crohn-colitis.hu

Ezúton szeretnék minden fórumlátogatónak békés és nagyon boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánni!

http://web.icq.com/shockwave/0,,4845,00.swf

Kedves Barátaim!

Mindnekinek nagyon boldog, szeretetet sugárzó karácsonyi ünnepeket kívánok!

Sok szeretettel: Ancsa-Mancsa-ÉLET

:)

Élményeim...

Tegnap lettem 25 éves. Jól kiszúrtak velem, hogy így Karácsony előtt... azt hiszem itt az ideje annak, hogy TÉNYLEG megkomolyodjak, komoly célokkal és tervekkel nézzek a jövő elé:)

Akinek tudtam, úgyis küldtem e- card- ot, de aki kimaradt (ne hari) annak itt kívánok NAGYON BOLDOG, BÉKÉS KARÁCSONYT!!!

puszi!!!

Boldog, eredményekben gazdag, viszont tünetszegény új esztendőt kívánok mindenkinek!

Iszonyú! Akkor mostantól ki fogja konferálni a Muppet Show-t?

Ma este egy nagyon klassz kis házibuliban jártam, vidám és kellemes társaságban. Az ismerősömön kívül, aki által hivatalos voltam senkit sem ismertem és ők se tudtak rólam semmit, természetesen a betegségemet sem. (Az ismerősöm is csak éppen hogy tud valamit erről az egészről.)

A nagyon kedves házigazda, miután tisztáztuk, hogy nincs semmi félreértés és valóban csak ásványvizet iszok, pironkodott egy kicsit, hogy az sajnos nincs, de azon nyomban kabátot ragadott és lement az éjjel-nappaliba, hogy beszerezze nekem a kért italt, hogy mégse csapvizet igyak.

De a vicc, ami miatt most itt billentyűt ragadtam a következő volt: miután kiderült, hogy mennyi valójában az életkorom, a társaság elkezdett hitetlenkedni, hogy á, az nem lehet, meg hogy hogyan csinálom, hogy nem nézek ki annyinak. Gondoltam elütöm egy poénnal a dolgot és megnyugtatásképpen közöltem, hogy azért mostanában eléggé rá kell segítenem különböző dolgokkal, hogy formában tartsam magam. Erre kontrázásképpen megkérdezte a házigazda szintén poénra véve a figurát, hogy egy kis SZTEROIDDAL meg EZZEL-AZZAL? Hát, én akkorát nevettem és közben azt gondoltam, hogy nem is tudja, mennyire igazat mondott! :-))))

(Még most is mosolygok rajta itt a gép előtt.:-))))

Vonatélmény

Tegnap már nagyon meguntam pesti tartózkodásomat, s téptem magam hogy haza jussak. A vizsga után siettem, hogy elérejem a vonatom. A buszmegállóban már egy egész nagydarab hóember formáját öltöttem magamra, amikor megpillantottam végre a buszt, mohón előre törtem s az út szélén felhalmozódott latyakba robbanó busz beterített. Naná, hogy mondtam mint a kocsis, de még a vonatot se értem volna el, úgyhogy vissza az albérletbe. Mint később megtudtam, nem is indították a négyórás vonatot. Hatkor kimentem az állomásra, beálltam a jegyvételi sorba, akkor azt hittem meglincsel az egyik hajléktalan, olyan agresszíven mondta hogy adjak már neki pénzt. Erélyesen rászóltam, talán meg is ijedt, s eltűnt. Dohányzóba kaptam helyjegyet, azt monta máshol nincs hely, tök jó, főleg hogy le akar szokni az ember! Sebaj, megkerestem a helyem, de a kocsiban jég hideg volt, no meg a világítás se működött úgy ahogy kellett volna, s szeméthalmok mindenhol. Gondoltam, ha elindulunk, akkor lesz fűtés. 45 perc késéssel indultunk, de fűtés nem lett. Beszéltem kallerrel, hogy ez nem minősíthető, és hogy csináljon valamit, persze ezt úgy hogy nagykabát, sál, kesztyű s a kimondott szavaknál látszott a lehelletem, mert akkor már a légkondi is beindult, ami konkrétan szélt generált. Szerzett nekünk pár üres helyet a melegebb kocsikban. De ezzel nem volt vége, Csornára érve találkoztunk a Venezia IC-vel, ami 17 órakor indult Bp-ről, szerencsére én el is felejtettem hogy van ez a vonat, s nem is próbálkoztam rá jegyet venni, 7 órás volt nekik a vonatút. S még mindig nincs vége a tortúrának! Szép városom fényei már látszottak, s taps tört ki az utazóközönség körében. De talán elhamarkodtuk azt  a tapsot, mert a vonat megállt. Fél óra után megtett 300 métert, majd újra megállt. Körülbelül 15 km-re voltunk az állomástól, s csak álltunk. Az utasok felzengtek, komolyan megijedtem némelyik viselkedésétől, az emberek állatokká váltak, brutális volt. Aztán nagy nehezen begördültünk. Éjjel 1-re haza is értem.

Kísértél már részeg, dalolászó embert haza?

1, Igen.
Akkor biztos tudod, hogy ez nem egyszerű dolog. De vajon meg tudnál-e küzdeni, egy német atyafival?

2, Nem
Akkor most próbára teheted magad, hogy hány méterig tudnád kísérni a dalolászó német fiatalembert!

klikk => Próbára teszem  magam!  <= klikk

Nekem 96 m-ig sikerült! Küzdök a százért :)

Szerkesztette: Suhi (2005-02-05 16:57)

Én személy szerint örülök az ilyen meséknek, és annak, hogy időnként ide is születik egy-egy hozzászólás, nemcsak a betegséggel kapcsolatos topikokba. :-))))

Suhikám, innentől viszont felejtsd el ezt az egész szörnyűséget, és koncentrálj a hétvégére, pihenj sokat, és lélekben tréningezz a jövő hét keddre beígért BKV sztrájkra, mert valahogy úgy sejtem, hogy az is elég izgalmas lesz...

És majd megkérjük Zolit, hogy ugyanezt fotózza le verőfényes, nyári napsütésben. Szerintem az lesz ám igazán a szép! :-)))))

OK
most mar en is tudom...innen, persze:
Anastacia

Aiolosz:

Akartam is mondani, hogy mielőtt cikkek tucatjait másolnád be a fórumba,
nem ártana elolvasnod mindent amit a crohn-colitis.hu -n találsz...

De most már nem mondom.

:)

Ugyebár ez itt az élmény topik.
Másfél év kínlódás és szenvedés után a mai volt életem legszebb napja.
A Szabolcs utcai kórházban voltam, ahol Dr. Prof. Banai János kívülről megnézte a végbélnyílásomat, megnyomkodta a hasamat, mindenekelőtt végignézte tüzetesen a másfél év alatt összegyűjtött 30 oldalas orvosi paksamétámat, közte a kórszövettani leletemet, a vérképeimet, a hasi UH leletet, a gyomor-vékonybél passage leleteimet, az orvosi véleményezéseimet, és a műtéti zárójelentést, és a végére az kerekedett ki, hogy nem vagyok Crohn beteg.
A professzor úr tanácsára le kell állnom a salofalk kúppal és a pentasa tablettával.
Ezek helyett napi egy szteroidos kúpot kell feltolnom, és pár héten belül elkezdődhet a gyógyulás.
Valaki írta korábban, hogy milyen nehéz a professzor úrhoz bejutni. Nos, ez valóban így van, nekem két héttel előtte kellett bejelentkeznem telefonon.
Szóval, így jártam. :)
Ne haragudjatok ha néha úgy viselkedtem, mint egy felfúvódott erőspaprika.
Megviselt ez a másfél éves pingpongozás. Ide-oda dobált az orvostudomány...
Na jól van, sziasztok, örültem hogy itt lehettem, négy és fél hónapig
erősíthettem a táborotokat.
Mindannyiotoknak kitartás.

Carpe Diem! És ezt mostmár tiszta szívből mondom.
És az öröm mondatja velem.

Kedves Zoli!

Már meg is könnyebbültem,hogy nem gond a popsi
méretem.Hál'a istennek én nem híztam a szteroidoktól
sem,eddig.Szombaton volt a szülinapom és fullra beka-
jáltam,mág feketeerdőtortát is merészkedtem enni.Semmi
bajom! Úgy ettem mint régen.Te hogy vagy jelenleg?
Munkahelyedről chat-elsz vagy otthonról?

eevHucBa, Zoli: szerintem a chat-en, vagy mail-ben beszélgessetek, azokat pont erre találták ki... :-))))

Szerkesztette: Adrika (2005-02-21 14:30)

Rob nagyszerű chat-et készített pont e célból és ott tényleg olyan, mintha személyesen beszélgetnétek. :-)))) Aki csevegésre vágyik, annak ott a helye, mint ahogy nekem is időnként. :-)))))

Hello,

ezeket csak en nem latom, vagy ennyire elolvadt, hm?
monik

<kép>

<kép>

<kép>

<kép>

Emlekeztetoul...:-)
Bar most nincs ho itt nalunk, de ket hete meg volt.
Az ablakunkbol (Buda_Gazdagret) ezt lattam:
<kép>

Szoval itt vannak a hetvegi matraszentisvani kepekbol egy kis valogatas:
<kép>

Erzekeltetesul, hogy mennyi ho esett:

<kép>

A palya ordoge, masod_allasban a parom :-)
<kép>

Kedveds Aiolosz!

Ha ez áprilisi tréfa akar lenni, akkor jól sikerült:)) mert tényleg valami miatt nincs jogosultásogm és nem látom a képeket. Azért ha lehet tedd köznézhetővé:D

Köszönöm:)

A Forum högy_tagjainak kuldom szeretettel, Nok Napja apropojan:

<kép>

Szerkesztette: aiolosz (2005-03-08 06:43)

Felezőbuli

Csütörtök este megtartottuk a földrajzos évfolyamommal az egyetei felezőbulit (már csak 2,5 év van hátra!) Már tradíció, hogy a földrajzosok megrendezik a dolgot, jönnek a tanárok is és bulizunk hajnalig. A desperadosban voltunk, le volt foglalva az alsó szint, s nem kellett bennünket félteni! Drága kedvenc doktoranduszainkat limbózni látni nagyon nagy élmény volt, meg aranyosak voltak ahogy velünk ropták a táncot! Összejött mégjobban a társaság. Nekem csak annyi bajom volt, hogy reggel 8-ra genetika gyakra kellett mennem, így enyhén kómás fejjel ültem végig a 4 órás gyakorlatot, de megérte, éljen a csapatszellem!