crohn-colitis.hu

Esti zajok

Mikor a nap lenyugszik, és langyos az este,
Fülelj egy kicsit, figyelj minden neszre.
Rovarok zümmögnek, tücskök ciripelnek,
Távolban a kutyák egymásnak felelnek.

Hallgasd a fák hangját, kis figyelmet megér,
Szépen tud susogni  a rengeteg levél.
Néha egy-egy béka kuruttyol nagyot,
Tán így búcsúztatják a lebukó napot.

Az esti homályban késett madár reppen,
Nem csap túl nagy zajt, távolodik csendben.
Ritkán egy gépkocsi csapja a lármát,
De lassan vége lesz, kihalt lesz út már.

Minden csendesedik, és megpihenne szépen,
Ha  részeg biciklis nem járna itt éppen.
Nem szépen énekel, de igen kitartó,
Megyek lefekszem, mert elég zavaró!

Szerkesztette: bánatos (2008-10-06 19:48)

Egy szép napon rájövök, hogy az élet már csak ilyen: nincs értelme és nem változik. És belenyugszom.
   
Paulo Coelho

Õrült, aki halni vágy, még a rút élet is szebb, mint a szép halál.
   
Euripidés

Bizony, valóra válhatnak a tündérmesék, ha elfogadjuk gyarlóságainkat, ha bátorsággal, erõvel, állhatatossággal és fenntartás nélkül kitartunk mellettük, és talán ránk mosolyog a szerencse.
   
Jane Green

Szerelem, szeretet.


A szerelem az nagyon furcsa érzés,
Amely csak úgy rád tör, és nincs utána békéd.
Elkap egy gondolat, melytõl nem szabadulsz,
S minden percedben rabul ejt, ravaszul.
Mindent tönkre teszel, nem tudsz gondolkodni,
De azt nagyon tudod, kihez kell vonzódni!

Rád törnek kételyek, Õ mit gondolhat rólad?
S fényezed magadat, akármilyen jó vagy!
Nagyokat sóhajtasz, sokszor tán még sírsz is,
Úgy érzed belehalsz, tud fájni, és kín is!
Álmaid csodásak, de szörnyû a reggel,
Nem tudsz szabadulni, akármit is teszel.

De, ha beteljesül, és megtalálod párod,
Oly boldog leszel, mint senki e világon!
Ezzel vigyázni kell!
A fényezés vissza,
Becsületes légy, õszinte, és tiszta!

Ha Õ is így van vele, örök a boldogság,
Testileg, lelkileg egyek vagytok most már!
Na innentõl vigyázni!
Ismerd meg Párodat,
És ha nem is tetszik, csonkítsd meg álmodat!

Egy idõ eltelik, a szerelem alábbhagy,
De felváltja egy érzés, mely mindennél fontosabb.
A szeretet érzése, mely aggódással tele,
Istenem, milyen jó, hogy élhetek Vele!
Érzed rezdülését, és mindent, mit Õ érez,
Ez nagyon fontos, hisz két test, egy lélek!

Viselitek együtt, az élet dolgait,
És együtt oldjátok meg, napi gondjait.
Még telik az idõ, és öregek lesztek,
De ezzel semmi gond, ugyanúgy szerettek.
Ugratjátok egymást, viccelõdtök sokat,
Ki lesz majd az elsõ, ki mennybe látogat.

Egyiknek döbbenet, a másik ezt nem tudja,
De ha tudná szegény, holt szíve szakadna!
Ott leszel mellette, és majd bele pusztulsz,
Magadra maradsz, és fájóan gyászolsz.
És ha eljön idõd, csak egyet kívánsz majd,
Az utolsó percedben, az Õ arcát láthasd!

Szerkesztette: bánatos (2008-10-06 12:27)

Te sosem fogsz megöregedni. Az élet lassan elvonul majd az arcod fölött, ennyi lesz, semmi több, és te attól még szebb leszel. Öreg csak az, aki már nem érez semmit.
   
Erich Maria Remarque

Az egyszerû ember arról ismerszik meg, hogy mindenen csodálkozik; egyszerûsége pedig arról is, hogy egyes dolgokon nem csodálkozik eléggé.
   
Lucian Blaga

A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem?
A szád már néma volt, de a szemed,
Az még beszélt velem.

A kezed már hideg vlt, jéghideg,
Nem is adtál kezet.
De a szemed még megsimogatott,
Nálam feledkezett.

És lándzsákat tûztél magad köré,
Hideg testõrökül.
De a szemed még rámleselkedett,
a zord lándzsák mögül.

És ellebegtél és csak a hegyes
lándzsák maradtak ott.
De a szemed mégegyszer visszanézett,
és mindent megadott.

A két szemed szeretett legtovább,
Még most is szeret.
Még éjszakánként zöldes csillaga
Kigyúl az ágyam felett!

G.G.Marquez gondolatai
“Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy csak egy rongybábú vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt alaposan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt , amit kimondok… Keveset aludnék, többet álmodoznék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel, hatvan másodperc fényt veszítünk… Egyszerû ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám, hogy tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát. Valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést…
Annyi mindent tanultam tõletek, emberek… Megtanultam, hogy mindenki a hegytetõn akar élni, anélkül, hogy tudná, a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor egy újszülött elõször szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segít neki fölállni…
Mindig mondd azt, amit érzel, és tedd azt , amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erõsen átölelnélek és imádkoznék, hogy a lelked õre lehessek. Azt mondanám neked, szeretlek, és nem tenném hozzá ostobán, hogy hiszen tudod…
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, mert sajnálni fogod a napot, amikor nem jutott idõd egy mosolyra, egy ölelésre…
Tartsd magad közelében azokat, akik neked a legfontosabbak, és súgd a fülükbe, mekkora szükséged van rájuk. Bánj velük jól, jusson idõd arra, hogy azt mondd nekik, sajnálom, bocsáss meg, kérlek, köszönöm… Mondd ki a szerelmes szavakat… A szavakat… Mert senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért…”

A sors attól sors, hogy nem magunk választjuk, mégis meg kell állnunk a helyünket, bármit hozzanak is a napok.
Colin J. Fayard

Élet-halál kérdésekben a megfelelõ pillanat csak egyszer jön el. Egyszer, s aztán mindörökre odavan.
Stephen King

Hogy fölfrissülj a nagy Egészben, lásd meg az Egészet minden kicsi részben.
Johann Wolfgang von Goethe

MIHAIL JURJEVICS LERMONTOV:

NEM GÕGÖS SZÉPSÉG

Nem gõgös szépség eszközével
bûvöli õ az ifjakat,
sóhajtva, néma szenvedéllyel
nyomában nem tolonganak.

Nem dõlyfös hullámzás a keble,
nincs termetében isteni;
lába elé lehullva, benne
szentségét senki nem leli.

De mégis, hogy ha szól, ha nézed,
az arcán minden mozdulás
csupa mosolygó, lelkes élet,
oly egyszerû és oly csodás.

És hangja úgy lelkedbe árad,
mint régi szép emlékezet,
s a fájó szív szeretve bágyad,
szégyenli szinte, hogy szeret.

(Fodor András)

"Ha semmi sem megy könyen, mi könnyen lehet
S az út is mit jársz, hegyre vezet,
Kevés a pénz, és sok a teher,
mosolyra indul a szád - de bús sóhajt lehel.

Bármily sok is a gond - mi válladra szakad,
Pihenj ha kell - de feladni nem szabad.
Az élet furcsa, van benne sok csavar,
Mit megtanul idõvel, ki gyõzni akar.

Akkor is ha gyakran sok a baj,
Amit legyõz - aki sikerre hajt.
Ne add tehát fel, ha a gyõzelem messze,
Más utat válassz - azzal jutsz sikerre.

A siker is kudarc, csak épp kifordítva,
Nagy kétség felhõi ezüsttel bevonva.
Sokszor nem tudod, hogy mikor van közel,
Távolinak látod - és akkor éred el.

Te is készülj harcra - hogyha téged ütnek,
Akik nem adják fel - majd gyõztesek lesznek!"

Kedves Versírók és Idézõk!
Csodálatos élmény elolvasgatni ezt a páratlan gyûjteményt. Mivel sajnos igen kevés idõm van azzal foglalkozni, amit szeretek (és ez ennek a fórumnak az olvasgatása is), mindig ünnep számomra ez a néhány perc, amit veletek tölthetek. Boldoggá tesz  és elgondolkodtat a néhány vers és idézet, bölcsesség elolvasása. Nem kritikaként, de kérném a tisztelt hozzászólókat, hogy ha nem a saját költeményüket illetve bölcsességüket osztják meg velünk lelkes amatõrökkel, adjuk meg a tiszteletet az eredeti költõnek, és írjátok ki kérlek a nevét. Más tollával ékeskedni..... hát tudjátok mire gondolok, ugye! Köszönettel és Tisztelettel maradok lelkes Verskedvelõ.

A bujasággal és fösvénységgel is csak magunknak ártunk, nem két embernek, de a harag: a harag sokkal rosszabb, a harag minden bûn alja, és nem elég, hogy a harag elveszi az eszünket, de ha bekövetkezik, sok más embert is magunkkal ránthatunk.
   
Grace klinika c. film

Vannak dolgok, melyeket csak az érez, kinek esze, s vannak olyanok, melyeket csak az ért, kinek szíve van.
  Eötvös József

A jóság fontosabb a bölcsességnél, s ennek felismerése már maga is bölcsesség.
Theodore Isaac Rubin

Miután rájöttünk, hogy az életnek semmi értelme, nincs más hátra, mint hogy értelmet adjunk neki!
Lucian Blaga

Kedves Verskedvelõ!

Köszönjük szépen soraidat. Gondolom a "más tollával való ékeskedést" nekem szántad.... Ha figyelmesen olvasod a verseket, többek között azokat amiket én írok, akkor rájössz, hogy volt nem egy, nem kettõ, ahol kiírtam a költõ nevét. Viszont, ahol nálam nem szerepel név annak egészen egyszerû oka van, jelen esetben az, hogy a költõ (számomra) ismeretlen. Rengeteg versem van, amiket az évek során összegyûjtöttem... Ezek mind egy spirálfüzetben... Sajnos a szerzemények 90%-a anonim költõtõl származik. Nézd ezt el nekem, és kérlek ne hidd hogy más tollával ékeskedem... mert ez egyáltalán nem így van.
Ha esetleg mégis valamit rosszul értettem, akkor bocsánat!
Üdvözlettel!
Margó

Csilla!
Nagyon tetszik a legutóbbi versed!!!!  Huh...:)

AFANASZIJ AFANASZJEVICS FET:

HA A NAP KIRAGYOG
KELETEN

Ha a nap kiragyog keleten,
neki titkomat elrebegem.

Ha patak fut a déli napon,
neki suttogom el, mi bajom.

Ha a hold süt az éjjel egén,
örömöm neki mondom el én.

De elém ha te állsz, te magad,
suta számon a szó elakad.

(Gáspár Endre)

Olyan furák vagyunk mi emberek,
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük boldog talán,
S irigykedünk minden szaván.
Az hisszük, hogy a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták, szabadok.
S nem vesszük, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Különösek vagyunk, mi emberek,
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk,
Hisz akkor is sírunk, ha nevetünk!

Arszenyij Tarkovszkij:

AZ ÕSZ UTOLSÓ NAPJAI

Az õsz utolsó napjai peregtek,
S én alkonyán
Epénél keserûbb,
Szomorusággal terhes életemnek
Jutottam
Egy névtelen, levéltelen vadonba,
A tejfehér köd
Mozdíthatatlan,
Hatalmas búrája alá,
Hol a megõszült
Ágakról könnycseppek potyogtak,
Oly tiszták,
Amilyeneket csak a fák hullatnak a
Minden színt megfakító tél elõtt.
S ekkor csodásan
Az alkonyati rõt
Felhõk mögül elõvillant a kék,
Mint júniusban, és az eljövendõ
Napok fényében tündökölt a múltam,
S felsírt az erdõ, várva az azúrban
Kavargó, boldog viharok jövetelét,
Melyekkel termõ áldást küld az ég,
S rázendített a cinkék kórusa,
Akár egy földtõl mennyekig futó
Klaviatúra billentyûsora.

(Fordította: Baka István)

Dsida Jenõ:

Gyöngék imája

Jó Uram, aki egyenként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, fûre, szétmálló göröngyre,-
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.

Mert pókháló és köd a szív,
selyemszõttes az álom,
pehelykönnyû; és szinte-semmi
s én erõtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.

De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen, tudod, hogy nem vagyok gonosz,
csak gyönge, nagyon gyönge.

Jékely Zoltán:

Mélység

Élek:halálsápadtan lebegek
az iszonyú idõmélység felett.
Lebegsz te is – így lebeg mindahány
a múltján –, mint a pók a fonalán.

A halál végeredményben nem akkor kezdõdik, amikor valaki a legfinomabb megfigyelésre sem reagál, hanem amikor a test, a lélek és a szellem elveszíti azt a tartalmat, amely mûködésének értelmet ad.
 
Rejtõ Jenõ

Kedves Margóci!
Tisztellek és becsüllek! Nem csak téged, mindenkit, aki itt van jelen. Nem akartalak megbántani. Elnézésed kérem!

A NÕ

(elsõ próbálkozás)


A legtökéletesebb alkotása a természetnek a Nõ,
Pedig sok csoda van, de Vele semmi sem egyenlõ.
Ha férfiszemmel nézed, és nem vagy elfogult,
Csak kicsit érted, mert nagyon bonyolult.

Sohasem tudod meg, hogy tud úgy szeretni,
Gyereket nevelni, és közben tenni-venni.
Mert te csak azt látod, kész van a vacsorád,
És kikészítette már a holnapi ruhád.

Estére elfárad, és bágyadt a mosolya,
De sokszor történik ilyenkor még csoda.
Az ágyban elmondja, miként telt a napja,
De te sosem figyelsz, és ez Õt bosszantja.

Ezt nem látod rajta, mert sokszor rá sem nézel,
Elvagy jól magaddal, mint medve a mézzel.
Aztán gondol egyet, búgós lesz a hangja,
De ha most sem figyelsz, elér a haragja.

Ettõl már te is félsz, mert tudod, hogy milyen,
Míg célját el nem éri, sohasem pihen.
Beindul a keze, simogat, cirógat,
Eljött a te idõd, hogy bizonyítsd, jó vagy.

Te is simogasd, és csókold végig testét,
Nem jó az ilyenkor, ha rajtad van a restség.
Õ majd a levegõt kezdi furcsán venni,
De ez természetes, ne zavarjon semmi.

Végül az ölelés, min rajtad sok múlik,
Ha elég ügyes vagy, ez hosszan elnyúlik.
Õ is segít neked, mert rajta is sok múlik,
És majd elernyedtek, ha eljuttok a csúcsig.

De ha most ránézel, csodás lesz az arca,
A beteljesülést fedezed fel rajta.
Ennél nincs szebb látvány, de ne hagyd magára,
Szeretgessed tovább, mert biztosan ezt várja.

Reggel, majd ha felkelsz, adj neki egy csókot,
És ha nem restelled, mondjál egy-két bókot.
Neki nagyon fontos, hogyan indul a nap,
De neked sem mindegy, estére mi fogad.

Ha segítség kell neki, sose kíméld magad,
Tegyél is meg mindent, mit tõled elfogad.
Soha egy hangos szó, vagy elfojtott méreg,
Örökké tiszteljed, mert Õ választott téged.


Az utószó van most már csak hátra,
Ellenségem lesz az, ki a Nõket bántja.
Az, könnyen felejti, ki hozta világra,
Méltó ellenfelet keresni meg gyáva!