crohn-colitis.hu

Sziasztok!
    Tud v.ki v.mit Barbiról, és anyukájáról??

Kedves MrPeeR !
Már majdnem megevett a frász, hogy hová tüntél, mi volt a dokinál. Annak pl. örülök, hogy a gyulladt belet nem próbálták visszarakni, csak azért mert eltelt már az idõ. Ez az orvos gasztoenterológus is, szerintem tudja mit beszél..... Sajnálom hogy nem rögtön alakulnak a dolgok, de biztos vagyok benne hogy a legjobb megoldást fogják választani. Ha igaz hogy nem kellett volna sztóma, és így a 2 mûtét sem, ez igen elgondolkodtató, hiszen azért súlyos állapotba kerültél legutóbb, és a sztómával élni sem a legkönnyebb. Sajnos nagyon sokan ripsz-ropsz ezt választják, nekem is volt ilyen tapasztalatom egy másik kórházban, ahol szerencsére idejében "lemásztam" a mûtõasztalról és elmenekültem a kórházból. Furcsa, hogy eddig miért nem gondolkodott rajta el senki hogy chron vagy colitis? Nagyon remélem hogy auguszusban pont kerül ennek a végére, és végre meggyógyulsz !!!! Tudod, nyár végén feszítünk a strandon !!!!! :D Írtam privit is !!!

Teljes mértékben megértelek Feri! Én sem jutok szóhoz, és nem magam miatt....

Shrahina !
Szerintem nem biztos hogy azért mert ott mûtik a legtöbb bélbeteget, (?) ez egyben azt is jelenti hogy ott van a legtöbb szakértelem.
A Margitosok (nem csak MrPeetR) többször beszámoltak a sok reoperációról, varratelégtelenségrõl.
A napokban tettem fel egy cikket ide, amelyben megbírságolják a kórházat mert a sok mûtét miatt nem jutott idõ a betegek állapotának követésére, így sajnos meghalt valaki.
Szerintem - ahogy olvasom az elõzményekbõl - nem azért csinálták a sztómát hogy 1 mûtéttel több legyen, inkább talán azért, mert ez egyszerûbb lehetett..... mint kivizsgálni hogy crohn-vagy colitis és aszerint eljárni.
Mint tudjátok, nekem is volt sztómám, de több orvos véleményét is kikértem a prognózisról. Természetesen elfogadtam én is a feltételeket (mit tehettem volna? életmentõ mûtét volt !) de bizton állíthatom, hogy mindent megpróbáltak a doktorok hogy ne kelljen sztómát csinálni. Aztán mégis kellett 4 nap múlva. De nekem bélelzáródásom volt, kicsit más helyzet.
Azért elgondolkodtatók azok a tapasztalatok, amit a Margitosok közül sokan leírtak. Hát gondolkodjunk el rajta ! :(

Hello Sanvito, PeeTR!
  Nos, nagyon elszomorodtam ettõl a hangvételtõl Crohn-harcos!
      Most, hogy megkérdõjelezte egy másik orvos a sztómád szükségességét, biztos úgy érzed , hogy igazságtalanul bántak el veled. Szerintem bölcs dolog lenne ha nem hamarkodnád el, az álláspontodat.Érdemes ezt akkor, ha már túl van rajta az ember.Nem tudom figyelted-e, de a sanvito által közzétett Margit bírságolás-ra adott válaszodban pontosan 15 sort szántál a becsmérlésre, és azért 1rövid mondatban nyugtáztad' hogy azért nem rossz dolog, hogy megmentették az Életed! Tévedés ne essék, nem az elfogultság beszél belõlem, hisz mindenkinek jogában áll a hogy a rossz élményeit is közölje, de hol az arány.....??? Élet nélkül nehéz volna újragyógyulni!
          Természetesen különbözõek vagyunk.Máshogy éljük meg a dolgokat,és  a történetek is személyreszabottak.Mindenesetre nincs olyan kórház, mely ne vétene hibákat, egyik sem tökéletes,sem Budán , sem az országban és még sorolhatnánk..
          Van itt köztünk Valaki, aki annyit fûzött hozzá-
                                                                     ----- Csak ülök ,és nagyon szomorú vagyok..---
                 Õ! Igen Õ az akitõl tanulnunk kell! ugye érzitek??????

hiszen az orvosok is csak emberek. súlyos döntéseket kell hozniuk, emberéletek felett kell ítélkezniük, s nem tudhatjuk biztosan hogy mi lett volna ha...szerintem a szakértelem az, ha a biztosabb megoldást választják. mivel nem 1-2 ilyen esettel találkoznak, el tudják dönteni kinek mi a jó. s ha megfigyeled, pilli, peetr hsz-ében ott van: 'HA valóban felsleges volt...' õ sem biztos benne. azért mert egy másik orvos más véleményen van? a mi kórházunkban is más véleményen voltak, mint a margitban, de ha itt maradok, meghalok. szal tényleg bármi megtörténhet.

Sziasztok,
Szerintem nagyon fontos hangoztatni , és JOBBAN hangoztatni az orvosi hibákat mint az érdemeket, mert nagyon sok esetben visszafordíthatalan következményekkel jár! Mert míg örülünk, hogy megmentették az életünket és vígan élünk tovább, addig egy végzetes orvosi "bakit" nem lehet sehogyan sem helyrehozni.
Volt "szerencsém" mindkettõnek a részese lenni, és bizony nem vagyok rest akár szeélyesen is tájékoztatni az embereket, hogy nem minden habos torta. Inkább nyúljak mellé, mint hogy azt lássam, hogy ugyanazt a hibákat követik el mint amelyeket már egyszer elkövettek...
És szetm nem is tud annyira mindenki értékelni és mérlegelni, mert annyi jut az embernek, hogy az orvosa azt mondja , hogy ez így a helyes és Õ vakon elhiszi , az esetek nagyobb százalékában nem kezd el utána járni a dolgoknak , mert vagy nincs rá lehetõsége vagy olyan szinten meggyõzõ tud lenni az a bizonyos orvos.

Kedves Vitázók!

Azután, hogy megtörtént Ildikóval a tragédia, elkezdtem keresgélni a neten (korábban sajnos nem volt hozzáférhetõségem) és találtam rá erre a fórumra. Sokat olvasgattam, és sokszor nagyon "kiakadtam" egyes hozzászólásokon. Ekkor még nem szándékoztam a Történetet betenni a fórumba, de nagyon figyeltem a hasonló helyzetben levõk sorsát. Konkrétan akkor volt MrPeetR abban a helyzetben mint az Én Kedvesem nem sokkal korábban. Hidegzuhanyként ért ami Vele történt, és úgy gondoltam, hogy mindenképpen szükség van a negatív esetek ismertetésére. MrPeetR nagyon bátran, és elég részletesen leírta, hogy mi történt Vele, gondolom, hogy nem a saját írói képességét akarta fitogtatni, hanem mások okulására, és óvatosságra intésére tette amit tett. Sajnos ehhez tényleg bátorság kell, mert Neki vissza kell oda menni, amit kritizált.
Ildikó történetét én is tanulságnak szántam, nem neveztem meg sem intézményt, sem orvost, sõt idõpontot sem, mert nem ez a lényeg, hanem a jelenség, és az abból leszûrhetõ tanulság. Biztosan vagytok többen akik tudjátok hol történt Ildikóval a tragédia, de az lenne a kérésem, hogy maradjon továbbra is ismeretlen ez a rész.
Aztán valahogy itt ragadtam, megszerettem a Csapatot, és figyelemmel kísérem sorsukat. A magam módján (hiszen én csak kakukktojás vagyok itt) próbálok segíteni amit tudok. Ezzel a kialakulni látszó vitával kapcsolatban az a véleményem, hogy jó dolog a vita, de akkor hasznos, ha a kívülálló számára újjat tud adni, el tudja igazítani és mások tapasztalatából tanulságokat tud levonni, és a saját problémájának megoldásában segítséget talál benne. Abszolút igazságok talán csak a természettudományokban vannak, az emberrel kapcsolatos dolgokban sokszor csak részigazságok vannak, és ez érvényes a vitákra is. Ha valaki negatív tapasztalatait teszi közzé, amik tényeken alapulnak szerintem nagyon jó okulás mások számára, ugyanígy,ha valaki a pozitív tapasztalatait részletesen megosztja másokkal, sokkal kissebb lesz a valószínûsége, hogy tájékozatlanság miatt baj történjen. Úgy gondolom, hogy ennek a fórumnak elsõdleges célja a betegséggel kapcsolatos információk, tapasztalatok gyüjtése, átadása, és a rászorulók segítése. Ha ezt mindíg szem elõtt tartjuk vita közben is , és a Másik fél igazát is el tudjuk fogadni, talán a végére  közösen kialakíthatunk egy álláspontot, ami mások számára tudástöbbletet jelenthet. Valhogy így: -Nekem azért sikerült, mert így készültem...- , Nálam ez+az volt a baj...., Nekem ettõl+attól lett könnyebb..., Ezzel a gyógyszerrel vigyázni kell mert.... Nekünk is volt pozitív tapasztalatunk, de sajnos a legrosszabb is ami megtörténhet.
Arra kérnék Mindenkit aki vitázik,(ha ezt tõlem elfogadjátok) hogy mindíg az a cél vezesse, hogy a rászorulók azt mondják -milyen jó,hogy megtaláltam ezt a fórumot, sok ismeretre tettem szert, milyen nagyszerû segítség ez nekem!-

Szerkesztette: bánatos (2008-06-12 07:52)

Bendimama ! Már elhatároztam hogy nem írok ebben a témában, de aztán mégis.... Én nem úgy értelmezem hogy a Peti sztómáját a mûtétszám növelése miatt csinálták, inkább ez tünt egyszerûbbnek az adott szituban. A sztóma nem mûtéti kockázat, hanem egy lehetséges megoldás egy bélszakasz kiváltására vagy tehermentesítésére. Hidd el, az elõkészítésnek is van egy szabvány elõírása, ez nem változhat kórházanként ! (írtam már ma egy elõzõ hozzászólásban) Minden elismerésem a megfeszítetten dolgozóké létbizonytalanságban, ez nagyon sok munkahelyen így van, nem csak a Margit Kh-ban. Legutóbb volt egy riport amelyben nyilatkozott egy fõnõvér hogy lassan az orvosok dolgoznak majd a betegágyaknál mert nincs nõvér, aki van, azt is elszipkázza Amerika családostól. Na engem abban a kh-ban mûtöttek (3x) de a nõvérhiány nem ment (megy) a betegek rovására. EDA kanült itt nem kap mindenki (én sem kaptam) de mint volt ápolónõ érdekelne miért nem tudták berakni? valami anatómiai oka volt?  Ennek ellenére azonnal kapott mindenki fájdalomcsillapítót automatikusan a mûtét után, és bármikor ha kért..... nem kellett algopyrinnel végigcsinálni a nehéz órákat.
Azt hiszem Bánatosnak igaza van, ez a vita sehová sem vezet. Valóban ez egy fórum, ahol én is, mint más is, leírtam a tapasztalataimat, én a kedvezõket szerencsére. Mások leírták a kezdvezõtleneket, mint Te is. Nincs gyógyszer, nem ugyanaz az elõkészítés, stb.
Az olvasóknak az a dolguk hogy olvassanak, és döntsenek !
"ne vezessük át a vakot az úttesten, ha nem akar átmenni", segíteni is csak azon lehet, aki hagyja magát !
Hát döntsön mindenki hogy Margit vagy nem nem Margit, de szorítkozzunk mások okulására,  csak a tapasztalatok leírására ! A döntést hagyjuk az érintettekre! Szerintem nem kell "megvédeni" sem a Margit kórházat sem az ott dolgozó orvosokat, védjék meg õket az objektív pozitív tapasztalatok, amiket ide írtok !

Ezt a vitát mostmár én sem értem. Én egyáltalán nem így fogtam fel MrPeetR írását, mint ahogy pl bendimama (és kérlek ezt ne vedd sértésnek). Ez a fórum a tapasztalatcserérõl szól és igenis nagyon szomorú dolog, hogy mi történt MrPeetR-el. Én nem úgy gondolom, hogy mindezt azért írta le, hogy sajnáltassa magát, vagy azért, mert nem lenne hálás azoknak az orvosoknak akik megmentették egy olyan mûtétnél, aminek végülis be sem kellett volna következnie. Az meg most egy dolog, hogy Margit kórház vagy nem Margit kórház, szerintem itt nem ez a lényeg, nem ezen van a hangsúly, írhatnánk teljesen más kórház nevet is. Itt azon van a hangsúly, hogy mennyire felháborító, hogy történnek ilyen dolgok, ami MrPeetR-el, még akkoris, ha tudjuk, hogy az orvosok is emberek és hibázhatnak. VIszont ez nem egy apró kis picike hiba volt, úgyhogy teljesen megértem a bánatát és fájdalmát és leginkább a negatív véleményét MrPeetR-nek.

Mr PeetR ne legyél megsértõdve.Bendimama nem bántott Téged.Ha ilyen gondjaid vannak a Margittal válts kórházat.Vannak remek magánklinikák az más kérdés, hogy mennyibe kerülnek.Az meg hogy ki menniyt szenved (szenvedett) mindenki maga tudja.Ezzel szerintem nem szabad vagdalkozni.

ÉN még most sem értelek titeket. Most tényleg az a baj hogy valaki leírta rossz tapasztalatát és tényleg azt kell neki mondani hogy tehetett volna többet vagy változtathatott volna a hozzáállásán? Ezt nem értem és nem is akarom elhinni. Teljesn mindegy hogy margit kórház vagy nem margit kórház ami történt felháborító és ezt vegyük már észre és ne csak a margit kórházat védelmezzük. szerintem legalábbis itt ez a lényeg.

Senkitõl nem fogadom el, hogy megkérdõjelezze az én hozzáállásomat!!!!!!!!!!!!!
2 féle mentális tréningre jártam, hogy feldolgozzam, ami történt és felkészüljek a záró mûtétre. A világ legboldogabb embere voltam, amikor bementem a záróra. Felkészülve, pozitívan, eszembe sem jutott, hogy baj lehet. Bíztam a kórházban, az orvosban, a nõvérekben. Amikor rosszul voltam le sem szartak, sõt ahelyett, hogy egy 1000 ft-os hasi röntgennel megnézték volna miért sír a szája ennek a hülyének 2 napja még elkezdtek bélmozgatóval nyomni! Ettõl még nagyobb lett a vérfertõzés. Szepszis!!! Tudod mi az shrahina???? Az intenzív osztályok vezetõ haláloka a szepszis! Nézz utána! 70-80%-os halálozási aránnyal jár. Meg ne magyarázzátok már nekem, hogy nem éri meg 2 napig tisztítani a belet, ha a legtöbb varratelégtelenség a bél nem megfelelõ tisztítása végett van.
"megértem hogy van aki nehezebben dolgozza fel ami vele történik"-----> erre azt tudom mondani, hogy igen, van akinek fejfájást okoz, ha majdnem meghal......

Shrahina !
Én tudok írni POZITÍV tapasztalatokat errõl a kórházról, de nem tudom hogy tegyem-e, és nem az lesz-e a vége hogy a fejemet veszitek a vita hevében !!!!!!!

sanvito: miért, az én véleményem az annyira durva? nekem is van egy álláspontom és hasonlóképpen közlöm, mint peetr és mások. sztem ez nem fejlevétel. kíváncsi vagyok mindenre (:

Ha olvasunk egy hírt, például, hogy holnap fel fog kelni a nap, sekit nem érdekel. De, ha azt olvassuk, hogy nem fog felkelni, akkor aztán elkezdünk gondolkodni, hogy hogy a fenébe lehet ez, nem ehhez vagyunk szokva. És akkor keressük a miértet! Valahogy így kellene mûködni a gyógyítással kapcsolatos szokatlan, és rendkívüli esetek feldolgozásának. Keresni a miértet. Semmi különöset nem találunk abban, ha egy beteg bemegy a kórházba, és gyógyultan, állapotjavultan távozik. De ha nem így történik, akkor miért - nem kelt fel a nap - jó lenne tuni az okát. Az, ami MrPetRel történt valami ilyesmi. Szerintem Õ is az okokat keresi, csak nyilvánosan.
Tegyük fel, hogy nem  ezt a kórházat nevezi meg, hanem mondjuk azt írja, hogy Kukutyinban, Zabhegyezõ professzorral, és csapatával jártam így, akkor szerintem a fórumozók legalább 99 százaléka frontális támadást intézne a kukutyini Zabhegyezõ ellen. Hogy lehet ez? Ilyen is megtörténhet? Na oda biztos nem fogok menni, és az ellenségemnek sem ajánlom! Valahogy így tudom elképzelni ezt a feltételezett esetet. De az az érzésem, hogy keveseket érdekelne, hogy kukutyinban miért így mennek a dolgok! Visszaolvastam a topikban a 6. oldal #253-tól MrPeetR bejelentkezésétöl a hozzászólásokat, frissítés képpen. Meg tudom érteni a keserûségét, és csodálom, hogy a kórházi ágyból nem félt megosztani a negatív tapasztalatait. Mert ugye Õ úgy tapasztalta, hogy Neki sehogy sem akar összejönni a -napfelkelte-, és nyilvánosan próbálja megtalálni az okát. Javasolnám visszaolvasni a fórumot, mert akkor talán könnyebb volna megérteni Õt. Végig lehet követni a segítségkéréstõl, a bizakodáson keresztûl a csalódottságig tartó folyamatot! És azt, ami tanácsokat, biztatást kapott! Némelyik túlságosan bagatelizáló, és könnyelmû volt szerintem!
Kedves Srahina! Ugye  nem úgy gondoltad, hogy "emberéletek felett kell itélkezniük" ?
Kedves Bendimama! Sohasem voltam valami bõbeszédû ember, de mióta fényképre adom a jóéjt puszit, talán még csendesebb lettem.
Addig pötyögtettem, míg lett egy csomó hozzászólás! Olvasok, és kérek Mindenkit, hogy indulatmentesen!

Szerkesztette: bánatos (2008-06-12 09:36)

'Kedves Srahina! Ugye  nem úgy gondoltad, hogy "emberéletek felett kell itélkezniük" ?'
lehet belekötni szavakba de attól nem haladunk elõre. nem tudom, senkinek nem tûnt még fel, hogy nem kérdõjelezem meg a peetr-rel történt hibát? igen, ez történt, igen, osszuk meg egymással, igen, megértem hogy kiborult. de azzal hogy huszonötször leírja, csak magában erõsíti a negatív érzést.
nekem leginkább  a pánikkeltõs hsz-szel volt problémám, de az felett mindenki elsiklott.
a kukutyinos dologhoz meg annyit fûznék hozzá, hogy valószínûleg annak más lenne a véleménye, aki már járt kukutyinban és jó élményekkel távozott. nincs ebben semmi különös.

Kedves Srahina!

Elnézést kérek nem kötekedni akartam, mégegyszer bocsánat!

De akkor Mr PeetRNEK is: A vérfertõzés, és a vérmérgezés nem ugyanaz!

Na így egál!

bánatos: egyáltalán nem haraxom, én mindenkit megértek (:
de téged a leginkább...):

igen, ez történt, igen, osszuk meg egymással, igen, megértem hogy kiborult. de azzal hogy huszonötször leírja, csak magában erõsíti a negatív érzést.
Shrahina: ezért van a fórum és ha õ úgy gondolja, hogy huszönötször le kell írnia, akkor huszonötször írja le, ez egy rohadt nagy trauma és igenis beszéljen róla. Én még mindig nem értem azt, hogy mi a baj, de tényleg. Ez már régen nem a Margit kórházról szól szerintem, de én itt ki is szállok, mert egyáltalán nem tudom felfogni hogy miért kell ezért MrPeetR hozzászólására ilyen vitát indítani (és ezt most nem csak rád értem és nem is úgy, nehogy félreértés essék). Szerintem ez egy nagy dolog, ami nem a hozzáálláson múlik.. Ez az én véleményem.

A hozzászólásokat a kezdetektõl fogva nyomon követtem, és azt tapasztaltam, hogy a fórumon a segíteni vágyás, az összetartás a jellemzõ, mert mint tudjuk: "bajban ismerszik meg az ember". Ennyit elöljáróban.

Ezzel szemben nagyon csodálkoztam MrPeetR néhány kórházból írt hozzászólását olvasva. Engem ötször operáltak a Margitban, minden alkalommal gyorsan felgyógyultam. Az orvosokkal végig együttmûködõ voltam. Róluk csak jót mondhatok, mert mindent, de mindent megtesznek a betegekért. De mindez kevés, ha a beteg nem tesz meg mindent a saját gyógyulásáért. Sokunknak (lásd: Marthuska vagy kbalu úgy tûnt, a kórházban Peet elsõsorban magát sajnálja.


Hallod MrPeetR!

Nõvérekre azt írni, hogy "emberellenesek", az nagyon gáz. Ha azok lennének, nem csinálnák. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Vannak az életben íratlan szabályok. Ha egy kétezrest becsúsztatsz a beöntést adó nõvérke zsebébe, legközelebb már papírtörülközõt is tesz a feneked alá. Te meg rögtön a betegjogi irodába szaladgálsz? Ami pedig a segged fényesre nyalását illeti (ugyanabban a hozzászólásban), azt hiszem nem igényel kommentárt. A nõvérek is emberek! Az az érzésem, hogy nagyon elszúrtál valamit. Félreértetted a "kórházi tartózkodás" fogalmát, és a jövõben akárhová is kerülsz, csak kívánni tudom neked, hogy tisztázd ezt magadban. Nem szórakozni és pihenni megyünk a kórházba, hanem gyógyulni. Ahhoz pedig sok-sok erõ, optimizmus és önfegyelem kell.

Minden amirõl eddig szó volt, még persze belefér, de a legutóbbi néhány hozzászólásod azonban kiverte a biztosítékot, nemcsak nálam. Lásd andi72, shrahina, zolcsibal vagy Pilli stb. A Stephen King-féle összeesküvés teóriád teljesen ellentétes az elsõ bekezdésemben leírtakkal, a többi a Moderálás topikban olvasható:

http://crohn-colitis.hu/forum/viewtopic … 687#p30687


és még valamit:

Nem vagy te egy Stephen King!

Robur

A hozzászólások törlése nem lepett meg. Olyan mintha egy vallási körben szídtam volna az õ mindenhatójukat. Nem voltam elég objektív, talán ez a baj. Viszont továbbra is úgy gondolom kötelességem tájékoztatni a szóban forgó kórházba igyekvõket, persze nem hasonló indulatokkal, csak egy történettel. A magam történetével. És nem itt a fórumon. Nem vagyok jogász, nem tudom a hasonló esetek közzétételének jogi formai követelményeit.
Hogy kétségbe vonják többen a szavam igazát az nagyon zavar. Amit leírtam mind úgy történt, ahogy történt. Októberig soha nem volt semmilyen mûtétem, teljesen tapasztalatlan voltam szerencsére. Mióta volt az elsõ, sok emberrel beszélgettem, akiknek már több is volt. Mondtak ez is, azt is. Vannak még ennél is rosszabb helyek, de vannak sokkal jobbak is. De lépjük is túl ezt a témát.

"Vannak az életben íratlan szabályok. Ha egy kétezrest becsúsztatsz a beöntést adó nõvérke zsebébe, legközelebb már papírtörülközõt is tesz a feneked alá." -----> Tudod én ezzel úgy vagyok, ha valaki elvállal egy munkát azt végezze el a maximális tudásával, vagy keressen mást. Olyat amit 100%-osan tud csinálni. Nem gondolom, hogy egy nõvértõl meg kellene vásárolnom azt a szolgáltatást, hogy normális módon bánjon velem. Ez a feladata, ezt vállalta. És tegyük hozzá ez nem egy szimpla munka, ez egy hivatás. A hála pénz azért hálapénz, mert akkor adod, ha hálás vagy! Mikor vagy hálás? Ha korrektül ellátnak. Nem sajnálom tõlük, tudom, keveset keresnek. Csak valamiért valamit elvet vallok.
Többször leírtam, hogy nagyon hálás vagyok az orvosomnak! Sajnálom, hogy egy szaktekintélynek az alapvetõ feltételek biztosítása nélkül kell dolgoznia. Bár talán elvárható lenne a tájékoztatás. De ezzel az orvosi hiúsággal már találkoztam máskor is. Amikor 10 éve beteg lettem elsõ ízben bevittek az egyik budapesti gyerekkórház belgyógyászatára. Ott vizsgálgattak, volt egy pszichiáteri konzílium is. Sok jót nem tudtam mondani a pszichiáternek, mert nagyon gázos volt a családi helyzet. Azt mondták anorexiás vagyok, idegnyugtatós kezelésre akartak fogni. Édesanyám elhozott saját felelõsségére, a prof. a folyosón ordított vele megalázó módon, hogy ezért börtönbe fog kerülni. És milyen jó, hogy elhozott! Voltam 177 centi és 45 kiló. Biztosan sokáig éltem volna az idegnyugtatókkal. Nem egy kezdõ doki volt, osztályvezetõ, kórházi igazgató helyettes, egyetemi tanár és még ki tudja mi. Csak ugye a hiúság! Nehogy már Õ ne tudja mi bajom van. A vicc, hogy szemben volt a gasztró a bellel, csak a 2 osztályvezetõ nem volt jóba és nem küldött át kivizsgálni.
És még egyszer leírom! Nem a hozzáállásommal volt a gond! Mentális tréningekre jártam, hogy a lehetõ legjobb lelki állapotban feküdjek be. Jó kedvem volt, örültem, hogy végre megvolt a záró mûtétem. Csak hamar el tud az ember jó kedve szállni, ha úgy törõdnek vele ahogy.....
Részemrõl ennyi. Itt a fórumon.....

Szép hétvégét Mindenkinek!!!

"A megfelelõ sebész" avagy a moderátor (hidegsebész) dolgozik. Fontos és hasznos dolgokról beszélgetünk. Durva dolog volt törölni.

Köszönöm MrPeetR!

Kedves Fórumozók!

Teljes mértékben igaza van Roburnak, hogy ennek az egész fórumnak az a célja, hogy a betegséggel küzdõk tudjanak tájékozódni, tapasztalataikat átadni, és a fórum sokszínûsége miatt, gondot, örömet megosztani egymással.
Én úgy látom, hogy ebben a célban mindenki hisz. Itt megismerjük egymást, barátságok szövõdnek, és ha valaki nehéz helyzetbe kerül, aggódunk érte. Nagyon sajnálom, hogy ez a vita így alakult! Mikor láttam kialakulni a vitát, próbáltam felhívni a figyelmet, hogy mikor hasznos egy vita. Nem akarom ismételni magam vissza lehet olvasni. Arra is kértem a vitázókat, hogy indulatmentesen vitázzanak. Most egy új olvasó, vagy tag azt láthatta, elnénést, nem akarok senkit megbántani, hogy az a tragikomikus helyzet állt elõ, hogy beteg emberek egymásnak estek. Mit fog gondolni, honnan várja a segítséget? Nemrég, egy másik topikban is ment egy vita, hárman vitáztak, át is lettek téve a vita topikba. Nem akarok neveket írni, de közben egy új tag tele félelemmel megpróbált segítséget kérni. A vita az folytatódott tovább, mígnem valaki felfigyelt rá, hogy itt valaki segítségre vár. Ha visszagondol mindenki mit érzett annakidején mikor azt mondták, hogy önnek chron, vagy azt hogy colitise van, a megrázkódtatás után gondolom mindeki minél elõbb, és minél többet meg akart tudni a betegségrõl. Ezért jó ez a fórum, mert aki betalál ide  talál segítséget. Sajnos az utánpótlás az folyamatos, és azzal tisztelhetjük meg õket, ha a lehetõ legtöbbet próbálunk segíteni nekik!
Csak azt sajnálom, hogy a vita hevében tanulságok, tapasztalatok mehettek veszendõbe. De ezt nagyon sajnálom.

Kedves Fórumozók!

Habár nem vagyok aktív tag, csak olvaslak Titeket, de most muszáj írnom. És ezt nem a Margit Kórház védelmében teszem, hanem mert az igazságérzetem eképpen kívánja.
Úgy gondolom, hogy a kórházba nem azért kerül az ember, mert annyira jól van, hanem azért mert olyan probléma lépett fel, amely orvoslásra szorul. És mondhatjuk, ebben a helyzetben ki lenne stabil lelkiállapotban? Senki, hiszen mindenki tele van kételyekkel, félelmekkel, de azért azt hiszem, próbál mindenki optimista lenni, hisz e nélkül nem megy. És ebben az instabil lelkiállapotban minden beteg hajlamos negatív módon látni az adott kórházban folyó munkát, kritizálni, ha nála probléma lép fel. Holott ezért miért kell minden esetben az ott dolgozó orvosokat és nõvéreket okolni? A mûtéti szövõdmények miért mindig csak orvosi hibák lehetnek? Egy ilyen betegségnél sajnos ramaty állapotban van az immunrendszer, és az orvos hiába tesz meg minden tõle telhetõt, akármi is felléphet, megtörténhet.
Én a férjem révén vagyok érintett, tavaly nyáron volt elõször egy 5 órás, aztán rá két héttel egy 8 órás mûtétje a páromnak ebben a kórházban. A másodikra azért került sor, mert szepszis lépett fel, hashártya gyulladás. Mi egyszer nem okoltuk az orvosi teamet, amiért ilyen horrorban volt részünk. Nem gondoljuk, hogy az Õ hibájukból, hanem mert sajnos a szervezet nem tudta kivédeni, hogy ez ne történhessen meg! Sajnos egy ilyen betegség esetében mindenre számítani kell! Ja és a kiborulás, hát azt hadd ne ecseteljem! Ez senkinek sem könnyû, se a betegnek, se a hozzátartozóknak! De muszáj túlélni, muszáj venni az akadályokat, muszáj tartani magunkat, muszáj felvenni a harcot a betegséggel! És ki így, ki úgy tudja feldolgozni a vele történteket, de muszáj! Különben nincs tovább! Ja, ezek után még két mûtétje volt a férjemnek, azok már nem ilyen horror hosszúságúak, de sajnos mindig volt valami szövõdmény. Mi akkor is hálát mondunk azoknak az orvosoknak, akik akkor és ott megmentették az életét!
És végezetül azt mondom, hogy egy másik orvos, aki nem vett részt a mûtéten, nem volt ott, akkor, az hogyan mondhat véleményt a kollégája munkájával kapcsolatban?? Engem ez totálisan felháborít és etikátlannak tartom!
Elnézést, hogy beleszóltam, de ezt muszáj voltam leírni!
Mindenkinek tünetmentes szép napokat, üdv: Romzena