel,
                                                     Bánatával, örömével
                                                     Ezt az undok szép viágot
                                                     Sorsodon át nézve látod.
                                                     Hogyha gondok elcsigáznak:
                                                     A világot éri vádad,
                                                     S ha örömre gyúl szíved:
                                                     Nincs e földnél semmi szebb.

            Ragyoghat a nap az égen:
             Te sötétben,feketében
             Látsz mindent, ha bánatod van:
             Míg,ha kedved lángra lobban
             Minden érted van teremtve;
             Télen is jársz rózsakertbe',
             A nap is csak rád ragyog,
             S kik itt laknak:angyalok.

                                                      Az örvendõt meg nem éred,
                                                      Ha világod' búban éled;
                                                      S ha csak lelked' szenvedõnek
                                                      Vallod,sajnálsz szenvedõt meg.
                                                      Mit törõdöl a világgal,
                                                      Szenvedõ szív sóhajával,
                                                      Ha egy édes pillanat
                                                      Teljesíti vágyadat!

            Hát ne fordulj vak hevedben
            A világ és rendje ellen...
            Úgy tekins az emberekre,
            Hogy a föld se jó, se ferde;
            Se gyönyör, se bú tanyája,
            Csak magadnak képe, mása
            Ki sóhajtoz, ki mulat.
            A világ csak -hangulat.

                                                                                           /1883/

Az igazán nagy dolgok az apró rezdülésekben érhetõk tetten. Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne, ha nem fodrozzák hullámok, mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem csipkézik apró felhõk, és milyen halott az erdõ is, ha a fák ágain nem fészkelnek madarak, a fûben nem nyüzsögnek parányi bogarak. Ilyen a lélek is: ha nem figyelünk az alig észrevehetõ, apró örömökre, az élet szépségének legjavát veszthetjük el.

  Elisabeth Lobber

Mielõtt valakirõl ítéletet mondasz, sétálj néhány kilométert a cipõjében. És így, ha elítéled, néhány kilométerrel messzebb vagy tõle, és a cipõje is nálad maradt.

  Frieda Norris

Zotyesz!
                Csatlakoznék.Ez  tényleg különösen szép és  milyen igaz!

Az álom egy messzi forrásból fakadó mély folyó, amelybõl reggelre felbugyognak az igazságok.

  Carlo Emilio Gadda

Paul Valéry

NEM IGAZI HALOTT

Gyengéden, csendben én e drága hant tövén,
e hideg emlékmû kövén,
mit árnyból s tékoz kéj lankadtságából állít
tested, a bágyadt-renyhe báj itt,
meghalok, rádhalok, hullok, fúlok föléd,
de alig érve még e sírbolt mély ölét,
mely holtra-csukva még csak csábítóbb ígéret,
e tetszhalott, kibe most visszatér az élet,
megborzong, szeme nyíl, villan s ajkamba mar,
és vélem egyre új és új halálba hal,
mely drágább százszor, mint az élet.

(Somlyó György)

Mindenben, ami bánatot okoz neked, jusson eszedbe a következõ alapelv: nemcsak hogy nem szerencsétlenség, ami történt, hanem olyasmi, amit derekasan elviselni egyenesen szerencse.

  Marcus Aurelius

Mi az, ami nem õt juttatja eszembe? Nem nézhetek erre a padlóra anélkül, hogy lábának nyomát ne látnám rajta. Minden felhõben, minden fában az õ arcát látom, õt rejti az éjszaka, õ bukkan elém a nappal csalóka fényeiben. Jelentéktelen férfi és nõi arcok, a saját arcom mind gúnyosan õrá emlékeztetnek. Az egész világ körülöttem azt bizonyítja szüntelen, hogy létezett, és én elvesztettem õt.

  Emily Bronte

Álmodra vigyázva


Álmodra vigyáztam,
féltõn, szeretettel,
Sokat jelentett nekem,
hogy álmodat most kezdted el.

Most kezdtél álmodni,
szerelemrõl, rólam,
hallom fülemmel,
a megbékélt sóhajt.

Látom arcodon
a boldogság mosolyát,
bár mindezt a szépet
sokszor zavarja más.

Mit tegyek,
hogy álmod megvédjem
Mit tegyek, hogy sóhajod
sokáig megõrizzem

Eszközeim lennének,
gyönyörû regények,
verseskötet mely vastag,
tele szerelmes dallal.

Százszor is alkalmam lett volna
álmodat tönkretenni...
de nem akartam a legyet
rajtad agyonütni.

Megmutatnám az embereknek, mennyire tévednek, ha azt gondolják, azért nem szerelmesek már, mert megöregedtek; nem is tudják, hogy éppen akkor öregszünk meg, ha nem érezzük többé a szerelmet.

  Gabriel García Márquez

Egy rossz kapcsolatból kimenekült ember ritkán talál magának másik társat. Nemcsak azért, mert sérült, hanem azért is, mert torz még a lelke. Hordozza még a ki nem hevert méltatlanságok nyomait. Hosszú ideig még "nem õ". Meg van nyomorítva. Rajta vannak egy rossz tekintet torzító bélyegei. Gyanakvó. Férfi- vagy nõgyûlölõ. (...) Elõször is, föl kell dolgoznod a múltat. Ez nem csak azt jelenti, hogy a sebeknek be kell gyógyulniuk, s a léleknek ki kell hevernie a bántások fájdalmas emlékeit, de fõleg meg kell vizsgálnod mennyit rontott benned az elmúlt kapcsolat. Meg kell szabadulnod egy rossz igézet hatásától. Le kell tépni azt a torz maszkot, amit egy rossz viszony rád sütött. Meg kell találnod igazi arcodat. És, fõleg, vissza kell nyerned az erõdet! Ez a másik fontos tapasztalat: egy lélekrontó kapcsolatban mérhetetlen sok energiát veszíthetsz. Olyan világból, ahol nem szerettek vagy rosszul, önzõn "szerettek", fáradtan kerülsz ki. Kimerülten.

    Müller Péter

Szeretnék veletek megosztani valamit. Mostanában találtam meg egy képeslapot. Egy nagyon jó barátomtól kaptam 2 évvel ezelõtt mikor a kórházban feküdtem a mûtétem után. Pár dolgot írt le nekem amikért érdemes élni. Akkor én egyet se bírtam volna mondani de ezek a mondatok rengeteg pozitív energiával töltöttek fel és mosolyt csalt az arcomra. Remélem  nektek is okoz pár kellemes pillanatot.

Beleszeretni valakibe

Úgy nevetni hogy utána fáj az arcod

Egy forró fürdõ

Amikor nem kell sorba állni a boltba

Egy különleges pillanat

Egy kedves képeslapot kapni

Egy lélegzetelállító vidéken sétálni

A kedvenc dalodat a rádióban hallgatni

Feküdni az ágyban és közben hallgatni az esõ kopogását az ablakon

Egy forró fürdõlepedõ egy hûs zuhany után

Egy csoki turmix! (vagy bármilyen)

Egy pezsgõfürdõ

Egy jó beszélgetés

A tenger

Találni 2000ft-ot tavalyról egy kinõtt nadrágból

Saját magadon nevetni

Egy telefonhívás este mely belenyúlik az éjszakába

Minden ok nélkül nevetni

Barátok

Új barátokat találni vagy eltölteni az idõt egy régivel

Szemezni egy kedves idegennel

Figyelni az arcvonásokat mikor valaki kibontja az ajándékodat

Figyelni a napfelkeltét

Egy ölelés attól aki téged szeret

Tudni hogy hiányzol valakinek

Felébredni és megállapítani hogy még 3 órát tudsz aludni

Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?... Hogy hiányzik - nem is a szeretet - hanem a jóság. Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz. Érezted már?... Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés. Sõt, meg is lepõdsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán. Egy jó szó, egy jó tett - és szinte megszédülsz... Érezted már?

    Müller Péter

Paul Verlaine:

ÁLMODOM EGY NÕRÕL

Álmodom egy nõrõl, akit nem ismerek,
forró és különös, áldott, nagy Látomás,
aki sohasem egy, s aki sohase más,
aki engem megért, aki engem szeret.

Mert õ megért. Neki, ó jaj, csupán neki
bús, áttetszõ szívem többé már nem talány,
sápadt homlokomnak verejték-patakán
frissítve omlanak az õ szent könnyei.

Barna, szõke, vörös? Ó, nem tudom én, nem.
A neve? Emlékszem: lágyan zendül, mélyen
mint kedveseinké ott lenn, a sírba, lenn.

Nézése hallgatag szobrokénak mása,
szava messzirõl jön, komoly, bús, fénytelen:
mint elnémult drága szavak suhanása.

(Ady Endre)

Senki nem gyújt gyertyát azért, hogy aztán az ajtó mögé zárja: a fény célja, hogy még több fényt gyûjtsön maga köré, hogy felnyissa a szemeket, hogy megmutassa a körülötte rejtõzõ csodákat. Senki sem áldozza föl azt, ami számára a legfontosabb: a szeretetet.

  Paulo Coelho

Sem a szerelem, sem pedig a gonosz nem képes legyõzni mindent, de a gonosz cinkelt lapokkal játszik.

  Laurell Kaye Hamilton

"Nehéz boldogtalanná tenni azt az embert, aki elégedett önmagával, és önnön teremtõjével tart rokonságot."

(Abraham Lincoln)

Magam

Magamba fordulok,
kénytelen vagyok.
A lehangoltság még mindig jobb,
Mint a feldobott állapot.

Másoknak terhére vagyok,
most már jól tudom
keserves volt míg rájöttem,
senkihez nem ragaszkodhatok.

Magam egyedül, így kell lennie,
Nem kell másnak tönkretennie.
Annyira tudok szeretni,
hogy valakit a sírba fogok tenni.

Egy barát ezt mondta,
És neki volt igaza.
Nincsen barát, nincsen senki,
Csak egyedül, egyedül kell lenni.

Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot.
Gabriel García Márquez

A hûségesek csak a hétköznapi oldalát ismerik a szeretetnek; a hûtlenek ismerik a szeretet tragédiáit.
Oscar Wilde

Igazán attól fáj az ütés, kitõl simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál.
Radnóti Miklós

A rágalmazást és a gúnyolódást azzal kell lefegyvereznünk, hogy semmibe vesszük õket. Azokhoz a szikrákhoz hasonlatosak, amelyek nagy tûzbõl pattannak ki, de tüstént elalszanak, ha nem fújunk rájuk.
Bernard le Bovier de Fontenelle

Szerkesztette: bánatos (2008-08-29 22:28)

Louise Labé

Ó ELFORDULT TEKINTET

Ó elfordult tekintet, barna szem,
ó könnyhullások, forró epedések,
ó mindhiába várt, fekete éjek,
ó nappalok, ragyogtok s nem nekem!

Ó makacs vágyak, vaskos gyötrelem,
ó elveszett idõ, ó szenvedések,
ó mindenütt halálos tõrvetések,
ó minden rossz feltámadt ellenem!

Ó karok, kezek, fürtök, nevetés,
ó hang és húr, violapengetés:
ó mennyi tûz, hogy egy nõstény elégjen!

Csak azt panaszlom én, hogy szívemet
olyan sok lángod ostromolja meg,
s egy szikra rád nem hullott vissza mégsem.

(Vas István)

Mi az igazi tudás? A tudottról tudni, hogy tudjuk; a nem tudottról pedig tudni, hogy nem tudjuk: ez az igazi tudás.

(Konfuciusz)