crohn-colitis.hu

Sa-ni · 2011-03-05 00:03

Pt én értékelem a humorod, de ez már kissé... ehhhh mindegy.... Lényeg, ne igyál gyümölcslevet, se candidára, se ibs-re nem jó. Az is kamu, hogy egészséges, max. a frissen facsart az, a dobozosakat rohadt gyümölcsökbõl illetve "koncentrátumból" készítik, SCD könyv szerzõje szerint tele vannak mikroorganizmusokkal. Baracklében meg nincs is 100 százalékos, tehát cukorral és ami még rosszabb, "glükóz-fruktóz sziruppal" is terhelted a szervezeted.

Persze az a szép az egészben, hogy ha kiiktatod, ami nem jó, ugyanúgy rosszul lehetsz, mint én ma - 3 tünetmentes nap után (tartottam a diétát) el lett cseszve a tervezett szép este, persze az egyetlen, amit a héten együtt tudtunk volna tölteni.

Sa-ni · 2011-03-05 00:05

(De persze biztos lelki oka van, pszichésen én csináltam magamnak, a lelkem mélyén biztos utálom a kedvesem és menekülök elõle - ez a betegség egy menekülés ugyebár mint ki lettem oktatva - ezért bestresszeltem a szervezetemet :D:D:D ÁÁÁÁ nem akartam volna inkább összebújni nem lennék most inkább vele, áááá dehogy. Tudjátok, nyomorunknak lelki oka van, bizony ám)

Szerkesztette: Sa-ni (2011-03-05 00:06)

Szuszidi · 2011-03-05 05:54

Kedves Sa-ni! Ha hiszed ha nem igen!
Legyen szép napotok!

Sa-ni · 2011-03-05 12:36

Szuszikám volt olyan kapcsolatom is, nagyon jól tudom a különbséget... Ilyenkor szoktam _utólag_ napokra depresszióba esni, amikor meghiúsult egy szép este együtt (vagy valami más, amit akartam)

pt · 2011-03-05 15:33

Okés, majd visszafogom magam ;)

Miért nem vetted be a cederitet? És akkor szép lett volna az este.....

Pszihésen az a gond, hogy a wc-zés egy olyan dolog amit mindenki magában végez el, nem reklámozza, sõt esetenként szégyenli is ha el kell mennie. Ez az alap probléma.
Ha társaságban vagy már elõjön ez egy bizonyos szinten, szóval tudat alatt feszengsz ezen, hogy amíg társaságban vagy ne kelljen elmenned. Aztán ugye a nagyobb baj mikor elindulsz valamerre és még wc sincs a közelben, na akkor 100x-os erõvel jön rád a kín, fõleg ha még társaság is van veled aki elõtt szégyenled a bajod.
Minél többet vagy magányosan annál jobban elõjön ez én úgy figyeltem meg. Ha folyamatosan járok dolgozni akkor alig van rajtam a kín, ha 1 hetet itthon vagyok és nem megyek sehová és utána megyek megint dolgozni akkor jobban elõjön ez az elsõ pár napban, még a coderit mellett is érzem halványan az elsõ napon a másodikon már nem nagyon, a harmadikon meg egyáltalán nem.

Szemét dolog ez, de küzdeni kell ellene, mert elhatalmasodik.....

pt · 2011-03-05 15:37

Nem a kaja meg a diéta cseszte el, és nem is te, hanem a betegség, mert ez akkor jön amikor nem akarod, ez benne a kibaxás, akkor jön mikor mennél valahová, akkor jön mikor nem kellene, stb.
Ha ez nem így lenne nem is lennénk betegek.

Teljesen jól elvoltam tegnap, este jöttek anyumék vacsorára, leültünk enni és rám tört a rosszullét (coderitet nem vettem be, hiszen itthon vagyok, minek...) egyfolytában tekergett a belem, a wc-re koncentráltam egész vacsora alatt, pedig úgy voltam vele kit érdekel? Ha kell majd elmegyek, tudják mi a bajom, nekik is van ez így, minek stresszelek..... Aztán ettem tovább....és valahogy tovatûnt a probléma a beszélgetések során elhalványult.

Ma reggel kellett mennem több helyre, bankautomata, posta, több bolt vásárlás, anyagok a házhoz, burkolólap, stb.
Reggel fél coderit be, 1 óra múlva indulás, elõtte elintéztem egy wc-t. Kissé feszengtem rajtam volt a roham kissé, de sokkal-sokkal gyengébben mint egyébként szokott......na szóval azért éreztem halványan valamit......elintéztem mindent és a sok intézni való során szépen elhalványult a probléma, a rosszullét......megint.

Harc ez, kemény harc, harc minden nap........a puszta normális létezésért.

Szerkesztette: pt (2011-03-05 15:46)

picike · 2011-03-05 19:21

Sziasztok.Igen ezt én is észre vettem magamon ha napokig itthon vagyok és utána megyek ki sokkal erõsebb pánik jön rám mint mikor minden nap kimegyek.És ha eltudom terelni a figyelmemet akkor teljesen megfeledkezem erröl a betegségrõl.Csak ez néha nagyon nehéz,nem is sikerül.És tényleg egy harc ez egész mintha harcolnánk magunk ellen.Pedig ez a betegség is mi vagyunk,csak nem tudjuk legyõzni,EGYENLÕRE.

Sa-ni · 2011-03-05 19:51

Hát nem tudom, lehet akkor nekem nem is ez a bajom! Mert össze-vissza van, jelentkezik akkor is, ha sehova nem akarok menni. Nyilvános helyen nem szoktam szorongani stb. persze mert csak akkor megyek, ha már érzem, hogy nem kell többet. De azt biztosra be tudom lõni (nincs már gáztávozás, nincs több inger, jól érzem magam) Nem szoktam tévedni, és a nyilvánosság nem okoz ingert, utána nincs gond, szinte soha nem kellett még máshol wc-re rohannom.
A Coderit nem tudom, mit használt volna, az történt ugyanis,hogy váratlanul (reggel egy wc-s panaszmentes nap után, miután "ebédeltem" (este) váratlanul jöttek a jó büdös gázok, és éreztem, hogy úgyis megint wc-zni fog kelleni, nem segített volna, ha elnyomom magamtól vagy gyógyszerrel. (Inkább legyen kint mint bent... :S Akkor még esélyem van a jó közérzetre...) E is mentem a wc-re - és ott görcsöltem szabályosan egy órahosszáig (nem túlzok...) a szokásos téma, jó többszakaszos, görcsös, vége cafatos, de nem híg.
ÉS ami a legrosszabb, utána nem az hogy na túlvagyok rajta, mehetek a dolgomra, hanem tovább görcsöltetett,és gázzal együtt kevés vizes valami ürült. Lefeküdtem, akkor nem érzem annyira az ingert. Ennyi votl az este.Addigra már úgyis volt éjfél és ki is döglöttem.

picike · 2011-03-05 20:22

Sa-ni:Az jó hogy nyilvános helyen nem szoktál szorongani.És nem kellett menned wc-re.Te már annyi mindent kipróbáltál nem értem mért csak ideig óráig hatott valami.Tudnál nekem kicsit mesélni a prana nadiról?Kíváncsi vagyok mit éltél át.

pt · 2011-03-05 22:26

Segített volna, mert akkor nem pörgeted agyon magad, elmész 1x max. és vége, a történetnek. Így meg addig pörgetted magad míg a vékonybeledbõl az emésztetlen cuccot is kikínlódtad.....
Nah, mindegy, egyszer csak rászánod magad..... ;)

Sa-ni · 2011-03-06 03:37

Prana nadi: nagyon kedves emberek, kellemes légkör, misztikus hangulat, jó kikapcsolódás, de nekem azt hiszem, nem jön be (bár lehet, nem voltam elég kitartó) Próbáld ki, ha van rá idõd, semmit nem veszítesz, pénzt se kérnek.

De Pt, hogy vagy mikor vegyem be ilyenkor? Tök váratlan wc-roham evés után nem sokkal, gondolom azt érdemes kirakni, a már meglevõ inger megfogásából szerintem csak kínlódás lenne, volt rá példa... Utána kell bevenni, hogy ne legyen több? (De egybõl utána jön, azaz maga a bél nem hagyja abba, vagy hogy mondjam :S )

Elõre nem akarom minden nap szedni, a délutáni, esti étkezés utáni wc ellen (annyira elég lenne a reggeli, az is eltart, görcsölget az xx szakasszal vagy félóráig, és már attól kidöglök) - vagy lehet úgy, hogy ebédhez beveszem desszertnek, és akkor garantáltan nincs evés utáni wc-re menetel?
És másnap nem lesz rosszabb?

pt · 2011-03-06 10:39

Szerintem, reggel felkelsz. Beveszed, ha tudod mész valahová aznap, ha nem indulsz sehová akkor nem. Vagy ha este indulsz valahová akkor meg vedd be délben......hátha így nem jön elõ annyira neked....

Én 1 vagy 1,5 órával indulás elõtt szoktam bevenni.

Sa-ni · 2011-03-06 12:21

Hát de ha felkelés után veszem be, akkor nem fogja meg a szükséges napi egyet is?

pt · 2011-03-06 12:40

És akkor mi van? Majd kijön másnap ;) De nem biztos, hogy megfogja. Ez nem konkrét hasfogó....

Ti emlékeztek arra a napra mikor elõször jött elõ ez a probléma?

Én azt hiszem igen. Elég sok volt a stressz, lakásépítés közben. + diflucan-t szedtem egy rossz lábköröm miatt. Egyik este a pc elõtt ültem és valami furcsa érzés tört rám. Nem is tudom leírni rendesen. Olyasmi mintha szétfeszítene az energia, mintha túl lennék pörögve. Emlékszem le is mentem kondizni a pincébe, de a feszültség nem szûnt meg, csak mikor már elaludtam és felkeltem másnap reggel......aztán elkezdõdött ez a hasmenéses, rosszullétes idõszak....

ti emlékeztek?

Szerkesztette: pt (2011-03-06 15:01)

Sa-ni · 2011-03-06 15:57

Arra, hogy nekem miért kezdõdött, semmi ésszerû magyarázat nincs. Voltak régen az életemben sokkal szarabb dolgok, akkor ilyen téren nem lett semmi bajom. Volt egy rémes, fojtogató kapcsolatom, de!!!! már kiszabadultam belõle, és sikeresen fejeztem be az iskolát, - nagy örömöt leltem a tanulásban -, amikor megbetegedtem. Éppen lett volna esélyem egy normálisabb életre! Szabad voltam, volt már önbizalmam, boldog voltam, minden! És akkor jött! Borzalmas volt, nem értettem, mi történik velem, miért kell reggel többször visszamenni wc-re? (Akkor még csak ez volt a baj.) Soha ilyen betegségrõl nem hallottam, egy évig orvoshoz se mentem, Anyukám is furcsállta, kérdezgetett, de ez se jött ki jól (nem akart rosszat!!!! csak õ sem tudta, mi ez, ahogy nagyon a háziorvos sem,akkor ez még "új" betegség volt.)
3-4évig elkínlódgattam, a végén már fél 5-kor keltem, ha 8-ra kellett menni, de akkor még tudtam így szabályozni, délután, este ritkán lepett meg újabb görcsös wc és rosszullét. Dolgoztam is, az akkori munkámat nem szerettem, de a panaszok még inkább pokollá tették, átlagos, elviselhetõ munka lett volna,ha nincs "ez".
Ugyanakkor gyûlöltem, hogy nekem hétvégém, szünetem, karácsonyom, semmim sincs: a panaszok ugyanúgy jelentkeztek.
2007 nyarán 2 hónapig megmagyarázhatatlanul jól voltam, örültem mint a hülye - és soha az életben nem fogom elfelejteni az augusztus végi majd szeptemberi napokat,amikor egy-egy napra visszaköszöntek a régi tünetek. Ezt még a véletlen számlájára írtam, de egy meghatározott dátumtól kezdve - brrr rémálom visszagondolni!- egész napra elhúzódtak a tünetek. Semmi különös nem történt! Menstruáció után gyakorlatilag tartósan leromlott a bélmûködésem, de ennek okát nem tudom megnevezni. (Hiába szabályosan terrororizált vele egy orvos és beszélt velem úgy mint egy értelmi fogyatékossal, hogy biztos történt akkor valami, vagy ettem valami kínait: NEM!)
Új munkahelyem volt, ami ha nem is álom volt, de ott már semmi rossz nem ért, sokkal jobban szerettem, mint az elõzõt (ez is egy aktív,önszeretõ, az elfojtásokkal ellentétes irányba haladó, stresszcsökkentõ lépés, hogy váltottam, nem??? a szervezetemnek nem így kellett volna megköszönnie!!!!) bár néha elkéstem ami rémes volt (szóval megint csak a tünetek miatt szenvedtem, de itt jobban tolerálták). Addig jó volt, míg be nem vezették a gyakori kötelezõ reggel 8-as értekezletet, én meg reggel 8-ra nem tudtam egész naphoz alkalmasra elkészülni (napközben nem volt lehetõség hosszasan eltûnni a wc-n,ez nem olyna munka volt, és az én bélmúûködésem már akkor is olyan volt, és ez a gondokat tetézte, hogy egy wc:30-60 perc...) Elõtte 10-re jártam és 6-ig vagy 7-ig voltam. (A tünetek nem az értekezletek megjelenésekor durvultak el, csak akkor lettek összeegyeztethetetlenek a munkámmal)
Kb.a fuldokláshoz tudom hasonítani azt a kétségbeesést,amit éreztem! 2008 januárjában vállalkoztam az addig kézzel-lábbal hárított colonoscopiára, és colitist állapítottak meg. De a colitiseskezelés nem javított-. SEMMI nem javított, gyakorlatilag értelmetlen volt az életem, tkp. azért keltem reggel, hogy egész nap a wc-n ülhessek. Semmivel nem lehetett csillapítani a beleket,a tünetek idegességtõl, szomorúságtól stb. teljesen függetlenül jelentkeztek. Ha véletlenül sikerült egy estét,éjszakát együtt töltenem az akkori párommal, és boldogan mosolyogva ébredtem, vagy barátokkal kikapcsolódtam, stb. akkor is másnap reggeltõl (illetve onnantól hogy ismét ettem) UGYANOLYAN beteg voltam! A munkámat otthagytam (azaz az igazat megvallva kirúgtak,mert megunták a késéseket, hiányzásokat), kapcsolataim tönkrementek, társasági életem leépült, a valaha aktív, energikus, vehemens, nagyhangú, kirobbanóan lelkes, mindenhova elsõként érkezõ, nagyhangú,sok baráttal és millió haverral rendelkezõ társasági emberbõl, a csajból,aki tényleg mindenhol ott volt,aki ha utazásról volt szó,elsõként pattant a vonatra (:( ezzel vigasztalom magam! hogy életem elsõ 22 évben semmit nem hagytam ki, még ha most szánalmas takarékon is vagyok,akkor többet éltem, mint sokan mások) , egy roncs lett, összeomlottam. A javulási kísérletekre több mint 150 ezer ft-ot költöttem a nyomorék kis megtakarított pénzembõl, ami persze 2007 óta csak fogy. (lehet,200-ra is rúg)
Az scd diéta szedett ki a gödörbõl (2009 máj.1-tõl), már a csekély eredménynek is örültem, de utólag úgy gondolom, egyszerûen az használt, hogy ürese(ebb) volt a gyomrom -az éhségtõl meg sokat szenvedtem.
A jelenlegi diétával legalább nem éhezem, és sok panaszmentes napot elértem, de elkeserít,hogy az életem még mindig nem lehet tervezhetõ,kiszámítható, és talán soha nem is lesz normális.

Sa-ni · 2011-03-06 16:02

Az újonnan szerzett szakképesítést is úgy tudtam átvenni, hogy éhgyomorral szédelegve mentem az ünnepségre. Akarok nyelvvizsgázni is, de éhesen menjek az általában délelõtti vizsgákra? ...Nem,így semmi kedvem semmihez, a régi életemet akarom, amikor felkeltem, ettem, elkészültem (= az egy wc-t megejtettem, 15-20 perc), zuhany és start és aznap a belem nem hallatott magáról... :( Nem elviselõ stratégiákat akarok (pl. éhezés a délelõtti ügyintézéshez...) hanem ezt az állapotot vissza. Valamit segít, hogy látom, hogy azért van "felfele" is - csak elég hullámzóan.

Szerkesztette: Sa-ni (2011-03-06 16:04)

Wic · 2011-03-06 16:55

Szia Sani!

Nekem másfél éve tart folyamatosan ez a borzalom, de igazából kb. 4 éve kezdõdött. Rengeteg mindent kipróbáltam már, de sok minden csak ideig-óráig hatott. Legutóbb Ausztriában voltam Colpermint venni, amikor a gyógyszerész kb. fél órás elõadást tartott a bélgyógyító vitaminokról és baktériumokról. az õ tanácsára kezdtem el szedni ezeket, és egyenlõre úgy néz ki, hogy jó. sokkal több mindent tudok megenni görcsök és hasmenés nélkül, mint eddig. Ha gondolod, írj priviben, mert nem akarok reklámot csinálni.

pt · 2011-03-06 16:57

Hú bange........ :( Legalább nekem 27 vagy 28 jó évem volt :) Máris vidámabb vagyok :)
4 éve szenvedek, hihetetlen.....és lehet, hogy örökké.......
Öcsém tök jól elvan a "dalsan" nevû gyógyszerrel....de ennek meg a mellékhatásai rémisztõek:
http://www.hazipatika.com/gyogyszerek/t … etta/14300
nem nagyon merném elkezdeni szedni orvosi ajánlásra se. Mondjuk neki nincs panasza éli a normális életét.
Úgy hiányzik nekem is........ :(

Sa-ni · 2011-03-06 16:58

Írok, de ha volt egy termék, ami Neked használt, szerintem másokat is érdekelne.

pt · 2011-03-06 16:58

Szerintem írd le nyugodtan, nem lesz az reklám, csak tapasztalat csere.......
Írd le mióta mit és mennyit szedsz.

Barci72 · 2011-03-06 17:13

Sziasztok!
Még nagyon új vagyok itt, de a borzalmam 15 éve tart. Voltak jobb napok, esetleg hetek, nem is tudom, mitõl. Mit nem adnék érte, ha tudnám. Túlvagyok jópár tükrözésen, pár év antidepin is, teljesen feleslegesen. Munkát, barátokat, kapcsolatot veszítettem el a kiszámíthatatlanság, az örökös problémák miatt. Ami másnak az élete része (pl. fogorvoshoz menni), az nekem napokig tartó elõkészület, éhezés, gyógyszerek, hasfogó és egyebek. Valahogy elviselem az életet :(

picike · 2011-03-06 17:56

Nekem is egy nyomasztó kapcsolat után kezdõdött ez a betegség rá 2 évnyire.Engem a vasútállomáson kapott el a hasmenés,és alig értem el a wc-re.Aztán akkor maradt bennem a pánik.És én is mikor mentem a buszra mindig vissza kellett futnom wc-re,mert nem maradt nyugton a belem.Sokszor le is késtem a buszt.Én is kérem vissza a szabadságom.Szeretnék is menni mindenhova,mint régen.Mikor jól voltam kb 2-3-órát voltam otthon.Mindig csaviztam.De jó volt.Sok barátot én is el veszítettem,de õket nem is sajnálom.Mindig szórongos típus voltam,önbizalmam egyenlõ a 0-val.Most az anyósommal vannak gondok szívem szerint soha nem beszélnék vele,de a fia miatt kell.Ezen is sokat töprengek de majd feldolgozom.

picike · 2011-03-06 18:01

És ma még nem voltam wc-én pedig tegnap madártej szeletet ettem.Reggel volt 1 kis ingerem ami elmúlt azóta meg nem jött semmi.Pedig jade ágyra akartam menni ma de szerintem nem leszek képes kimenni,mert biztos ott jönne rám.

pt · 2011-03-06 18:17

Holnap megyek dolgozni. Kíváncsi leszek a napomra, így 4 hét beteg állomány után. Majd beírom, ha hazaértem...

Ana · 2011-03-06 21:52

Azt olvastam,h ibs (hátterében) "gyermekkori sérelem" -re vezethetõek vissza a tünetek.

Sa-ni · 2011-03-06 22:16

Én meg azt, hogy erõszakot elszenvedett nõk gyakrabban kapják. Írnak errõl sokmindent. Sok ember élete nem fenékig tejfel, szinte mindenkinél lehetne valamit "találni" ha keresünk, és mindenki mégsem ibs-es.

Nekem van, amivel fenti logika szerint lehetne magyarázni, de nem akkor lettek tüneteim. Faxán túlvoltam rajta, el sem tudom mondani, hogy akkor 23 évesen hogy megtaláltam önmagam, a céljaimat, az önbizalmamat, minden kerek egésszé állt össze és EZ elrontotta az életemet. Ha EZ nincs, én minden régmúltbeli történés ellenére ma egy boldog, tevékeny ember lennék, és 23 évesen is az lettem volna.

Madártejszelet... én évek óta álmomban se nézek rá ilyenekre(önmagában ez nem bántana, ha hatna, nem az evésnek élek, mint már rájöhettetek...), és mégis itt tartok :(

pt · 2011-03-06 22:45

Érdekes, mert akkor nagyon genya családunk lenne, mert anyai ágon mindenki IBS-es. És a gyerekkori sérelem miért 20-30 év körül tör a felszínre majd minden IBS-esnél? Ki tudja mi a probléma, az orvosok csak találgatnak. Lehet egyszerûen csak érzékeny a bélrendszerünk minden nem természetes anyagra meg a természetesekre is.....gyenge....és kész.

Én nem tudom, de nálam még mindig nyerõ a kefír valamiért......megnyugszik tõle a gyomrom, a beleim, segít emészteni.......egyszerûen jó.......

Sa-ni · 2011-03-06 23:12

Akkor egyed, ha jó :)
Nekem kiesik, mert laktózt tartalmaz :S
A gyermekkori izérõl jogosak a kérdéseid.

Nekem tudod mit mondtak még, hogy a "bonyolult érzelmi világom" (nem én mondtam...) meg amiatt van hogy mûvészetkedvelõ "lírai alkat" vagyok az illetõ doktornõ szerint. (Ezt mondta. Kérdezgetett, hogy mi érdekel, miket szeretek, és nem az autókat vagy a kõtörést említettem a hobbijaim közt... vagy nem tudom mit kellett volna mondanom...) Hát, ismerek kimondott bölcsészeket (kedvenc céltáblái, szerinte tuti ibs-jelöltek, na meg az "emós" gyerekek, istenem komolyan ezt mondta :D pontosan nem tudom kik azok az emósok, de egy darab érdekes külsejû gyereket se láttam velem várakozni a gasztroenterológián, mind tök átlag emberek voltak), szóval ismerek irodalom szakos egyetemistákat, költõpalántákat, mûvészeket stb. szóval akik sokkal "líraibbak" nálam és nem ülnek ott velem sorban a gasztroenterológián.
De amúgy is... Most ha az ember intelligenciája és érzelmi élete nem egyenlõ a kõével, és érdekli 1-2 dolog a napi betevõ mellett, akkor ki van téve ilyen betegségeknek?

Háziorvos is arra fogta, sõt egy másik orvos is, hogy a szellemi foglalkozás és a nõi mivolt hajlamosító tényezõ. Háziorvosomat idézem: "egy 40 éves testépítõ férfi, vagy egy bányász, rakodómunkás biztos nem kap ilyet" A másik orvos a "testnevelõ tanárt" nevezte meg a legnagyobb esélyesként a normális életre. Soha az életben nem akartam férfi lenni, de ez azért elég nagy kísértés. :D

Ja és - ez vicces lesz :D - épp egy fekete pulcsi volt rajtam, természetesen azt is odabiggyesztette az indokok közé kezelési javaslat helyett. Meg persze hogy menjek pszichológushoz. Egynél már voltam, egy önkéntes, amatõr, tudálékos, kioktató, önjelölt lélekbúvárnál. Nála.

Sa-ni · 2011-03-07 02:01

Többen írtátok itt, hogy elõéletben aktív sportolás van. (Jelentkezzen akinek igen :) )
A fiúk száma majdhogynem meghaladja a lányokét. (Nagyjából most már tudjuk,ki fiú, ki lány :) )
Foglalkozást, érdeklõdést nem tudok, de ahogy lejött az olvasgatásból, biztosan sokféle. ("Lírai alkatok", jelentsen ez bármit, kezeket fel :D )
Tipikus erõs, stramm férfiak, fizikai munkások (akik állítólag megússzák) vannak a betegek közt? Úgy emlékszem, volt olyan is errefelé.
Rossz gyermekkora kinek volt?
Nõk közül kik estek át bántalmazáson? (Oké, nyilván ezek, az utóbbi 2 privát kérdések, de statisztikailag kíváncsi lennék az eredményre - dobjunk cetliket egy kalapba, ikszeljen aki igen...)

...na mindegy, talán arányszámolás nélkül is lehet látni, hogy ezek a teóriák hülyeségek... talán egy-egy orvos véletlenszerû tapasztalatain alapulnak. ...De ne menjetek fekete pulóverben orvoshoz, soha!

Ami még érdekes lehet (és ez talán nem privát annyira): egészséges életében ki evett rendszeresen kínai, török éttermekben, hasonló helyeken? (Én.... :( )

picike · 2011-03-07 10:07

Szia Sa-ni.Én kezdem.Az ezotéria érdekel nagyon.Nem sportoltam.Gyerekkoromban nagyon sok lelki bántalmazást kaptam.Egy senki voltam aki semmit sem ér.Soha nem voltam jó.Sokszor ki sem mozdultam a szobából.Fizikai bántalmazás:egyre emlékszem.Varrónõként dolgoztam 9 évig.És voltam Görögországban.Lehet számit ez.Na és csak csokin éltem,meg kávé cigi nyugtató.Azt hiszem ennyi egyenlõre.

Sa-ni · 2011-03-07 11:05

Sajnálom :( És ugye akkor jöttek ki a panaszaid amikor bántottak, sõt még emiatt is bántottak? Emlékszem, régen írtál errõl. És most a pároddal élsz, ugye? Szegénykém kitörtél volna a bántalmazó környezetbõl, erre meg marad akkor is ez, nehogy új életet tudj kezdeni...! Szóval a pozitív megint nem számít, csakis a negatív... Áááá nincs ebben logika. Ha a "lelki ok" elmélet hívei olvasnak minket, véleményükre kíváncsi lennék (illetve arra, ha van magyarázat, hogy a jó miért nem számít a test "jelzései" szempontjából, mért csak a rossz...)

Aki még tud/szeretne, válaszoljon a fentiekre (vagy egy részükre) csak hogy lássuk, mennyire igazak a nagyokos elméletek...

Szerkesztette: Sa-ni (2011-03-07 13:01)

Wic · 2011-03-07 16:02

Sziasztok!
Látom többeket érdekel, hogy mit szedek. Az egyik Omnibiotic 6, ami hatféle baktériumot tartalmaz, a másik Allergosan Darm fit pedig vitaminokat. Kb. 2 hónapja szedem, jónak tûnik, de igazából hosszabb ideje kell szedni, hogy biztosat mondhassak.

pozí · 2011-03-07 16:55

Folytatom:

aktívan sportoltam, rossz gyerekkor megvolt, (nem fejtem ki bõvebben, de regényt lehetne belõle írni kb.), nem ettem török vagy kínai étteremben egészséges koromban, "lírai alkat" vagyok, sõt, túlérzékeny, és nekem is akkor jött ez a sz@r amikor már minden rendbe jött és elkezdtem volna tényleg élni.

más.

Kipróbáltam a Coderitet.. Fél szem. Egyelõre elég vegyes a véleményem. Reggel rosszul voltam, bevettem, aztán elkezdett hatni, vagy csak simán lenyugodtam, de jobban lettem. A tünetek 100%-ban nem múltak el, a "kiürítetlenség-érzés" megvolt, de nem kellett görcsösen wc-re mennem, nem pánikoltam.
Direkt teszteltem a bogyót, kimentem a városba sétálni, metróztam, ettem házon kívül (az nem megy nekem amúgy) és nem voltam olyan rosszul, mint szoktam, de miután ettem azért kicsit fájt a hasam.
Konkrétan wc-re nem kellett mennem, de gázok alul-felül jöttek, pedig nem szoktak. Mondjuk azt is hozzá kell tennem, hogy délután 4-ig nem ettem semmit, úgy voltam kint.

Úgy döntöttem addig folytatom a kúrát, amíg nem jön egy olyan nap, amikor nagyon szarul vagyok és nem használ, akkor elbúcsúzok tõle. Addig meg... reménykedek, hogy jobban fog használni, mert eddig akármennyire szépen is hangzik amit leírtam, azért rosszul voltam ma is, csak nem annyira, hanem kb. mint egy jobb napomon.

megint más:

Nektek is erõsödik az inger, ha sportoltok/mozogtok? (busz után futás, ilyenek..:D)
Nekem igen, nagyon zavaró, buszlekésés szinte mindig megvan, mert ha futok és elérem csak végigszenvedem az utat.

Szép napot mindenkinek!

pt · 2011-03-07 20:15

Gyerekkor nem volt durvább mint bárkinek szerintem.
Kondizni kondiztam, egyéb sport is volt a munkám miatt, elég fitt is voltam sokáig.

Pozi!

Jó lesz az. Nem tudom mennyi kg vagy ez a fél szem anyum 60 kg-jához jó, lehet nagyobb súlyhoz több kell.
Én is 1 szemet veszek be mostanában (reggel felet meg délbe felet). A lényeg, hogy indulás elõtt vedd be 1 órával és akkor teszel veszel még otthon, esetleg elmész 1x wc-re aztán mikor elindultál már sokkal jobb. Meg elsõ nap nekem sem szokott 100%-os lenni inkább a második nap reggel bevett után vagyok jobban tünetmentes.
Örülök, hogy azért valamennyire használt.

Rossz napok mindig vannak, de olyan rossz napom, mint a coderit elõtt volt, olyan rossz soha nem volt mióta szedem. Sokkal enyhébbek az esetleges pánik rohamok és rövidebbek.

Szerkesztette: pt (2011-03-07 20:17)

picike · 2011-03-08 04:45

Sa-ni.Nekem is elég nyugodtnak mondható élet szakaszban jött elõ ez a betegség.Éppen akkor kezdtem volna megtanulni hogy dolgozzam fel anyuéktól kapott sérelmeket.Szépen alakulni kezdett az életem.Ami persze nem sikerült mert tényleg azután még többet kaptam amit már nem tudtam sehogy feldolgozni.Igen most a párommal lakom,vagyis már férjem lassan 2 éve.Tegnap el voltam tornázni de nem mertem elmenni gyógyszer nélkül.Pedig nagyon tiltakoztam ellene,de bepánikolt a hasam sajnos. pt:Neked hogy telt a napod te Jól voltál?

Szuszidi · 2011-03-08 06:32

Szép reggelt!
Hogy össze zavarjam a statisztikát azért én is leírom a múltat.
1979 december 31 éjszaka kezdõdött a betegségem tízen éves koromba (azért tudom mert egész éjszaka a wcn ültem s foftam. S azóta sem rendezõdött a székletem 2008 húsvétjáig. Gyerekorom szuper volt. Igaz 15 éves koromban elment az öregem de akkor már a betegség megvolt. Úsztam, fociztam, bicikliztem, de nem megerõltetõen. 1994 ben a kétkezi munkát feladva elmentem író asztal mellé s a sok stressz hatására szépen elhatalmasodott ez a nyavalya. 1998 ban diagnosztizálták hivatalosan is. 1999 már ott tartottunk hogy munkába menet wc vadászat volt. Nyitva tartó wc 10 pont leülhet! :D Le is nyomtak 2001 ben 67,5% ra. 2008-tol gyökeresen megváltozott az életem. Azóta jól vagyok nincs wc para újra tudok dolgozni. Vissza kaptam az életemet. Ti aszt mondanátok tünet mentes idõ szak én aszt gyógyult. Viszont a dokik is aszt mondják tünet mentes. De semmi nincs ingyé :D cserébe kaptam cukor betegséget, s köveket. :D :D Én amondó vagyok hogy a stressz a megfeszített élet tempó az elfojtott vágyak, rossz emlékek a ludasak. Hisz a jelenben élünk a jövõnek, nem a múltban azt el kell engedni az elmúlt már. Élni meg kell tanulni. :)
Legyen szép napotok!

picike · 2011-03-08 07:59

Szia Szuszidi.Az szuper hogy te meggyógyultál,megváltoztál.Bár szerintem erre többen kíváncsiak lennének kicsit bövebben,hogy történt ez a változás.De ha én azt sem tudom mit kell megváltoztatnom,mit kell elengednem,hogy töröljem ki a wc parát a fejembõl mikor már 10 éve ott van.És hogyan,mennyi idõ alatt múlik el hogy ne kelljen vissza futni az ajtóból wc-re.Na meg az úton ha véletlen kimegyek ne görcsökkel teljen.

picike · 2011-03-08 08:01

Sa-ni.A kinezologia milyen volt?Tudnál nekem írni róla.

Barci72 · 2011-03-08 08:15

Szép reggelt Mindenkinek!
Én is leírnám a válaszokat. Nehéz gyerekkor stimmel, mindig nagy nulla voltam a szüleim szemében (mára tényleg az is lettem), ezt állandóan a szemembe is mondták. Nem tudom máig sem uralni a hozzájuk fûzõdõ kapcsolatomat, soha nem jó semmi, bármit is teszek, bár már közeledem a 40-hez. (A pszichiáter anno azt mondta, ezzel párhuzamban áll az IBS, hiszen az emésztésemet sem tudom uralni, a testem teljesen átvette az irányítást felettem…) Arra emlékszem, nagyon sokat sírtam gyerekkoromban. Fizikai bántalmazás nem volt vészes, de gyakran elõfordult. Intenzív sport: cselgáncsoztam évekig.
A saját tapasztalatom szerint az emésztési gondokra épült rá a szorongás, a félelem, a pánik.
1996-ban egy Siófok-Veszprém buszozás alkalmával tört be az életembe a nyavalyám. Reggel szépen felkeltem (kb. 30 perccel indulás elõtt), reggeli teendõk (WC is), gyors kaja, aztán irány a buszállomás. Elindult a busz, aztán kb. 20 perc múlva mindenféle bélmorajlás, hasi görcsök jöttek rám, ill. visszatarthatatlan inger. 15 percig tudtam kínlódni, aztán lepattantam egy megállóban, bokorkeresés, majd megkönnyebbülés. Az õrület volt maga. Ez a szörnyûség egyre gyakrabban jött rám, a reggel 8-as munkakezdést egyre korábban kezdtem otthon, a fél 5-ös keléssel talán ki tudtam magam üríteni az indulásra, legalábbis azt hittem. WC-térképet készítettem, a forgalmi dugók sokszor bezavartak az utazásban (Bp.). Jött a pánik egyre gyakrabban. A vizsgálatok laktózérzékenységet, a tükrözések enyhe gyulladást állapítottak meg a vastagbélben, a vékonybélben erõsebbet, vér párszor volt csak, hasi görcsök, gázok, nyák, gyakori inger állandóan stb. Volt, amikor sokat fogytam, volt, amikor nem. Nem tûnt egyértelmû Crohnnak vagy colitisnek. Salazopyrinnel kezdtem, rengeteg antibiotikummal, ill. a tüneti szerekkel. Eljutottam egy pszichiáterhez a gasztrós doki tanácsára (utólag bánom), Seropramot szedtem évekig. Megmaradtak a tünetek, annyi különbséggel, hogy 3-4 napig semmi, mintha leállt volna az emésztésem (csak nõtt a hasam és feszített az ürítetlenség) majd utána kínok 1 napig intenzíven. Abbahagytam a bogyót, erre hamarosan cukorbetegséget diagnosztizáltak. Na, ezek után jött a szép élet. A diabéteszre kapott tablettám (metformin) olyan hasi görcsöket, Niagara-szerû hasmenést okozott, mint még soha. Váltogattunk mindenféle formulát, de állandósult a félelmem, akár az éjszaka közepén is rámjött a futás. Elveszítettem a munkámat, nem voltam kiszámítható. Egy mhelyet én hagytam ott, mert olyan kicsi volt az iroda, hogy a WC-hangokat nem lehetett palástolni. Kialvatlan voltam, fáradt, állandóan szorongtam, állandóan fájt a hasam. Hétköznap, hétvége, nyaralás, mindegy volt. Váratlanul, a derült égbõl jöttek a dolgok mindig. Egy szimpla bélmorajlástól már kivert a víz, és elkezdtem WC-t keresni. Egy szimpla bevásárlást hatalmas szervezés és elõkészület elõzött meg. És tart még ma is minden. Kipróbáltam a kineziológiát, az agykontrollt, az autogén tréninget, a hipnózist, mindenféle egyéb alternatív dolgot, rengeteg efféle könyvet is elolvastam. Mostanra eljutottam odáig, hogy csak probiotikumot szedek, plusz az antidiabetikumot, ill. emésztést segítõ enzimet, vitaminokat, gyógyteákat, ill. borsmenta kapszulát. A Coderitet még nem próbáltam. Ja, és nagyon kevés fajta ételt eszem, de egyik sem mindig életbiztosítás. Lehet, hogy jobb lenne inzulinozni magam, de sajnos vagy szerencsére még nem tartok ott. A diabetológusom is csak széttárja a kezét. Sokszor magamba zuhanok, mert a régi életem és állapotom egy apró darabját szeretném visszakapni. A szabadságot, a szorongás nélküli normális életemet.

Szerkesztette: Barci72 (2011-03-08 08:15)

Sa-ni · 2011-03-08 10:31

"nekem is akkor jött ez a sz@r amikor már minden rendbe jött és elkezdtem volna tényleg élni."
Annyira fáj, amikor ilyeneket írtok... Dettó ugyanezt én is írhattam volna (és írtam is...) MIÉRT?! Én mindent megtettem, hogy "elengedjem" a dolgokat, sportolni (kondizni) is elkezdtem és hogyhogynem, épp a tünetek miatt kellett abbahagynom, aztán otthagytam a stresszes munkahelyet, nem voltak elfojtásaim, jól éreztem magam, jó voltam magamhoz és olyan szigorúan diétáztam mindig.
De a testem persze csak a rosszat "jelzi" (már ettõl a szótól felmegy a pumpa, hogy a tested "jelez" mert annyi könyv és természetgyógyászféleség duruzsolta a fülembe...), a jót esze ágában sincs a tünetek kiszámítható csökkenésével meghálálni.

Márpedig én elengedtem a rosszat, évekig eszembe nem jutott, és már nem jön semmi reakció ha mégis eszembe jut - na és miért jut eszembe, mert itthon gebedek a 4 fal között, és néha jönnek az emlékek. De közömbösek, mint a filmkockák, nem érdekelnek, mert a jelen,m a betegség sokkal rosszabb, történtek velem dolgok, súlyos bántalmazás de ezen túl is azt mondom, a betegség a legrosszabb ami valaha az életben történt velem. Tudjátok miért, mert minden mást el tudok azzal intézni, hogy régen volt, már vége - és ennek nincs vége és talán nem is lesz.

"Kipróbáltam a kineziológiát, az agykontrollt, az autogén tréninget, a hipnózist, mindenféle egyéb alternatív dolgot, rengeteg efféle könyvet is elolvastam."
És mégse vagy jól, ha jól értem...

Kineziológiáról Picikének: figyelj én annyira nem akarok belemenni abba, hogy mit gondolok ezekrõl, mert hátha Neked használnának, és most aközött ingázok, hogy a reményeidet védjem jobban, vagy a pénzedet :( Ugyanis nekem ezek az ezoterikus kalandok kib..ott sok pénzembe fájnak. Látom, Téged érdekel az ezotéria, nos én semmi ilyesmire nem vagyok nyitott, fõleg amióta nem segített, egyáltalán nem.

Persze el lehet intézni, hogy biztos mert nem hittem benne, de nem tudom, én emberekkel is így vagyok, hogy elõbb (kevés is elég, "mutatóban") de bizonyítaniuk kell, hogy bízzak bennük. Szerintem ez jogos és ésszerû hozzáállás.

Bocs de konkrétan a kineziológusokat tartom a világ legnagyobb pénzcsalóinak. Ha lenne bõr a képemen, kitanulnám és elmennék kineziológusnak, a semmiért hülyére keresi magát, és kétségbeesett bélbetegek utolsó pénzét szedi el, amikor úgyis tudja, hogy nem tud segíteni. (szerintem tudja) Bazz 5 ezer ft/alkalom, sõt, 10 ezer ft, meg ilyen pofátlan árak vannak, egy orvos alig kér többet. (nálunk legalábbis, pesten más)

Sa-ni · 2011-03-08 10:48

Tegnap nagyon szar napom volt, de ettõl félek én is, hogy a codein is csak lefogja, de az inger, kiürítetlenség érzés megmarad (mert több gyógyszer, amivel kísérleteztem, ezt csinálta, hát az oké, hogy nem kell rohanni, de nekem ált.amúgy se kell - az még önmagában a jó közérzettõl messze van, hogy tartogatni tudja az ember, azt ami aztán 30-60 perc alatt többszakaszosan görcsöltetve ürül ki)
Úgyhogy nagy ívben leszrtam a candida diétát és beültünk kedvesemmel 1-2 italra a kedvenc helyünkre (miután egész nap nem ettem,este már semmi bajom nem volt a szédelgésen kívül)
MOst meg gofrit eszek, ezt a zacskósat. nem érzem magam jól, el vagyok keseredve :( (majd elmúlik, azt hiszem van az agyunkban valami tompító, ami egy idõ után mûködésbe lép,ha nagyon elkezded felfogni a nyomorú életed valóságát - visszahúz a gügye "majd csak jobb lesz" önhitegetésbe)

Szerkesztette: Sa-ni (2011-03-08 10:49)

picike · 2011-03-08 11:17

Én is sokszor vagyok így Sa-ni.Sokszor napokig fekszem.Sok rossz gondolattal.De aztán valahogy mégis elkezdek valamit csinálni.Nagyon nehezen.De az ételt és a finomságokról nem fogok lemondani.Nagyon sokat fogyóztam régen,és az bele játszott nekem a betegségben.Csak a tejet nem tudom meginni.Az emberekben én sem bízom,vagy nehezen.

Barci72 · 2011-03-08 11:51

Sa-ni, egyáltalán nem vagyok jól. Mindig a képembe vágják az okosok, hogy lelki a háttér, engedjem el magam, ne stresszeljek, lazítsak. Hát persze. A jó légzéstechnika egy dologban segít: pár perccel növeli a WC-re jutás lehetõségét. A kineziológusokról nekem is megvan a véleményem: kár volt minden percéért. A relaxálás megtanulása egy szempontból volt jó: oldja a feszültséget és a szorongást pl. este. De nem pl. az autópályán a forgalomban, mert ugye, ott nem lehet. Megvan a váltás ruhám és minden felszerelésem autós esetekre, ha netán. Közösségi közlekedés szóba sem jöhet. Vannak néha jobb napjaim, de fogalmam sincs, mitõl, és mit csinálhatok esetleg másképp.

Ana · 2011-03-08 12:36

Csatlakozom,megpróbálom röviden leírni az én kis storymat.

8 ker közepén "gettoban" születtem, olyan iskolába jártam,ahol a diákok kidobták a tanárokat a terembõl.
12 évesen iskolából haza térve azt mondtam Anyunak,h nem megyek ebbe az iskolába többet.Átkerültem egy másik nagyon erõs iskolába,ettõl kezdve kezdõdtek a gondok.Akkor szembesültem azzal a ténnyel,h olvasáson kívül, a tudásom megfelel egy 2-3 osztályos gyerekével.Folyamatosan megbuktam.Ébredéskor már rettegtem,h mi vár rám az iskolában,haza érve pedig Anyámtól, aki nem tudta felmérni,h ugyan miért bukok meg, így tõle is csak az ordibálást,kikapást várhattam.Ekkor vettem észre,h idõközönként (akkor még nem ilyen gyakran mint most) megy a hasam.

Ebben az idõben döntöttem el,h táncmûvész leszek.Balettintézet mellett laktunk, amikor elmentem az intézmény elõtt ábrándoztam,h én majd egyszer ide fogok járni,akkor csak álom lehetett. Ugyan is a mi családunk hagyományai szerint a nõk nem igazán tanulnak tovább, nem dolgoznak, férjhez mennek, gyerekeik lesznek ,igy az otthoni teendõiket végzik.Hát ezt én nem akartam.
Nem taníttatott Anyukám,általános után nem jelentkeztem sehová.. Én viszont szorgalmasan táncolni tanultam a tévébõl.
Magamtól beiratkoztam dolgozók gimnáziumába, és egy újságban olvastam egy tánciskoláról ahová be is iratkoztam volna, ha lett volna pénzem, Anyutól nem mertem kérni,hiszen úgy sem adott volna,m feleslegesnek tartotta a mûvészi pályát hiszen úgy is férjhez megyek.Ekkor jött a KOPLALÁS!!!
Amit kaptam pénzt Anyutól ennivalóra, erre-arra, azt én összegyûjtöttem, így a sikeres felvételi után kifizettem a tandíjat.Szóval gondolom, ez az idõszak sem tett jót a pocimnak.

Ez az idõszak arról szólt,h folyton féltem,szégyelltem magam. Szó szerint fostam az iskolától,m féltem az aznapi kudarctól,láttam azt,h mennyire le vagyok maradva,aztán amikor vittem haza a rossz jegyet.....
Utána attól féltem,h mi lesz ha megtudják,h táncolni járok........

Nagyon nagyon ugrok most idõben.Rátaláltam Kedvesemre 6éve,felvettek a Magyar Táncmûvészeti Fõiskolára,12 évig voltam tagja a Nemzeti Színháznak tánckarának,felvettek az Elte tanitóképzõjébe is, eltelt kb 20 év, és Ti is olvashatjátok,h nem volt könnyû kitörnöm a gettóból, de amikor már sínen voltam,akkor jöttek csak a tünetek...........
Állítólag késõbb jön ki.........

Lisa · 2011-03-08 12:56

Sziasztok!

Nagyon OFF
mert szerintem egyáltalán nem ebbe a topicba való ez a beszélgetés, de nem szeretném megszakítani, így majd az illetékes Kapitányom teszi ahova kell (hogyan indult, félelmek, ezt Te tudod jobban aiolosz)
Szóval, a nagy körítés után, mégis írok, sokat olvasgattalak Titeket, és nagyon, de nagyon elgondolkodtatóak a soraitok.
Sokszor néha én magam is ellentétet érzek bennük, pedig sokszor elolvastam.
Sa-ni, jobbára Neked (de aki így érzi,még annak is ) írnám a véleményem.
Azt írtad , Te is, hogy a szervezet csak a rosszat képes felfogni jobbára. Nem lehet, hogy az emberi természet gyarlóságaiból adódóan, nem is vesszük észre azt mikor jó dolog történik velünk?
Nem lehet, hogy sokkal nagyobb jelnetõséget tulajdonítunk a velünk történõ rossznak, mint a jónak. Lehet, hogy ugyanannyi arányban érnek minket a jó dolgok is, de az olyan természetes számunkra, mint, hogy reggel fel kell a nap, este pedig lemegy.
Én azt vetem észre, hogy nagyon sokat segít az állapotunkon az ha TUDJUK ÉRTÉKELNI azt amink van.
Kérlek itt ne anyagi dolgokra gondoljatok, hanem egyszerûen annak, hogy csicseregnek a madarak, süt a nap, és pl. (ezt kizárólag a saját esetemre vonatkoztatva, volt úgy hogy 9 hónapot töltöttem egy évbõl a kórházban) annak, hogy az ember otthon van, nincs kórházban.
Azt nézhet a TV-ben amit akar, akkor olvass amikor akar.
Szerintem, ha megpróbáljuk nem azt figyelni egész életünkben (illetve nem csak azt), hogy jajajaj megy a hasunk, fáj, görcsöl, nem tudunk elmenni egy buliba, vagy egy jót vacsorázni, hanem azt, hogy itt van a kedvesünk mellettünk, kiülhetünk az erkélyre, nézhetjük a naplementét (jobb idõszakban megihatunk egy sört) és ezeknek olyan jelentõséget tulajdonítani, hogy JÓ DOLOG is történhet velünk.
Azt hiszem ezt nem szeretném tovább bonyolítani, szerintem aki érteni szeretné az úgy is érti.

A másik, hogy nem tudom ma, vagy tegnap ebben a topicban olvastam, hogy amikor végre elfelejtené az ember vagy lezárná a rosszat, akkor újra elõjön.
Az én véleményem ebben egyértelmû, hogy a múlt az hozzánk tartozik, nem látom reálisnak azt, hogy elfelejtsük. Azt igen, hogy lezárjuk, de úgy, hogy ez is mi vagyunk/mi voltunk.
Ebbõl kell erõt meríteni, hogy tényleg sok rossz dolog történt az emberrel, nem szabad elfelejteni, erõt kell meríteni a kettõ közötti különbségbõl.
Mi volt régen, mi van most.
Szerintem mégegyszeri visszaolvasás után eszembe jut mit akartam még írni :)
ON

Aiolosz kérlek tedd a helyére ezt a hozzászólást, mert nagyon hosszú lett :(

Szerkesztette: Lisa (2011-03-08 12:57)

aiolosz · 2011-03-08 13:04

Lisa írta:
".....Aiolosz kérlek tedd a helyére ezt a hozzászólást, mert nagyon hosszú lett :(..."

Nekem itt semmi dolgom nincs....minden úgy jó, ahogy van...

picike · 2011-03-08 13:50

Szia Lisa.Én értékelem ha valami jó történik velem,bár nem úgy ahogy kellene.Ez a betegség már bennünk él,a sejtjeinkben és behatárolja a napunkat.Szeretem minden évszakot,de nem tudjuk kihasználni a szépségét.Nem tudok elmenni nyaralni,vagy szánkózni télen stb.De a legrosszabb mivel pénzbõl élünk,és dolgozni kell érte.És sokan nagyon nehezen jutnak el a munkahelyig mert mikor ki kell menni akkor jön elõ nekem legjobban ez a betegség.

Sa-ni · 2011-03-08 14:45

Ana, konkrétan elbõgtem magam a soraidon. Már kezdem bánni, hogy feltettem a kérdéseket, félek, másból is ilyen hatást váltott ki az együttérzés illetve a magára ismerés - õszintén remélem, más nem borult ki a leírt sztorikon... (Lehet, az elkeseredés kicsit megnyúzta már az idegeimet, de önmagában szomorú a történeted - mennyit tettél Te is önmagadért, honnan hova jutottál, gettóból tánckarba, bántalmazott gyerekbõl mûvész lettél.... és EZT kaptad...)

Akkor is bsszátok meg azt mondom, hogy a Te történeted is azt bizonyítja, hogy mennyire erõsek vagyunk és valahol mélyen eldugva biztosan ott vannak rejtett erõtartalékaink, hogy legyõzzük a betegséget. Nem úgy,hogy "megtanulunk vele együttélni" és megtanulunk koplalni, meg megtanuljuk hol vannak a nyilvános wc-k, meg megtanulunk "nem foglalkozni vele",meg ilyenek, az nem legyõzés,hanem alkalmazkodás. (Az belenyugvás pedig, ha mást nem is, ezt az egyet mélyen hiszem, a változás halála...) Hanem úgy,hogy még ha szigorú diétával vagy gyógyszerrel vagy akármivel is, de ne legyen.

Köszönöm, Lisa, a hozzászólásod. Sok mindenben igazad van, próbálom átvenni a nézõpontodat (bár be kell valljam, nekem nagyon nehéz így optimistának lenni, de igyekszem...), persze, van sok dolog,amit így is elértem. Minimum egy dolog van, amire az elmúlt évekbõl nagyon büszke vagyok, hogy "így is" megcsináltam, elértem. De azzal kapcsolatban is - éppen azért, mert a dolog tényleg sikeres - már hívnának belföldön, sõt külföldre is, és nem tudok menni. 1-2helyi dolgot tudtam csak elvállalni, az is kevésen múlott...
Tavasz... Soha nem felejtem el, 2008-ban, amikor a lepicol 2 napig használt, milyen örömmel szívtam be nappal az utcán a tavasz illatát. Már annak örülnöm kellett, hogy legalább délutánra lenyugszik a belem, de isten a tanúm, örültem, mint majom a farkának, értékeltem!!!! Boldogan sétáltam, vidám voltam és optimista! És másnap visszaromlott az állapotom.
A legrosszabb idõszakban is, a napi 10-15 egész napra eloszló görcsös wc korszakában is minden reggel azzal a reménnyel keltem, hogy ma biztosan jobb lesz. Amikor minden okom meglett volna rá (mert mondjuk hónapok sõt évek óta nem volt egy darab panaszmentes napom se) akkor se szorongtam soha ELÕRE. Naivan hittem, hogy ami eddig valahogy volt, az mától hátha nem úgy lesz. Rengetegszer elképzeltem, hogy egy reggel felkelek arra, hogy hoppá, elmúlt,és mélyen hittem benne, hogy ez lehetséges. Örömmel tekintettem az elõttem álló nap elé... és nem. Nem mûködött.
Azt se felejtem el soha, amikor végre, félnapos görcs után leültem egy várva várt könyvvel, hogy elolvasom, és a sokadik görcsös-puffadásos wc-zés kizavart mellõle. (És ilyenkor nem arról van szó, hogy gyorsan _elintézem_, 5-10 percre "kiszaladok" aztán mindent folytatok, hanem sok idõ kint és aztán dög vagyok. Már ha véget ér.) Azóta se (3 éve) folytattam a könyvet, annyira kiakadtam, hogy így kicseszik velem a szervezetem. (Akkor még a betegség rosszabb szakaszának az elején voltam, és újak voltak a délutáni, esti rohamok.) Egy filmmel is így voltam,bekarikáztam a mûsorban,és nagyon vártam és ugyanígy jártam. Sok ilyenre emlékszem.
Apróság tudom. (Mást természetesen olvastam azóta) Régen rengeteget olvastam,sokkal többet,mint most.
Kedvesem maximálisan mellettem áll, nagyon szeret, de ha nem javulok, nem fogok összeköltözni, hozzámenni, gyereket vállalni. (Tudom, hogy sokan megteszik betegen is, lehet, hogy nincs igazam, de én nem szeretném. És baromi gyenge vagyok. Párom nagyon normális, nem várja el, hogy kiszolgálják,sõt õ segít nekem rengeteget - de el nem tudom képzelni, hogy látnék el egy gyereket. ) Bele se merek gondolni a jövõnkbe. :(

Összességében igazából szégyellem magam elõtted, mert tudom (úgy emlékszem a korábbiakból, amikor még az ibd-topikokat is nézegettem, mert elvileg nekem is az volt) ,hogy Te nagyon súlyos ibd-s vagy,én valószínûleg ki se bírnám, amiket Te kiálltál. Többször megfordul a fejemben, jogos-e itt a jelenlétünk, aggódom, nem bántó-e az ibd-hez képest piszlicsárénak tûnõ bajunk a többiek számára :( (Mert szégyellem magam, hogy nem tudom úgy nézni, hogy örüljek mert másnak még rosszabb, de engem akkor is ez elkeserít. Pedig én is mérges vagyok, ha valamelyik barátom meg akar halni, mert megfázott.

Sa-ni · 2011-03-08 15:34

Érdekes, hogy hány embernek van a múltjában többéves sport, mozgás és mennyire nem véd meg :S

zolcsi · 2011-03-08 17:13

Off
Egy két gondolat a témáról.
Lisával egyetértek abban ,hogy nagyon lehet örülni-fõleg egy(két) kiadós mûtét után- egy szimpla otthoni tévézésnek vagy egy szép sétának az erdõben.Annak is ,hogy nem lógnak ki csövek és granül belõled.Vagy egy-két óra alvásnak a sok megpróbáltatás és napi kínzó ébrenlét után amit más ember pl.délutáni sziesztaként él meg(akinek nem inge tudjátok).Aki megjárta a hadak útját az tudja mit jelent ez.
Sa-Ni ne szégyelld magad engem hetekig ibs-sel kezeltek át tudom érezni miket élsz át.Engem már mindenki gyógyósnak nézett mi bajom van biztos sokat stresszelek.Mikor kiderült megnyugodtam na látjátok nem beszéltem hülyeséget éreztem baj van.Testem annyiban jelzett hogy hõemelkedéseim voltak és néha hasmenésem.De nem voltam jól.Nem aludtam rendesen nem tudtam pihenni.Akkor rámfogták biztos a mozgásszegény életmód.32 évig nem okozott problémát és annyit mozogtam mindig amennyit kell.Munka mellett egy családi házat is építettünk.
A múltat elfelejteni nem lehet és persze próbálunk okúlni valamit belõle.Életünk része az ibd, hogy csúnyán fogalmazzak "nekünk ezt dobta a gép".Tudom annak aki kínlódik ez kevés vigasz.És az is hogy vannak betegebb emberek.Amikor 3-as osztályzatot vittem haza a szüleim nem annak örültek,hogy xy 1-est kapott hanem elõvettek hogy miért nem 5-sel jöttem.:)
Félre a tréfával elsõsorben mindenkinak a maga bajával kell törõdnie.Örülni kell annak ha tünetmentes idõszakunk van,járni kell kontrollra és odafigyelni magunkra.A fórum nagyon jó mert tele van sorstársakkal és hasznos infókkal(doki kórház gyógyszerek stb).Az egyetlen hely a család után ahol megértik mi bajod van.
On

Szerkesztette: zolcsi (2011-03-08 17:17)

crohn-colitis.hu

#1301 2011-03-05 00:03

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1302 2011-03-05 00:05

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1303 2011-03-05 05:54

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1304 2011-03-05 12:36

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1305 2011-03-05 15:33

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1306 2011-03-05 15:37

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1307 2011-03-05 19:21

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1308 2011-03-05 19:51

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1309 2011-03-05 20:22

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1310 2011-03-05 22:26

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1311 2011-03-06 03:37

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1312 2011-03-06 10:39

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1313 2011-03-06 12:21

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1314 2011-03-06 12:40

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1315 2011-03-06 15:57

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1316 2011-03-06 16:02

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1317 2011-03-06 16:55

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1318 2011-03-06 16:57

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1319 2011-03-06 16:58

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1320 2011-03-06 16:58

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1321 2011-03-06 17:13

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1322 2011-03-06 17:56

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1323 2011-03-06 18:01

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1324 2011-03-06 18:17

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1325 2011-03-06 21:52

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1326 2011-03-06 22:16

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1327 2011-03-06 22:45

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1328 2011-03-06 23:12

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1329 2011-03-07 02:01

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1330 2011-03-07 10:07

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1331 2011-03-07 11:05

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1332 2011-03-07 16:02

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1333 2011-03-07 16:55

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1334 2011-03-07 20:15

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1335 2011-03-08 04:45

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1336 2011-03-08 06:32

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1337 2011-03-08 07:59

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1338 2011-03-08 08:01

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1339 2011-03-08 08:15

Re: Irritábilis Bél Szindróma (IBS)

#1340 2011-03-08 10:31