crohn-colitis.hu

A MÁV-ban mûtöttek márciusban.
Úgy volt, hogy 3 hónap és megcsinálják, de mivel rákos volt, ezért elküldtek onkológushoz. Ott azt mondták, hogy biztos ami biztos kell 12 széria kemó, és majd a felénél megszakítjuk, megmûtenek, aztán folytatjuk. A kemó nem egybõl a mûtét után kezdõdött, két hetente kapam egy adagot, 1-2x volt olyan is, hogy 3 hetet kellett várni. Pont nyáron a csúcsidõben ment le a fele, de akkor azt mondták nincs kapacítás, tele vannak és mindenki szabin van, csak egy mûtõ megy, és ott a fontosabb dolgokat csinálják meg. Ezt meg is értem, mert én bármeddig elvagyok stomával, viszont egy rákos betegnél minnél gyorsabban kell operálni, nehogy áttét legyen. Ennek mondjuk ellentmond, hogy amikor pénteken bementem a hétfõi mûtére, akkor hazaküldtek, hogy nincs szabad ágy, menjek haza, jöjjek vissza egy hét múlva, ráadásul nekem a doki azt mondta, hogy sürgõsen mûteni kell mert rosszindulatú, és még pont idõben kapták el.
Lement az összes kemó, az onkológus elküldött CT-re, ott látták valamit, elküldtek endoszkópiára, ott találtak mást volt, vissza kellett menni 3 hét múlva, ez volt múlt héten, és szerencsére minden rendben van most.
Újból vissza a sebészhez, persze nem egybõl, vagy másnap, mert nagyon nehezen lehet elérni. Most sikerült elkapni, kb 10-15 másodpercet (!) beszéltem vele. Idén már nem fér bele, valamikor január elején mûtenek. Pontos dátum persze nincs, de ezen meg sem lepõdök. :)
Nagyon remélem, hogy ez a mûtét sokkal könnyebb lesz mint az elõzõ, akkor borzasztó volt felébredni. Állítólag pár szót beszéltem a családdal, de semmire sem emlékszem ebbõl. Az elsõ emlékem az, hogy fekszem, nem tudom a szemem kinyitni és mindjárt megfulladok. Akkor komolyan azt hittem, hogy ennyi volt, megfulladok. Hívták az aneszteziológust, a családot kiküldték, mondták, hogy nyeljek, köpjem ki ami a torkmon van. Hallani hallottam, de képtelen voltam rá, mintha lebénultam volna. Aztán éreztem, hogy hopp, ledugnak egy csövet az orromon, hogy azon keresztül kapjak levegõt. Az annyira nem volt rossz mint korábban képzeltem, persze lehet, hogy csak azért mert akkor az volt a legkisebb bajom. :)
Azt mondták, hogy elhúzódott a mûtét, kellett adni még egy adag altatószert, és azért keltem ilyen rosszul.
Szóval ezt a részt szívesen kihagynám. :)

Sziasztok

Egy hónapja volt vastagbél mütétem, 20 centit vettek csak ki, és sztomát kaptam, amit ünnepek után zárnak. Nem egyértelmü a diagnozis, mert ugy volt, hogy colitisem van évek ota, de tünetmentes voltam, néha kicsit megfeküdte hasam 1-1 kaja, de semmi extra, semmi hasmenés, ilyenek. Egy honapja meg arra kelek reggel, hogy görcsök, rosszullét, stb, este már mütöttek, kifakadt a bél. Oka ismeretlen. Szövettan teljesen rendben. Vastagbél eleje és vége teljesen rendben, nyálkahártya, stb minden ok, semmi gyulladás, fekély. Voltak tükrözéseim, és semmi. Mindegy, a kérdésem, az, hogy a zárómütétet a sztoma nyiláson keresztül csinálják, vagy megint felvágnak? Mert nagy vágásom volt, és kb most kezd még csak gyogyulni, hát ha megint felvágják, kikészülök.
Másik dolog, hogy semmi gyogyszert nem kaptam, meg diétát sem mondták, csak, hogy egyek sokat, erõsödjek meg a mütétre. Ezzel küldtek haza.
Aztán ott van még az a gondom is, hogy mivel 60 kg vagyok csak (ledobtam korhazba 10et), gondolom vékony vagyok, és a sztomazsák tartoja, a önragadó rész folyton leválik a hasam közepe felöli részen , ami nem egyenletes ugye. Már mindent probáltam, meg sem ragadja...

A kórházban se fogytam egy grammot se. :(

Szia Frankie!

Rossz hírem van: vágni fognak, de a mostani mûtéti sebedet (felteszem a jobb oldaladon van, balon meg a sztóma) már nem bántják. Viszont a sztóma zárásakor is keletkezik egy 7-8 cm-es heg, legalábbis nekem a dokim ezt mondta kb. 1 hónappal ezelõtt, amikor ugyanezt a témát vitattam meg vele. :) Emiatt aztán úgy fogunk kinézni, mint akit szanaszét kaszaboltak. :( Nekem a vágások mellett még lyukak (szám szerint 4 db) is vannak a hasamon, mivel én is nagyon lefogytam a kórházban olyannyira, hogy a 2. mûtétkor (mivel engem sajna 2x vágtak fel ugyanott) kaptam még valami sebrögzítõ mûanyag izét, amivel kifeszítették a hasamat, máskülönben állítólag beszakadhatott volna a hasfalam. Na ennek az izének volt 4 db tappancsa, aminek a nyomai szuperszexin ott maradtak a hasamon. Szóval nyugi, 2 vékony vágáska szépen és gyorsan begyógyul!!

Amúgy én is lefogytam 10 kg-ot a kórházban és engem is ugyanezzel a felkiáltással küldtek haza: erõsödjön és hízzon fel a záró mûtétre, viszont még elõ is írtak 4-6 hét diétát, amit be is tartottam becsületesen, aztán belelendültem az evésbe. :) Viszont a hízás nem akar sikerülni sajnos, mivel semennyi ideje sincs szegény kajának, hogy felszívódjon bennem, pedig iszonyatos mennyiséget bírok megenni. Ha meg nem kaptál gyógyszert, az szerintem csak jó, mivel azt jelenti, hogy nincs semmi tartós és gyógyíthatatlan bajod, amit még a mûtéten túl gyógyszeresen is kezelni kell, szóval szerintem örülj neki!!

Viszont a sztómazsák "fel nem ragadása" vszínûleg csak részben van a soványságod miatt. Lehet, hogy egyszerûen nem jó Neked sem az a típus, amit kapásból a kórházban adtak. Milyet használsz egyébként? Én elõször convatec 1 részest kaptam és iszonyatosan sokat szenvedtem vele. Majd mikor már teljesen kikészültem (meg a bõröm is)  és közben "konzultáltam" itt a fórumon néhány nálam sokkal tapasztaltabb és bölcsebb sorstárssal, visszacsattogtam a kórházba a sztómás nõvérhez és mondtam neki, hogy csináljunk vmit, mert megbolondulok. Erre adott convatec 2 részest, mondta, próbáljam ki és azóta sokkal egyszerûbb és jobb minden!! Sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, mert nem lyukad ki, nem szakad le stb. Ja! És a ragasztó alá most már mindig kenek pasztát, amirõl nekem azt mondták a kórházban, hogy nem muszáj, mert megáll anélkül is. Szóval szerintem beszélj a nõvérrel, mert az semmiképp sem normális, hogy folyton leesik a zsák.

Üdv:

Bébé

Sziasztok! :)
kedves bébé!
tudom, hogy kellemetlen az, hogy olyan sokszor kell menned wc-re, de hidd el mindenki így van (volt) ezzel. bár sovány vigasz ez neked, de csak azt tudom javasolni, ne idegeskedj ezen is, mert ha stresszesebb vagy, akkor ezért is többet kell menned. ez az idõ múlásával változik csak, de mivel neked is zárják a sztómát, gondolj mindig arra, hogy ez csak átmeneti kellemetlenség.:)
én 11 éve vagyok véglegesen sztómás, és tapasztalatból mondom, hogy ez a pár hónap neked(tek) megéri azt,  hogy utána rendben menjenek a dolgok, és nem kell véglegesen így élnetek.
bár én így sem panaszkodom, mert teljes életet élek így is, és engem nem sztóma zavar, hanem az alapbetegségem a crohn. (én 11 mûtéten vagyok túl)
én is nehezebben híztam vissza a kilókat amit leadtam, és szerintem ez egyén függõ, kire hogyan jönnek vissza a kilók.
ne foglalkozz semmivel, CSAK MAGADDAL, EGYÉL, EGYÉL, EGYÉL ÉS PIHENJ SOKAT!!!!

kedves milka!
nem mindenki kerül a mûtét után intenzívre, ez nagyon sok mindentõl függ. sokat számít az hogy a mütét elõtt milyen fizikai állapotban volt, a mûtét alatt hogyan reagált a szervezet, a hossza stb...
én voltam nem egyszer intenzíven, de nekem semmi jó élményem nem volt ezen a téren. :(
11 mûtétébõl 5* voltam intenzíven. az utolsó mûtéteimnél 6 napig voltam szub. intenzíven, de az hozzá kell tennem, hogy akkor 10 nap alatt 3* operáltak.
istenem!!! ha én úgy híznék, mint te, de boldog lennék!!! azt hiszem ezért sokan irigyelnek téged! :)

szép napot mindenkinek! sziasztok!

kedves tünde!
az én tapasztalatom, hogy sajnos ideiglenesen ki teszik ilyenkor a sztómát, hogy a sipolyok gyógyuljanak. nekem is volt már sipoly és sajnos ismét elõjött többször is.
az hogy mennyi idõ alatt gyógyul be, azt nem tudom neked megmondani, mert nekem ahogy összehúzódott, utána 2 hónapra újra megjelent. hátha más ebben tud neked válaszolni.
szerintem sürgõsen keress fel egy sebészt, akkor biztosabbat tudsz majd tõle!
szorítok neked!!!

Szia Tünde!

nem feltétlenül, ugyanis sok függ attól, hogy milyen állapotban van a végbél. szerintem beszélned kellene a belgyógyászoddal és a sebésszel is, nem minden esetben kell a mûtét. nem kaptál már remicadet? mert ezzel jó eredményeket lehet elérni a sipolyok kezelésében.
én nagyon extra eset vagyok, nálam minden szövõdmény elõjött ami csak létezik, és nagyon makacs crohnom van.
nem biztos, hogy kell a mûtét és a sztóma nálad. ezért menj orvoshoz mielõbb.

Kedves Tünde!
én azért reménykedem, hogy találnak valami más megoldást neked, és nem lesz szükség az operációra!
ha megtudsz valamit kérlek írj, akár ide akár privát. szorítok neked!!!
szia!

bébé! Off Mi az a sugárgomba fertõzés? On

Érdekes, hogy azt írjátok, hogy óránként wc-re kell menni. Nekem itt a zacsi, megy bele a cucc, aztán ha úgy gondolom, hogy elég volt, akkor elmegyek wc-re. Viszonylag sokszor megyek, de azért nem óránként, és simán elmegyek bárhová, nekem ez tiszta felüldülés! :) 13 évig szó szerint minden nap (!) hasmenésem volt. Nem lehetett visszatarani, ha menni kellett akkor azonnal, nem 5, nem 2, nem 1 perc múlva, hanem azonnal. Ha nem, akkor..., akkor nagy szívás volt. Na így tényleg szenvedés volt elmenni bárhová is, nonstop csak azt néztem, hogy ha most el kell menni akkor hová tudok szaladni. Ha elõre tudtam, hogy menni kell valahová, akkor elõzõ nap semmi kaja, inni is csak minimálisan, de ettõl se lett sokkal jobb, ugyanúgy menni kellett. Elég sokat utaztam repülõvel, állandóan attól rettegtem, hogy ne akkor kelljen kimenni amikor fel- és  leszállás van. Az egész úton csak azt néztem, hogy szabad e valamelyik wc, hogy ha rohanni kell, akkor legyen hová. A 3Km-re lévõ bolthoz se tudtam elmenni rákészülés nélkül. Otthon wc, aztán ahogy odaértem volt, hogy már rohanni kellett. Egy rémálom volt ha bárhová, bármennyi idõre ki kellett mozdulni otthonról. Gondolom nem kell részletezni, hogy a 13 év alatt nem egyszer volt, hogy a világ különbözõ pontjain nem találtam pár másodpercen belül wc-t, és baj lett.
Ehhez képest most nagyon nagy szabadság a sztóma+zacsi. Hihetetlen, hogy ha el kell menni, akkor csak felállok és el tudok menni. :) Alig hiszem el! :) Azért a 13 év rutin megmaradt valamennyire, ki se lépek úgy a házból, hogy a zsebemben ne legyen egy adag wcpapír. :)
Várom már, hogy bezárják, de lehet, hogy én ezek miatt a dolgok miatt viselem ilyen könnyen. Kicsit félek is, hogy zárás után ugyanaz lesz mint régen, hogy ki se tudok mozdulni itthonról.

Szerkesztette: Milka (2009-12-11 13:19)

Sziasztok tetszik, hogy megint felmerült ez a téma :D
Egy (vagy kettõ :) ) válasz részemrõl, hogy akkor legyen így kerek :

Gigi ezt írtad ugyi? :)

"Értem én a másik oldalt is, persze, vkinek tényleg óriási megváltás lett, mert szabadságot kapott vele, én börtönt."
Én meg ÉLETET! Választási lehetõség nem volt.

"a sztómások körében, hogy ki viseli jobban, de sztem a férfiak sokkal jobban bírják ezt az állapotot, mint a nõk."
Szerintem is, bár el kell, hogy mondjam, hogy én teljes mértékben, tökéletesen jól bírom, mert mint írtam élek. Ahogy Milka Te is írtad, nem kell figyelni, hogy szó szerint hol ér a baj :(

Akkor lehet kontra kérdés szerintetek a kor számít? Hogy ki mikor kap sztómát?
Szerintem eléggé sokban meghatározó az ha valakinek azt mondják 18 évesnek, hogy végleges ileosztómád lesz, így marad amíg élsz, vagy az, hogy akárhány évesen (de itt kb. úgy 40 felettre gondolok) lesz egy fél évig sztómád, és utána zárás. Ja ez kérdés volt  egy részrõl. :)

A másik amit már többször is megjegyeztem itt, hogy általában tényleg az ideiglenes sztómások tudnak jobban úgymond "kiakadni" a helyzeten, mint a véglegesek.
Szerintem ez azért van, mert az agyunk azért tudat alatt csak rögzíti, hogy igenis végleges lett és kész. Nem tudunk vele mit csinálni.
Aki nem csinál hülyeséget (nem akarom kiírni, de tényleg hülyeséget,mert el van keseredve) a mûtét után rövid határidõvel, az szerintem tudat alatt beletörõdött. Ez fiatal korban lehet, könnyebb (vagy nem?) nem tudom, pedig tudhatnám, de a saját történetembõl sem tudom megítélni, hogy mit is éreztem.
Talán eltökélten ragaszkodik és beletörõdik  az ember egy teljesen "más" életbe (akár egyedül) ami aztán persze nem úgy alakul :D.

Bocsánat, hogy ennyi hülyeséget irogattam csak úgy én is elfilozofálgattam az olvasottakon, és le is írtam a gondolataimat.

Lisa

Juni! Nem nem tévedsz, és Gigi, dehogy kell befogni, miért is kellene, én sem, törõdnék bele ha lenne egy kis esély is, és várnám a megváltó záró mûtétet.
Dehát nem is azt mondta, hogy be kellene fogni nemde Gigi? :D :D :D (tudom, hogy nem gondolod) szóval én csak azt mondtam, hogy lehet, hogy azért nem írunk mi akik jobban vagyunk itt folyamatosan a fórumon és régebben az oldalon, hogy mennyire is rossz a folytonos felmaródás, vagy a levállás, mert megtanultuk, hogy ezzel együtt kell élni, és kezelni.
Szóval szerintem ez így van és csak ezért írtam.
A tapasztalat cserénél meg nincs jobb a világon.
Juni: miért nem lubickolhatsz ha nem túl indiszkrét a kérdés? Mert sztómával (fõleg nekünk csajoknak) lehet, de akkor biztosan van már más, egy általad említett oka annak, hogy nem lehet...

Szerkesztette: Lisa (2009-12-11 19:28)

Én 31 vagyok. :) 18 évesen lett collitisem, azóta hasmenésem volt idén májusig.
Azt se tudtam milyen egy stoma, lesz hát lesz, nem is akartam tudni. Azt hittem, hogy odaraknak egy mûanyag csatlakozót mint egy kupak, aztán néha meg kell csapolni. :D Aztán barátnõm megnézte guglin és mondta, hogy nem is olyan vészes, nézzem meg nyugodtan. Megnéztem és áááááááááá, na neeeeeee. :D
Engem a mûtét rémített meg, hogy teljes hosszában felvágnak, és mi van ha nem forr össze rendesen, vagy késõbb elszakad ott. Hogy fogok edzni így?
Na meg ugye még ott volt (volt?) a rosszindulatú rák is, amit soha nem akartam hallani.

Szerkesztette: Milka (2009-12-11 21:00)

Sziasztok!

   Olvasva soraitokat, eszembe jutott, szegény Komlós aki a Mikroszkóp szinpad direktora volt. Egy müsorának
   a cime: Az érem harmadik oldala. Ez nagyon igaz, mert nem kettõ van neki, hát van egy kis pereme is, és az
   is hozzá tartozik. Hát az vagyunk mi, a betegek hozzátartozói. Tiszta szívembõl megértem, a sztomás betegeket,
   ha véglegesen ezzel kell élniük, vagy ideiglenesen. Nagy baj ez, de senki nem tudja mi van a pakliban. Fáj a lel-
   kem, a sok fiatalért, pláne ha úgy éli meg, hogy Õ nem ér annyit mindt a többi ember. Az élet nehézségeit, min-
   denki másként éli át, van aki többet elbír, van ki kevesebbet. Mikor elöször mondta a doki, hogy férjemnek elkell
   távolítani a vastagbelet, mert már annyi fekély, szükület van rajta, szinte megsem hallotam. Mindha az ember
   minden zsigere, az agya tiltakozna a rossz dolgok ellen. Nem is mondtam meg a Férjemnek, úgy gondoltam, ez
   nem az én feladatom.  Aztán csak elmondta a doki a Férjemnek, aki bele ment a mûtétbe hála Istennek, mert
   élni akart. Volt hogy elbizonytalanodott, mûtét, nem mûtét. Akkor már kértem, ne hagyj itt, mindenben melleted
   vagyok, bármi lesz is. 25 év colitisz,  Agyrém volt. A vastagbél eltávolítás nagy mûtét, de örültünk, hogy nincs
   többé colitisz. A sztómával is megkínlódtunk, mindt közületek mindenki. Biztos úgy müködik a dolog, ha tudja
   valaki, hogy neki egy végleges sztomája van, arra áll be teste-lelke, ha nem, alig várja, hogy megszabaduljon
   tõle. Minden betegség rossz. Ez, amivel Ti szenvedtek, nagyon EMBERT próbáló. Fejet hajtok mindnyájatok elõtt.
   Aztán ugye mi, a harmadik oldal: A szivem sokszor majdnem leszakadt, annyira sajnáltam a Férjemet. Hányszor
   kívántam nagyon õszintén mondom, bárcsak átvehetném tõle, ezt a nyavaját. Istenem, mennyi rossz volt már.
   Egy vastag könyvet lehetne írni belõle. A nagy mûtét után 4 hónappal megvolt a záró mûtét. Persze láttam szeg-
   énykémen, hogy lelékben kicsit felszabadult, de azt tudomásul vettük, hogy a vastagbél hiányában azért más az
   élet. Biztos jobb lesz majd idõvel, mikor a szervezet megszokja, hogy egy szerv nincs. Szegénykém, sokszor
    elmondta, hogy milyen hálás nekem. De hiszen ez fordítva is történhetett volna, és biztos Õ is megtenne, min-
    den Tõle telhetõt.  Édes Juni, a sztomád csak ürügy lehetett a volt párodnak. Ha valakit igazán szeretünk, akkor
    azt úgy fogadjuk el ahogy van. Ne sajnáld. Megsem érdemelt Téged.
    Mindnyájatoknak sok erõt, minél több egészséget kívánok. Õszinte szeretettel:Reménykedõk

Sziasztok!

Kicsit több mint egy hete én is a sztómával élõk közé kerültem. Igaz, csak ideiglenes de már nagyon várom hogy visszazárják. :)
Még nem igazán sikerült hozzászokni, fõleg hogy fáj is még a hasam a mûtét után eléggé, de annyira nem vészes. Fõleg a látvány az, amihez még nem szoktam hozzá, szóval nem tartozik a zsákcsere a kedvenc idõtöltésem közé.
No de csak pár hónapot kell remélhetõleg kibírni aztán mehet minden vissza a régibe.

Sziasztok!
Már megint úgy írok ide, hogy semmi közöm az egészhez... mégis, hagy mondjam el, hogy a lefolytatott párbeszédetek egészen könnyekig meghatott, és igazi, õszinte érzéseket mutató szavakat írtatok le.
Lacko, hidd el, ha ezeket a gyönyörû Embereket beavatod a gondolataidba, mindig fogsz találni a lehetõségekhez képest segítséget. (Persze, ez a fórum más részeire és más embereire is igaz, de most e beszélgetésfolyam ragadott meg nagyon.)

Hát, hogy megtörjön ez az idilli hangulat, most elmondom, hogy jártam a héten.
Vasárnap arra ébredtem, hogy ajj langyos, pfff, ráfeküdtem a csatra, pont a nyitojára. El tudjátok képzelni.
Az elõbb jöttem haza, telefonáltam, csuktam be a kaput. Beszélgetés közben nézem a földet, és megláttam egy csatot. Hogy kerülhetett az ide? Telefonálok tovább, de megint megakadt rajta a szemem. Mit keres egy zacskózáró csat az udavar közepén? Kezdett gyanús lenni a dolog. Lenézek, nincs a zacsin csat. Gagya, cipõ, KO.

Sziasztok!
Régen jártam erre... Sajnos ismét kórházban voltam. Ezzel kapcsolatban szeretnék kérdezni, hogy esetleg van-e köztetek olyan, aki hasonlóan járt, mint én. Szóval az történt még nov. 30-án, hogy leállt a bélmûködésem, nem jött több mint fél napig semmi a sztómából... Ezek után beszéltem dokival, aki azt mondta, hogy sok folyadék, ha a gázok távoznak, akkor nincs baj, de ha az sem akkor be a kórházba. Éjjel egyre rosszabbul éreztem magam, görcsöltem, nagyon feszült a hasam, fájt a sztómám, majd hányni kezdtem. Elindultunk a férjemmel a kórházba(ami 90 km-re van tõlünk). Megvizsgáltak, rtg, ultrahang stb... Majd beledugtak a sztómámba egy katétert és kb. 300 ml vékonybél tartalmat engedtek le. Nem kaja okozta, hanem állítólag a belek "lustasága". Ez még két napig így ment a kórházban, hogy semmi nem jött magától, csak ha katéterezték. 1. nap csak infúziót kaptam,másnap már fogyaszthattam kicsi folyadékot, köv. nap már enni kaptam. Aztán beindult a bélmûködés és jött minden újra. Ezután két nap múlva megismétlõdött minden, újra leállt, újabb katéterezés, de akkor csak 1 napig és újraindult minden. Emiatt ismét 10 napot kórházban töltöttem. Most úgy engedtek haza, hogy kaptam katétert is, ha baj van itthon, akkor magamnak csinálom. Most tegnap megint nem akart jönni semmi, így este katéterrel leengedtem, de aztán éjjel többször is ürült magától, ill. ma reggel is. Viszont a mai nap folyamán 2x is katétereznem kellett, mert feszült és nem jött semmi. Azt mondták az orvosok, hogy colitiseseknél sajnos ez elõfordul. Veletek történt ilyesmi?
Holnap mennem kell vissza kontrollra, nem tudom mit mond az orvos. Azon is gondolkodtak, hogy megcsinálják a sztómazárómat, mert utána minden helyre szokott állni ilyen téren, de ugye jön a karácsony, emiatt már csak jan. legelején lehet róla szó. De addig még 3 hét van, és szerintem ez a katéteres módszer nem a legjobb... A sztómazáró elõtt még megnézik endoszkóppal a varratsort a pouch-on.
Ha esetleg valakinek voltak hasonló problémái, mint nekem, kérem írjon!
Köszönöm.

Andi, én is szorítok, hogy ne legyen baj!!! Nem tudom, hogy milyenek az orvosaid, és persze azt is tudom, hogy a mûtétek így karácsony elõtt nagyjából mostanában leállnak, és csak jövõ év elején indulnak újra, de orvosi felügyelet nélkül 3 hétig katéterezni magad szerintem sem a legjobb megoldás. Ha holnap visszamész, akkor ezt tisztázd az orvossal, mert ez elég komoly dolog.
Jobbulást Neked!!

hát az enyém meg folyamatosan gyogyulni akar és össze nõni mindennap megy a tágitás de naprol napra nehezebben megy bele a kisujjam nem tom meddig lehet ezt is csinálni

Andi nem ajánlották a cerukált? ez egy bél és gyomor mozgató tabletta ill hányinger ellen is van egyben

én a 8 mütétembõl 2 voltam intenziven kb 1-1 napot azt vissz aaz osztályra most nyáron 8 hétig voltam bent iszonyat volt agusztus 31 jöttem haza alig 40 kgsan most azóta van rajtam több mint 12.5 kg de sok melo van mögötte értem ezt a zabálásra szószerint most vagyok 52.5

Szerkesztette: Kolibri (2009-12-13 22:16)

Szia Lackó !

Nekem a paraffin olaj jött be, néha (vagy ha olyat ettem amit túl töménynek ítéltem) evés után 1 ek.
Ez ment sok hónapig, a sebészem ajánlotta, egyszer fel is hívtam már otthonról a klinkát hogy mit tegyek, ez elég kíméletes módszer volt.

Gondmentes napokat !

Sziasztok!

Kösz a jó tippeket, nekem a kórházban a bélmozgató bogyótól indult be rendesen a mûködés, lehet ma elmegyek szakrendelésre és iratok fel, ha esetleg újra lenne valami probléma. Olajat még nem próbáltam, azzal csak a gyomorszondánál találkoztam (hû de rossz is volt az...), de ha nem jön be a tabletta akkor kipróbálom azt is. Mindenesetre most mûködik rendesen, éjjel 5x keltem fel mert tele lett a zsák és ma reggel is elég aktív a bélmûködés. Egyenlõre úgy néz ki hogy a megfelelõ mennyiségû mozgás életben tartja a beleket. :)

én! Budapesten mûtöttek az AEK-ban. Dr. Iványi és Dr. Lestár páros nyúzott jó 3-4 órán keresztûl.

Sziasztok Mindnekinek!
Lackó, üdv. a sztómások , ideiglenes sztómások táborában. Visszaolvasgatni mindig érdemes fõleg ezt a topicot, mert már szinte mindenrõl volt szó, jó pár év alatt.
Sanvito: már hiányoztál, örülök, hogy jól vagy, és a hálád megmarad örökre, hogy így alakult a sorsod, vagyis, hogy túl élted. Itt természetesen magamra is gondoltam.
Geo: igen azt hiszem tudod, hogy számíthatsz Mindnekire a jövõre nézve, és a privit se felejtsd el.
Juni: õszinte elismerésem, hogy fel tudtad dolgozni azt, hogy a "Párod" elhagyott. Volt erõd újra kezdeni.
Gigi: olvasom, hogy húzódik a mûtét (ha nem bánod, hogy írok) sajnálom, de remélem azért van elég erõd, és kitarásod annak reményében, hogy LESZ ZÁRÓ! Szerintem a mûtét meg a sztómás elét "után" közben, ez biztosan már erõt adhat.
Andi: hála Istennek nem voltak gondjaim elakadással (párszor, de az kaja miatt volt, akor folyadékkal sikerült elhajtanom magamtól a dolgokat). Kívánom, hogy találjanak rá megoldást, ne kelljen folyamatosan katéterezni.
Reménykedõk: tényleg nagyon jó, hogy láthajtuk egy hozzátartozó érzésiet és nehézségeit.
Én a magam részérõl tapasztalom szint úgy nap mint nap, bár nem sztóma ügyben, de Párom egyáltalán nem mondható inaktívnak, és rengetegszer kívánom (annak ellenére, hogymár átéltem), hogy bár átvehetném a fájdalmait, a rossz érzéseit.

Kérlek ne haragudjatok, hogy külön-külön írtam Mindnekinek tudom nem szokás (persze, hogy tudom 3. éve vagyok itt), de a hétvégén elmaradtam egy kicsit most tudtam reagálni, mert azt viszont szerettem volna.

Csak továbbra is azt tudom (tudjuk) mondnia egymásnak, hogy KITARTÁST ,  TÜRELMET és sok sok ERÕT, bízva a pozitív alakulásokban!!!
Üdv.: Lisa

Egy kis hasi tasi nem dönt minket le, ahhoz több kell. :)

Sziasztok!
Köszönöm mindenkinek a jótanácsokat.
Most értem haza dokitól. Közben reggel beindult magától minden.
A Cerucalt szedem már kb. 2 hete, paraffint is szoktam néha fogyasztani, és sétálgatok is, de lehet, hogy még többet fogok majd. Az orvos azt mondta, hogy 1-2 napos leállás esetén ez a katéteres dolog belefér, de ha hosszabb ideig gond lenne, akkor menni kell a kórházba. De az a tapasztalatom, hogy max. 2 napig tart nálam ez a dolog és utána minden visszaáll a régi kerékvágásba. Bízom benne, hogy most már minden rendben lesz.
Jövõ hét hétfõn még kontroll. Utána már csak 2 hét és ha rendben van a varratsor a pouch-on, akkor sztómazárás.
Üdv. mindenkinek: Andi