crohn-colitis.hu

Aiolosz !

Kicsit elmentem itthonról, így pont nem láttam az ominózus hozzászólást (de ha törölve lett, lehet hogy nem is baj....) de a szívembõl szóltál, amibõl én is már  többször ! (úgy értem,  a saját szívembõl)
Az esetek, kórházak leírásánál, maradjon mindenki OBJEKTÍV, és igen is kellenek a pozitív és negatív tapasztalatok is !!!!!
Nem gondolom hogy attól lesz jobb vagy rosszabb egy fórumozó társunk, hogy épp negatív vagy pozitív tapasztalatokat ír le. Õ az adott témában csak TUDÓSÍTÓ lehet, saját vélemény nélkül, ez válik majd igazán hasznára az idelátogatóknak.

Szép, vita, és események nélküli éjszakát (na jó, lehet azért "esemény" ...:):):)) és napot Mindenkinek !

Juj, ezt most ugye nem én indítottam el?! :D

Ok, akkor megnyugodtam! :) Mert ahogyan kezdtem is, nem vitaindítás volt a szándékom... :)

Köszönjük Kukackonzerv.

Nem vagyok meglepõdve, PeetR beszámolóit olvasva kezdettõl fogva tudtam, a sráccal valami nincs rendben.

Október közepén felkerül a Tanár úr "búcsúztatásáról" készült videó! Sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni...

Kedves Sanvito, azt kell mondjam (bár már kellõen kéretlenül folytam bele ebbe a dologba, de legfeljebb...), hogy egészen elkeserítõ. Nyilván, mindenki a saját szemszögébõl magyaráz meg mindent és keresi meg az azt igazoló tényeket?, de igazából minden ilyen dologban az ismeretlenül ítélkezés jelenik meg leghamarabb. Talán általában elmondható, hogy minden emberi kapcsolatot leginkább az ítélkezés rongál meg, mert ha a másik nem úgy, ahogy én, akkor rögtön ránézek és az agyam önkéntelenül is a kapott kép alapján ítélkezik, amit a szám kimond, és a másik agya - felfogván az ítélkezés tényét, mégcsak nem is magát a tartalmát - vadul elkezd védekezni és elkezdõdik egy ehhez hasonló folyamat. És Sanvito, köszi, hogy Te (és úgy gondolom, hogy még a nagy hévben Péter sem) esett bele ebbe a ronda csapdába (én legalábbis a leírt szavakból ezt vettem ki). Szép napokat!

Sziasztok! Én külsõ szemlélõként olvasom az itt történõ dolgokat, nekem még nem volt mûtétem. Én azt látom, hogy az, hogy egy csoport kiáll egy kórház védelmében, egy orvoscsoport védelmében az személyes érdekeket sért, fórumtagok, fórumtagokkal vitatkoznak össze és alkotnak véleményt egymásról. Ez pedig nem helyes. Véleményt mindenki leírhat, de attól egyikünk se lesz se jobb, se rosszabb.
Ha pl. a miskolci kórház belgyógyászatát be akanák zárni, bizonyosan ott lennék, mindenben benne lennék, hogy ez ne történjen meg, hiszen én nagyon meg vagyok elégedve nagy tapasztalattal és segítõkészséggel, kedvességgel bíró orvosommal és többi ottani orvossal, nõvérekkel is.
Van azonban bizonyosan, akit ezen a részlegen rossza tapasztalat ért és másként gondolja. Ettõl nem lenne az jobb, se rosszab, mint ahogy én sem.

Fontosnak tartom, ahogy már írtam is, hogy nagy tapasztalattal rendelkezõ orvosokat ne küldjenek el, dolgozzon az a Margit Kórházban, vagy a Sanvito által említett Klinikán, vagy akár egy Miskolci kórházban.
Hiszen nagyon kevés a betegségünkben nagy jártassággal bíró szakember és sebészgárda.

Nagyon fontos azonban, hogy mi itt egymással egymásért vagyunk, és azért mert egyikünknek jó tapasztalata van egy intézményrõl, másikunknak kevésbé, ne vegyük személyes sértésnek, ne egymásra haragudjatok, hiszen mindannyiotokat jószándék vezérel (legalábbis feltételezem, mert hát ki fogjon össze, ki támogassa a másikat ha nem mi itt). Gondoljátok át ezt, és ne menjen át a küzdelem személyeskedésbe!
Ha már csak egy picit elgondolkodtok rajta már akkor megköszönöm! :)

Kérek mindenkit vegye észre,  ,"kórháztól független."
                                                                 
                                                                                     Köszönöm.

Szerkesztette: kukackonzerv (2008-10-02 09:30)

Kriszti!

Én sem érzem, hogy ellenségek lennénk, bár éppen olyanokat írtál rólam, amik nem fedik a valóságot. Soha nem szoktam szénsavas ásványvizet inni!!! Miért tettem volna pont egy bélmûtét után ezt?! A meggylevet valóban megittam, egy kávéautomatás pohárnyit, ami 1,5 dl. Az orvost megkérdeztem ihatok-e, azt mondta lehet. Egyébként pedig kartonszámra állt az ágyam mellett az ásványvíz, de a rózsaszín kupakos az mindig szénsavmentes! Ha lehet ilyet mondani örülök, hogy neked 6 órát csinálták a zárást, mert precíz munka lett az eredménye! Nekem csak 55 perc volt a zárómûtétem, az eredménye pedig már ismert! :(
Egyébként ha utánaolvasol a szakirodalomban a sztómazárás után nem javasolt, hanem kötelezõ a kortyonkénti ivás, hiszen ez is elõsegíti a bélmûködés beindulását. Egyébként pedig az Imreh doki saját szájával mondta, hogy semmi köze a varratelégtelenséghez az evésnek/ivásnak. (Lehet az 55 perces zárásnak mégis van??? -ez csak költõi-)
Tudod ez az 55 perces gyors mûtét azóta is frusztrál, mert akárkivel beszéltem eddig, akinek sikeres zárója volt, kivétel nélkül mindenki 6-7 órás mûtétrõl beszélt. A probléma gyökere mégis az marad, hogy nem foglalkoztak a panaszaimmal. Csak ezen a sok "margitoselfogult" átsiklik. Mert erre nem lehet mit mondani? Igen, valószínûleg ezért. Már a mûtét másnapján, tehát csütörtökön kezdtem rosszul lenni. Puffadtam nagyon. (Ekkor még nem is ittam) Nem küldtek se röntgenre, se ultrahangra, de egy vérnyomást sem mértek. Egészen vasárnapig. Miért nem? Természetesnek tûnt, hogy lázas vagyok és hamuszürke? Biztos csak megviselt voltam....
De ez mind semmi! Péntektõl vasárnapig kb. 3 óránként bélmozgató injekciókat kaptam. Felpuffadva! Korrekt nem? Ne nézzük meg mi baja annak a hülyének, biztos csak hisztizik. A bélmozgató injekciók viszont a varratelégtelenséget tovább fokozták. Az sem kellemes, ha ereszt a bél, de ha valósággal ketté válik a bélmozgatótól az a tuti biztos szepszis irányába visz. Így is történt. Arról már nem is beszélek, hogy az újramûtés után olyan gányul varrták össze a hasfalam, hogy jelenleg is úgy néz ki, mint egy se*g. Köldököm meg nincs, mert a rossz varrástól ráhúzódott a bõr. Igen esztétikus mondhatom...
A Transzplanton majd korrigálják ezt, nincs elveszve semmi. A sebész, amikor meglátta ígéretet tett, hogy a zárómûtétnél, amikor összevarrnak majd egy plasztikai sebész kollégája fogja a varrást megcsinálni. A szavaival élve: huszonévesen nem lehet ilyen hasfallal élni, ami úgy van összefércelve, mint egy zsák.
Utószóként:
Semmi olyat nem fogok magamra vállalni, ami nem valós. Ha ettem/ittam azt orvosi beleegyezéssel tettem!!!
Az 55 perc és a 6 óra (360 perc) közti kontraszt viszont nagyon frusztrál.
Voltak valóban kirohanásaim és lázadó magatartásom a rossz kórházi körülmények végett még októberben. De akik az empátia szót a szájukra veszik, talán megérthetik ezt. Azelõtt egyszer voltam kórházban, az is egy felújított, 2 ágyas szobákkal és saját fürdõ/WC-vel rendelkezõ kórház volt. Ételmelegítõben tálalt, tápláló és ízletes kajával, nem agyonhajtott nõvérekkel. Nekem ezek a balkáni körülmények teljesen újak voltak. Egyszerûen kiborultam tõle. Az empátia arról szólna, az a szó jelentése, hogy megértjük a másik álláspontját. Megpróbáljuk magunkat a helyébe képzelni. Nem arról, hogy savazzuk, hogy én is kibírtam vazze, sõt nekem már 6 mûtétem volt, úgyhogy maradjá'. Ez nem empátia....
Részemrõl ennyi...
De örülnék, ha minél többen hozzászólnának ehhez a témához. Ki hogy látja ezt? Tök mindegy, ha valakit még nem mûtöttek. De mégis, õ hogy látja ezt? Amikor vizsgálatok nélkül nyomják a bélmozgatót... Ez egy felelõs döntés egy laikus szemével?

Szép napot mindenkinek!

Sziasztok !

Csak a mai, 709-es hozzászólásom egy részletét tudom ismét írni:

Én Péter esetleírásából inkább azt szûrtem le hogy amikor baj volt (ki tudja hogy mi okozta....) nem figyeltek rá, nem vizsgálták, nem látták el, nem vették komolyan, hagyták hogy súlyosbodjon a helyzet, aztán nem is volt más megoldás már csak az újabb mûtét.

Nekem ez jött le abból amit írt.
Nem tudom..... ki hogyan látja ezt?????

Igazad van, Virágom. Én sem mentegetni akartam, csak magyarázni azt, hogy az orvos-nõvér is ember, és talán egyszer az õ bõrükbe bújva próbáljuk meg elképzelni: az orvos édesanyja halálos beteg, személyesen otthon ápolja, hónapokig, és minden nap mosolyogva kell bemenni a betegeihez, tükrözni, receptet írni, operálni, vigaztalni az éppen bánatosakat, hát ez nekem nem menne könnyen.

Igazad van, sokan nem erre a pályára valók, és nincs mentség néhányuk minõsíthetetlen viselkedésére. Szerencsére az én orvosaim nem tartoznak ezek közé, az aszisztensnõk, nõvére is nagyon rendesek, kórházba meg 15 éve nem voltam szerencsére, csak látogatóba, de az is elég volt, szomorúan néztem az egyre elkeseredettebb, ideges, frusztrált orvosokat-nõvéreketé és én sajnáltam õket...

Talán tudod: vannak olyan betegek is, akik már orvosokat-nõvéreket vernek, teljesen kivetkõztek az emberek magukbõl, de remélem, hamarosan helyre áll a világ rendje, és ismét lehet normálisan élni ebben - az általam nagyon szeretett - hazában.

Szisztok!

Tegnap voltam a Margitba.
Azt mondják nem tudják mi lesz az osztály sorsa, de nekem a mûtétemet
novemberre tervezi a dokim.
Nem tudják mikor dõl el, de a dokikat is hallottam errõl beszélni.

MindenkineK

Itt a farkas az ajtóban és mi benn marakodunk.:(
Össze kéne fognunk, hogy legyenek IBD centrumok!
Most a Margit Kórház Sebészetét lehetetlenítik el. Ez már nagy veszteség, ha nem is minden bélbetegnek van, volt hozzájuk bizodalma.
A lényeg azonban a holnap, hogy legyen néhány hely, ahol a mi beteg beleinket operálják, gasztroenterológussal együttmûködve!
Ebben az esetben a specializálódás életmentõ lehet!!

Legalább mi legyünk egymással szolidárisak és ne marakodjunk!!

Nekem nagyon fáj ez az adok- kapok, mikor sokan maradtak sebész nélkül.
Az nem vigasztaló, hogy másnak megvan a sebésze és az jobb is :(
Sõt!!

Elszomorító, hogy arról beszélünk, hogy milyen hibát vétett a Margit Kórház, mikor meg kéne menteni. Még akkor is, ha hibát vétett és nagyokat. Ezzel azokat bántjuk meg, akik szeretnék, ha maradna a Margit és maradna Dobó. Engem is.

Miért nem lehet egyszerûen együttérezni és szolidárisnak lenni???

Fontos, hogy itt szolgáltassunk igazságot?

Míg mi marakodunk egy hellyel kevesebb lesz, ahová fordulhatunk!!

ÖSSZE KÉNE FOGNUNK!!!!

Kedves MrPeetR!

Szeretnék én is egy pár mondatot írni a témával kapcsolatban, ha már kicsit noszogatva lettünk. Én Ildikó mûtétjével kapcsolatban tudok csak írni. Õ 6 hónapot készült a mûtétre, céltudatosan erõsítette magát testileg, lelkileg. Ezt azért írom, mert elhangoztak már itt a fórumon olyan kijelentések, hogy valakinek azért nem sikerült, mert nem készült fel eléggé. Ildikó felkészülten jelentkezett a mûtétre. Egy híres budapesti kórházban, egy híres sebész mûtötte. Neki 50 percig tartott a sztómazáró mûtétje, ez úgy értendõ, ágyból ki-mûtét-ágyba be, ez volt 50perc..A mûtét után minden utasítást betartott, mégis varratelégtelenség lépett fel nála, és végeredmény tragikus lett. Nekem nem tisztem eldönteni, hogy minden szakszerûen, szabályosan történt-e a kórházi kezelésével kapcsolatban. Erre megvannak a megfelelõ szervek, ez az õ kompetenciájuk. Annak idején, mikor feltettem Ildikó történetét a fórumra, azzal a szándékkal tettem, hogy mások okuljanak belõle, akkori még erõsen zavart állapotomban, próbáltam felhívni a figyelmet, hogy mire kell nagyon odafigyelni egy ilyen jellegû mûtétnél, a betegnek, vagy a hozzátartozónak. Mi az amit követeljünk meg a kórházi kezelés közben, és melyek azok a tünetek, amik veszélyesek lehetnek, mikor már elbocsátották a beteget a kórházból.
Azóta figyelem a fórumot, végigéltem egy viszonylag nagyobb vitát.  Elkeseredve tapasztaltam, hogy egyesek nem képesek tudomásul venni mások tapasztalatait, ha az éppen ellenkezõ elõjelû, mit az övék. Ez a tolerancia hiánya. A magam részérõl még mindíg azt állitom, hogy csak a hibákból lehet tanulni. Azt is tapasztaltam ha valaki kritikával illet egy olyan intézményt, vagy orvost, melyekkel mások meg vannak elégedve, általános támadásnak van kitéve. Ilyenkor beszállnak olyanok is a lehúrrogásba, akik nagyon ritkán láthatók a fórumon. Ez a stílus, szerintem mindenki tudja, hogy nem jó. De úgy érzem sokan csak a maguk igazát képesek elfogadni, és szerintem itt a nagy hiba. Ezen kellene valahogy változtatni, és akkor talán sokkal több segítséget találnának itt a rászorulók.
Ma délután lesz 11 hónapja, hogy elveszítettem Ildikót. Tiszta szívembõl kívánom, hogy ne legyen több ilyen eset!
És kívánom még, hogy úgy mûködjön ez a fórum, hogy ehhez nagy mértékben hozzájáruljon.

Köszönöm, csak ennyit szerettem volna...

Nori!

Jól választottál, ismerem a profot, tényleg nagyon profi és embernek is remek lehet, bár én csak konferenciákon láttam, nem voltam a betege, és ez nagy különbség! A szegedi klinika az egyik legjobb gasztroenterológiai centtrum az országban (nagy f. prof.motom), hogy a sebészete milyen, azt nem tudom, nem hallottam híreket, csak azt, hogy a dórit (mézeskalács néven fórumozott régen, mostanában nem nagyon olvastam tõle, biztosan elfoglalt, vagy az én figyelmemet kerülte el) onnan a dobóhoz küldték mûtétre, talán nem véletlenül

Tami és mindenki!

Szerintem novemberben még biztosan meg lesz az osztály, de remélem tovább is!

Kedden fogad Horváth Csaba egyik munkatársa - tudjátok, õ volt az, aki megértette a gondunkat, és 10 ágyat visszaadott a margitnak, igaz, hogy a jános terhére - õk döntöttek úgy, ahogy - de aki idõt nyer, életet nyer! és azt ígérte: találnak megoldást! így legyen!

Kedves clió!

Még mindig nem értem, miért kell Dobó tanár úrnak nyugdíjba menni, nem-e esetleg megelõzte a híre és nem kapkodnak utána?

Szerkesztette: Fantomas (2008-10-02 12:59)

Kedves Jehu !

Értem a problémát, írtam is többször hogy nem is értek egyet a kórházak felszámolásával (BM kórházról, az orvosok, nõvérek sorsáról is vannak többnyire negatív tapasztalataim), csak pár mondat zavart meg, pl:

"csak mi, együtt tudjuk megoldani ezt a trágya helyzetet, amibe kerültünk, vagy kerültek nagyon sokan, akiknek fontos a margit, fontos a dobó-team!"  és volt az elõször általam hivatkozott mondat is:
" nem gondolnak arra a kb.25 ezer emberre, akiknek a sorsát csak mi fordíthatjuk jobbra. "

Így együtt, ebben az összefüggésben kértem csak a pontosítást, ki az a MI, aki 25 ezer ember sorsát jobbra tudja fordítani?
Együtt úgy hangzik, mintha 25e embert érintene a Margit kh válsága.

Gondolom nem ez volt az alap mondanivaló, csak félreérthetõnek találtam, azért kértem a pontosítást.

Hangsúlyozom, elítélem az indokolatlan kórházbezárásokat, osztályok megszüntetését, és igen sajnálatosnak tartom hogy nagyon sok lelkiismeretes eü. dolgozót hoznak a reformokkal (?) olyan helyzetbe hogy mennie kell vagy nincs is más választása ha boldogulni akar.

Kedves Ánya !

Olvastam amit a másikban is írtál.... Elgondolkodtató.
Én is nagyon sajnálom hogy ismét vitába, veszekedésbe torkollik már ez az ügy.

Nem egészséges szerintem, ha a negatív tapasztalatok olvasása, az érintett kórház "betegeinek" lelki traumát okoz, és magukat érzik megbántottnak emiatt, különösen úgy, hogy mások pedig pozitív tapasztalatokat írtak, pl. Te is ! Ez legyen a fontos, hogy igen is Neked pedig pozitív tapasztalataid voltak !

Nekem biztosan nem változna meg a véleményem az orvosomról, ha más valaki másmilyen tapasztalatot írna.
Nem szólhat ez a fórum arról tényleg, hogy kinek a kórháza a jobb, vagy rosszabb, és ha valaki le mer írni negatívumot akkor rögtön kiközösítsük.

Nem szabadna azonosulnunk a kórházzal, az orvossal (állítólag a telefonnal sem lenne szabad: húúú, mindjárt lemerülök... :))
Ha szidják a "kórházamat", hát nem engem szidnak azért, mert én is ott feküdtem, esetleg meg is voltam elégedve akkor és ott...
Tudom, ez itt a fórumon alakult ki, mert sajnos mindenki hajlamos magára is venni ha negatívum hangzik el.
Tényleg érdekes, és többször is szó volt itt errõl: a pozitív kritikának miért nincs ilyen nagy ereje??????
Pedig az is volt itt bõven, a Margitról is....

Az ésszerûtlen lépések ellen persze harcolnia kell mindenkinek a saját eszközeivel !

Bízom benne hogy Te is így gondolod, de ha nem, hát írd meg.....(nem fogok megharagudni, nincs is rá semmi okom. :):):) remélem egyre jobban vagy !!!!!!! Írj majd privit ha van kis idõd...

Bocs ha szószátyár vagyok ma, pár napig majd biztosan nem jövök...

Szép napot mindenkinek !

Sanvito, mi az, hogy nem jösz? Remélem családi elfoglaltság miatt!? UGYI ???
Nem írtál még annyit, hogy akár egy napot is kihagy, vedd tudomásul!!!
Puszi Drága!!! Lassan kérdezkedni kéne Seol felõl is!
Tessék átpártolni a "helyünkre" (csak viccelek), na jó már csak az én helyem HÁLA!!!  :D
Na lehet ezt szépen kimoderálják mert nem ide tartozik, no bumm...

Kedves Bánatos!

Igazán példamutató a magatartásod, a lelkierõd. Itt is leírom, amit már máshol: valóban úgy kellene eljárni, ahogy Te, hiszen mindenki elsõsorban a saját tapasztalati alapján tud véleményt mondani egy kórházról, egy orvosról. És még így is szubjektív lesz a dolgog, hiszen ami az egyiknek tetszett egy orvosban, a másiknak ugyanaz elfogadhatatlan!!

Csak szerényem merem leírni, mert még úgy érzem, mély benned a fájdalom, és ezért valószínûleg nem tudod elfogadni azt a tényt, hogy még a legjobb orvosokkal is elõfordul, hogy varratelégtelenség lép fel, mert az ember olyan bonyolt, egyedi szervezet, hogy ami 99 %-nál beválik az orvostudományban, egy százaléknál biztosan nem lesz eredményes.
Nem tudom, ki operálta ildikót, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy halála számomra is felfoghatatlan, talán azért is, mert én egy ugyanilyen helyzetbõl ötször is élve kerültem ki, pedig a férjemnek megmondták, csak a szervezetemen múlik, hogy megúszom-e a szepszist, amibe kerültem, két héten belül öt mûtétet éltem túl, csontsoványan, lelkileg mélyponton, én nem voltam olyan erõs, mint Ildikó, én megakartam hallni, mert nem bírtam már az iszonyú szenvedést, amikor a bõrömet marta a szar és a genny, nem tudták a fájdalmat semmivel sem enyhíteni, és nem bírtam már az utolsó heteket...
Ezután kerültem a margitba, ahol szintén - a sok mûtét miatt - varratelégtelenság lépett fel, de itt a fõorvos úr minden lehetséges módot megtett, hogy megmentse az életemet. És sikerült, de nagy árat fizettem érte,  nem pénzt, nehogy valaki félreértse!!,de legalább élek!!
Biztos vagyok benne, hogy Ildikóért is küzdöttek, hiszen láttam 3 hónapig, hogy - ez 1994-ben volt - ebben a kórházban hogyan dolgoznak az orvosok, nõvérek. Persze, volt aki nem mindíg állt a helyzet magaslatán, de összességében nagyon pozitív tapasztalatokat szereztem.
Hidd el, osztozom bánatodban, és azt kívánom, örízd meg lelkedben Ildikó emlékét, mert Neked élned kell, és az élet megy tovább...

Clió

Azt hiszem mind ugyanarról beszélünk-beszéltek csak másképp.
Nekem decemberben a gyomromhoz közeli részen volt a beteg szakasz.
Sztómát kellett volna kapnom, de azt mondták a dokik megpróbálják anélkül, mert
sokáig kellett volna intenzíven lennem és hónapokig csak szondán tudtak volna táplálni.
Megpróbálták, és nekem szerencsém volt. Nem lépett fel varratelégtelenség, pedig a dokik
azt mondták tankönyv szerint 2 nap után a mûtõben kellett volna lennem.
Ugyanaz az orvos mûtött, mint Petit.
Lehet felesleges locsogásnak gondoljátok amit írtam, de így szerettem volna
kifejezni, hogy nem csak a kórházon és az orvoson múlik a végkimenetele a mûtétnek.
Mindenki ahhoz az orvoshoz és kórházhoz fog ragaszkodni aki segített neki.
Nekem ez a MARGIT. Tiszteletben tartom azokat akik más orvost és kórházat dícsérnek,
de ha fizetnének sem mennék máshová, mert BÍZOM bennük.
Más másban bízik, az menjen oda, mert neki úgy lesz jó.
EZ ÍGY VAN JÓL!

Tami írta:

Azt hiszem mind ugyanarról beszélünk-beszéltek csak másképp....
...Mindenki ahhoz az orvoshoz és kórházhoz fog ragaszkodni aki segített neki.
Nekem ez a MARGIT. Tiszteletben tartom azokat akik más orvost és kórházat dícsérnek,
de ha fizetnének sem mennék máshová, mert BÍZOM bennük.
Más másban bízik, az menjen oda, mert neki úgy lesz jó.
EZ ÍGY VAN JÓL!

Orulnek, ha ez lenne a zaro_hozzaszolas.

Javasolni fogom Roburnak, hogy ezt a topicot vagjuk kettobe.
Legyen egy "Egeszsegugy topic", ahol a bennunket erinto fontos, az egeszsegugy egeszet erinto kerdesek, valamint az erdekvedelem ect. lenne taglalva.
A masik topic pedig az "Orvost keresek" mintajara, a "Korhazat keresek" cimet kapna.
Szerintem igy el lehetne kerulni, hogy a mindenkit erinto fontos egeszsegugyet erinto kerdesek ne sikkadjanak el egy partalan vitaban. Persze, azert remenykedek, hogy olyan sem lesz.....
Meg annyit, ven szamar letemre, nem restelem odairni a velemenyem ele, barmirol is legyen szo, hogy szerintem....soha nem kedveltem, aki "ex catedra" nyilatkozik, mert a valosag ennel sokkal bonyolultabb.

Sziasztok!
Én igen ritkán írok ide, de most egy kis segítségre lenne szükségem.
Október végén lenne a sztóma zárásom, de sajnos már nem a Dobó tanár úr kezei által. Ha még a Margit Kórházban meg tudják tenni (ha csak be nem zárják az osztályt addig), kiben bízhatok, kit kérhetek fel orvosomnak? Segítsetek a választásban, a döntésben. Én senki mást nem ismerek/ismertem a Kórházból, csak a Dobó fõorvos urat. Köszönöm elõre is mindenkinek!

Jehu!
Mielõtt a Margit Kórházba kerültem, én is Debrecenbe jártam a Kenézybe és a Klinikára is. Lehet, hogy ugyanahhoz az orvoshoz jártunk mind a ketten, mert az én sebészem is elment a Kenézybõl. Ha a Margit Kórházba nem tudok visszamenni sztómazárásra akkor Debrecenben a Klinikán kell keresnem sebészt. Tudsz esetleg valakit?

Vanetta

küldtem privit

Kedves Maximalista !

Épp eléggé kiveséztük ezt már. NE LEGYEN FOLYTATÁS !!!!!

üdv.

Kedves Maximalista!

Szépen elmondtad a véleményedet, amit nagyon nagy éreklõdéssel olvastam.
DE ERRE MIÉRT VAN SZÜKSÉG? : "Fikázni mindent, és mindenkit"
Ez egy másik ember minõsítése, és szerintem ez nagy hiba. Azt hiszem, Péter csak a tapasztalatait írta le, mint ahogy Te is. Nem nevezett téged elvakultnak, vagy intoleránsnak, mint ahogy én sem teszem.
Szerintem az ilyen kijelentések miatt durvulnak el a viták.
Csak ennyit szerettem volna jó szándékkal megjegyezni.