crohn-colitis.hu

A hibákat úgy kerülheted el, ha tapasztalatot szerzel. Tapasztalatot úgy szerzel, ha hibákat követsz el.
   
Laurence J. Peter

Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy, elborít a szomorúság, vagy a halálra gondolsz. Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra.

Jean Vanier

ALGERNON CHARLES SWINBURNE.

EGY NAP MEG EGY ÉJ

Egy nap meg egy éj, mit a mámor adott, vele
játszani, a szerelem s a szeszély;
ajakunk s a szivünk zeneként dadogott bele,
õ muzsikált vele, röpte hozott ide,
mert meg akarta mutatni, mit ér
egy nap meg egy éj.

Nagy szárnya kinyílt, betakart, megölelt vele;
semmi gonosz gyanu ide nem ér,
követne a lába, gyalázna a nyelve, de
lelket a testtel egy üdvbe zenél
egy nap meg egy éj.

De rebben a szárnya, mi nem mehetünk vele,
(hallod? a reggel örök dala kél!)
egy nap meg egy éj ragyogott gyönyörûn vele;
menjen! a mirtusz is ím tovatûn vele!
Ennyi a földön az isteni kéj:
egy nap meg egy éj.

(Szabó Lõrinc)

Most már biztos vagyok benne, hogy régóta tartottam feléd, és te is énfelém. Még ha nem is sejtettünk egymás létezésérõl, mielõtt találkoztunk volna, tudatlanságunkat végigkísérte valamiféle ösztönös bizonyosság, amely gondoskodott arról, hogy végül találkozzunk. Mint két magányos madár, melyek az égbolton tájékozódva repülnek a hatalmas préri fölött, úgy közeledtünk egymás felé ennyi éven, egy emberöltõn keresztül.
   
Robert James Waller

Azt akarom, hogy az arcomba essen az esõ, s hogy rámosolyoghassak minden férfira, aki tetszik, és el akarom fogadni az összes kávét, amire meghívnak. Meg kell csókolnom az anyámat, meg kell mondanom neki, hogy szeretem, ki akarom sírni magam az ölében - hogy végre ne szégyelljem kimutatni az érzelmeimet, amelyek mindig is léteztek, bár magamnak sem mertem bevallani.

Paulo Coelho

A fiúk becsülete olyan kincs, mi el nem vész, mivel nincs.
A fiúk, mint a köd jönnek, mennek, egy lányt csak egy napig szeretnek.
De aki egy hónapig bírja, annak meg van ásva a sírja.
És aki egy évig tud szeretni, azt Múzeumba kell helyezni,
És föléje ezt kell jegyezni: „Ezt embernek lehet nevezni”

Rózsák partja

Sziklás tengerpartra alkonyat hull csendben.

Jeges szél kel, sikolt s tombol önfeledten.

Szürke messzeségbõl karcsú lány tûnik fel.

Nyirkos tengerparton a sziklák felé lépdel.

Hosszú idõ óta itt jár minden éjjel.

Halvány, ifjú arca dacol fagyos széllel,

szürke szikla hátán magányosan várja,

hátha a szerelmét végre újra látja.

A távolba réved boldogtalan szeme,

és lehull ölébe két erõtlen keze.

Ekkor egy esõcsepp tenyerébe csöppen.

S aztán csak hullnak-hullnak egyre többen.

A reménytelenség úrrá lesz a lányon.

Régóta elõször nyomja el az álom.

Párnája: a rideg, kemény, szürke szikla.

Egy csepp sós víz csordul rajta.....mintha sírna.

Zokog, mintha tudná; álom száll a lányra,

s ez lesz az utolsó parti éjszakája.

Síró bölcsõ-szikla búcsút vesz a lánytól.

Most már az õ lelke terhes a magánytól.

A lány szeme csukva, édes álmot kerget,

elrepíti hozzá kedves álom-felleg.

Melegséget érez, s meglepetten hallja;

feldereng az égen kedvesének hangja.

Õt szólítja halkan, hívja, becézgeti.

Távoli vizekrõl így vall, üzen neki:

"Úton vagyok hozzád Kedves, úgy hiányzol!

Csokrot viszek Neked ezer rózsaszálból:

Vörös rózsa száll majd fel a horizontról-

Akkor érezd, Kedves, arád csak Rád gondol.

Sárga rózsaszirmok arcod hogyha érik-

Akkor érezd, Kedves, szerelmem mesélik.

S ha partra vett a tajték fehér rózsaszálat-

Akkor tud majd, Kedves, tárt karokkal várlak!"

Felébred a lány és kél a nap is vele.

Vörös fényét látva könnybe lábad szeme.

S arany napsugarak érintik az arcát.

A Kedves hû szerelmét õk mesélik, vallják.

A lány szalad a parton, fürkészi a vizet,

s valamit a hullám lába elé kivet.

Lenéz rá a lány és arcán mosolyt csillant,

mégis a habokba könnyes szemmel pillant.

Fehér rózsaszálat emel ki a vízbõl....

Régóta elõször kacag tiszta szívbõl.

Búcsút mond a partnak, lehunyt szemmel még áll......

Majd ölelve a rózsát a habokba sétál."

“Csak úgy kerülheted el azt, hogy nyomorúságosnak érezd magad, ha nincs elég idõd azon töprengeni, boldog vagy-e vagy sem.”

(George Bernard Shaw)

Az élet

Barlangodban ülve csendesen,
szél hangjait hallod hirtelen.
Bõröd reszket és érzi már,
újra tél lesz ma már.

Jönnek a hideg és fázós éjjelek,
alszol de a zajok felébresztenek.
Ülve egy magadban a tûz elõtt,
tekinteteddel Kutatod a távoli jövõt.

Tûnõdsz csendesen vajon mit hoz neked,
magányos vagy boldog lesz életed?
Emlékeznek e rád miután nem leszel?
vagy csak csendben elmész és nem leszel.

Gondolkodsz a célodon mit kitûztek neked,
lehet ennyi a sorsod?ennyi az életed?
Nem ez nem lehet,kell hogy több legyen,
mert a világban kell hogy értelmed legyen.

A világban Megvan a helyed és az ösvényed ,
amin Járnod kell, menni elõre élni életed .
Figyelni az embereket kik az ösvényedre lépnek,
és Egy darabig együtt menni ha veled lépnek .

Meghallgatni tanácsukat,hogy merre menj tovább,
de a te döntésed megérzésed alapján haladj tovább.
Lehet hogy sok emberrel akadsz össze mert nem figyelsz,
vagy egy ember többször jön veled szembe kire felfigyelsz.

És ha ö is csatlakozik az ösvényedhez egybeforrtok,
ezzel elértétek célotok innentõl közös a vágyatok.
Jöhet bármi ha jól figyeltél a forrasztás el nem válik,
mert a hosszú évek során csak megedzõdik.

A léted értelme ez megtalálni azt kivel boldog leszel,
és akit már a puszta léteddel is boldoggá teszel.
Kettõtök egybeforrt léte hozz létre egy új életet,
feladatotok ez lesz ,neveljétek ezt a kis létet.

Az élet értelme pedig keresni, tanulni,másoknak segíteni,
de mindig tisztelettel, õszintén, mintha ö lenne az igazi.
Mert nem tudhatod hogy ösvényeden mikor jön veled szembe,
és ha útmutatást kérsz tõle nem e zsákutcába vezet be.

Zotyesz

Nem Te vagy a hibás,
csak egyedül az Isten:
mert a szerelemnek is határt szabott.
Sõt tán nem is hibás
sem Õ, se más
Véletlen tette csak, hogy így legyen:
hogy ami fa, ne nõjön fel az égig,
és elenyésszen, ami szerelem.
 
Wass Albert

A pici betegek

Egy pici élet mely most kezdõdik el,
épp a környezetét fedezi fel
Nem tudja még hogy a virág miért él,
de már fogja és azt gondolja milyen szép.
Szalad és mindenhol körbenéz kíváncsian,
sok ismeretlen dolog vajon miért van?
Ott az a doboz a szekrény tetején,
mibõl furcsa hangok, képek áradnak felém.
Féljek tõle vagy közelebb menjek?a színek
csábítanak de a hangok megijesztenek.
Rohanok tovább mindenfelé mikor anyu elfog,
berak négy háló közé ahol az unalom el fog!

Ad nekem sok mindent hogy játsszak,
felét nem tudom mi de nem baj ez látszat
Most nem figyel rám fogom magam s ki mászok
és egy darabig a szobában kacsázok .
De Inkább megyek felfedezek s mindent leverek,
lehet kerek szögletes mindegy ismerkedek.
Furcsa dobozokat kihúzom és mindent kidobálok
és közben önfeledten jókat kacarászok.
Nem fáradok vajon mi az mit még megtalálhatok?
vajon anyut hol találhatom és nála mit láthatok?
Megkeresem itt lehet nem messze tõlem mert hallom
vajon mit csinálhat?csak nem ebédet? ezt már sokallom.
Ott jön már és hozza nekem a finom hamit mit falhatok.
szaladok a karjaiba fog és máris alhatok.
Szép lassan elaludnék az ölében de a hasam zsibog,
fáj nincs ez rendjén a bébipapi kínoz.
álmomban is gyötör de szép lassan eldurmolok,
jó a maminál és álmodva dúdolok.

Sok mindent megtapasztalt amit lehet, kíváncsi volt felfedezett,
de egyet nem keresett a fájdalmat és betegséget mit nem értett.
És nem érdemelt meg.

zotyesz

Szerkesztette: zotyesz (2008-09-11 23:25)

Kassák Lajos:


MOZDULATLANUL AZ IDÕBEN

Szép szerelmesem, õrizlek magamban holtomig
akár egy csillag ragyogtál elõttem az ûrben
s most itt állok kifosztottan, felettem az éggel
mely vakon didereg és hullatja rám terheit.

Csillag voltál bizony, mezítelenül fürödtem
hajnali fényeidben s telhetetlen csodáltam
nagy fekete szemeid és a mozdulatokat
melyek önfeledten mutatták fehér vállaid.

Messze vagy már, s utánad cseng fájdalmam éneke
nem panaszlón, inkább fennen hivalkodva véled
aki a jó és rossz fölé emelted életem
s aki figyelted vergõdõ szívemet a csöndben.

Juhász Gyula:

Dal

Már ezután játszom
Virággal és éjjel.
Játszom az utolsó
Csókkal, reménységgel.

Játszom a jövõvel
És a szerelemmel,
Az én eltört, árva,
Furcsa életemmel.

Játszom szép szavakkal,
Leányszívvel, bállal,
Fehér szemfedõvel,
Fekete halállal

Szerkesztette: bánatos (2008-09-12 14:36)

Túlélõk egy intézményben
Hogy mi ez? A házasság.
Jegygyûrû, esküvõ,
mindkét részrõl aláírás.
Papír az Államnak.
Lakásban ágy, asztal.

Túlélõk egy intézményben
mely ma már nem divatos.
Túlélõk benne 20 éve,
mi azt mondjuk: magasztos.

Kérdezd meg, könnyû volt?
Nem, nem volt az.
Kérdezd meg, könnyû most?
Nem-nem, most sem az.

Akkor miért vagyunk itt?
Mert fogadtuk esküvel.
Könnyebb lenne feladni,
de mi nem megyünk el.

Ásó kapa, nagyharang,
ezt szoktál mondani,
sértõdés, gúny és egy másik,
elég most már ennyi is.

De mi túlélõk vagyunk az
intézményben,
jóban és rosszban,
egészségben, betegségben
örökké
míg a halál el nem választ.

Emlékezés

Emlékezni minden percre mi megadatott nekem,
hogy veled tölthettem el másodperceimet.
Emlékezni rá hogy lüktetett szívem édesen,
mikor kéz a kézben sétáltunk csendesen.

Emlékezni mikor elõször mosolyogtál rám kedvesen,
éreztem hogy lelkem melegség önti el teljesen.
Emlékezni mikor elõször finoman csókoltál,
szívem már akkor tudta kiválasztottál.

Emlékezni mikor odadóan mellettem álltál,
és a világ a másik oldalon állt kitartottál.
Emlékezni hogy aranyoztad be életem minden napját,
mikor reggeltõl estig velem töltöttél minden órát.

Emlékezni mikor aludtál csak néztelek csendesen,
simogattam és csókoltam az arcod lopva édesen.
Emlékezni mikor haragudtál , és szikrázott szemed,
még jobban szerettelek és tûrtem csendesen büntetésed


Emlékezni mindarra mi általad vált széppé:
Emlékezni a tárgyakra melyekhez hozzá ért kezed.
Emlékezni a Tájra melyen körbejárt tekinteted.
Emlékezni a hangokra melyek elhagyták ajkadat.
Emlékezni az emlékekre melyek õrzik valódat.

Zotyesz

Szerkesztette: zotyesz (2008-09-13 19:57)

Hogy a nõk hullanának, mint õsszel a legyek? Ez nyilvánvaló, de amíg egy nõ lélegzik, úgy harcol, mint egy oroszlán, csupán el kell hitetni vele, hogy a gyermeke élete a tét.
   
Fonyódi Tibor

ALEKSZANDR SZERGEJEVICS PUSKIN:

ELÕÉRZET

Villám gyúl megint, az égre
barna fellegraj kúszik;
végzetem vak rendelése
régi bánattal búsit.
Lesz-e bennem dac, keményen,
sorsom, véled víni még?
most, hogy meglassul a vérem,
s szenvedélyem is kiég.

Hány vihart megvívtam én már!
Orkántól sem rettegek.
Bárkám biztos part felé száll,
futnak szét a fellegek.
Ám szivembe nemsoká új,
éles fájdalom hasít:
lám, a lágy öböl kitárul,
s ott utunk szétágazik.

Add kezed, súgd: "Isten áldjon!"
Gyönge tested mint remeg!
Rebbentsd rám mégegyszer áldón
tündöklõ tekinteted!
Bár erõm megtörve régen,
hogyha csak rád gondolok:
vérem felgyúl, s szenvedélyem
ifjan, újra fellobog.

(Képes Géza)

Ladányi Mihály - Dal

Elõször aludtam veled.
Micsoda húsod van neked!
Forró a szád, gödrös az állad,
a bõröd vadító szagú!
Halálomig kívánlak!

Másodszor aludtam veled,
meghallgattam az életed,
ki szeretett és ki utált -
nem lehetett könnyû neked,
reggelig be nem állt a szád.

Harmadszor aludtam veled.
No, dehát ki hallott ilyet,
folyton csak tenni-venni...
Fordítsd felém a feneked,
hagyj egy kicsit pihenni.

PIERRE DE RONSARD:

CSÓK

Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein át
felém leheli a rózsaillat:
ajkaim a csók mámorát
szomjazva mélyen elpirulnak
és elborítanak a vágy
gyönyörével, ha rádborulnak.
Mert a csók nedvei lehullnak
a szívbe, s elcsendesitik
a szemed lángjától kigyulladt
szerelmi máglya tüzeit.

(Rónay György)

Miért szeret az ember egy embert?


Látni a szemeit és az arcát
Fogni kezét enyhíteni bánatát

Meghallgatni gondjait bajait
és felszárítani könnyeit

Érezni hosszú forró csókjait
És valóra váltani álmait

Figyelni lelke rezdüléseit
és észrevenni apró változásait

Nézni vidám mosolyát csillogó szemeit
és megédesíteni szomorú perceit

Fáradt testét simogatni és becézni
magamhoz ölelve álomba ringatni

Boldogságának forrását kutatni
és tûzön vízen át megtalálni

Várt találkozás

Hónapok teltek el mióta nem láthattam,
izgatottan várok itt hát a pillanat.
Mint ahogy a természet várja a tavaszt,
úgy várom én is hogy újra csókolhassam.

Vajon milyen most az arca és az ajka?
Elbûvöl e még testének gyönyörû mozgása?
Arca még ragyog, ajka édes még mint a méz?
Tekintetét pirulás nélkül bírom e még?

Zotyesz

Szerkesztette: zotyesz (2008-09-14 21:56)

ALEKSZANDR SZERGEJEVICS PUSKIN:

TATJÁNA LEVELE
ANYEGINHOZ

Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
hogy most megvessen engemet.
De ha sorsom panasz-szavának
szívében egy csepp hely marad,
nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattam eddig, szólni féltem,
és higgye el, hogy szégyenem
nem tudta volna meg sosem,
amíg titokban azt reméltem,
hogy lesz falunkban alkalom,
s hetenként egyszer láthatom;
csak hogy halljam szavát, bevallom,
szóljak magához, s azután
mind egyre gondoljak csupán,
éjjel-nappal, míg újra hallom.
Mondják, untatja kis falunk,
a társaságokat kerûli,
mi csillogtatni nem tudunk,
de úgy tudtunk jöttén örûlni.
Mért jött el? Békességesen
rejtõzve mély vidéki csendbe,
tán meg sem ismerem sosem,
s a kínt sem, mely betört szivembe;
tudatlan lelkem láza rendre
enyhülne tán s leszállana,
s akit szívem kíván, kivárva,
lennék örök hûségü párja
s családnak élõ, jó anya.

Másé!... A földön senki sincsen,
kinek lekötném szívemet.
Ezt így rendelte fenn az Isten...
Tied szívem, téged szeret!
Ó, tudtam én, el fogsz te jönni,
zálog volt erre életem;
az égieknek kell köszönni,
hogy sírig õrzõm vagy nekem...
Rég álomhõs vagy éjjelemben,
látatlan is kedveltelek,
bûvöltek a csodás szemek,
rég zeng hangod zenéje bennem...
nem álom volt, színezgetõ!
Beléptél, s ájulásba hullva,
majd meglobbanva és kigyúlva
szívem rádismert: õ az, õ!
Nem a te hangod szólt-e újra,
ha egy-egy csendes, bús napon
ínséges szívekhez simulva
vagy imádságban leborulva
altattam égõ bánatom?

Nem te vagy itt árnyék-alakban
s nézel reám e pillanatban
az áttetszõ homályon át?
Nem te hajolsz párnámra éjjel,
suttogsz: szerelemmel, reménnyel
enyhíted lelkem bánatát?
Ki vagy? Õrangyal vagy te, féltõm?
Vagy ártóm és gonosz kisértõm?
Döntsd el hamar, hogy lássak itt.
Lelkem talán csak vágya csalja,
tapasztalatlanság vakít,
s az égi kéz másként akarja...
Hát jó. Sorsom gyanútlanul
gyónásommal kezedbe tettem,
elõtted könnyem hullva-hull,
könyörgök: védj, õrködj felettem...
Gondold el, mily magam vagyok,
nincs egy megértõ lelki társam,
így élek néma tompulásban,
én itt csak elpusztulhatok.
Várlak: emeld fel árva lelkem,
nézz biztatón, ne adj te mást -
Vagy tépd szét ezt az álmodást
kemény szóval. Megérdemeltem.

Végzem! Átfutni nem merem,
megöl a félelem s a szégyen,
de jelleme kezes nekem,
bízom: a sorsom van kezében...

(Áprily Lajos)

Élni olyan, mint szeretni: az ész mindenestõl ellene van, s az egészséges ösztön mindenestõl mellette.
 
Samuel Butler

Feltételezés és bizalom


Feltételezni valakirõl azt amiben nem vagy biztos ,
csak mert túlságosan ragaszkodsz mert ö neked fontos.
És ezekkel a tényekkel úgy vádaskodni mint ami biztos,
nem nézni azt hogy  számára csak a bizalmad fontos.

Ezzel a viselkedéssel pont azt játszod el ami neked fontos,
a bizalmát a hitét melyekért vágyódsz és akarsz, ez már biztos.
Meg kell bíznod benne  hinned kell mert csak az ö szava fontos,
és ha így teszel örök hû szerelme számodra biztos.

Ha feltételezel róla dolgokat melyek nem  valódiak,
elvakultan vádaskodsz pedig az ö szavai  igazak.
Hiszel a csaló  szavaknak tényeknek melyek nem igazak,
akkor elveszted szerelmét pedig az érzéseid igazak.

Szerkesztette: zotyesz (2008-09-15 13:30)

Ma három éve halt meg édesapám. Ezt a verset az Õ emlékének ajánlom.

Ady Endre:

PROLETÁR FIÚ VERSE            


Az én apám reggeltõl estig
Izzadva lót-fut, robotol,
Az én apámnál nincs jobb ember,
Nincs, nincs sehol.

Az én apám kopott kabátu,
De nekem új ruhát veszen
S beszél nekem egy szép jövõrõl
Szerelmesen.

Az én apám gazdagok foglya,
Bántják, megalázzák szegényt,
De estére elhozza hozzánk
A jó reményt.

Az én apám harcos, nagy ember,
Értünk ad gõgöt és erõt,
De önmagát meg nem alázza
A pénz elõtt.

Az én apám bús, szegény ember,
De ha nem nézné a fiát,
Megállítná ezt a nagy, földi
Komédiát.

Az én apám, ha nem akarná,
Nem volnának a gazdagok,
Olyan volna minden kis társam,
Mint én vagyok.

Az én apám, ha egyet szólna,
Hajh, megremegnének sokan,
Vígan annyian nem élnének
És boldogan.

Az én apám dolgozik és küzd,
Nála erõsebb nincs talán,
Hatalmasabb a királynál is
Az én apám.