crohn-colitis.hu

Ede!

Nem zavar, leírom a közösbe is ami történt, nem szégyellem. :)
Szóval jó elõre be kell jelentkezni Dr. Csernushoz, én 3 hónappal elõtte hívtam fel a Budai Egészségközpontot (http://www.bhc.hu/elerhetosegek/) minthogy mehettem volna (eléggé be van a Doki táblázva).
Amikor beléptem, elég feszült voltam, de csak pár percig, mert a Doki barátságosan kérdezgetett sablonkérdéseket: hol élek? kivel? mit tanulok? stb.
Aztán kicsit bedurvult. :)
Nem kiabált és nem volt agresszív sem, úgy kedvesen szedett szét. :)
Sok mindent mondott, amit már tudtam magamról, de döbbenetes volt, hogy õ mindezt gyakorlatilag néhány mondatból leszûrte rólam.
Mivel kiskorom óta apa nélkül nõttem fel (meghalt mikor 5 éves voltam) a férfiminta ösztönös eltanulása kimaradt életembõl. Ez nem azt jelenti, hogy nõies lennék, hanem inkább azt, hogy nem tudtam sokáig kezelni az olyan helyzeteket amiket egy átlagpasi zsigerbõl megtesz (csajozás, konfliktusok megoldása). Direkt kellett megtanulnom az évek alatt azokat a dolgokat, amik másnak úgymond a vérévé válnak már kamaszkorra. Továbbá elég gyerekes voltam egészen néhány hónappal ezelõttig, amióta ezt a részemet tudatosan szorítom el.
Persze sokat õrlõdtem, gyógyszerhez meg piához nyúltam 20-as éveim elsõ felében, az önbizalmam a földön volt, és hosszú ideig nem volt senkim.
Nem csoda, hisz egy ilyen alak nem túl vonzó. :)
Aztán nagy nehezen elkezdtem változni, sokat segítettek a barátaim, a jogos kritika amiket kaptam, továbbá olvasmányaim. Fõleg Dr. Csernus könyvei, akitõl akkor még csak olvastam, és néha az elõadásaira is elmentem.

Folyt. köv. mert mennem kell. :)

Üdv!

Már ott is vagyunk. :)
Szal pokoli nehezen kezdtem tanulni dolgokat, és nehezen léptem túl gátlásaimon. Persze lett barátnõm is, de az elsõ kapcsim nem tartott sokáig.
Dr. Csernushoz azért mentem el, mert úgy véltem, eléggé felkészült vagyok már ahhoz, hogy a kritikákat, amiket kapok, hideg fejjel kezeljem.
Mondott új dolgokat is persze, és sokat segített, megérte a 7500 Ft-ot.

Mindenkinek ajánlom (mert nekem bejött eddig ) hogy járjon egy JÓ! dilidokihoz, ha crohnos!akit érdekel, annak
ajánlani is tudok, igaz, nem ingyenes, de nekem nagyon sokat segített a betegségemben is.

Szia Katt!
Szívesen vennénk egy bemutatkozást a Ki-kicsodában.
Legyen szép napod

Szia Katt!
Köszi a bemutatkozást isten hozott a fórumon! Érezd jól magad!

Köszönöm a köszöntéseket :)
Azt gondolom, hogy a crohn/colitis nem full pszichoszomatikus betegség (nem csak lelki oka van a betegségnek), én úgy vettem észre a fellángolásokat viszont beindíthatja a stressz, lelki megterhelés stb. Ahogy írtam a bemutatkozóban is nekem eddig 2 fellángolásom volt, közte teljesen tünetmenetes voltam, az aktív idõszak elõtt mindig stresszes. Ha már elindultam a lejtõn semmi nem segített semmi, csak a gyógyszer, de remélem a jövõben ha tudatosabban élek, és az elõjelek észlelésekor „észnél vagyok”, akkor elkerülhetem a visszaesést.
De visszatérve a kérdésre a pszichoterápia (ideális esetben) nem addig jut el, hogy felismeri az okokat, hanem azok átdolgozásra is kerülnek. Nem tudatos, gondolati szinten közelít a problémához, hanem az átélés, érzések/érzelmek szintjén, és így hatni tud. Azt hiszem, ennél érthetõbb nem tudok lenni…
Pl jó, ha tudjuk magunkról, hogy önértékelési problémánk van, de ahhoz, hogy eljussunk odáig, hogy hogyan formáljuk át önképünket már segítség is elkelhet, és ennek megváltozása hatással lehet akár a betegség tüneteire is. A felismerés nagyon jó elsõ lépésnek, de messze a megoldás… Még akkor is, ha úgy érzed rajtad kívül álló oka van a betegségnek, az ahhoz való hozzáállásodat, a külsõ hatás rád gyakorolt hatásán tudsz változtatni. Ha nem is a teljes gyógyulás, de a kiegyensúlyozottabb életvitel, kevésbé megterhelõ betegség elérhetõ. És szerintem ez is szép eredmény.
Amúgy a pszichoterápiának sok-sok ága van, mindegyik más hatásmechanizmusokat használ.
Vannak, amik a test jelzéseit, testérzeteket használja, nekem ebben vagy elég sok saját élményem. Azt hiszem ennek köszönhetõen a fellángolások elõtt már hetekkel éreztem olyan elõjeleket, amiket enélkül a testtudatosság nélkül nem éreztem volna. Még nem jutottam el odáig, hogy ilyenkor mi a teendõ, de szerintem ez is tanulható.

Elõször is mindenkinek azt kéne magában letisztázni, amit Ditke is kihangsúlyozott, hogy ez a betegség (Crohn, colitis ulcerosa), a tudomány mai állása szerint, gyógyíthatatlan. Lehetnek szép, hosszú tünetmentes idõszakok, de attól még a betegség ott van! Szerintem ha valaki ezt nem tudja magával elfogadtatni, pont annak nincs lelki békéje! Az is világos számomra, hogy a stressz sokat ront a betegségen, de maga a betegség nem a stressztõl van! Már nagyon unom, hogyha valaminek nem tudják a pontos okát, akkor a stresszel magyarázzák! Ez a tehetetlenség jele! És ekkor jönnek a képbe a jó üzleti fogások,  a természetesnek ható csodagyógyszerek, aloe verás csodaitalok, grapefruitmag cseppek stb.!  Csak jó vastag legyen a beteg pénztárcája!

Szassztok
Tök jó, hogy feldobódott ez a téma, mert fontos.
Sokszor esett szó minden egyes topikban, hogy az emberek egyáltalán nem egyformák.
Ez igaz a diétára, az alternatív gyógymódokra és sok minden másra is.
Szerintem nagyon fontos, amit Kat írt: "Nem tudatos, gondolati szinten közelít a problémához, hanem az átélés, érzések/érzelmek szintjén, és így hatni tud". Én egy picike példával illusztrálnám ezt. Amikor például egy kisgyermek elkezd sírni, mert fáj valamije, akkor az általános reakció erre: ó, ugyan, nem olyan nagy dolog... nem fájhat annyira... katonadolog... stb. És ilyenkor a kisgyerek - nem biztos, hogy tudatosan - de azonnal megfeszül és ellenkezni kezd és nem tudja abbahagyni a sírást, hiszen neki kétségbe vonták az érzését... amit egyedül õ érez. Míg ha azt mondanánk, hogy " biztosan nagyon rossz most neked ez, de hátha gyorsan elmúlik, sírj csak nyugodtan", akkor viszont szinte varázsütésre más a gyermek hozzáállása.
Így szerintem ugyanez mûködik minden egyes emberben, csak más metódushoz vagyunk szoktatva, mert minden katonadolog és minden - más ember számára - csak kis probléma, de azt sosem lehet elfelejteni, hogy az egyén számára a sajátja a legnagyobb és ezt nem is lenne szabad a szemére vetni.
Én is voltam már pszichológusnál, pszichiáternél többnél is és õk nem az én általam érthetõ "nyelvezetet beszélték", értem ez alatt a megnyilatkozásaikat és általában mindent. De most úgy kerültem egy pszichológushoz, hogy végre úgy érzem, hogy "révbe értem". Érdekes szavak ezek, de valahogy ilyen bennem az érzület. Nem vonja kétségbe az érzéseimet, kívülállóként és elfogulatlanként borotvaélesen és tõrhegynyire szúróan rávilágít az életemben, a viselkedésemben, az allûrjeimben azokra a momentumokra, jellegzetességekre, amiken dolgoznom kell. És teszi mindezt ítélkezés nélkül, ami - hisszük vagy sem - szerintem megint egy borzasztó fontos szempont. Nem érzem úgy, hogy védekeznem kellene, mert nem ítélkezve mondja ki a dolgokat, hanem tényszerûen és nem használ semmilyen minõsítõ szókapcsolatot... pont ezért is vág nagyon az elevenbe.
És állatira kényelmetlen, de tényleg az emberben magában van a megoldás. Senki más helyettünk nem fog meggyógyulni, nem fog bennünket átlökni krízishelyzeteken és nem oldja meg az életünket. Ha ebben bízunk, akkor egyszerûen hazudunk önmagunknak. Senki más nem idegesít fel bennünket, csak mi magunkat idegesítünk fel bizonyos dolgokon. Minden bennünk dõl el, a saját döntéseink juttatnak el bennünket oda, ahol éppen vagyunk.  Ez nem jó, mert mennyivel könnyebb minden mást, mindenki mást hibáztatni... de ez van. Szerintem.
Úh az ember ne adja fel, mert ha megteszi, akkor marad a gyógyszer, meg sok minden más, ami nem belõlünk ered és ezért nem természetes.
bocs, ha hosszúra sikeredtem, szép napot!!!

Kedves Emberek. A szavakkal sajnos nagyon le lehet egyszerûsíteni adott helyzeteket és éppen azok az árnyalatok maradnak el mellõlük, ami megkülönbözteti a fekete és a fehér helyzeteket (amikbõl én - megmondom õszintén - sosem láttam életemben még egyetlen példát sem, mert ha megkapirgálsz egy felszínt a történéseken, mindig sokkal többrétegû eseménysor vezet a kialakulásához, ami meg már egyáltalán nem segíti a tényszerû, fekete-fehér megkülönböztetésen alapuló megközelítést). Mert minden helyzet más és minden ember más.
Nem akar senki sem belebeszélni a másikba tudatalatt rejtõzõ fantomokat, szerintem. De ha bele akarja beszélni, az sem jó. Amíg az ember saját maga nem jön rá a dolgokra, én nem tartom szerencsésnek a számomra erõszakosnak tûnõ meggyõzési stratégiák alkalmazását és természetes, hogy attól menekülök. De ha elfogadással és empátiával fordul felém valaki, nekem segít igazából, hogy megértsem a saját érzéseimet.
Nekem az is nagy gondot jelent, hogy amikor egy történés kapcsán megjelenik bennem valami érzés, akkor azt megnevezzem. Nem tudom, lehet, hogy más számára ez teljesen egyértelmû és könnyû, de nekem nem nagyon megy... de igyekszem ezt is megtanulni és szép lassan elindulni egy másmilyen irányba, mert számomra ez nem perspektíva, ahol vagyok. És még keresek, és nem is tudom a tutit, ezt sem mondanám. Nagyon örülök, hogy ennyien vagyunk itt egymásnak és meg tudjuk osztani egymással a gondolatainkat, mert rengeteget segítünk így egymáson (gondolom én). És ezt meg is köszönöm mindenkinek, aki felvállalva az érzéseit, gondolatait, megteszi, hogy megosztja velünk. Óriási kincs ez!!:)
Volt egyszer egy Hölgy, aki megint csak egy nagyon egyszerû példával mutatott rá valamire. Megkért bennünket, hogy õ felállna a székrõl, közülünk pedig valaki üljön már le helyette... és akkor megkérdezte, hogy szerintünk olyankor ki ül a székben?...
Tök olyan, mintha most a sajátomra reagáltam volna, de míg írtam korábban az enyémet, nem láttam az elõttem szólóét, így arról jutott ez most az eszembe.

34-es hozzászólástól érdemes elolvasni

Persze elõbbrõl is lehet....
Sajnos torzó az a topic is, mert Zelec(Zoli) kérte a törlését a Fórumról. Vele együtt állítottuk, hogy civilizációs betegség a crohn és a colitis.

Kicsit utánanéztem, hogy pontosan, mit is takar ez a fogalom, hogy "civilizációs betegség"?

" Civilizációs betegségek


Korkórok, mit hozott a 21. század?
Az elmúlt évszázadban, különösen az utóbbi 2-3 évtizedben egyes betegségek elõfordulása elsõsorban a városi lakosság körében jelentõsen megnõtt. Ezeket a kórokat civilizációs betegségeknek nevezzük, amelyek a mai kor modern emberét sújtják.

A civilizációs betegségek túlnyomórészt a nem megfelelõ életvitel eredményeként alakulnak ki
- mozgásszegény,
- stresszel teli életmód,
- igénytelen, rostban, vitaminokban és ásványi anyagokban szegény étrend
- koleszterinben és szénhidrátban gazdag táplálkozás,
- környezeti ártalmak (pl. légszennyezõdés),
- káros szokások (dohányzás, alkohol, drog)
Ide tartoznak többek között a daganatos megbetegedések bizonyos fajtái (pl.: vastagbélrák), a magas vérnyomás, a koszorúér betegségek, a cukorbetegség, az elhízás, a különféle ízületi bántalmak, a csontritkulás, az alvászavarok, a pánikbetegség és a depresszió."

Szerkesztette: Marthuska (2009-11-02 11:55)

Szerintem nem az a cél, hogy nem legyen (lelki) bajunk, hanem hogy jól tudjuk kezelni ezeket a nehéz helyzeteket. Pl lefogadom, hogy ugyanolyan súlyosságú tünetekre valaki csak legyint, hogy ez semmiség, valaki peidg a falat kaparja. Próbálok tenni az aktív szakasz ellen, ha jön elfogadom, és próbálom a körülményekhez képest jól megélni...

Marthuska!
  Tökéletesen egyetértek veled,nem akarom ismételni a leírtakat csak annyit ha a stressztõl lenne,akkor az egész ország szenvedne ettõl a betegségtõl.mindent ne fogjunk már rá ez nonszensz!Évekig kinzott egy emberke a csodatermékeivel,mint kiderült õ is a hálózat része volt .Még a gyógyszerek abbahagyását is szorgalmazta az õ általa forgalmazott temékkel szemben.Én ismerem a betegség lefolyását,elég dokumentációt elolvastam továbbra sem fog meggazdagodni számomra egy SZÉLHÁMOS sem!!!

Ugyan milyen lehetõség lehet még számomra,ha valamilyen alternatívt tudsz légyszíves vázold fel nekem.Köszönöm .Amúgy már teljesen levagyok amortizálva lásd.társbetegségek ,erre mit mondasz!!

Hmm látom nagyon beindult ez a topik. :D

Most nincs úgy idõm eszmefuttatásokra de Nitával telefonon szerintem elég jól kitárgyaltuk a témát....és akkor mondja meg nekünk vki hogy egy 2 éves kisfiú pl. miért crohn beteg. :) vagy egy pár hónapos kislány cu-s, úgyhogy ennyit az orvostudományról...még mindig túl nagy a köd e területen...

Majd még lehet hogy visszatérek ha lesz idõm. :)

Kedves Szuszidi! Mivel Te is feltetted nekem a kérdést: "S biztos el kell fogadnod a saját lelki békéd érdekében, hogy ez gyógyíthatatlan?"

Most én is felteszem Neked a kérdést: "Bitos vagy benne, hogy valaha nálad egyáltalán jelen volt a Crohn betegség"??!! Ezt a kérdést én mindennemû rossz szándék nélkül teszem fel, hiszen a Te munkádat, igyekezetedet tisztelem, amit a betegek javulása érdekében szeretnél tenni. De fontosnak tartottam ezt a kérdést is feltenni, mivel én ilyenfajta gyógyulási csodákban nem hiszek (tünetmentességben igen!). Bélmûtéted sosem volt, sipolyod sosem volt! A súlyod csodás, fogyásról sosem írtál, csak túlsúlyról! Azt is tudom, hogy emellett volt sok más problémád: magas vérnyomás, cukor, epekõ, görcsök stb. Akkor még megkérdezném, hogy a cukorbetegségbõl is kigyógyultál-e? Hangsúlyozom, mindennemû gonoszkodás nélkül kérdezem?? Engem a kíváncsiság vezérel, mert én az Ikrek jegyében születtem!:):)
Tünetmentes szép napot kívánok Mindenkinek!

Szerkesztette: Marthuska (2009-11-03 12:25)

Nekem ezzel a crohnosdival az a bajom, hogy mire belejön az ember- idejében észreveszi az állapotromlás elsõ, apró jeleit, kitapasztalja mi segít/ mi ront (étel, stressz, életvitel, gyógyszer, bármi) rajta, úgy át tudja szervezni az életét, hogy a betegség ne rontsa nagyon az életminõségét....- addigra talán késõ. Ha jól értelmezem a legtöbb embernél romló tendenciát mutat a betegség, egyre rosszabb és rosszabb állapotba kerül, és 1-2 szerencsés ember pedig valahogy meg tudta fogni, és még az elején leállította a folyamatokat. Ezt kellene megtanulni, de szinte mindenhol ez olvasható: mindenkinek magának kell kitapasztalni, egyénfüggõ, saját tolerancián múlik... Ez egy kicsit kiábrándító. És ez a fórum is a betegség okozta lelki tényezõkkel foglalkozik fõként, rossz idõszakokban támogatás tudtok/tudunk nyújtani egymásnak, ami nagyon fontos, de a prevenció még fontosabb lenne, persze sokszorosával nagyobb falat és nehezebb feladat.
A legelsõ hozzászólásomnak is az lett volna a célja, hogy a mellett foglaljak állást, hogy persze, érdemes a már meglévõ bajokat enyhíteni, de a cél a még meg nem lévõk elkerülése lenne. És ha a jó szakaszokban van energiánk, akkor érdemes körbenézni a "lelkünk" háza táján, és megnézni, mi az amivel tehetünk valamit magunkért.

"Akkor még megkérdezném, hogy a cukorbetegségbõl is kigyógyultál-e? "

Nem nekem szolt a kerdes, de orommel jelentem, kihagytam az inzulininjekciot, a cukrom normalizalodott (nemcsak a colitiszem).

Legyen kellemes napotok! :)

Szuszinak uzenem, nem ismerem a gyogyitasat, az enyem ongyogyitas volt...

Katt írta:

"... És ez a fórum is a betegség okozta lelki tényezõkkel foglalkozik fõként, rossz idõszakokban támogatás tudtok/tudunk nyújtani egymásnak, ami nagyon fontos, de a prevenció még fontosabb lenne, persze sokszorosával nagyobb falat és nehezebb feladat.
...."

Ez így igaz, de amíg egy betegség oka ismeretlen, addig a prevenció is illúzió. A legújabb gyógyszerek is csak azt célozzák meg, hogy alkalmazásukkal egy hosszabb tünetmentes állapotot tudjanak produkálni. (megjegyzem, iszonyú költségek árán...) Azt is lehet látni, hogy mivel két egyforma beteg és két egyforma tünet sem igazán található, ezért a saját fazonra kialakított "prevenció" is nagyon egyedi, sokféle. Gondolok itt többek között a különbözõ diétákra.
A leírtakon kívül még van persze jó néhány nagyon emberi dolog, mondhatom gyarlóság.     
Idézném Edét:
"...csak velem az szokott elõfordulni, hogyha nincs bajom, akkor hajlamos vagyok megfeledkezni arról, hogy foglalkoznom kellene a megelõzéssel, mert hagyom magam legyûrni más témák és engem foglalkoztató dolgok által..."
Azért Õt idéztem, mert ezt én is írhattam volna ;)

Mártika drága!

Mivel csodák nincsenek nem értem a problémád. Hogy az orvosok mit kommunikálnak jó pénzért az egy másik dolog nekem anno a szövet tan mutatta ki a betegséget. Meg a vérkép is pocsék volt. Ezek az idõk elmúltak. Minden a múlté. Én a jövõbe tekintek nem a múltat nyalogatóm.
A kérdésedre hogy jelen volt igen a válasz két sorral fentebb leírtam. Szerinted azért voltam és vagyok itt veletek mert úri kedvem így hozta (Regisztrálva: 2005-06-29 ) ilyen tájban lett netem és a kíváncsiság hajtott mit tudhatnék meg a betegségrõl így találtam ide. Nagyon sokáig bele is törõdtem a dolgokba  hogy ez sírig tartó egyoldalú szerelem lesz. Szerencsére nem az lett. De itt maradtam mert ha pár embernek tudok segíteni már megérte. Hangsúlyozom nem csoda én akartam így hogy elhagyjon a betegség. Ezt nagyon leegyszerûsítve írtam le. Ha leírnám az egészet ami még hozzá tartozik a dologhoz hülyének néznétek (bár lehet így is).
Nem hiszek nagy szavak.
Könnyen jövõ szavak. Ezek a szavak jönnek ki a legkönnyebben.
Nem akarok én senkit rávenni hogy higgyen én sem hittem sokáig, (olvasható egy két hozzá szólásomban is, amikor osztom a természet gyógyászokat mert vagyonokat hagytam náluk.) Nálam ki hagyott vagyonokat azért mert kezeltem senki egy árva fillért sem, (s amit tanultam nincs ingyen ám) én felétek és feléd is szeretetet próbálok sugározni kinél milyen sikerrel. S én senkire nem akarom ezt rá erõltetni mindenkinek van szabad akarata. Használja.
Természetesen ha erre jársz egy tea mellett szívesen átlapozom veled a kortörténetemet. Hátha azt mondod hogy a fenébe átértékelek magamban pár dolgot. Nekem már megérte mert ha átértékeltél valamit az lehet segít a gyógyulás útjára lépni.
Epekõ az sincs elment vadászni. Cukor az sincs bár arra teát iszom nem szedek gyógyszert. S van egy a Bach-virágterápia hoz hasonlatos csepp kúrám amit használok. Csak természetes dolgokat használok.
Hogy segítsek még egy kicsit ugyan ez a csepp kúra megvan crohnra is. (nem én állítom össze egy külföldi természet gyógyász akihez kijár a barátom).  De azt nem használom mert nem kell azt saját erõbõl és segítséggel megoldottam. Amit szeretnék kihangsúlyozni igen is van menekvés de nem mindenki találja meg az utat. Még azért megjegyezném az orvosokat el ne hanyagolja az ember mert az emberek nagy tábora csak és kizárólagosan bennük hisz. Én azt vallom hogy a hármas dolog az ütõs. (orvos, gyógynövények, energiagyógyászat). De  a lelkedben akkor sem szabad bele nyugodni abba hogy gyógyíthatatlan beteg vagy mindenre van megoldás. S rendet kell odabent rakni.
Nehezen emészthetõ dolgokat írtam megint le.
Az lenne a kérésem aki gondolja rágódjon el a dolgon. Megéri.
Legyen csodás napotok!

Szerkesztette: Szuszidi (2009-11-03 13:59)

Sziasztok!
Én már úgy vagyok ezzel, hogy nem keresem az okát, hogy mitõl van és miért van, mármint a Crohn betegség! Van és kész! Eddigi álláspontomat tartom, a más véleményen lévõkét pedig, igyekszem tiszteletben tartani! Mindenkinek megvan a maga igazsága! Ezzel, ezt a témát, a magam részérõl, én le is zárom.

Ditke! Remélem hamarosan kapcsolatba tudsz lépni a régi orvosoddal, és mielõbb jobban leszel!

Szerkesztette: Marthuska (2009-11-05 12:23)

Sziasztok!
Osztom Szuszidi véleményét!  És ezzel én sem akarok senkit sem megbántani.
Én is ezen az úton haladok, igaz még csak az elején és elég jól fejlõdök, de még van mit tanulnom.
Bár nekem CU-m van 7 éve, így nem tudok a Crohn-hoz hozzászólni.
Az okát pedig azért kell megkeresni a betegségünknek, mert csak így tudjuk megadni az esélyt annak, hogy jobban legyünk, vagy akár tünetmentessé váljunk. Túl vagyok már sok mindenen én is, de bízom benne, hogy teljesen meggyógyulok és nem adom fel.
Mindenkinek tünetmentes napot kívánok!

Ksanyi!
Én ismerem ezt az oldalt. Habár alaposan áttanulmányozni még nem volt idõm.
De egyszer láttam a témával kapcsolatosan egy riportot.
Hiszem is meg nem is.........

Hello
Újdonsült Crohnos vagyok. Néhányan antidepresszánsokat említettek. Azt kell mondjam, hogy épp egy problémás idõszakot élek, és talán könnyebben feldolgoznám a betegségem tényét is, ha kapnék némi segítséget nyugtatók formájában. De egyébként is annyi gyógyszert szedünk, hogy nem tudom milyen hatással lehet a crohnomra. Néhány ember tapasztalatára lennék kíváncsi.
Mivel egy vagyok a diplomás munkanélküliek közül, akik jóideje próbálnak sikertelenül elhelyezkedni itthon, már a külföldre költözés alapjait rakosgattam, de ezzel a betegséggel most megint ott vagyok, ahol a part szakad.