crohn-colitis.hu

Montesquieu

A boldogság embere


Rendszerint a vágyainkat követjük:
hegynek fel, völgybe le, ahová a szél
sodor. Nem megyünk, hanem vitetjük
magunkat, miként a faág, amely (úszik
az árral. Hol szelíden, hol vadul — mindig
a viz természete szerint. Két nézet kö-
zött lebegünk: mindennap új szeszély!
Semmit sem akarunk szabadon, semmit
teljességgel, semmit állhatatosan. És ezt
nevezzük boldogságnak!.

Ha csak boldogok akarnánk lenni, az
konnyû dolog volna; ámde boldogabbak
akarunk lenni a többieknél, s ez bizony
csaknem mindig nehéz, mert a többieket
boldogabbnak véljük annál, amilyenek
valójában.

Gracián

Arról, aki nem remél és
nem vágyakozik...

Legyen kivánnivalód. Enélkül boldog-
ságodban is szerencsétlen leszel. A test
lélegzik, a lélek vágyakozik. Ha mindent
megkapnál, kiábrándulnál a már meg-
szerzettböl, és még többre áhítanál. Mert
kell a léleknek, akár az értelemnek, egy
kis megszereznivaló, ami élteti a vágyat
és a reményt. A boldogság csömöre ha-
lálos.
Az igazi boldogság éltet és reméltet.
Amikor kiégnek a vágyak, velük pusztul a
boldogság ígérete is. Aki már nem remél,
aki már nem kíván, annak félnivalója is
akad. Boldogtalan boldogság az övé.
Ahol a vágy végzõdik, ott kezdõdik a
félelem.

AZ IGAZSÁGRÓL:


1. Az igazságosság könyörületesség nélkül - embertelenség. (Aquinói Szent Tamás)

2. Ha valaki azt hiszi, hogy birtokában van az igazságnak, akkor ki is kell mondania. Az emberi szellem becsületérõl van szó... (Anatole France)

3. A saját életnek nem megbízható tanúja senki sem. Kár is fölesketni, hogy az igazat, csakis az igazat fogja vallani. (Ancsel Éva)

4. Végül is ez a sorsa minden igazságnak. A tegnapi ember abszurdnak tartja, a holnapi banálisnak. Az igazságok nem maradandók. De maradandók azok az írók, akik rátalálnak. (Egon Friedell)

5. Minden jó kérdés kínos kérdés, de aki keresni akarja az igazságot, annak keresnie kell ezt a fajta kínt. (Ancsel Éva)

6.  Minden dologról csak egy igazság van, s aki azt megtalálja, annyit tud a dologról, amennyit egyáltalán tudni lehet róla. (Descartes)

7. Az igazságot elõször felfedezik, majd megszokják, végül megcáfolják. (Feleki László)

8. Vannak igazságok, amelyeket lehetetlen helyesen fölfognunk, ha elõbb nem jártunk bizonyos tévutakon. (Lucian Blaga)

9. Helyesen nevezik... az Igazságot az Idõ, és nem a Tekintély gyermekének. (Francis Bacon)

10. A lélek voltaképpen nem is fordulhat máshoz segítségért, mint az igazsághoz, amely a fegyvere - és pajzsához, amely a hazugság. (Paul Valéry)

11. Az igazság szeretete a legtöbb emberben nem egyéb, mint félelem az igazságtalanság elszenvedésétõl. (La Rochefoucauld)

12. Ha alacsony célokkal is megelégszel, az igazság útjáról letérsz. (Babiloni bölcsesség)

13. Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem, hanem hogy többé nem hiszek neked. (Friedrich Nietzsche)

14. Van-e olyan élet -akár a szentek élete is-, amely ne lenne nap nap után alávetve a hazugságnak? (Martin de Gard)

15. Nemcsak mások, hanem önmagunk számára is rejtélyeseknek kell lennünk. (Kierkegaard)

16. Nem az az ostoba, aki nem tud, hanem az, aki nem akar tudni. (Hrihorij Szkovoroda)

17. Általános balgaság, hogy senki sem elégedett sorsával, akármilyen jó, és senki sem elégedetlen eszével, akármilyen rossz. (Gracián)

18. A tudós gyakran kételkedik, a tudatlan ritkán, a bolond soha. (Émile Faguet)

19. A legapróbb dologban is van valami kevés ismeretlen. Találjuk meg! (Maupassant)

20. A bölcsességet nem úgy kapjuk, magunknak kell azt felfedezni, oly út után, amelyet senki se tehet meg helyettünk. (Proust)

21. Minden mély gondolkodó jobban fél attól, hogy megértik, mint attól, hogy félreértik. (Friedrich Nietzsche)

22. A világban csak kétféleképpen lehet felemelkedni: vagy a magunk igyekezetével vagy mások ostobasága által. (La Bruyére)

23. A mester humanizmusához tartozik, hogy tanítványait óvja önmagától. (Friedrich Nietzsche)

24. A józan ész a világhoz alkalmazkodik, a bölcsesség az éggel akar megegyezni. (Joubert)

25. Megbocsátani és felejteni annyi, mint becses tapasztalatokat az ablakon kidobni. (Schopenhauer)

Hámori István Péter

Ajándék vagy

Nekem szép vagy. És kívül-belül tiszta,
felszikrázóan igaz, mint a fény.
Úgy hullsz reám a magasodból vissza,
akár betegre a gyógyító remény.

Nekem jó vagy. És simogató szellõ
ömlik a légbe lépteid nyomán.
Szikes földszívem általad lesz termõ,
véled telik meg elhagyott szobám.

Messze vagy még, ám én megérzem jöttöd,
kívánásom okosságoddal õrzöd,
Szuszog szívedben megszelídült szándék.

Ajkad nyílik, ezer csengõje árad,
Magamhoz vonlak, megérintem állad,
Mert ünnepemhez te vagy az ajándék

AFANASZIJ AFANASZJEVICS FET:

NAP ÉS ÉJ

Felfûtve vérünk, lobogott a nap.
Te gyönyörû, az eksztázist akartad,
s hogy olthatatlan vágyak izzanak
bensõdben, arról vallott nékem ajkad.

Nem láttam én vak, hogy az éjszaka
ereszkedik már ránk, az élet éje,
s hogy lelked és szépséged csillaga
lehullt, hogy többé kezem el ne érje,

s elváltan értjük meg majd nagysoká,
hogy boldogságunk halt bele e csöndbe.
Mennénk utána még, de nincs hová,
s megyünk a sírba, külön én, külön te!

(Gáspár Endre)

Párnám puha, lágy felhõ,
Gondolatom kemény mint kõ.
Õskori lelet lehet,
Rögzõdött megkövesedett.

Változtatni szeretnék,
Az életet könnyebben vehetném,
De hiába nem tudom,
akárhogy akarom.

Fájnak az emberek,
s mindazt mit jelentenek.
Jót és rosszat egyaránt
sugároznak folyton rám.

Senkit nem akarok,
s érzem én is zavarok.
Folyton szeretni tudok,
mégis mély a fájdalom.

Közönbösnek kellene lenni,
a problémákat félvállról vanni.
Gondolatom legyen puha,
mint párnám,
teljes szívbõl ezt kívánnám.

Semmi sem égeti úgy a szívet, mint az üresség, ha valamit, valakit elveszítünk, mielõtt igazán ráébrednénk, mennyit jelentett nekünk.

Robert Anthony Salvatore

Az igazi nõnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülrõl, hanem a lelke felõl. Elõször meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felõl nézed, az elsõ réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nõ hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípõjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtõl hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedõ teste minden apró titka a szemében van.

Müller Péter

Fáj téged elengedni,
de soha nem fogsz követni.
Vége a nevetéseknek és lágy hazugságoknak,
vége az éjszakáknak, amikor próbáltunk meghalni,
ez a vég.

  Jim Morrison

Lehet, hogy valóban úgy igaz, ahogy a régiek tartják. Lehet, hogy a szív valóban egy darab száraz nyírfa, amely életében csak egyszer lángolhat tiszta, vakító fénnyel - és minden más szenvedély, amely ezt követõen támad benne, inkább csak pislákoló parázsra hasonlít. Ilyen az én szerencsém. Ez az elsõ és valódi lángolás is éppen õiránta lobbant bennem, akit sem érdemeim szerint, sem dicstelen módon soha meg nem kaphatok; érte, aki mindenekfelett lenéz és gyûlöl.

Tad Williams

A hûség és az odaadás bátorsághoz vezet. A bátorság az önfeláldozás szellemét alakítja ki. Az önfeláldozás szelleme pedig megteremti a szeretet erejébe vetett hitet,

Uesiba Morihei

Louise Labé:

ÉLEK, HALOK

Élek, halok; kigyúlok s vízbefúlok.
Didergek s azonközben lánggal égek.
Túl édes és túl érdes is az élet.
Csüggedt, elúnt vagyok, de egyre boldog.

Fölnevetek s egyszerre könnyet ontok.
S a gyönyör is már gyötrõ, szörnyü méreg:
az öröm elfut, nem rak soha fészket;
elszáradok s kihajtok, mint a lombok.

Így hány szerelmem, így vet erre-arra;
s ha várom: most jõ csak a fájdalom,
váratlanul már túl is estem rajta.

Aztán, ha felvitt a vágyott magasba
és boldogságom bizonyos nagyon,
a mélybe ránt megint nehéz bajom.

(Illyés Gyula)

Átsírt éjszakák, elvesztett barátok,
A világ közepén magadat egyedül találod.

Children of Distance

Kell a társ két nagy szemmel,
ha másért nem, csak, hogy kivegye azt a golyót,
s a folyód keskeny medrét az útba vájja,
és veled lépjen a sárba,
s ha kell, hát szóljon rád, ha szöknél,
egyik más világ sem jobb ennél.

Eleven Hold

Charles d'Orléans:

BALLADA

Ha Isten segít, nemsokára
búm ködje oszlik, azt hiszem,
s szép idõm derül valahára,
te gyönyörû, akit hiven
szerettem. Ez mikor leszen?
Ha szépséged süt újra rám
és beragyog majd fényesen
a két szememnek ablakán.

Majd gondolataim szobája
kigyúllad, fénylik szerelem,
s lesz élvezetek palotája
s felébred álmából szivem -
most alszik gyásza mélyiben.
Nem alszik, tudom igazán,
ha fény kopogtat hirtelen
a két szememnek ablakán.

Jaj, ama hajnal hasadása
még felvirrad-e énnekem?
Epedõ szívem egyre várja,
ó én imádott kedvesem,
mert bútól lankad szüntelen,
s csak az segíthet nagy baján,
ha képed itt lesz majd velem
a két szememnek ablakán.

AJÁNLÁS

Boldogabb nem lesz senkisem
annak a napnak hajnalán,
ha szépségedet nézhetem
a két szememnek ablakán.

(Vas István)

Kedves Bánatos!
Csatlakoznék Kukackonzerv hozzászólásához. Nagyon jó érzés megtalálni vagy újra felfedezni egy régen olvasott verset. Te segítesz nekünk eszünkbe juttatni. Én is szeretnék köszönetet mondani Albius Tibullus Bocsánatkérés címû verséért, amit még gimnazista koromban olvastam elõször. Nem is beszélve a többi szép szerelmes versrõl, és a bölcsességekrõl, gyönyörûek és tanulságosak!

Szerkesztette: Marthuska (2008-09-04 09:10)

Boldogan elfutnék Veled én egy sûrû vadonba, hol soha ember még nem taposott utakat. Mert te a búban öröm s ragyogás vagy az éji sötétben, társ a magányban, csönd, s gondok után pihenés. (Tibullus – Hûség, Radnóti Miklós fordításában)

IGNOTUS:

NEKI

Ne nézze senki, hogy s mint szenvedek,
Nem kirakatnak vagyok én beteg -
Megverhet a sors, ám le sose ver,
Pofon vághatnám, aki szánni mer!

De te, Káröröm a felhõk fölött,
Ki árva férged mind kibõjtölöd
S tõrt vetni szabsz meg sorsot s utakat:
Te nézz le, láss meg és szégyeld magad!

B.Radó Lili:

  Esti dal.

Oly jó ilyenkor este már,
mikor az izzó nap leszáll
s a csillag csillog csak nekem.
Elgondolom az életem.

Ami elmúlt és ami lesz még,
mit rég megúntam s amit szeretnék,
messzirõl nézem és nyugodtan,
ami után egykor futottam.

Mire az izzó arc lehûl,
a szív is békés lesz belül.
Öröm, kétség oly messzi cseng
és jól esik az esti csend.

Jó így mégegyszer szemlehúnyva
mindent végiggondolni újra,
a lélek könnyû, mint a pára
s csend van. Elalszunk nemsokára.

Mindazon javak közül, amelyeket a bölcsesség szerez a teljes élet boldogsága számára, a legeslegnagyobb a barátság birtoklása.

Epikurosz

Búcsú

Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az õsz halott
E földön többé sose látlak
Ó idõ szaga hangaszálak
És várlak téged tudhatod

Guillaume Apollinaire

Olykor bölcs a bolondozás.
A jelent élvezd, a jövõt ne firtasd,
Ami bánat sújt, mosolyogva tûrd el,
E világon még sose volt halandó
boldog egészen.

Horatius

Ma egyetlen nemesség van, és azt a pénz teszi. A többi nemességet egyedül azért pusztítottuk el, hogy ezt ültessükk a helyébe, a leginkább elnyomó, a legarcátlanabb és leghatalmasabb nemességet valamennyi közt.

A. France

Illyés Gyula:

Emlékezz rám

Emlékezz rám. Mi nyoma lesz, hogy éltem?
Mi értelme? De egy-egy napomat,
egy-egy órámat, megtisztítva szépen
neked adnám, ki örök tanú vagy,
azt remélve, hogy nálad megmarad.

Nálad, aki a nem mulandó szépség
s hûség képeként jössz oldalamon.
Gondolj reám. Azt, ahogy benned élnék
ha órákra is, azt az agyadon
áttisztult lényt tán én is vállalom.

Õrizz, amíg élsz, féltékenyen.
Hogy vigyázhassak rád, vigyázz reám.
Mert eldobom, mert mire jó nekem
emlékem is a halálod után?

Az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle érzéketlen gépezet.
   
Victor Hugo