crohn-colitis.hu

Bánatos !!!!!!

Asssszzztttttaaaaa....... :):):):):):):)

Bánatos!!!!!!!!!
Hát ez nem semmi! Le a kalappal elõtted!! De most komolyan!!!! Gratu! :)

Eino Leino:

SZERETLEK

Benned szikrázó halmazban hever
sosem sejtett világok ritka kincse,
kincs, mit szomjas kezem nem érhet el,
s azt sem hagyod, hogy szemem megtekintse.

Vagy csak káprázat ez? S tán nyoma sincs e
kincsnek, amivel fennen kérkedel...
Valaki rám fellegtrónusról int le,
kit én emeltem csak az égbe fel -

S hiába tettem, hisz nincs egy rövid
pillanat, mely közönyödben megingat.
Rejtélyes ujjak szorgosan szövik

életünk sötét s arany szálait.
Mosolygunk, míg az álom karja ringat
s felrettenünk, siratva álmainkat.

(Képes Géza

Ha meggyûlölne téged az egész világ, akkor is szeretnélek, és szeretni foglak még akkor is, amikor egyszer két nap fog sütni az égen. Bújj a föld alá, rohanj keresztül égõ tûzön, én mindig követni foglak. Kölcsönös a mi szerelmünk, és nem választhat el minket senki sem. És kedvesebbek nekem a veled töltött órák, mint a túlvilág illatos mezõi. Ha meggyûlölnél engem és elûznél magadtól, én akkor is tovább szeretnélek. A te képed tükrözõdik szemében az én gondolataimnak. És téged látlak én ébren vagy alva, mindig csak veled beszélek én. Ha egyszer meghalok, akkor ne mondd, hogy elérkezett az utolsó órám, hanem sírba tett engem hozzád való szerelmem. És legyek bármily távol tõled, mindig melletted vagyok, és szemeim csak téged látnak.
   
Alexandre Dumas

Csak Neked mondom!

Érted éltem, és Neked szólt mosolyom!
Téged vártalak, és ölelt két karom!
Néked szólt minden szép mondatom!
Amit Tõled kaptam, azt el nem mondhatom!

Ki hozza vissza majd az én mosolyom?
Ki lesz az, kit ölel két karom?
Ki lesz az, kinek mindent elmondhatok?
Ki lesz az, kinek mindenem adhatom?

De nekünk dedikált verseskötet jár!  :P

Bánatos!Gyönyörû verset írtál újból.Ahogy a többi is gyönyörû.De a legszebb benne,ami nagyon érezhetõ,hogy a szívedbõl fakad.Ne hagyd abba!

Kedves Bánatos!
Mint írtam ritkán van lehetõségem nyugodtan olvasgatni a fórumot, gratulálok mindenkinek, de legfõképp neked. Köszönöm, hogy megajándékoztál bennünket ezekkel a szívbõl-lélekbõl fakadó sorokkal. Remélem sok-sok sorral gondolkodtatsz még el bennünket.

Kérlek, ne sírj, ha valami bánt,
Hívj, egy szó, s dalom érted kiált.
Rám találsz majd, tudom, eljön az a nap,
Vágyom rád, oly messze vagy.

Zanzibar

Margóci!
Ha ezt te írtad, akkor azért köszönet és gratulálás, ha nem akkor a találatért :)

Dsida Jenõ:

Temetõben            

Köröttem csend - és temetõ.
Csak néha suttog valami,
csak néha lehet hallani:
ez õ, ez õ, ez õ! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temetõ.

Én hajtott fõvel ballagok,
s a néma árnyak szembe jönnek,
s a sírkeresztek rámköszönnek,
és mind az igazi Nagyok -
Én, a halottak ismerõse,
révedõ szemmel ballagok.

Utánam huhog a Jövõ,
a Múlt, Jelen, a sok kereszt,
s az árnyak kara zúgni kezd:
ez õ, ez õ, ez õ! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temetõ.

Ánya drága! :)
Nem sajnos nem én írtam, nem vagyok ilyen ügyes. :( Ez is csak egy választás volt a sok közül a tegnapi napra. :) Sajnos mint ahogy a legtöbbnél, most is a költõ és a cím ismeretlen.. :( Örülök hogy tetszett! :)

Puszillak! :)

"...
szeretnék még egyszer élni,
lenni még veled.
szeretném öledbe tenni
õszülõ fejem.
szeretnék ajkadon égni,
még egyszer tevéled élni,
csak egy éjszakát,
utána bármi is érhet,
boldogan halok meg érted:
kedvesem, s hazám.
..."

Árpi ez nagyon-nagyon szép!
Szeress, szeress, szeress! Nagyon fontos.

Félek,
hogy elveszítelek,
Félek,
többé nem fogod kezem.

Félek,
nem láthatlak,
Félek,
nem simogatlak.

Félek,
nem nézhetek szemedbe,
Félek,
nem tehetem kezem a kezedbe.

Félek,
nem simítod hajam,
Félek,
nem öleled vállam.

Félek,
vége barátságunknak,
Félek,
vége vidámságunknak.

Félek,
ilyen nem volt életemben,
Félek,
soha nem is lesz létemben.

Félek,
hogy nem bírom ki,
Félek,
hogy bele muszály halni.

Félek,
hogy hamvaimat szétviszi a szél,
Félek,
hogy nincs többé melegség.



Félek,
hogy egy hideg kõ mondja csak:
IN MEMORIAM...

"Állok a felnyitott hidakon ,
                                          zavaros víz fölött.
    Kereslek túltömött buszokon,
                                              bezárt ajtók mögött.
    Állok ott ahol a szobád van,
                                             bíbor köd szitál,
    Csillagok hullnak, születnek
                                             újak
                                                      és Te messze jársz."
                                                                                               P.Box

MIHAIL JURJEVICS LERMONTOV:

HAGYJ, NE FÜRKÉSSZ...

Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
van éj, legyenek titkai!
Multamban semmit sem találhatsz,
ami szerelmed növeli.
Szeretsz - nos, legyen elég ennyi!
S ha szeretsz, ne kérdezd soha,
ne tudd meg, hogy az életem mily
üres, fekete, ostoba!
Hogy boldogságod meg ne öljem,
nem vallhatom be soha, hogy
nem hiszek már a szerelemben,
s szivedre méltatlan vagyok;
s hogy ami szent gyönyörüséget
adott egykor, ma méreg, és
hogy mint éjjel meghitt kíséret,
oly jó nekem a szenvedés.
Tiéd, amit jövõm kigondol,
az üdvösségem is, fogadd;
de ne kérdezz soha a multról;
lelkem kínja enyém marad!

(Szabó Lõrinc)

Szilágyi Domokos:

Tedd, hogy szeressem


Tedd, hogy szeressem magamat.
Tedd, hogy az agyam, hogy a testem
Ne csupán percekig szeressen, mint eddig.
Mert csak így lehet Téged is, jaj szeretnem,
Szívem,
Ne szélsõségesen, de híven.
Ne ily szeszélyesen, de hûen.
Én csúnyácskám, én gyönyörûm,
Én ósdi-keserédesem,
Kencétlenül is ékesen,
Hogy a világ minden éke sem ér föl vele.
Tedd, hogy a tested gyönyörködvén magad
szeresse,
Tedd értem, magadért,
Te tedd kibírhatóvá ezt az életet.

Október közepe


A hajnal hûvõs már, és harmatos a reggel.
Hosszabb az éjszaka, a nap is késõbb kel.
De ha végre feljön, és szórja sugarát,
Elûzi a ködöt, mely takarja a határt.
Elõjön sok szép szín, mely az õsz kelléke,
Gyönyörû tud lenni, mint az elsõ csók emléke.
Dacol az idõvel ez a sok színpompa,
De jön majd November, hogy mindezt kioltsa.
Én most Rád gondolok, s nem várom a telet,
Nagyon messze lesz még az a szép kikelet!

A NÕ

( második próbálkozás)


Míg meg nem érik a Nõ, úgy hívják, hogy Kislány,
Mikor megszületett, látszott ez már tisztán.
Kézbe veszi anyja, neki szeme fénye,
Az apja kicsit bús, neki fiú kéne.

De ha már így esett, bele kell törõdni,
Az, hogy egészséges, annak kell örülni!
Késõbb majd változik a hozzáállása,
Kislányában is majd, örömét találja.

Nehéz idõszak ez, figyelemmel tele,
Az Anyának ilyenkor nincs nyugodt éjjele.
Szakaszokban alszik, gondozza Kislányát,
Gyakran látogatja gyermeke kiságyát.

Figyeli sírását, s gyengéden öleli,
Sokszor éjszakáját Neki szenteli.
A Kislány fejlõdik, elõször csak fel ül,
Késõbb már mászni kezd, s mindenki derül.

De nemsoká lábra áll, majd késõbb szaladgál,
És mihez hozzáfér, mindent kipróbál.
Veszélyes korszak ez, balesettel teli,
Szegény Édesanyját, majd' a hideg leli.

Most, hogy elég mobil, mindenhova elér,
És átrendez mindent, ameddig csak felér.
Ahogy komolyodik, és tágul tudata,
Utánozza Anyját, bár még kicsit suta.

Próbálja ruháját, felveszi cipõjét,
Tükör elõtt billeg, Õ, a kis szépség.
A konyhába is benéz, követi az Anyját,
Aki segít neki, hogy tanulja e szakmát.

Együtt fõzõcskéznek, és játszanak utána,
Mert már a Kislánynak is van saját babája.
Ugyanazt csinálja, mit nemrég Anyja vele,
Akármilyen kicsi, már Anyai ösztöne.

De azért Gézengúz, Kisördög, és Rosszcsont,
Mert mihez hozzáér, majdnem mindent elront.
Ha nem tetszik valami, és hangot is ad neki,
Fûl legyen mi bírja, mert olyan egyedi.

Majd munka után, ha elõkerül apja,
Elészalad gyorsan, várja, hogy felkapja.
És ha ez megtörtént, mosolyog rá nagyot,
Fáradt apjának lelke csak úgy ragyog.



Itt is az utószót kéne még megírnom,
De nehéz téma ez, úgy érzem nem bírom.
Talán csak annyit, hogy a gyermek az áldás,
És hogy felneveled, neked lesz majd hálás.

Szerkesztette: bánatos (2008-10-15 15:15)

Rimó padre

Vándor, ha erre visz utad,
kérlek, ne kerüld el házunkat.
Friss kenyér illata vár,
S kecsketejtõl túlcsordult pohár.
Sajt, köpült vaj, tejföl,
ha kell hideg, habos mézsör.
Vörös, vagy fehér bor, jó nedû,
hogy ne legyél bús és keserû.
Tiszta szobában vetett ágy,
pihenésre, csak terád vár.
Galambbúgásra alszol el,
s kakas kukorékol reggel.
Mindened meglesz mit óhajtassz,
s meglásd  elégedetten sóhajtassz.


Csak ne felejts el elõtte telefonálni,
mert mindezt a boltból még be kell szerezni.   :)

Szívesen, és még komolyan is gondoltam. :)

Minden Költõnk ÉjjjenÉjjjjenéjjjen :D

Emlékezés


Eltûnt idõk egykor volt emberei,
Kiknek nevét már senki nem ismeri.
Mert Õk voltak, és akkor tettek érted,
Talán Õk is szép jövõt reméltek.
Dolgoztak, szerettek, gyereket neveltek,
Az idõ kereke elgördûlt felettek.
Majd ha felkeresed szeretted sírját,
Arra kérlek Téged,
Gyújts értük is egy gyertyát!

Én csak ámulok, és csûngök soraitokon. Köszönöm Bánatos és a többieknek is!!!!!!!! KÖSZÖNÖM.