crohn-colitis.hu

Antoine de Saint-Exupery:

Fohász

 
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erõt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések mûvészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes idõbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsõrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erõt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Õrizz meg attól a naiv hittõl, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelõdünk!

Küldd el hozzám a kellõ pillanatban azt, akinek van elegendõ
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendõ fantáziát ahhoz, hogy a kellõ pillanatban és
a megfelelõ helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Õrizz meg az élet elszalasztásának félelmétõl!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések mûvészetére!

A lélek éneke

Kelet-Afrikában van egy törzs, ahol a gyerek megszületésének idejét nem a
világrajövetelének napjától, sõt nem is a fogantatás napjától számítják. E
törzs számára a születés kelte azt a napot jelöli, amikor a leendõ anya
elõször gondol majdani gyermekére. Az anya, amikor úgy érzi, eljött az
ideje, hogy gyermeke legyen, elvonul az erdõbe, és magányosan ül egy fa
alatt mindaddig, amíg bensõjében meghallja gyermeke énekét.
Amint ez megtörtént, az anya visszatér a falujában, és megtanítja az éneket
a leendõ apának. Ezután ezzel az énekkel hívogatják a gyereket. Miután a
gyerek megfogant, az asszony a méhében hordott kisbabának énekel, és
megtanítja a dalt a falu bábáinak és öregasszonyainak, akik a vajúdás alatt
és a születés csodálatos pillanatában ezzel az énekkel köszöntik a
gyermeket.
A szülés után valamennyi falubeli megtanulja az újszülött énekét. Ez a dal
ezután élete minden fontos pillanatában elkíséri. Ezt éneklik neki, amikor
valami baja esik, ezét éneklik gyõzelmek, szertartások, felavatások
alkalmával vagy a házasságkötési ceremónián. Amikor élete végén szerettei
összegyu^lnek a halálos ágyánál, utoljára hangzik fel a dal.

Jack Kornfield

Amikor a dolgok igazán jól mennek, nagyon figyeljünk oda, hogy észre is vegyük. Nem nagy diadalokról van szó, hanem egyszerû alkalmakról: olyasmirõl, mondjuk mint limonádét inni az árnyékban egy forró délután, vagy egy közeli pékség illatát beszívni, vagy horgászni, vagy ügyet se vetni rá, fogunk-e valamit, vagy sem, vagy hallani, amint valaki csak úgy magában gyönyörûen zongorázik a szomszéd házban.
   
Kurt Vonnegut

Saint-John Perse
                                 Anabasis
 
  " Nem lakjuk mindíg e sárga földeket,gyönyörünket...
   
A Birodalomnál szélesebb Nyár többemeletnyi éghajlatot függeszt a tér tábláira.A széles föld terében színig hömpölygeti hamva alatt sápadt parazsát-kén-szín,méz-szín,öröklétszín,az egész füvelõ föld a másik tél szalmáján gyulladó-s egy szál fa zöld szivacsából az ég kiszívja lila nedvét.
      Csillámpala-tájék! A szél kalász-szakállában nincs tiszta mag.S a fény egyfajta olaj.-Pillám résétõl a hegyormokvonaláig eggyé válva magammal,tudom én a kopoltyu-foltos köveket,fény-kaptárokban a csönd rajait, és szívem nyugtalan a szöcske-családért.

  Nyíró olló alatt szelíd nõsténytevék ,tele mályvaszínû forradással, csak menjenek a dombok gazda ég alatt-vonuljanak csak hangtalan a síkság halovány izzása felé;s térdeljenek le végül,álmok füstjében,ott, ahol beleévõdnek a népek a föld halott porába.
  Ezek a nagy nyugodt vonalak,a kéktelen szõlõk kékjébe veszve.A föld nem egy szöglete érleli már a vihar ibolyáit; és a homokfüst,mely szikkadt folyamok morotváiból füstölög, akár a vándor századok ruha-szárnya..."

TITOKZATOS SZEM TÛZ ÁT
A HOMÁLYON

Stefan George

Titokzatos szem tûz át a homályon:
hogy el ne hagyjalak, remegve kérted,
s úgy hullt belém a hangod és a lépted,
hogy e zarándok-utat most is áldom.

Nem ízlelt mámorral kínál a tájék:
ezüstös lombon megfagyott sugár ég,
s körül, e lágy színekbe szõtt teren
fojtott a kín, s az öröm nesztelen.

Nagy ámulás lakatja fogja ajkad,
csillagfényt perget ránk a büszke bolt;
a lég ujjongó látomást kavargat:
ily bûvölõ egy május-éj se volt!

(Képes Géza)

"Mi van ha egy szép napon rájövünk, hogy az élet csupán játék és hogy valaki chipet helyezett el a fejünkben, amelybe beprogramozta, hogy milyen sors vezessen életünk során. De vajon miért? Mi célja volt vele? Lehet hogy a puszta élvezet kedvéért? Hogy tudja, mindent elkövetünk majd, hogy sorsunkat elkerüljük. Mert nincs unalmasabb a biztonságos, kiszámítható, kalandmentes életnél...
Utunk során az agyunk egyre nehezebb akadályokat gördít elénk. A chip meg aktiválja az idõkapcsot és próbára teszi leleményességünket.
Vagyis, a lehetõ legtöbb akadályt kell leküzdenünk a lehetõ legrövidebb idõ alatt. Az óra ketyeg az agyban és az élet nem olyan hosszú, mint gondoljuk.
Tehát játszunk!
1. számú akadály: SZERELEM.
A szerelem akkor és úgy jelenik meg amikor és ahogy a kedve tartja. Lehet vak, hazug, feltétlen, szenvedélyes, gyermekded, sötét, ragyogó és még ki tudja hányféle. Az a fõ, hogy megtaláljuk a ránk szabott érzéseket, amelyeket mintha ránköntöttek volna. Nem szorulnak semmiféle igazgatásra. De nem adatik meg mindenkinek. Sokan elbuknak az úton és soha nem ismerik meg az érzést. De még az ilyen pechesek számára is akad vígaszdíj, ami nem más mint egy igaz barát, aki meghallgatja õket, aki melletük lehet, de ennél semmivel sem lehet több. mert egészen biztos, hogy éppoly elveszett lélek mint te.
2. számú akadály: MEGBOCSÁTÁS.
Mikor kell megbocsátanunk? Amikor magányosak vagyunk? Vagy attól félünk hogy azok is maradunk? Vagy ha a szívünk súgja azt? Lehetséges, hogy ezekért a jócselekedetekért plusz pontot kapunk majd az utunk végén. De ezt csak a célbaérés pillanatában tudhatjuk meg.
3. számú akadály: AZ EMLÉKEK.
Olykor a múltban megélt pillanatok jelentik a legnagyobb terhet a csomagban, amelyet végig kell ciplenünk életutunk során. Az emlékek felidézte tapasztalat elhomályosítja tekintetünket. Összezavar. Elhiteti velünk, hogy a leghelyesebben cselekszünk, vagy azért mert már sikeresen túljutottunk valami hasonló élethelyzeten. Vagy mert pont az ellenkezõje történt, és nagyon pórul jártunk. Minden út egészen új. Ahogyan minden ellenlábasunk akit legyõztünk, vagy éppen csapatunk tagjává választottunk. Ezek után hasznosak-e az emlékek? Igen. Ha képesek vagyunk a megfelelõ helyen tartani õket.
4. számú akadály: SZOMORÚSÁG.
Lehet a legrövidebb út a vidámság felé, amennyiben "ki tudjuk csavarni a karját". Máskülönben a magány mélységesmély szakadékába zuhanunk, ahonnan csak nagyon kevesek képesek visszatérni.
5. számú akadály: BETEGSÉGEK.
Vajon legyõzhetõek-e ugyanazon módszerrel? Nem! Határozottan nem! Vannak jó pirulák, kiváló orvosok, az egészségügyi gépezet mûködik. Bármi segíthet, de semmi sem hatásosabb a bátorságnál és az elszántságnál, mellyel szembeszállunk velük.
És megérkeztünk az én történetemhez. Itt tartok barátom. Harcolok a fennmaradásért, de nem azért mert célba akarok érni, hanem rögzíteni akarom az utat. Minden jó és rossz oldalát, mert a betegségek ellenére tudom, hogy érdemes megismernünk a megbocsátást, a vidámságot, de mindenekelõtt a szerelmet!"

Szerkesztette: Margóci (2008-10-14 21:29)

Történetem a hétvégén.


Pénteken hazamentem õrségi kis falumba rendezgetni a birtokot, tenni - venni, ami ilyenkor adódik. Aznap elég korán keltem, az út is hosszú, mikor megérkeztem, elég fáradt voltam. Gondoltam szusszanok egyet, pihenésképpen fõzök valamit. Azt nem tudom, mit fõztem, olyasmi volt, mint a borsos tokány, csak hús helyett gomba volt benne. Jól sikerült, meg is ettem, de továbbra is fáradt voltam. Akkor egy óra pihi is belefér, majd utána elkezdem a dolgom. Pihentem is pont egy órát.
Utána kimentem, hogy kipakolok a kocsiból, de feltûnt, hogy a jobb oldali ajtó zárva van. Átmentem a másik oldalra, és onnan kinyitottam az ajtót, viszont észrevettem, hogy nincs a kocsiban a kulcs, úgy emlékeztem, hogy benne hagytam. Bementem, végignéztem a zsebeimet, a táskám, kulcs sehol. Utána jött az, hogy végignézem amerre jártam, ott sem volt sehol. Vissza a kocsihoz, azt is átnéztem, feltûnt, hogy a kesztyûtartó is kulcsra van zárva, bár életemben nem zártam be. Kezdtem azt hinni, hogy olyanokat csinálok, amirõl nem is tudok, ez egy kicsit rossz érzés volt. A kulcs nem lett meg, elkezdtem telefonálgatni. A pótkulcsot annak idején odaadtam Ildikónak, még mondta is, hogy hol lesz, de már nem emlékeztem rá.
Telefonáltam édesanyámnak, mert Ildikó személyes tárgyai egyelõre nála vannak egy kis szekrényben. Kértem nézze meg, nincs-e ott a pótkulcs. Nem volt ott.
Én is elkezdtem keresni, nagyon ideges voltam, mert akármihez érek, emlékek szabadulnak fel, és olyankor, nem jó nekem. Nem találtam én sem a kulcsot, de a pakolászástól teljesen padlóra kerültem. Túl sok volt az emlék, amivel találkoztam.
Gondoltam, kiveszem az aksit a járgányból, ha már nem tudok vele menni, más se tudjon.
Elég zaklatottan feküdtem le, és gondolkodtam, most mi a teendõ. Elõször is valakinek le kell jönni értem,  oda-vissza 600 Km. Ha találok valami megoldást, még egyszer le kell jönnöm, újabb 600 Km. Álmomban is ezzel foglalkoztam, mikor fel-felébredtem hallgatóztam jöttek-e a kocsiért.
Reggel felhívtam a társam, és megkértem, tudakolja meg, ha kiszerelem a gyújtáskapcsolót, mit, hova kell kötnöm, hogy tudjak vele menni. Meg is érdeklõdte, de viszont mondta, ha kormányzáron van a kocsi, akkor roncsolás nélkül nem lehet szétszedni. Nagy volt az örömöm, plusz költség. Úgy voltam vele, midegy, majd nekilátok, de csinálom már azt amiért jöttem. Dolgozgattam a lakásban, picit nyújtózni kimentem a teraszra, a kapu felé néztem, és láttam egy villanást. Innentõl olyan lett minden, mint a mesében!
Odaszaladtam a kapuhoz, és láttam, hogy egy kissrác sietõs léptekkel távolodik. Utána szóltam:
-    Állj meg öcsém, mit akartál?
-    Semmit, csak benéztem.
Szaporára vette a lépteit, én meg elhaló reménytelen hangon még utána szóltam:
-               Add vissza a kulcsomat!
Erre elkezdett futni, én meg azon tûnõdtem, hogy vajon ki lehet ez a gyerek, de körülbelül 100 méterre volt, mikor olyan történt, amire nem számítottam. Megállt, megfordult, és elindult visszafelé. Gyorsan beszaladtam a kapukulcsért, és nyitott kapunál vártam, miért fordult meg. Egyenesen odajött hozzám és benyúlt a zsebébe, és átadta kulcsaimat. Ekkor láttam, hogy az összes kulcsom ott volt, az üzleté, és a pesti lakásé is. Az idáig fel sem tûnt.
Akkor megszólalt, és nem ,hogy nem haragudtam rá, egyenesen szimpatikus lett:
-    Nem én voltam, hanem egy barátom.
-    Itt találtam a kapu elõtt.
Belezavarodott.
Ezt olyan hangon mondta, és olyan tájszólással mintha az Indul a bakterházból Õ lenne a Bendegúz.
-    Nekem ezek a kulcsok nagyon fontosak, gyere adok valamit.
Bejött velem, adtam neki egy ezrest, és nagyon örültem, hogy ilyen olcsón megúsztam.
Kérdeztem, hogy hívják, elmondta. Kiderült, hogy egy régebbi cimborám fia. Mondtam neki, máskor azért akkor se jöjjön be, ha nyitva van a kapu. Õ pedig többször megkért, nem mondjam el senkinek. Megígértem neki, ezért sem a korát, nevét nem említem.
Utána dolgoztam tovább, könnyebb lett a munka is. Hol fülig ért a szám, hol elérzékenyültem, mert én is voltam gyerek, én is zsivány voltam, de különbséget tudtam tenni, a jó, és a rossz között.
Lehet, a kissrác is rájött, hogy rosszat csinált, és próbálta „ visszalopni” a kulcsokat, és ez nagyon tetszett

Szerkesztette: bánatos (2008-09-30 05:52)

Bánatos!

Egy kis novella, amit írtál. Szinte láttalak magam elõtt, ahogy történik veled. KÖSZÖNÖM!! :)

Mindig mondj igent a jelen pillanatra! Hiszen mi lehetne hiábavalóbb és esztelenebb, mint belsõ ellenállást tanúsítani azzal szemben, ami már van? Mi lehetne ostobább, mint szembeszegülni magával az élettel, ami most van, és mindig csak most van? Add meg magad annak, ami van! Mondj igent az életre, és meglátod, az hirtelen elkezd érted, s nem pedig ellened mûködni!
   
Eckhart Tolle

Még most jutottam oda, hogy elolvastam hétvégi történetedet Bánatos! Annyira élethûen írtad le, hogy teljesen el tudtam képzelni, ahogy Ánya is írta magam elõtt láttam az egészet. Örülök, hogy azért jó vége lett, mint a mesékben, minden jó, ha jó a vége :)

Juhász Gyula:

A reménytelen

Virágot, szerelmet,
Pénzt és dicsõséget,
Örömet és erõt,
Fiatalos, büszke hitet
Másnak adtál, élet.

Jussomat, az õsit,
Melyhez jogom tartom,
Odadobtad másnak,
Szép szerencse kegyesének,
Éljen és akarjon!

Senkinek és cenknek
Adtál minden szépet,
Pedig méltó dallal,
Mélyenzengõ diadallal
Én díszítlek téged!

Most utolsó gõggel,
Mit el nem vehetnek,
Koszorút, keresztet,
Tûnõ, fájó ifjúságot,
Éneket és kedvet

Odadobom mind, mind,
Nesze semmi, fogjad
S hagyj békét örökre
A távoli számûzöttnek,
A kitagadottnak.

Pesti József:

Színezd ki

Színezd ki
ezt a szép mesét,
hogy verseink
a világba
szórjuk szét.

Szépítsd a
távoli hangokat,
rólunk mesél,
bár nem nevez,
rejt és csalogat.

Úgy álmodj
álmod befedjen,
ne lásd a Mát,
mely rombol, ég,
holnap láss engem.

Mesére
várj, mert szenvedünk,
míg nevetnek,
álom legyen
fájó jelenünk.

Mesébõl
ébred a remény,
s milliók már
hallgatják,
szállj költemény!

Ritmussal
elszállhat vágyad,
repülhet a
mesés kedvû
kék óceánnak.

Láss engem
esküdött harcnak,
s ha szomjazom,
meséiddel
végy el magadnak!

Örülj hát,
míg céllal futok:
az egyetlen
színes mese,
Tudd, Nekünk jutott!

A novembert csak a magányos lelkek hiszik végzetesen szomorú hónapnak. De a magányra ítéltek szomorkásak a legszebb májusi napokon, estéken is. Nem az évszakokkal nehéz megbékélni, sokkal inkább az egyedülvalósággal. Azzal lehetetlen.
 
Raffai Sarolta

Kedves vagy Márta, és köszönöm a bátorítást!  Rámfér, mert látod Feri tönkreteszi teljesen az önbizalmamat :)
/Csak így tovább Feri ;)/ Puszi nektek: csilla

Szerkesztette: csilla (2008-09-30 19:35)

Magamról
Rossznak mondod a világot,
Dõresége bosszuságod;
Siratod az élet álmát,
Földi gondok durva jármát;
Felpanaszlod lázban égve:
Bölcs elméje, jók erénye
S fényt sugárzó lángod, ég,
Csak hiúság, búborék.

Óh, pedig hány perczed, órád
Volt, midõn e sujtoló vád
Könnyeidben elviharzott
S kiderült rá szíved, arczod.
Gyönyörûség volt az élet,
Megáldottad születésed';
Rózsák közt jársz, azt hivéd,
S mi okozta? ... Semmiség!

Nem tudod, mi nyomja szíved',
Semmiségek üdvezítnek.
Hogy jön, nem tudod, csak érzed,
Hogy e bûnös-bûvös élet,
Mely ma szennyes, ronda börtön,
Holnap éden kertje rögtön.
Ma a békét áhitod,
S holnap küzdve élni jobb.

Ember! önzõ vágy vezérel.
Bánatával, örömével
Ezt az undok szép világot
Sorsodon át nézve látod.
Hogyha gondok elcsigáznak:
A világot éri vádad,
S ha örömre gyúl szived:
Nincs e földnél semmi szebb.

Ragyoghat a nap az égen;
Te sötétben, feketében
Látsz mindent, ha bánatod van;
Mig, ha kedved lángra lobban,
Minden érted van teremtve;
Télen is jársz rózsakertbe';
A nap is csak rád ragyog,
S kik itt laknak: angyalok.

Az örvendõt meg nem érted,
Ha világod' búban éled;
S csak ha lelked' szenvedõnek
Vallod, sajnálsz szenvedõt meg.
Mit törõdöl a világgal,
Szenvedõ sziv sóhajával,
Ha egy édes pillanat
Teljesíti vágyadat!

Hát ne fordulj vak hevedben
A világ és rendje ellen...
Úgy tekints az emberekre,
Hogy a föld se jó, se ferde;
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.
Ki sohajtoz, ki mulat.
A világ csak - hangulat.
A vilag csak hangulat...a la Reviczky

Dante Gabriel Rossetti:

AZ ARCKÉP

Ó, kegyes isten, aki csupa részvét,
ó szerelem! Hadd, hogy ujjam alatt
felragyogjon kedvesem képe, s hadd
mutassa lelke legbelsõ egészét:
hadd lássa, kit mély céllal vonz a szépség,
túl szeme fényén, amint lángra kap,
s túl mosolyán, mely gyûrûz, mint a hab,
hogy tárul benne teljes tenger és ég.
Lám! Sikerült. A karcsu nyak felett
hangról, csókról némán is vall a szája,
az árnyas szem multat lát és jövõt.
Arca ereklyetartó. Ne feledd
hogy ezután (ó, Szerelem csodája!)
hozzám jöjj, ha látni kivánod õt.

(Nemes Nagy Ágnes)

Egy

Egy dal teremthet világot,
Egy virág álmot bonthat.
Egy fából lehet erdõ,
Egy madár tavaszt hozhat.
Egy mosoly barátságot kezdhet,
Egy kézfogás lélekre ír.
Egy csillag hajót vezethet,
Egy szó már céllal bír.

Egy szavazat nemzetet menthet,
Egy fénysugár virágot ád.
Egy gyertya elûz sötétet,
Egy kacaj legyõz mi fáj.
Egy lépéssel indulunk útnak,
Egy szóval kezdünk imát.
Egy reménysugár felemelhet,
Egy érintés érzést ad át.

Egy hang is bölcsen szólhat,
Egy szív igazat üt.
Egy élet változást hozhat,
Ez mind csak tõlünk függ!

Nem tudok hazudni,
még féligazságokat mondani se.
Nem tudok színlelni,
mert a szívem szakad bele.

Nem tudok azok szemébe nézni
akiket becsapnék, félrevezetnék,
nincs egy csöpp nyugalmam se,
akkor inkább jobb ha nem lennék.

Tudom, hogy ezt nem akarod,
mert élnem muszály.
Nélküled az élet fáj nagyon,
de néha lesz találkozás.

Hibát, hibára halmozok,
mély csapdába estem.
Nem tudom a kivezetõ utat,
csak szenvedek csendesen.

Nem akarlak bántani,
fájdalmat okozni sem,
hogy oldjam meg, a szakítást,
hogy könnyû legyen...

Tudom, nincs ilyen megoldás,
csak fájdalom.
Azt amit tõled kaptam
hiányozni fog nagyon.

Ne hidd, hogy rád nem gondolok,
mert tudom, hogy téged megvisel nagyon.
Csak azt kérem drága kedves,
Hogy rád mindig büszke lehessek.

Maradjunk barátok csöndesen,
ritka alkalom legyen a találkozás,
csak lássuk egymást néha röviden,
de ne kelljen változnom már!

Olyan akarok lenni, mint eddig,
becsületesen tisztának lenni.
Merjek más szemébe nézni,
S Annak akinek kell megfelelni.

Szerettelek, szeretlek és szeretni foglak,
soha nem szakít ki a szívembõl senki.
Mindig helyed van nálam,
s hozzám fogsz tartozni!
Csak engedd, hogy tisztán tudjak élni,
engedd, hogy tudjak élni.

Csilla!
Igen, szerintem is nagyon szép..::) Olykor a legegyszerûbb sokkal szebb mint 100 kacifántos..:)

Könyörgés

Csak legalább egyszer még láthatnálak.
Magamhoz szoríthatnálak.
Elmondhatnám mit érzek, mióta nem vagy.
Elmondanák mindent, amit már nem tudtam.
Elmondanám megint, mit jelentettél nekem.
És könyörögnék, vigyél magaddal!

TILOS CSILLAGON

Én tiltott csillagon születtem
A partra ûzve ballagok
Az ég semmi habja elkap
Játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, mért vezeklek?
Itt minden szisszenõ talány
Ne fusson el ki lenn a parton
E süppedt homokon rám talál.

S ne félj te sem, ne fuss elõlem
Inkább csitítsd a szenvedést
Csukott szemmel szoríts magadhoz
Szoríts magadhoz, mint a kést.

Légy vakmerõ, ítélj tiédnek
Mint holtak lent az éjszakát
Vállad segítse gyenge vállam
Magam már nem bírom tovább!

Én nem kívántam megszületni
A semmi szült és szoptatott
Szeress sötéten és kegyetlen
Mint halottját az itt hagyott!

HUMANIZMUS

Nadrágja foltját letépték
Egy szál esernyõvel ment ki a napra
nagyon szégyellte magát.
Bánatában a sínekre ült
Arra jött egy mozdony
de átugrott fölötte.

Drága Szép Emberek, itt mindenki költõ, jól látom??????

Ede!
Igyekszünk! :D :D :D :D :D

Tóth Árpád

   Szeretnék átölelni...

Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva s vágyak özvegye,
Mint jómagam,s kit a tavasz szíven vert,
S kondor haján kopog az õsz jege,
Kinek ha volt is pirosbetûs napja,
Tintát hozzá vérébõl szûrt a Sors,
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndes tûnõdés lankadt léptû papja,
Örülni lassú és csüggedni gyors;
Kit nemessé emelt a föld porából
Sok ritka szenvedés, de nem kevély
Kitûnni a törpék sekély sorából,
És címere egy hervadt falevél,
Ha kõvel dobták szívét dobta vissza,
Ha szívvel dobták, halkan énekelt...

                                                              1917

Szerkesztette: kukackonzerv (2008-10-02 23:22)