crohn-colitis.hu

csokimano,
sajnálom a válást meg a fiút egyedül nevelést :( Ez a betegség biztosan nem könnyíti meg a dolgodat.
Az idegességnek be ne dõlj! Az nem okoz neked semmit, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a pszichológustól is max a kedved lesz jobb, de a hasi gondok maradnak. Ne pazarolj rá pénzt, ha csak ezért kellene.
A duspatalin sima görcsoldó, semmivel se tud többet a buscopannal. Az ételek figyelése jó ötlet, ajánlom az scd / gaps diétát! Azzal sokat lehet javulni, külföldi oldalakon sokat olvashatsz róla. És valami jó probiotikumot (biokult).

Ételintolerancia az elég egyszerû, a vérteszt kimutatja, nekem immunológián csinálták. Ezen kívül szóba jöhetnek még a kilégzéses tesztek (laktóz, laktulóz, fruktóz) és azt hiszem ennyi. A laktulózt mindenképp csináltasd meg, mert ha az pozitív lenne, lehetne kontaminált vékonybeled amit egy antibios kúrával simán helyrehozhatnál. Ha minden negatív, akkor pedig üdv a klubban :)
Amik most hirtelen eszembe jutnak mert próbáltam és egy ideig használtak: borsmentaolaj kapszula, útifûmaghéj, glutamin (bélfal helyreállításhoz), sok kamilla tea, esetleg gyuri bácsi teái (vélemények megoszlanak itt…) és a gyógyszerek, hogy elviselhetõbb legyen :)

Nálam szóba sem jöttek ezek a vizsgálatok. Nem lenne pedig hülyeség! Csak kolonoszkópia volt.

ez a két lelet hiába lesz ok, még van számos más dolog amit elvégezhetnek, ezért a konzultáció is, hiszen panaszod meg van.

hogyhogy mire szed gyógyszereket? nem értem mi a kérdés.
a hasfogókkal nagy bajt nem fogsz csinálni, ha normálisan szeded.

Arra gondoltam, hogy.....esetleg......a felfogásoddal van.....a......baj? ;)

Az, hogy mindenhol ellenségeskedést látsz, annak pszichológiai okai vannak. Ebbe most nem mennék bele, a lényeg, hogy instabil vagy.

Más gond is van. Nem tudod értelmezni amit írnak neked. A bejövõ információból nem sikerül megalkotnod az összképet. Téves következtetéseket tudsz levonni, az elõítéleteid miatt. Nagyon sokszor mondanak el neked mindent, amit nem rágsz meg, idõt sem hagysz, hogy leszûrõdjön.

Nézd csak:

ha van valami a vér vagy széklet mi az, hogy nem mutatja ki, gyulladás, stb??, nem értem.... rny.. szeirntem csak a pénz miatt kell konzultálni... meg, hogy bedobjanak még valami vizsgálatot, ha kell, ha nem

A székletminta nem mutat semmit mert = ha vért mutat, akkor lehet colitis/crohn/vastagbélrák/aranyér/végbélrepedés... Hogy szûkítsék a kört, további vizsgálatok indokoltak. (Hagyd leszûrõdni, gondold át) A fenti mondatod másik felében...látod ott van az elõítéleted. (még több vizsgálat=pénz=kicseszés)

ha nincs diagnozis akkor minek alapján szed valaki gyogyszert?? hát, ha beszedem a mégiscsak pl. gyulladt bélre a hasfogokat az szeirntem hosszutávon árt....

Neked még nincs diagnózisod, ami nem jelenti, hogy nem is lesz. Ha egyértelmû lenne a gyulladásod, akkor véreznél és komolyabb lenne a baj. Akkor hosszútávon árthatnál a hasfogókkal, bár ezen is megoszlanak a vélemények. Következésképp, a hasfogóval nem tudsz ártani magadon. Kapaszkodj meg, a tüneteidre, (hasmenés) szednéd!

mi az, hogy normálisan? ha olyan a hleyzet, akkor annyiszor, ahányszor kilépek a házbol, merthát sose szeretne az ember bekakálni.... szoarkozni nem muszaj, de meloba meg boltba el kell menni, sokan írjak, amikor kell bekapnak egy hasfogot... de hogy tudom eldonteni, hogy kell vagy nem?.. mikor morog és fáj szinte folymaatban???

Erre nem tudok mit írni...Feljebb kitárgyaltuk, hogy szedheted a hasfogót. Nem tudod eldönteni mikor indokolt? :D

Szerkesztette: QpaK (2014-10-22 12:09)

Az a baj, hogy ezt te a személyiségednek és a realitásnak tudod be, holott ez már beteges! Nekem is volt ilyen idõszakom, pont ugyan így indokoltam. Mindenhol az önigazolást keresetem.. Amíg ezen el sem gondolkozol, nem hogy felfogd, addig nem lesz javulás...

Te teljesen bolond vagy! Leírtam, hogy miként diagnosztizálnak és te még ott is ellenséget látsz. Látod, ezt sem sikerült felfogni. A világ kegyetlen, de nem teljesen fekete. Torzan látod a nagyvilágot és végletekben gondolkodsz: Ha valaki nem olyan mint te, az már naív? ;)

Akombakom: Én is csak alá tudom támasztani amit QpaK is mond. Pszichés problémáid vannak, egyértelmûen látszik. Tudom, nekem is voltak, felismerem! :) Lehet hogy mellé más bajod is van, amit még nem derítettek ki, de oktatókönyvbe illõen produkálod a depressziós tüneteket.

Nem szégyen ez, nem tehetsz róla, ez nem valódi érzés, viszont borzasztó, és fordulj szakemberhez, vedd be a gyógyszert. Ne keress kibúvókat hogy jaj de akkor függõ leszek, meg stb (nem leszel). Nem, ha a depressziód nem lesz kezelve akkor rettenetesen szenvedni fogsz, meg fogod magad ölni és halott leszel (ja lehet hogy már most is szimpatikus az ötlet. Hát ne legyen. Valaha voltál már boldog az életben? - na, elárulom hogy még lehetsz, és leszel is. Sõt a mélypont után még jobban tudod majd értékelni és élvezni az életet - én egy akkora kripli vagyok mint még soha, fizikai és egzisztenciális mélyponton, de boldogabb tudok lenni, jobban tudom élvezni az életet mint valaha "egészségesen").

Lehet hogy az elsõ antidepresszáns nem fog használni, több típus van, türelem kell ehhez. De ha csak elrágsz egy xanax-ot akkor máshogy fogod látni a világot (nem arra buzdítalak hogy kapj rá a nyugtatózásra, csak hogy vedd észre: a világot nem csak szörnyûségként lehet észlelni). Aztán ha már sikerül helyre rázódni, elkezdeni a normális életet, élvezni stb. akkor szépen a gyógyszerekre sem lesz szükség.

Szerkesztette: Rigor (2014-10-22 15:10)

Inkább örülj neki, hogy nem te. És sürgõsen váltsd a beszélgetõs pszichológusod egy képzett pszichiáterre.

Állandóan a hangulatomhoz passzoló zenét választok. Fordítva elég erõltetett lenne, mint egy gagyi vígjáték, aminek esélye sincs, hogy felvidítson. Ezt küldeném ákombákomnak (mert ilyesmid lehet) és mindenkinek aki szereti:
http://www.youtube.com/watch?v=5f0EBjdHjUo

Én az agórafóbiáig jutottam. Nem tudtam elhagyni a lakást, még kertig sem, mert pánik rohamom volt. Még csak nem is wc para! Félelem a rosszulléttõl, haláltól, majd hányingerem lett, leizzadtam és ájuldoztam. A fejemben éreztem a szívem dobogását. Rosszabb volt, mint egy durva fellángolás, mert hiába tudtam, hogy nem igazi, nem bírtam megállítani. Szedtem is rá bogyókat, 1-2 hónapig. Aztán jobb lett és abbahagytam. Szóval nem gáz, és tényleg rohadt sokat segít! Az sem lehetetlen, hogy ha ilyen módon a lelkedet helyrerakod, akár a gyomor gondjaid is megszûnhetnek.

Szerkesztette: QpaK (2014-10-22 23:21)

Igazad van, csak nekem ez nem megy. Ha olyat hallgatok, ami nem passzol az aktuális állapothoz, akkor azt azonnal kinyomom, mert hiteltelen. Azokat a zenészeket szeretem, akik hitelesen tudnak elõadni, a stílus mindegy. Az érzelmeim szûk tartományban mozognak, ezért a zene sem tud rá hatni. Ilyenekkel tisztában vagyok, hogy éppen irigységet érzek, vagy féltékenység, de inkább tudom, hogy szar a helyzetem, mint hogy átélném. Fordítva is ugyanez van. Mélyre kell temetkeznem mindenben, a világfájdalomban is, mert csak úgy értem meg. Hallás alapján a népdalok sem mentek. Le kellett kottázni és elmagyarázni.;)

Szerkesztette: QpaK (2014-10-23 00:38)

és ki mondta hogy van igazság? Ha lenne igazság akkor most a "nem vagyok elégedett az alakommal" fórumon irkálnánk.

Amit tanácsolni tudnék neked az hogy ne kényszerítsd bele magad ugyanabba az érzésbe, azzal hogy _akaratosan_ ugyanazon töröd a fejed, mert öngerjesztõ lesz és csak idegesebb/depressziósabb leszel tõle.

Én pl amikor sírógörcsök keringetnek vagy elgondolkodok azon érdemes e élnem (ez is egy érdekes dolog mert ha azzal kacérkodsz hogy a túlvilág biztos jobb akkor gondolj abba hogy ott nem a nirvana/a megdicsõülés és az örök nyugalom fogad, hanem a SEMMI, a lehetõségek tökéletes hiánya. Mint a szakasz címû filmben mondták, tekintsd úgy mintha minden napod egy ajándék lenne, ami lehetõséget ad arra hogy a te húsvér biomasszádnak értelmet adjon legyen az bármi. Egy jó szó, mosolyt csalsz valaki arcára,elérsz valamit aznap, bármi) stb. mindíg teljesen más dolgon kezdek el morfondírozni. Mi lenne pl ha kitörne a zombiapokalipszis és hova mennék elsõnek ételt fegyvereket szerezni vagy bármi ilyesmi. Ez egy hülye példa de remélem megérted a lényegét :d

mibõl van pontosan eleged?

beszélj szakemberrel vagy olyannal akit szeretsz és oszd meg az érzéseid.

ez egy ilyen cry for help szindrómának tûnik… ha ennyire rossz lenne, ha ezt komolyan gondolnád, már megölted volna magad. akkor meg mi a helyzet?
sajnos probléma, hogy nincsen senkid, így senki sincs aki elcibálna egy pszichiáterhez (vagy észhez térítene, értelmet tudna adni, stb.), mert valóban nem normális ez az egész ami van veled. azt próbáld meg megérteni, hogy egy normális lelki világú ember nem így gondolkodik. Én voltam iszonyú nagy szarban, de akkor sem gondolkodtam ennyire drasztikusan.
Mindensetre azt hiszem ezzel kapcsolatban mi semmit sem tehetünk.

Egy párkapcsolatban mennyi idõ után optimális megmondani a betegséget? Ti ezt hogy oldottátok meg - Egyáltalán el kell?

1-2 hónapra gondoltam. És nem részletezni. Valahogy így: Van egy bélbetegségem, ami felszívódási zavarokat okoz, de szedek rá gyógyszert és nincs gáz. Ez nagyjából fedi az igazságot. Ha viszont nagyon belemennék, a betegséget velem párosítaná, és nem kapna optimális képet rólam. Szerintem ez fordítva is így lenne. Ettõl még persze joga van tudni.

Nem úgy hat ki a mindennapokra. Ha tünetmentes vagyok akkor párszor elmegyek wc-re és megválogatom a kajákat. Ezt addig tudom tartani amíg nincs komoly tünet. Ha viszont a gyógyszertõl nagyra nõ a fejem, vagy szex közben az erõlködéstõl rám jön már más a helyzet. Az elején mindenki jobb fényben akar feltûnni. Az xy vagyok profi fosós nem tartozik közéjük.

Igen! A hol van anyátok? WC-n hol lenne... 20 év házasság után vicces a családban. :D

Szerkesztette: QpaK (2014-10-24 10:37)

Szerintem ez elõször ijesztõ lehet másnak, és én nem részletezném. Esetleg annyit mondanék, HA FELMERÜL, mint amennyit te leírtál,qpak. Aztán késõbb ha komolyra fordul a dolog akkor természetesen asszem leülnék és elmondanám… bár én épp akkor ismertem meg a barátom amikor ez elõjött, kicsivel elõtte, és igazán egy évig profi módjára meg is oldottam mindent. Egyébként a mai napig is csak annyit tud, hogy sokat fáj a hasam - semmi mást. De konkrétan elmondhatod, hogy figyelj ez van, de ez nekem nem gond, ne is beszéljünk róla, csak azért mondom el, hogy tudd. Kész. Ezzel indítani õrültség lenne. Ahogy a te képed magadról nem a betegség határozza meg, úgy másnál se így legyen. Ha valakit épp megismersz és mondasz egy ilyen autoimmun betegséget, az nem nagyon növeli az esélyeidet :)

Egyébként lányként még annyit hozzátennék, hogy ha te ezen nem stresszelsz, õ se fog. Engem se érdekel a legkevésbé se hányszor megy a barátom a wcre egy nap, valahogy fiúknál ez absolute mellékes. Én meg azért nem mondtam el, mert ezt lányoknál én máshogyan látom, én saját magam nem tudnék úgy viselkedni ahogyan most, ha közben tudnám, hogy õ tudja...

Szerkesztette: rny (2014-10-24 14:44)

Én is kb arra gondoltam, mint rny. Elõbb utóbb elõ kell állnom valami magyarázattal, mert állandóan titokba kapkodom a bogyókat. Nem szeretek sokáig náluk lenni, mert akkor az anyja csinál nekem is valami zsírosat/tejeset. Azzal meg a másnapomat rontom el. :) Szóval egy rövid egyszerû magyarázat lesz, amit nem kell túlbonyolítani.

akombakom: Szerinted hiteles képet kapna, ha a betegség alapján ítélne meg. Egyébként az egész bélbaj egy nagy spekuláció. Hogy tájékoztatod hitelesen? Lehetséges visszaesések, lehetséges szövõdmények, mellékhatások, életkilátások. És ha 30 évig megmaradok ezen a szinten? Akkor feleslegesen festem a falra az ördögöt, miközben becsapom (magamat is). De legalább az igazat mondtam. ;)

Szerkesztette: QpaK (2014-10-24 16:18)

akombakom: Értem amit mondasz, csak azt válaszold meg - ibd ide vagy oda, hogy tudsz józan döntést hozni információ hiányában? Ha nem ismered meg a másikat, akkor csak a betegségét mérlegeled.

Le is írtad:

megimsersz valakit, minden ok meg minden egysezrcsak bevallja, hogy izé....

Tehát jól mûködik, de azért mert eltitkolta mehet a kukába az egész. Mi a nagyobb baj, az hogy nem mondja el, vagy hogy a betegség miatt már nem vállalod be. Ha ez a titok elég ahhoz, hogy felrúgd akkor az annyit is ért. Ha az utóbbi, akkor tényleg a betegség miatt dobod, de legalább megismerted. Összességében nem ez a korrektebb?

És komolyan nem azért mondom, mert én vagyok a beteg. Fordított esetben is ezt gondolnám.

Általánosságban inkább ibs-re hasonlítok. Annyi különbséggel, hogy erõsebb gyógyszereket szedek, meg gyakrabban kell kontrollra járni. Szerintem csak összeköltözésnél kéne errõl beszélni. Az meg még messze van, az is lehet, hogy nem lesz. Volt, hogy az állapotom miatt ugrott a program. Olyan is elõfordult, hogy egyszerûen nem bírtam ébren lenni és elaludtam nála. :) A rosszabb idõszak meg átlagosan 2-3 nap/hónap. Ez palástolható. Nem ismerik és nagyobb feneket kerítenek neki, mint amekkora. Tõlem meg magyarázatot várnak, de én sem tudom mikor mi lesz. Megfigyeltem, hogy a környezetemben viszont mindenki tudja. Így meg, hogy tudnak jól hozzáállni? Egyesek szerint fekete, mások szerint fehér. Én meg mondhatom, hogy 90%ban szürke. Az hiányzik, hogy õ ezzel traktáljon puszta jóindulatból vagy kíváncsiságból, vagy bánom is én…az már nem olyan! És ha idõ elõtt derülne ki, én zárnám le emiatt.

A helyszíneket általában én választom ki, amit meg nem, azt feltérképezem. van olyan nap amikor nem tudok kimozdulni. Õ viszont szerencsére nem olyan pörgõs. Ez inkább a baráti társaságban okozott gondot. De mondjuk egy távolsági busz, vagy ha az utcán kéne várnom és a közelbe nem lenne wc…Halálom. 4 éve nyaralni sem voltam. Na majd jövõre. Érdekes, hogy engem férfiként mennyire idegesít, ha hangokat adok ki a wc-n. Még a barátaim mellett sem tudok önfeledten… Otthon meg eléggé elszigetelt, ott nyugodtan lehet nyögdécselni meg durrogtatni. ;) Az fog neki elõször feltûnni, hogy profin vágom hol vannak a mosdók.

Biztos azon is sok múlik mennyire extrovertált a partner. Ha folyton el akarna valahova rángatni és én lennék a hangulatromboló az szar lenne. Más az, ha valaki békés nyugdíjas… Az elején nekem is jobban ment. Eleinte orvoshoz is alig jutottam el. Aztán amikor 2-3 óráig nem kellet wc-re mennem, már a sportpályán bandáztam. Aztán egy két kellemetlen eset, meg a tény, hogy bármikor tudok alkotni elég lett ahhoz, hogy most 6-8 órás passzivitás mellett is féljek a hirtelen változásoktól/váratlan helyzetektõl. Nagy kár!

:) Ezt most nekem írtad? Nem értem mire...

Jah már tudom! :D A nyugdíjast úgy értettem, hogy korombeli de nem az az elmászkálós bulizós fajta. Én sem. Így kevesebb a wc para mert lakás vagy max teázó kávézó a helyszín. Nem vagyok egy szoknyapecér. :D Persze, hogy lehet egyedül. Nem is akarok rád tukmálni senkit... ;) Nem is neked címeztem, félre értettél.

Szerkesztette: QpaK (2014-10-25 10:28)

Hú ilyen rohamszerûségek szerencsére nincsenek. Már rájöttem, hogy nem is a hasmenés okoz igazából gondot, hanem a lazább széklet. Az elõbbi még ellötyög valahogy, meg általában kevés, szóval még tartani is tudom. Ellenben akármikor el tudok menni, és elég sokszor van inger is. Így legtöbbször biztos, ami biztos alapon „kiürítem” magam. A lényeg, hogy különösebb gyulladás nélkül csinálhatok az átlagos napi 3-5-bõl 10-15-öt, ha éppen ahhoz van kedvem ;)

Nem szeretem a tömeget, és az alapján, amiket eddig láttam a férfimosdók hiányosak. Van, ahol csak piszoár van, míg máshol az ülõke hiányzik…ha éppen nem vizelték össze! Elõfordult, hogy a nõibe kellett belógnom. Aztán az is lehet, hogy én jártam rossz helyekre. A csendes kuckós helyeket kedveltem, amiket nevezhetünk sarki lebujoknak is. Ha meg csak egy wc-van és azt lefoglalom fél órára, akkor meglincsel a részeg tömeg. :)

többnyire

Szerkesztette: QpaK (2014-10-25 14:26)

de napi 2t hogy az istenbe nem lehet megtervezni? akkor kelj fel korabban