crohn-colitis.hu

Pókembert akarta lepipálni egy 70 éves asszony

Kívülrõl akart bemászni ötödik emeleti lakásába egy sanghaji öregasszony, de fennakadt a párkányon. A Xu nevû asszonyság azért kényszerült a mászásra, mert megint, immáron harmadszor otthon felejtette lakáskulcsát, amikor elindult a piacra. Ahelyett azonban, hogy hazaérkezvén lakatost hívott volna vagy segítséget kért volna a szomszédoktól, úgy döntött, hogy õ maga megoldja a problémát. Kimászott a folyosó ablakán a ház párkányára és elkezdett araszolni az ablaka felé. Csakhogy a bátorság elfogyott, és az idõs hölgy ottragadt a félúton a párkányon. Egy óra álldogálás után az egyik szomszéd vette észre a nénit, akit végül a tûzoltók hoztak le a magasból.

Kísértetkatona a belvárosi korzón

Halottnak hitt ismerõsével találkozott össze az utcán egy férfi Észak-Angliában. A 80 éves katona több veteránnal együtt utazott a városba a temetésre, mert egy újság halálozási rovatában régi katonatársa nevét olvasta. Nem sokkal a szertartás után a belvárosban sétálva pillantotta meg a halottnak hitt barátját, és azonnal összecsõdítette a még városban tartózkodó, gyászoló ismerõsöket. Mint késõbb kiderült, a félreértést az okozta, hogy valóban meghalt egy ugyanolyan nevû és korú férfi a városban.

Letartóztatták a guminõvel sétáló iskoláslányt

Bajba került egy tréfás kedvû román iskoláslány Constanzában, amikor a rendõrség rajtakapta, hogy egy felfújható guminõvel akar bemenni az iskolájába. A tizedik osztályba járó kamaszlány hiába magyarázta az õrszobán, hogy csak meg szerette volna tréfálni a szülinapos osztálytársát, a kérlelhetetlen erkölcsû rendõrök kijózanították, hogy közszeméremsértést követett el a pornográf segédeszköz mutogatásával. A lány ugyanis csomagolatlanul és felfújt állapotban vitte végig a babát az utcán a szexshoptól az iskolakapuig. A súlyos bûnözõt a szülei vitték haza, és valószínûleg fizethetik majd utána a szabálysértési bírságot is.

- Vádlott, tud valamit mondani, ami enyhítheti a büntetését?
- Igen, bíró úr: magánzárkát kérek kábeltelevízióval.

Egy ember beviszi autóját a szervizbe.
- Kérem, ha túllépem a kétszázas sebességet, kopog valami a motorban.
A szerelõ elgondolkozik, majd válaszol:
- Bizonyára az ön õrangyala, uram.

Egy régi kedvenc viccem (áldott fõsulis emlékeimnek állítok ezzel kopjafát, azaz kopjaviccet):
Aljósa és Szergej, a két szibériai alkoholista már nem bírja a szeszt pénzzel, ugye szesztilalom... Egyszer Szergej azt mondja Aljosának:
- Figyelj ide komám! Szokjunk le a piáról!
- Jó, de hogyan?
-Itt van az utolsó üveg vodkánk. Én eldugom a hátam mögé. Ha kitalálod, melyik kezemben van, akkor megisszuk, és csak utána szokunk le a piáról. Ha nem találod ki, akkor itt helyben kiöntöm a földre, és többé nincs semmi pia!
-Oké!
Szergej hátra teszi a kezeit:
-Na, Aljosa, melyik kezemben van az üveg?
-Hm, nem is tudom, talán a bal?
-Gondolkozz, Aljosa, gondolkozz... !

A férjem nagyon jól bánik az egyéves kislányunkkal, de mindig tõlem kérdezi, mi a teendõ. Egyik nap éppen zuhanyoztam, amikor bedugta a fejét a fürdõszobába:
- Drágám, melyik bébiételt adjam a gyereknek ebédre?
- Amelyiket akarod. - feleltem - Tégy úgy, mint ha itthon se lennék.
Becsukta az ajtót. Kis idõ múlva hallom, hogy csörög a mobiltelefonom. Vizesen kirohanok, felveszem, mire beleszól a kedves párom:
- Drágám, melyik kaját adjam a gyereknek?

1996-ban New York Cityben két fegyencet kapott el a rendõrség, akik a vermonti börtönbõl szöktek meg. Nem volt nehéz a nyomukra bukkanni, mivel a két balfék hátrahagyott egy listát, melyen feljegyezték a tennivalókat:
"Elutazni Mainbe, biztonságos szállást keresni, fegyvert vásárolni, Maryt megkeresni, kocsit szerezni Dartmouthban, rablást végrehajtani, elutazni New Yorkba."

Két asszony beszélget:
- Nem tudom, mit tegyek. Az én férjem annyira rendetlen, hogy azt el sem tudod képzelni. Minden holmiját szanaszét hagyja a lakásban, nem gyõzök utána pakolni.
- Tudok adni egy tanácsot. - feleli a másik nõ. - Amikor összeházasodtunk a férjemmel, az elsõ héten határozottan közöltem vele, hogy ha elõvesz egy tányért vagy egy poharat, akkor használat után mosogassa is el, és tegye vissza a helyére.
- És bevált?
- Nem tudom, azóta nem láttam.

Szerkesztette: zotyesz (2009-02-05 23:47)

Ezt olvassátok!:D:D:D

Két barátnõ  elhatározza, hogy rendeznek egy görbe estét a férjeik nélkül.

Az este jól  sikerül, pompásan érzik magukat, kicsit iszogatnak is.

Ahogy hazafelé  botladoznak részegen, hirtelen mindkettejükre rájön  a

pisilhetnék.

Mivel éppen egy temetõ mellett vannak,bemennek a  sírokhoz, bokrok közé.

Mikor végeznek, azzal a problémával szembesülnek,  hogy nincs semmi,

amivel megtörölhetnék magukat.

Egyikük lehúzza a  bugyiját és megtörölközik vele, majd eldobja a

ruhadarabot.

A másiknak  jobb ötlete támad, a mellette lévõ síron található virágokról

leszakít  egy nagyobb levelet.

Másnap az egyikük férje szomorúan mondja a  haverjának:

- Te, komám, nem tudom hol voltak a lányok, de az én  feleségem bugyi

nélkül jött haza!

- Az semmi! - mondja a másik. - Te  még szerencsés vagy, a enyémnek a

seggén egy szalag volt azzal a  felirattal, hogy "Sosem felejtünk el -

a helyi  tûzoltóörs!"

Egy orvos és egy ügyvéd beszélget egymással egy partin. A társalgást azonban folyton megszakítja valaki, mert jönnek az ismerõsök egészségügyi tanácsokat kérni. A doki kezdi megunni a dolgot, és megkérdezi jogász barátjától:
- Mondd, mit lehet tenni ez ellen? Te hogy kerülöd el, hogy az emberek állandóan zavarjanak a jogi problémáikkal?
- Nos, adok nekik tanácsot, aztán másnap küldök róla egy számlát.
A következõ nap az orvos, bár lelkifurdalása van, de borítékba teszi az ismerõsöknek a számlákat. Éppen el akarja vinni a postára, amikor látja, hogy a saját postaládájában is van egy levél. Kinyitja, és benne van egy számla az ügyvédtõl.

Egy üzletember felesége felviszi a lakásukba a szeretõjét, és elkezdenek szeretkezni. Hazajön a nõ fia, a nõ bezárja a sufniba. Váratlanul hazaérkezik a férj, erre a nõ a szeretõjét is bezárja a sufniba. Kis idõ múlva megszólal bent a gyerek:
- De sötét van.
Mire a férfi:
- Igen.
- Van egy baseball labdám.
- Értem.
- Nem akarja megvenni?
- Nem.
- Apám odakint van.
- Na jó, mennyi?
- 25 dollár.
Két hét múlva megismétlõdik a helyzet, a gyerek és a szeretõ megint a sufniba kerülnek.
- De sötét van.
- Igen.
- Van egy basaball kesztyûm.
- Mennyit kérsz érte?
- 75 dollárt.
A következõ hétvégén az apa odaszól a fiúnak:
- Gyere fiam, menjünk baseballozni.
- Nem lehet, eladtam a felszerelést.
- És mennyiért?
- 100 dollárért.
- Nahát! Te aztán jól becsaptad azt az illetõt. Gyere, elmegyünk a templomba, és meggyónod. Elmennek a templomba, az apa beküldi
a fiút a gyóntatószékbe. Megszólal a gyerek:
- De sötét van.
- Na most már fejezd be!

Egy apuka naplójából...
"A gyerekemmel töltött hétvégének köszönhetõen volt szerencsém
végignézni jó pár mesefilmet.

És ez alkalomból ismételten letisztult bennem jó néhány gondolat a
sokat ismételt, megválaszolatlanul maradt nõi kérdésekkel kapcsolatban,
úgyis mint:
- miért ilyen balfaszok a férfiak?
- miért nem találok egy IGAZI FÉRFIT?! (jellemzõen nagybetûvel)
- miért nem mûködnek a párkapcsolatok?
- miért van az, hogy a jó pasik buzik?

Nos a válasz: a 70-es, 80-as évek meséi kondicionálták az agyunkat.
Vegyük sorba:

Futrinka utca:
Fõszereplõk: Cicamica, Buksi és Bodri.
Cicamica egyedül neveli Buksit, szomszédja az öreg Bodri. Cicamica
szerintem örökbe fogadta Buksit (macskának hogy lehet kutya a
gyereke???) . Valószínûleg egy karrierista ribanc, aki féltette az
alakját a szüléstõl (gondolom megfizetett egy pumi házaspárt, hogy
bérszüljenek neki egy kölköt).
Féltõ gonddal és gyakran nyávogva kényezteti a szeleburdi Buksit , aki
megfelelõ férfi példakép hiányában esélyes hogy full meleg lesz, mire felnõ.
Ott van ugyan az öreg Bodri, mint férfi (?), aki feszt morog, de szintén
egyedül él, tehát egy töketlen vén fasz, és tutira alkesz.
Az egyetlen normális párkapcsolatot a másik házszomszédban élõ rókáék
tudják prezentálni, akik naná, hogy bûnözõ életmódot folytatnak. Szép
példa mondhatom.

Mazsola és Tádé:
Fõszereplõk: Manócska, aki neveli Mazsolát (kisdisznó) és a kis Tádét
(tengeri ).
Manócska elvileg pasi, de nincs csaja, egyedül él a két kölökkel, akik
(mivel nem manók) tuti, hogy örökbefogadottak, vagy Manócska korábbi
csajai felcsináltatták magukat holmi jöttment disznókkal és tengeri
malacokkal, ezzel a lúzerrel, meg elhitették, hogy a szerelemgyerekek
(Manócska tuti impotens, de minimum látens buzi, mivel diós kalácsot tud
sütni!) tõle vannak, majd szépen lekoccoltak olaszba rúdonpörögni, ez a
szerencsétlen hülye meg tartsa el a két kis szarost. Manócska annyira
lúzer, hogy még annyi esze sincs, hogy idõszakonként átsétáljon egy üveg
borral a Futrinka utcába (igen, ebben a mesében is szerepel ez az utca)
és levarrja a valószínûleg vibrátoron élõ Cicamicát...
És a gyerekek... naigen... malacka felnõve a köcsög kismalac lesz, aki
ha leesik a biciklirõl, és valaki megkérdezi jól van e, ráripakodik,
hogy a fasz köze van ahhoz, õ hogy száll le a bringáról... sosem költözik
el Manócskától, mert senki nem ad neki munkát. Lúzer felnõtt lesz és
továbbra is agresszív...
Tádé meg buzi. Feszt nyafog és beleegyezik mindenbe...

Frédi és Béni:
Fõszereplõk: nem kell gondolom bemutatni
Frédi és Béni még a gimiben haverkodtak össze, ahol Frédi volt az
országos diák tekebajnok, Béni meg egy fasz kis lúzer, aki felnézett a
haverjára, amaz meg ebbõl a rajongásból élt évekig, sõt még most is.
Végzõsként aztán két kis falusi liba, akik azt hitték magukról, hogy
szépségkirálynõk, elment velük autósmoziba, szépen lepippantotta õket,
és ezzel be is teljesült a sorsuk, azóta papucsok, miközben azt hiszik
õk Travolta a pomádéból....
Hitelbõl élnek, és próbálják nevelgetni a gyerekeket, meg betömni a
házisárkánnyá cseperedett szépségkirálynõik száját a szerény keresetükkel...
Hámondjuk családnak azért család mind a kettõ, de nem tudom mennyire
követendõ példa...

Mézga Géza:
Fõszereplõk: gondolom szintén megy ez is...
Hát itt a fõpapucs pasit látjuk. Pocak, kopasz fej... átlag élet, átlag
család. Talán Aladárnak van esélye kitörni ebbõl a körbõl, hacsak valami
"jólsikerült" találmánya miatt nem sittelik le, és nem lesz buzi a
börtönben...
Jah... a Kriszta meg egy kurva, aki azt képzeli magáról, hogy
színésznõ...irány a rúd.

Frakk:
Fõszereplõk: Károly bácsi, Irma néni, Frakk, meg a két rühes macska.
Most mit mondjak. két tisztes kisnyugdíjas. együtt élnek vagy 70 éve már.
De se gyerek, se unoka, csak a büdös háziállatok. Szerintem sose szexeltek.

Nos ennyi "példakép" alapján hogy az istenbe várjátok el, hogy találtok
egy a 80-as években nevelkedett, mára partiképessé vált FÉRFIT???!!!

Pizza


Férfi: "Rendelek magamnak egy pizzát. Kérsz te is valamit?"
Nõ: "Nem."
Férfi: "OK."
Nõ: "...vagy mégis?!"
Férfi: "Na mi legyen akkor?"
Nõ: "Nem tudom."
Férfi: "Nem tudod, hogy akarsz-e valamit enni?"
Nõ: "Nem."
Férfi: "Éhes vagy?"
Nõ: "Nem tudom, talán igen."
Férfi: "Mit értesz azalatt, hogy "talán"...?"
Nõ: "Azt, hogy nem vagyok biztos benne."
Férfi: "Ha én éhes vagyok, akkor észre szoktam venni."
Nõ: "Talán késõbb éhes leszek."
Férfi: "OK, akkor rendelek neked is egy pizzát."
Nõ: "És ha késõbb mégse leszek éhes...?"
Férfi: "Akkor otthagyod."
Nõ: "Az pocséklás."
Férfi: "Akkor becsomagoltatod és megeszed holnap."
Nõ: "És ha holnap nincs kedvem pizzát enni?"
Férfi: "Pizzát mindig lehet enni."
Nõ: "De nem nekem."
Férfi: "Akkor keress valami mást."
Nõ: "De most nem akarok mást."
Férfi: "OK, akkor mégis egy pizzát kérsz?"
Nõ: "Nem."
Férfi: "Akkor nem kérsz semmit?"
Nõ: "De."
Férfi: "Megõrjítesz!"
Nõ: "Miért nem rendelsz magadnak addig is valamit...?"
Férfi: "Ahogy gondolod..."
Nõ: "Rendelj magadnak egy sonkás pizzát!"
Férfi: "De én nem szeretem a sonkát."
Nõ: "Én viszont igen."
Férfi: "Azt hittem, hogy MAGAMNAK rendelek...?!"
Nõ: "Persze, hogy magadnak rendelsz."
Férfi: "Akkor minek rendeljek sonkát...?"
Nõ: "Ha esetleg megéheznék, akkor ehetnék belõle."
Férfi: "És?"
Nõ: "Azt hiszed, hogy megeszek valamit amit nem szeretek?"
Férfi: "Hogy-hogy TE megeszel valamit?"
Nõ: "Miért ne?"
Férfi: "Egy pillanat... tehát én rendelek magamnak valamit, azért, hogy te
ehess valamit, ha esetleg késõbb megéheznél...?!"
Nõ: "Pontosan."
Férfi: "És akkor mit eszek én?"
Nõ: "Az is lehet, hogy nem leszek éhes..."

Szerkesztette: zotyesz (2009-02-11 23:39)

A fiatal pár a mézeshetek alatt megbeszéli egymással, hogy abban az esetben, ha egyikük meghalna, a másik 30 nap múlva megpróbál kapcsolatba lépni vele a túlvilágon. Valóban, a fiatalembert elgázolja egy autó, és 30 nap múlva a fiatal özvegy elmegy egy szeánszra, hogy beszéljen vele. Tényleg sikerül a szellemidézés, és a fiatalasszony megkérdezi a férjét, hogy meséljen a környezetérol. - Ó, minden gyönyöru, az ég kék, gyönyöru növényzet, szép virágok, süt a nap.... A fiatalasszony kérdezi, hogy mit csinál egész nap? - Reggel felkelünk, reggelizünk, azután szex van délig, akkor bekapunk valamit, és megint szex van vacsoráig, ami után megint szex van éjfélig. A no egy kicsit sértodötten kérdezi: - Ilyen lenne a mennyország? - Nem a mennyországban vagyok. Nyúl vagyok Bábolnán.

Hatalmas földrengés rázta meg egész Mexikót. Kétmillióan meghaltak, egymillió a sebesültek száma. Az ország romokban hever, a kormány azt sem tudja, kihez forduljon segítségért. Az egész világ megdöbbenten hallgatja a híreket.
- Kanada mentõcsapatokat küld.
- Szaud-Arábia olajat küld.
- A latin-amerikai országok mindenféle ellátmányt küldenek.
- Az Európai Unió pénzt és élelmet küld.
- Az USA pedig - nem akarván kimaradni a sorból - kétmillió mexikóit küld, hogy pótolja a veszteséget.

Miben egyezik meg a Ferrari és a Kispolszki?
- Csak piros színben néz ki igazán jól
- Farmotor, hátsó-kerékhajtás
- A mûszerfal csak a legszükségesebb információkat mutatja
- A csomagtartó mérete minimális
- Egyesben, padlógázzal indulva jellegzetes hangot hallunk
- Padlógáznál igen nagy zajszintet produkál
- A hátsó ülés meglehetõsen kényelmetlen
- Ha nem vigyázunk, könnyen összetörhetjük magunkat vele
- Az emberek általában anyagi helyzetük miatt vásárolják
- Az alváz és futómû védelme érdekében nem célszerû vele terepezni
- A tulajdonos általában maximálisan kihasználja a motor teljesítményét
- A nõk általában nyíltan megmondják, mi a véleményük róla
- Némely embernek csak a mérete miatt tetszik
- Ha nagy sebességgel repeszt, mindenki megbámulja.

- Anya, apa miért kopasz?
- Mert sokat gondolkodik.
- És neked miért hosszú a hajad?
- Na, menjél szépen játszani!


Gyógyír a vérnyomásproblémákra: a bor emeli, a pálinka csökkenti, a sör pedig stabilizálja.

Az agresszív kismalac ül a buszon.
Felszáll az ellenõr: Jegyeket, bérleteket.
Mire a kismalac: NEM KELL!


Az agresszív kismalac sütögeti az aranyhalat a folyóparton. Odamegy hozzá a
jótündér:
- De hat kívánhattál volna hármat!
- Már megvolt...

Sör és a vallás kapcsolata:

1. Senki sem öl meg ha nem iszol sört.
2. A sör nem írja elõ milyen szexuális életet élj.
3. A sör miatt soha nem volt háború.
4. A sört nem kényszerítik kiskorúakra kik még nem tudnak gondolkodni
5. Ha van söröd nem kopogtatsz mások ajtaján hogy rájuk erõszakold.
6. Senki sem volt megégetve,felakasztva vagy megkínozva azért,hogy milyen márkájú sört iszik.
7. A második sörre nem kell 2000 évet várnod.
8. Vannak törvények melyek elõírjak hogy a söretikett nem hazudhat.
9. Betudod  bizonyítani hogy van söröd.
10. Ha függõvé váltál a sörtõl vannak csoportok melyek segítenek megszabadulni.

Woody Allen: Háborúm a gépekkel

Évekkel ezelõtt állás reményében Hollywoodba utaztam. Megláttam ugyanis egy
hirdetést a New York Timesban, az alábbi szöveggel: "Kifutófiút keresünk, aki
mellékállásban megrendezné a Kleopátrát." Erre kaptam magam és átutaztam a
nyugati partra, és ha már ott voltam, elmentem egy hatalmas buliba. Magammal
vittem egy producer iszonyúan taszító lányát, mert akkoriban csak a társadalmi
ranglétra érdekelt. A lány tényleg pocsékul festett. Az arca Louis Armstrong
hangjára emlékeztetett. A bulin ellenben találkoztam egy hollywoodi
producerrel, aki megemlítette, hogy lenne egy állás a számomra. Akkoriban épp
azt tervezték, hogy nagyszabású, szélesvásznú, rafinált musicalt csinálnak az
egyetemes tizedes osztályozásról, és az volt a feladatom, hogy némi életet
leheljek bele. New Yorkban írásból éltem. Írtam például egy televíziós
sorozatot. Az volt a címe: Meglepetésszerû válás. Minden héten kiválasztottunk
a nézõk közül egy boldog házasságban élõ párt, és egyenes adásban
elválasztottuk õket. Nos végül megkaptam az állást.
  Burbankban kellett felkeresnem a producert. Beléptem az épületbe, ahol az
irodája volt, majd beszálltam a liftbe, ahol nem volt senki. Egyetlen ember
sem. Gombok sem voltak a falon. Nem volt benne liftkezelõ. Semmi sem. Egyszer
csak megszólal egy hang: "Kérem, mondja be az emelet számát!" Körülnézek,
senki. És újra megszólal a hang: "Kérem, mondja be az emelet számát!" Be kell
valljam, nagyon ijedõs vagyok. Bármilyen vészhelyzetben nyomban ellazul a
záróizmom. Szóval a hang csak mondja a magáét, én meg odanéztem a falra, és
megláttam egy feliratot: "Ez a felvonó hanghatásra mûködik. Kérem, mondja be a
kívánt emeletet, és a szerkezet oda fogja vinni."
  Így azután azt mondtam: - A harmadikra szeretnék menni, kérem szépen.
  Az ajtó bezárult, a lift pedig elindult felfelé, a harmadikra. Menet közben
roppant magabiztosnak éreztem magam, mert enyhe New York-i akcentussal
beszélek, a lift pedig egészen jól megértett. Azután kiszálltam és elindultam a
folyosón, és ekkor úgy hallottam, mintha a lift megjegyzést tett volna rám.
Gyorsan megfordultam, de addigra már bezáródott az ajtaja, és elindult lefelé.
Nem akartam összeveszni a lifttel - Hollywoodban meg végképp nem.
  Van azonban a történetnek egy paranoiás vetülete is. Mechanikus tárgyakkal
soha életemben nem volt jó viszonyom. Ha valamivel nem tudok vitatkozni, nem
tudom puszilgatni vagy cirógatni, akkor elõbb-utóbb összeütközésbe kerülünk. Az
órám visszafelé jár, a kenyérpirítóm meg ide-oda rázza a kenyérszeletet, majd
jól összeégeti, emellett utálom a zuhanyomat is. Tulajdonképpen elõször a
zuhany utált meg engem, utóbb azonban kölcsönös ellenségeskedéssé fajult az
ügy. Valahányszor beállok alája, és abban az idõpontban Amerikában rajtam kívül
bárki használ vizet, akkor mindig én húzom a rövidebbet. A hátamra vérvörös
csíkot forráz a zuhany, és ki kell ugranom a fürdõkádból. Százötven dollárért
vettem egy magnetofont, de valahányszor elkezdek rámondani valamit, mindig azt
válaszolja: "Tudom, tudom."
  Van egy polaroid fényképezõgépem, amelyik eleinte kétpercenként készítette el
a fényképeket. Késõbb ez már öt percig tartott. Végül kis cédulát kaptam:
"Gyere el holnap a képekért." Vagyis nem árt, ha az ember kedves a
fényképezõgépéhez.
  Kvarclámpám is van. Mihelyt aláülök, nyomban elkezd belõle esni az esõ.
  Néhány évvel ezelõtt egy este egyedül voltam otthon. Valamennyi tárgyamat,
mindazt ami a tulajdonomat képezte: a kenyérpirítót, az órámat, a kávéfõzõt
gyûlésre hívtam össze, ráadásul a nappali szobába. Azt megelõzõen soha nem
jártak még a nappaliban. Beszédet intéztem hozzájuk. Mindegyik készüléknek
külön-külön a lelkére beszéltem. - Tudom, hogy mi folyik itt ellenem, és jó
lenne, ha abbahagynátok - mondtam. Zseniálisan szónokoltam. Bizonyára elájulnak
tõlem, ha hallják. Egy viccel indítottam, majd részletesen kifejtettem
mindegyik problémát. Roppant határozottan viselkedtem, majd visszaraktam õket a
helyükre, ahova tartoznak. És remekül éreztem magam. Erõsnek. Két nappal ezután
éppen a kis hordozható televíziómon néztem a mûsort; a kép egyszer csak
elkezdett ugrálni. Na jó, gondoltam, elõbb szólok, csak azután ütök. Mint
rendesen. Odamentem a televízióhoz és azt mondtam neki: - Szerintem már
megbeszéltük ezt a kérdést. - A kép azonban tovább ugrándozott fel és le, így
azután rávágtam a masinára. Nagyon jólesett, hogy üthetek. És, hogy õszinte
legyek, hülyére vertem a tévét. Belerúgtam a képernyõbe, leszaggattam róla a
gombokat, letörtem az antennát. (Három nappal késõbb ez meg is jelent egy
álmomban.) Prímán éreztem magam. Férfiasnak, mint Hemingway. Megsemmisítettem a
szerkezetet! Az ember diadalmaskodik!
  Két nappal késõbb el kellett mennem a fogorvoshoz. Hiába mentem hozzá, mert
akkora lyuk volt az egyik fogamon, hogy tovább küldött egy pedikûröshöz, és
egyszer csak ott találom magam Manhattan kellõs közepén, egy olyan épületben,
ahol a lift hanghatásra mûködik. Beszállok, mire megszólal a hang: "Kérem,
mondja be az emelet számát!" De ekkor már tudtam a dörgést, mert ugyebár én
jártam a nyugati parton is, és hetykén odavetettem: - A tizenhatodikra megyek.
- Felfelé menet a lift megkérdi: - Mondd csak, te ütötted meg a televíziót?
  Ezután elkezdett velem föl és le száguldozni, majd egyszerûen kilökött az
alagsorban, és dühödt antiszemita megjegyzéseket kiáltott utánam.
  De mindez semmi! Aznap felhívtam a szüleimet telefonon, és anyám azt mondta,
apámat elbocsátották az állásából. Apámat, aki 12 évet töltött ugyanannál a
cégnél, egyszerûen kirúgták. Az utóda egy picinyke szerkentyû lett, amelyik
mindazt elvégzi, amit apám, csak éppen jobban. S ami aztán végképp lehangoló,
ezt hallván anyám elrohant a boltba, és vett egyet.

KELL A NÉPMÛVELÕ

Ritka eset, ritka est: moziba megyünk, Pécs, plaza, Cinema City.
  A moziba járás némi félelemmel tölt el. Vajon lesz-e, aki beleront az
élvezetbe, akár szereplési mániából fakadó beszólásokkal, akár a kibírhatatlan
rágcsálással. Néha úgy érzem, pattogatottkukorica-evésre. jöttünk össze, csak
közben filmet is nézünk, hogy ne unjunk rá a rágcsálásra.
  A vödrös popcorn és a szívószálas kóla kimondottan passzol a sablonos
amerikai filmhez, sablonos nézõk ülnek be az egységcsomaggal, és sablonosan
rágcsálják el a direkt ide kitalált kukoricát, majd öntik le a sablonitallal, s
kifelé menet - ugyancsak a sablon szerint - dobják a vödröket és a poharakat a
gyûjtõkosárba. Ez ma már mozizó kultúra, ott a bejáratnál a kínálat, ki tudna
ellenállni? A jegyünk már zsebben, van még tíz percünk, visszasétálunk egy
fagyiért, próbálunk elszakadni a sablontól.
  Lassan araszolunk a mozi bejáratai felé, s a lépcsõn biztonsági ember szóla,
megfellebbezhetetlenül: "A fagyit tilos bevinni!"
  "Aztán miért nem lehet bevinni?" - provokálom az újabb választ, s nem leszek
okosabb: "Tilos." Mégsem öregszem, erõsebb bennem a tiltakozás, mint a
belenyugvás iránti vágy: "Igen? Akkor pláne beviszem! Ki van fizetve. Hetven
forint egy gombóc. Amit a kezemben látsz, nagyjából százhúsz forint." Látom az
arcán, tanácstalanná vált, talán már meg is bánta, hogy szólt, de annyira
mégsem zavarhatja, ezért állították oda. (Hogy kik, azt még nem tudom, de
sejtem, tehát még inkább eluralkodik rajtam a paprikás hangulat.)
  Látom az arcán, csak az jár a fejében, hogy ez a nagyképû humorista játssza
itt az eszét, szórakozik vele, én pedig egyelõre nem akarom elhitetni vele,
jobban örülnék; ha magától jönne rá: nem a humorista dühös a tilalom miatt,
hanem az ember (a polgár), aki kivételesen moziba jött, s lám, máris vétett egy
szabály ellen. Hogy értessem meg vele, attól, hogy valamit valaki -
önhatalmúlag - megtiltott, én még nem vagyok köteles betartani. Hogy adjam a
tudtára, hogy van egy megvásárolt mozijegyem, tehát ha most nem enged be a
saját pénzemen vett fagyimmal, akkor törvénytelenséget követ el, hiszen
megakadályoz abban, hogy a (ugyancsak a pénzembõl) kifizetett jeggyel bejussak
a moziba, mely éppen a jegyárakból igyekszik fenntartani magát? Végül új
irányba terelem a gondolkodását: "Mondd, - barátom, a pattogatott kukoricával,
mely engem kifejezetten zavar a film nézésében, és a kólával, melyet véletlenül
akár a nyakamba is önthetnek, miért lehet bemenni?"
  A válasz lakonikus tömörségû: "Az nincs megtiltva."
  Feleségem és barátaink már nyugtatgatnak, értésemre adva, hogy csak egy oka
lehet: a popcorn és a kóla a mozi üzlete. Aha. Okosodok már, de ez ismét olaj a
tûzre. Mert azon gondolkodom, vajon miért rontom én a popcorn-kóla bizniszt
azzal, ha mondjuk nem veszek belõle? Elõször is az áruk nincs beépítve a jegy
árába (pedig nyolcszáz forintért már akár adhatnának pluszba egy pohár italt és
egy kis kukoricát!), tehát nem károsítottam meg a Cinema Cityt, s
tulajdonképpen bemehetnék fagyi nélkül is, ha se popcornra, se kólára, se
fagyira nem vagyok éhes. Jut eszembe: az igazi tilalom az lenne, ha senkit nem
engednének be üres kézzel, tehát csak az juthatna be a moziba, aki jegyet,
kólát és pattogatott kukoricát vett! Ez lenne az igazán méltányos, ha már a
mozié a kóla-kukorica üzlet! És egyre inkább nem értem, miért pont az én fagyim
a tilalom tárgya!? A fagyit egy olyan fagyiárusnál vettük, mely ugyancsak annak
a plazának jattol néhány négyzetméterért, melyben a Cinema City meghúzza magát.
Az igazán logikus az lenne, ha kiírnák a plaza ajtajára, hogy "A plazán kívül
vásárolt fagyit, kólát és pattogatott kukoricát kérjük az ajtó elõtti kukákba
dobni, bent újat vehet a miénkbõl!"
  A fagyim lassan fogy, nem sietõs, próbára akarom tenni a jegykezelõket, de
hiába minden erõfeszítésem, mire végre (tizenöt perc késéssel) beengednek
bennünket, már csak a tölcsér csücskét rágcsálom. Ettõl függetlenül rákérdezek:
"Ki tiltotta meg, hogy én a kólások és a popcornosok mellett fagyival
bejöhessek a moziba?" A válasz már meg sem lep: "A fõnök." Aha. "És mi az oka,
csak hogy tudjam?" Feleségem és barátaim jóslata igaznak bizonyul: "A kólát és
a popcornt itt vették, a fagyit nem."
  Szívélyes üdvözletem küldöm a fõnöknek, nem lesz benne öröme.
  És már egészen biztosan tudom: legközelebb négy gombóccal a kezemben jövök az
új filmre (ha egyáltalán jövök!), s ha sehogy sem jutok be, kihívatom a
fõnököt, hátha mégis egyezségre jutunk. Ha nem, annál rosszabb.
  Egy harminc évvel ezelõtti eset jut az eszembe. A hetvenes évek elején a
Vajdaságban élõ magyarokhoz is kijártam, szegediként exportálva a dél-alföldi
humort. Kispiacon (Mále pjáca) szép számban jöttek össze, legalább százan ültek
az olajjal fölkent, fekete padlós kultúrház nézõterén a mi vajdasági magyar
lányaink és legényeink, és az elõadás elsõ percétõl az utolsóig rágcsálták,
törögették és köpködték a pirított szotyolát. Kifejezetten zavart, de nem
szóltam. Alig ismert humorista voltam, nem lehettek elvárásaim, s
tulajdonképpen örültem annak is, hogy eljöttek.
  Hanem az elõadás végén csak megkérdeztem a kultúrházat igazgató nõt: miért
engedi, hogy az elõadás alatt zavarják az elõadót a rágcsálással, legfõképpen
pedig a köpködéssel? Kezét tördelve válaszolt: "Ne haragudjon érte, az az
igazság, hogy tõlem veszik a magot... Tudja, nagyon kevés a fizetésem, s a
napraforgómag pirítása és eladása hoz egy kis pluszpénzt."
  Ekkor már én tördeltem a kezeimet, miért is kellett szólnom, de hát ki
gondolta volna, hogy efféle árukapcsolás egy népmûvelõ megélhetési forrása
lehet? Próbáltam kimászni a csávából, nem szerettem volna, ha kényelmetlenül
érzi magát a dolog miatt, s lazán hozzátettem: "Tulajdonképpen az, hogy
rágcsáltak, nem is annyira zavart, de az, hogy szétköpködték, igen. És ennyivel
tartoznak az elõadónak is, hogy nem köpködnek a képébe, és magának is, hogy
legalább nem szemetelnek." Ám újabb fordulatot vett a beszélgetés: "Tudja,
külön hálás vagyok nekik, amiért szétköpködik, és nem is szólok érte, mert
tényleg nagyon kevés a fizetésem, s én vállaltam a ház takarítását is... Na már
most, ha nem köpködnek, nincs mit takarítani, s azt a pár dinárt megvonják
tõlem. Tetszik érteni?"
  Hogy ne értettem volna? Így már mindent értettem. És csak azért nem bántam
meg, hogy szóltam miatta, mert így legalább a népmûvelés területén is okosabb
lettem.
  Most pedig az jár a fejemben, vajon, ha arrafelé is megnyílik egy plaza,
lesz-e ott is egy fõnök, aki elõírja, hogy "A moziba szotyolával bemenni
tilos!" Persze az is lehet, hogy a népmûvelõnõ az ottani Cinema Citynek
árusítja a kólát és a pattogatott kukoricát, hiszen az ilyen helyeken nagy
szükség van egy vérbeli népmûvelõre.

Nagy Bandó András

NAGY BANDÓ ANDRÁS
 

Beázás a Kocka utcában


Szeptember 8-án kezdõdõtt. 
Csõrepedés volt az utcánkban. Négy napig víz nélkül tengõdtünk.  Az ígért lajtos kocsi sem érkezett meg, csak a levél, amelyben közölték, hogy az ígért lajtoskocsi nem érkezik meg . . . 
Úgy hiányott a víz, mint egy falat sör!.. 

Szeptember 12. 
Végre van víz a lakásunkban! ... Óriási esõ esett! ... 
Azóta sem állt el!... 
A feleségem KISZ-tag létére Istenhez fohászkodott, azóta mennydörög és villámlik is! ... . 

Szeptember 13. 
Kitartóan esik. 
Harmadfokú árvízvédelmi készültséget rendeltem el. . 
Vödröt, lavórt, éjjelit, napplit . . tányérokat és tálakat tettünk a vízesések alá 
Olyan a lakás, mint a Vas-Edény mintaterme . . . A nagyját megpróbáltuk papirzsebkendõvel fölitatni, de abbahagytuk, nehogy kuláklistára kerüljünk! . . . 
Szeptember 15. 
A szoba és az éter hullámain befogtam a Petõfi adót... 
Az Országos Vízje1zõ Szolgálat tájékoztatóját hallottam: A nagy lakásban hajóútszûkület. . . Gázlóviszonyok a konyhában. .. Hajóvonták és fürdõkádak találkozása tilos! ...

Szeptember 17.
Ma ürgeöntés volt! . . . délután ki jött a Vízügytõl egy ürge, mert fölfedezte, hogy órák óta sirályok és vadludak keringnek fölöttünk, s a virágsarkot azonnali hatállyal természetvédelmi területté nyilvánította.... 
Délután megérkeztek az elsõ nyugati vendégek: a sarokba befészkelte magát két tõkés réce.., 

Szeptember 19. 
A környék iskolásainak itt tartják az élõvilágórákat.. Valamelyik bestia kiírta az ajtónkra: "Kárpát-medence." 
A szoba közepére leszállt egy gólya! A feleségem azt mondta, ne célozgassak, neki elege van az OTP-bõl és a gyesbõ1!.. . 

Szeptember 20. 
Megjelentek a halak is! ... 
Délutan a beépített szekrénybõl leesett egy fogas, aztán lerakta az ikráit, s elúszott. .. . 

Szeptember 22. 
Már mindegyik gyerekünk tud úszni, s 1000,- forint bérleti díjért ide jár a Vasas vízilabdacsapata is... 
A feleségem az ebédet mindig a szoba kõzepére teszi, s ráúszással lehet megszerezni.. . 
Estefelé a fiam az arcát  fájlalta. . . elvittem a sebészetre, de simán kirúgtak; azt mondták, õk speciel nem foglalkoznak kopoltyúval... A tanársegéd, aki biztosan horgász lehetett, barátian megveregette a vállam, s azt mondta, dobjam vissza a fiam, még nem méretes!.. 

Szeptember 24. 
Ma KISZ-küldöttség érkezett hozzánk, s vállalták, hogy védnökségük alatt lecsapolják a spájzból a lápot. 
Benyítottunk, hogy felmérjük a helyzetet, de a.spájz nem volt üres: egy sárga kis emberke állt ott, illendõen köszönt, aztán tovább vetette a rizst 

Szeptember 26. 
Végre tettek valamit az érdekünkben: épül a védõgát a ház körül... 
A feleségem rajtakaptam egy munkással, aki legény a gáton... 

Szeptember 27. 
Az õrület határán vagyunk... A rádió éjjel-nappal Händel Vízizenéjét sugározza... 
Abban reménykedünk, hogy magasabb már nem lesz a vízállás, mert ma elérte az építõanyagárak magasságát... 

Október 4. 
A nagyszobában felpúposodott a parketta, s így új sziget született. Ez éppen anyósom születésnapja volt, így tehát róla neveztük el Margit-szigetnek, s a kalózok szokásait követve kitûztem rá egy halálfejes bugyogót... 

Október 5. 
Végsõ elkeseredésünkben föladtunk egy hirdetést: "Dunára nézõ uszodámat elcserélném bármilyen két szoba hal nélkülire.  Az sem baj ha a víz nincs bevezetve!..." 

Október 7 
Már tengervizünk is van: a konyhában kidölt a sótartó!... 
A WC környékérõl a felszínre úszott  Cousteau kapitány, aki erõs szennyzettséget állapított meg, azt mondta, veszélyben a kagyló... 
Ezentúl nem ülhetünk tétlenül!... 

Október 14 
Ma feltüntek az elsõ cápák! ... . , 
A gyerekeket biztonságba helyeztem, s a feleségemet igyekeztem gyakran magára hagyni... Mondtam neki, fiacskám, írjál anyádnak, jöhet, aktuálissá vált a látogatása!... 

Október 20 
Megjött a feleségem édesanyja. Déli tizenkettõkor futott az elõszobában zátonyra . . , kezében egy csokor Tiszavirággal .. 
Miközben vetkõzött, a gyógyszerekkel telt táskája a vízbe esett! Hurrá, van gyógyvizünk! .. . . . . 

Október 24. 
A szomszédok beírtak az újságnak, hogy én rejtegetem a Loch Ness-i szörnyet . . . Kiderült, hogy semmiféle szörnyrõl nincs szó, csak egyet úszott az anyósom . . 

November 9.
Korán jött a hideg idõ, erõsen fagy a hûtõszekrény felõl... Este tizenhat állatkerti pingvin kért nálunk politikai menedékjogot. 

December 10. 
Teljesen átfagyva befeküdtünk az idegosztályra. 
Azt mondták, addig nem engednek ki, amíg nem engedünk ki!... Istenem, csak vizit ne lenne! . . 

December 17. 
EIég szépen javulunk, annak ellenére, hogy az õrült orvos egy héten át vizesborogatást adott!... 

December 18. 
Ma egy kissé visszaestünk, Bejött hozánk egy díjbeszedõ, s azt mondta, fizessük ki az elmaradt vízdíjat . . .  Átadtam neki egy elázott ezrest, de nem fogadta el a manus, azt mondta, hamis, nincs benne a vízjel! ... 

December 24. 
Ma reggel közölte a fõorvos, hogy rendbe jöttünk, s a szentestére hazamehetünk. 
Kérdezte, hogy hívjon-e mentõt. . . 
Én elhárítottam: köszönjük fõorvos úr, nem kell, vízibusszal  megyünk! , . . 

December 25. 
Az ünnep gyönyörû volt és nyugodt: végre megszünt a beázás!.. Hó esik!!!...

A pályaudvaron:
- Te mit teszel a környezetért?
- Nem dobom el a vonatjegyet, hanem többször felhasználom.

NAGY BANDÓ ANDRÁS

Eltartási Szerzõdés   

Tisztelt Magyar Népköztársaság! 

Alulírott kéréssel fordulok Önökhöz, melyben elõadom a következõket:
Rádióban és tévében mást se hallok, mint, hogy Önök szerint meg lehet élni a havi fixbõl.
Mi évek óta próbálkozunk, de eddig nem sikerült. Így meg kell állapítanom, hogy vagy az Önök állítása téves, vagy mi osztjuk be rosszul a keresetünket.
Az Önökbe vetett hitem rendíthetetlen, tehát magunkat okolom. Arra gondoltam hát, hogy megadnám a lehetõséget Önöknek, hogy bebizonyítsák igazukat.
Éppen ezért javaslom: kössenek rám és családomra eltartási szerzõdést.
Ezt úgy képzeltem el , hogy mi továbbra is csak a napi nyolc órát dolgozzuk le, becsülettel, s az Önök rendelkezésére bocsátjuk a havi keresetünket az utolsó fillérig.
Önök ebbõl megoldják az étkeztetésünket, kifizetik a 3000 albérletet, a nagyjábóli 4000 OTP-részletet, a gyerekek iskoláztatását, ami ugyan ingyenes, de pénzbe kerül! . . . Fizetik a rezsit, s mindazt, ami egy boldog, kiegyensúlyozott szocialista családnak kijár, üdülések, utazások , kirándulások. . .
Bár ez az elképzelés egy picit hasonlít a tévében nemrég sorozatban játszott klasszikus eltartási szerzõdéshez, ez ne tévessze meg Önöket, a rabszolgasorsot egyszer már kipróbálták, s nem vált be, mi sem szeretnénk oda kilyukadni! . . .
Nos, amennyiben a nyugdíjazásomig hátralévõ 25 év alatt Önöknek sem sikerülne a bizonyítás, kérem Önöket, értesítsék errõl a többi - jelenleg is eredménytelenül kísérletezõ - honfitársamat, hagyjanak föl az egésszel! ...
Ha pedig a havi fixünk elegendõnek mutatkozik az eltartásunkhoz, akkor fizetségül Önökre hagyjuk mindazt a vagyont, ingóságot és ingatlant, amit a 25 év alatt a fizetéseinkbõl meg tudtak spórolni és meg tudtak venni . . . !

Õszinte tisztelettel :
egy honfitársuk

A rendõrt elküldi a felesége a boltba:
- Hozzál margarint, és ha van tojás, akkor hozz tízet!
Hazajön a rendõr tíz margarinnal.
- Volt tojás!

A vasárnapi mise végén a tiszteletes ezzel búcsúzik a gyülekezettõl:
- Jövõ héten a hazugság bûnérõl fogok prédikálni. Hogy jobban megértsétek, olvassátok el Márk evangéliumának 17. fejezetét.
A következõ misét azzal kezdi az atya, hogy kéri a híveket:
- Tegye fel a kezét, aki elolvasta Márk evangéliumának 17. fejezetét!
Hirtelen az összes kéz a magasba emelkedik. A pap mosolyogni kezd.
- Na, errõl akarok ma nektek beszélni. Márk evangéliumának ugyanis csak 16 fejezete van.

Szerkesztette: zotyesz (2009-02-24 12:29)

Köszönöm hogy szóltál Sziszi az én figyelmemet elkerülte

Hogyan fényképezzünk kiskutyát?

   1. Vegyük ki a filmet a dobozból, és próbáljuk meg betölteni a fénykepezõgépbe
   2. Vegyük ki az üres dobozt a kiskutya szájából, és dobjuk a kukába.
   3. Emeljük ki a kölyköt a kukából, és poroljuk le róla a kávézaccot.
   4. Válasszunk megfelelõ hátteret a fényképhez.
   5. Tegyük a kamerát az állványra, és állitsuk be.
   6. Keressük meg a kiskutyát, és vegyük ki a szájából a szennyes zoknit.
   7. Tegyük a kölyköt a kiszemelt háttér elé, és térjünk vissza a fényképezõgéphez.
   8. Hagyjuk a hátteret, és másszunk gyorsan a kiskutya után.
   9. Próbáljuk meg egy kézzel beállítani a gépet, a másikkal fogjuk le a kiskutyát.
  10. Fogjunk egy zsebkendõt, és töröljük le a nyálat a lencsérõl.
  11. Vegyük ki a külyük szájából az összerágott vakut, és dobjuk a szemétbe.
  12. Dobjuk ki a szobából a macskát, és fertõtlenítsük le a kiskutya orrát.
  13. Az újságokat rakjuk vissza a dohányzóasztalra.
  14. Keltsük fel a kölyök figyelmét egy fejünk felett csipogtatott játékkal.
  15. Tegyük vissza a szemüvegünket, és ellenõrizzük a gépet, az esetleges meghibásodásokat illetõen.
  16. Igyekezzünk idõben megfogni a kiskutya grabancát, és kiabáljunk: Kint a kertben!
  17. Hívjunk valakit, hogy segítsen rendberakni a lakást.
  18. Keverjünk egy italt.
  19. Üljünk le és italunk társaságában határozzuk el, holnap elsõ dolgunk lesz megtanítani a kiskutyának az ÜL és a MARAD vezényszavakat, és azok jelentését.

Egy szõke nõ, aki nemrég költözött be elsõ saját lakásába, szõnyeget akar venni a nappaliba. Az áruházban kérdezi tõle az eladó:
- És mekkora az a nappali, hölgyem, ahová a szõnyeget tenné?
- Nos, a hossza az 22 papucs hosszúságú, a szélessége pedig 18 papucs hosszúságú. 38-as papucsot hordok. :D

Friss házasok elsõ hete!!!

Férj: Ez volt minden álmom!!
Feleség: Szeretnéd, ha elhagynálak?
Férj: Dehogy. Ezt mégegyszer meg ne halljam!
Feleség: Szeretsz engem?
Férj: Még jó hogy!
Feleség: Képes lennél engem valaha is elhagyni?
Férj: Soha. Képtelen lennék rá!
Feleség: Megcsókolnál szerelmem?
Férj: Igen. Az arcod, a tested; mindenütt…
Feleség: Képes lennél engem valaha megütni?
Férj: Soha!! Én nem olyan férfi vagyok!
Feleség: Bízhatok benned?
Férj: Igen…
Feleség: Oh, Kedvesem!

Hét évvel késõbb… Olvasd alulról felfelé!