crohn-colitis.hu

Sziasztok.
Én most regisztáltam, amit megláttam, hogy ezt az oldalt és örülök, hogy megtaláltam.
Nekem is colitisem van 13 éves korom óta, most 24 vagyok. Eddig elég elviselhetelen volt az életem. Dolgozni se nagyon tudtam és a mostani munkahelyem is furcsálják a sok hiányzásomat. Eddig úgy tûnt, hogy nem találok társat egy ilyen betegség mellett, de most van egy több hónapja tartó kapcsolatom, és a párom mindenben támogat és segít. Én még mindig nem tudok, vagy inkább nem akarok együtt élni ezzel a betegséggel, és minden alkalommal meglep, hogy mennyire segít nekem abban, hogy ne érezzem magam kellemetlenül, mikor olyan helyen vagyunk, ahol nem szeretném, ha azok a bizonyos hangok kiszûrõdnének a mosdóból. Lehet, hogy ha nincs ez a betegség, akkor sose találok egy ilyen megértõ társat, de persze jobb lett volna, ha sose alakul ki. Lehet, hogy ennek a betegségnek köszönhetem ezt a remek embert, aki segít nekem együtt élni ezzel a fránya betegséggel?!

Engem a betegség elég jól megedzett...azt hiszem sokkal hisztisebb lennék mint most... :D


                 Nia

Köszi!Jó tudni hogy van aki szeretettel gondoskodna a modoromról!! :)
Puszi

Tudom,tudom,te kis csupaszív....  :P

Szuszi: Lene, ha hagyná magát a Nia :)

Ez érdekes kérdés, lehet hogy  nem is ebben az országban lennék, lehet hogy lenne már családom, gyerekem, de lehet hogy csak simán elzüllöttem volna, (az biztos hogy egészségtelenebbül kajálnék!)  vagy ugyanitt lennék, vagy meghaltam volna mondjuk valami balesetben amit azért késtem le mert wc-re kellett menni:) Szóval nem lehet tudni.

Lelkileg viszont biztosan felszínesebb lennék, nem gondolkoztam volna el mélyen az életen, idegesebb típus lennék, egy kicsit kevésbé mûvelt/olvasott, de lehet hogy pont ilyen lennék.
Lehet hogy jobb lenne de lehet hogy rosszabb. Sose lehet tudni. Annak kell örülni ami van és elképzelni hogy ha nem pont így alakulnak a dolgaink akkor simán lehetne sokkal roszabb is.

Ó Rigor!Zolcsibal szavai között olvasni kellene,nem csupán azt látni amit leírt hanem annak jelentését.

egyem a zúzádat :D :D :D

mercy70 írta:

Ó Rigor figyelek én jobban is,de hát még csak az egyik szemem van megmûtve. :) :) :)
Ezer és több ezer bocsánat!
Isten ments,hogy én bárkit is kioktassak!

-úgyvan, olyat csak én szoktam!:)

Rigor! :D :D :D

Gigi: ez tényleg jó volt :D

Szerintem Én teljesen elzüllöttem volna, mert épp jó úton haladtam felé..... bár végül is a "régi" csapatból van aki betegség nélkül is jó útra tért! :)
Viccet félre téve Én mindíg is olyan voltam, hogy kifelé ne mutassam ha valami fáj, ez pedig csak fokozódott a betegségemtõl. Én még csak 16 voltam, szóval könnyebb volt elfogadni, minta most derülne ki, lehet hogy úgy nehezebb lenne elfogadni, hogy ez van.
Viki! szerintem pár év múlva Te is azt fogod mondani, hogy a betegség erõsebbé tett! Tudom ez most hihetetlenül hangzik!

Pár napja vagyok veletek Nem fogadom ..fogadtam el a betegségem nem hittem el a mûtét ellenére sem hogy ez ilyen!Minél rosszabbul érztem magam annál jobban hajtottam dolgoztam hajszotam magam az uóbbi években mert nem adom fel!!!Az utóbbi napokban sikerült felismernem ez is egy lecke az élet leckéje el kell fogadnom és fel kell nõnöm a feladathoz.Más szemszögbõl kell néznem magam más célokat kell kitûznöm felállítanom egy számomra megfelelõ öszhangot új életet. És ezt szeretném minden küzdö társamnak itt a fórumon megköszönni .
Az életek emberek  töténetek akikkel olvasok írok mind erõt adnak!Ha nem lennék beteg ....nem én lennék!

Szívembõl szóltál Ánya! (kivéve hogy én azért el tudom magamat képzelni a betegségem nélkül is, szerintem nem jó a túlzott betegségtudat. Sõt amikor nagyon jól vagyok akkor szinte teljesen el is tdom engedni magam, nem is gondolok rá, - ami nagyon jó érzés!)

Ánya, osztom a véleményed! Nem emlékszem rá, milyen volt, mikor nem voltam beteg, de tudom, hogy akkoris szorongó voltam és picit befeléforduló. A betegségem tanított meg arra, hogy mindent ki kell mondani, mindent meg kell oldani és nem kell azt szégyellni, hogy érzékeny vagyok. Sokkal együttérzõbb is lettem, ezáltal sok barátot szereztem, viszont egy nagy álmomat fel kellett adnom a betegség miatt :( Már beletörõdtem.
De ha nem lennék beteg, akkor alapítottam volna egy nõi rock bandát és abban énekeltem volna az egyáltalán nem jó hangomon :D

Szerkesztette: Pilli (2008-05-23 11:35)

Mr PeetR, igen, igen, igen... Persze, amikor az ember a wcvel randevúzik hosszas ideig, nem biztos, hogy ezt így látja, de azért...
Tudjátok miért  jó, hogy mi egymásnak vagyunk??? Mert valaki legalább TÉNYLEG megérti mindazt, ami történik velünk. Szerintem.
Nos, ez az egész egy jó nagy próba.
Hajrá nõi rockegyüttes!!!  Elmondanám, hogy a Pearl Jam egyik gitárosa meg egy másiké is crohn beteg, mégis bírják:)

Eleinte tényleg nehéz a betegséget elfogadni.Nekem a betegség hozott jót is rosszat is.Jót abban hogy én is együttérzõbb lettem a többi ember próblémáira és megpróbálom a dolgokat a másik ember oldaláról is nézni.Talán már nem vagyok annyira önzõ mint a betegség elõtt.De viszont abban nagyon sokat elvett hogy elég gátlásos lettem leginkább amiatt hogy évekig csak 50kg-ot nyomtam.Amíg nem mûtöttek meg addig nehezen alakítottam ki kapcsolatokat és nagyon magamba zárkóztam.Most próbálom leküzdeni a 6 év alatt rámrakodót nagyon negatív önképet és megszabadulni a gátlásoktól.Ami elég nehéz de úgy érzem hogy jó uton haladok.
De visszatérve a témára biztos hogy más életem lenne mint most azt nem mondom hogy az elzülléstõl mentet meg de  ifjonc koromban imádtam a bulikat és úgy érzem a betegség a legszebb éveimet vette el a 19 és 25 év között

Nekem a betegség elõtt több gátlásom volt. Pedig nem mondanám , hogy lett volna okom rá , de a betegség miatt elkezdtem jobban figyelni magamra. Amitõl nem soványabb lettem.. ( én a másik véglet vagyok nekem felfelé mennek a kilók - és van hogy hirtelen le. legalább mehetek vásárolgatni :D ) Egyedüli gondot most talán az okoz , hogy más elfogad e ilyennek , mert gondolom vannak emberi tulajdonságok amiket nem kell bemutatni senkinek.De valószínû , hogy aki nem fogad így el , ahhoz nem is kell hogy bármi közöm is legyen :)

Szóval jobban figyelek magamra , a dolgaimra , és ezáltal jobban elfogadtam magam és a betegséget. :)
Felesleges keseregnem a dolgokon , mert  az úgysem segít.
Én is kívánom hogy ledöntsétek a falaitokat :)

Azért kicsit másképp érinti ez a betegség a nõket és a férfiakat. Egy nõnek talán nem okoz akkora törést, ha elveszti a kilókat. Mert ugye ez a trend (sajnos), hogy a média és sok egyéb hatására gebe nõk a szép nõk a XXI. századi világban. (Nyilván nem mindenkinek, de ez eléggé jellemzõ.) Egy férfinak viszont nem éppen férfias, ha 50-60 kiló közt van. Én most éppen 60 kiló vagyok és.....hát azért jó lenne legalább 80nak lenni. De nem megy a hízás. Stagnálok. Pedig 4-5 szendvics alatt meg sem állok egy reggelinél. Irodában dolgozok, így azt sem mondhatnám, hogy "lemozgom".
Meg kell ezzel barátkozni, az értékek között huszadrangú kérdés, hogy nézünk ki és hány kilósak vagyunk. Ennél sokkal fontosabb szempontok határoznak meg minket.

Norby!
Én akkor egy kis barika vagyok?:))

Mr.Peetr!
Azért vigyázz azzal a 4-5 szendviccsel reggelire.Inkább tarts kis szünetet köztük.
Én mondjuk kilóilag meg vaygok most elégedve(71)."Ha nem lennék beteg " most 84 kg lennék és az sok volt.De nem is törõdtem vele nem diétáztam.Most már annál inkább

Norby!
Diplomatikus válasz volt:))

Szia Nita!
Én is valami hasonlót írtam

Halihó!

Ha nem lennék beteg????
Akkor mi is lenne velem?
Talán ugyan úgy élném az életem mint eddig csak a kis genya nem lenne velem!!!:D:D:D
De beteg vagyok és ezen nem változtathatok!!Viszont azt az egyett tudom , hogy ha nem  lennék beteg akkor nem kerültem volna ide közétek és nem ismertelek volna meg titeket!!!:D
A találkozók alkalmával csodálatosan éreztem magam veletek és remélem , hogy ti sem csalódtatok bennem (annyira)!:D:D
Ha nem lennék beteg nem ismertem volna meg ennyi csodálatos embert és nem lenne ilyen sok barátom se!!
Valahol örülök neki , hogy beteg vagyok hiszen ti mindannyian itt vagytok mondhatom azt , hogy együtt vagyunk jóban és rosszban egyaránt!!
Köszönök nektek mindent bár kivánhatnám azt , hogy maradjon meg ez a  fórum és mindenki aki itt van , de ami a  lényeg lenne , hogy mindannyian legyünk egészségeek!!!!
Puszi mindenkinek:Lucifer

Ha nem lennék beteg? Jó lenne, de sokat vesztettem volna az életemben. Nem tudnám mi az alázat. Mi a kitartás. Mennyi ember áll mellettem és szeret. Ki az aki így is elfogad. Ki az, aki tõlem, elesettõl is elfogadja a segítséget, akinek adhatok.
Nem tudnám, hogy az élet nem csak kellemes és jó dolgokból áll. Nem érezhettem volna Isten szeretetét, hogy erõt ad a mindig újra és újra kezdéshez, mert úgy ítéli meg, hogy még szükség van rám a Földön.

Ha egészséges lennék boldog lennék. Céljaimat és vágyaimat megvalósitanám. Gyorsan. De így csak lassan és ami nehéz, az értékesebb számomra.

Én büszke vagyok arra, hogy az elmúlt 27 év betegség alatt ember tudtam maradni. És kell ennél több?

Jó egészséget Mindenkinek.                                                                       Györgyina