crohn-colitis.hu

Nálad

Nálad leltem otthonra,
kicsi, meghitt szobába.
Oly jó volt a béke,
mi e szobával kötött össze.

A fotelba kucorodtam,
álomba ringatóztam.
Félig alszok már én,
mire hozod a tejes kávét.

Nem is tejes, tejszínhabos.
Milyen édes milyen finom.
Lassan, lassan kortyolgatom,
beszédedet hallgatgatom.

Én is tudnék mit mondani,
de kár lenne téged félbeszakítani.
Na meg nem is nagyon lehetne,
vízesést megállítani-ki szeretne?...

Nem lehet téged feltartóztatni,
felesleges ezzel próbálkozni.
Nem bánom beszélj, beszélj csak...
addig én boldogan otthon érzem magam.

Csilla!

Éppen a Kossuth rádióban hallgatom a hazaszeretettel kapcsolatos mûsort, nem tudom, mi a címe, de félelmetes volt a versedet ezzel a zenei aláfestéssel olvasni, beleborzongtam! Ott, ahol élt anyám, ott van az én hazám,,, ezt énekli egy nõi hang, és az én anyukám már 28 éve nincs velem.... Budafokon van, a temetõben, apukámmal és testvéremmel együtt! Most mondták be a músor cimét: Honvágydal, kár hogy vége!

clió: Apa április 13.-án halt meg 26 éve, anya április 5.-én, 13-án temettük 19 éve. A hugom Editke nyitott hátgerinccel született, kicsi volt mikor meghalt. Innen a hazavágyás. De most van két gyönyörû gyermekem és egy áldott jó férjem. DE A SZÜLEIM HIÁNYOZNAK!!!! Talán a versbõl érzékelhetõ mennyire.
Puszi: Csilla

Ha prédikátor vagy moralista lennék, azt mondanám, hogy próbáljuk meg kihasználni életünk minden másodpercét. A pillanat gyermekei vagyunk valamennyien. Belénk van kódolva ugyan a nagyravágyás, a büszkeség és a dac, de belénk van kódolva a segítõkészség és a szeretet is. Talán úgy kellene élnünk - hiszen ki tudja, meddig élhetünk? -, hogy széppé tegyük a magunk, és lehetõleg a mások életét is mindaddig, amíg ez lehetséges.
   
L. László

Otthon II

Hazavágyok.
Tegnap és ma
és tudom holnap...
Legyen éjszaka vagy nappal.

Hazavágyok.
Sivár és fagy
mi vár rám majd....
Legyen éjszaka vagy nappal.

Hazavágyok.
Oly jó lenne,
ha mellettetek hely lenne.
Ágyazzatok meg nekem.

Hazavágyok.
Szorosan mellétek,
átölelve mindkettõtöket.
Ágyazzatok meg köztetek.

Hazavágyok.
Tudom két kezem
csak port lelne,
mégis benneteket ölelne.

Hazavágyok.
úgy mint régen,
mellettetek fekve szépen.
Puha, meleg ágyban átölelnétek.

De így is, így is hazavágyok,
tudom hideget találok,
csak port ölelek,
de hisz egyszer én is por leszek.

Hazavágyok-Hozzátok

Ady Endre: Élet helyett órák

1. Énekek éneke így énekellek:û
Nem jött el hozzám soha az én mátkám,
Nem jött el hozzám soha, aki kellett,
Idõben-siker, pénz, háboru, béke
S egy teljes asszony szive szivem mellett,
Legszebb ágyamban szerelmek nem dultak,
Legjobb köntösim selymei fakultak
S legjobb vágyaim a szivembe fultak.

2. Nem jött el az én mátkám bár de vártam,
Nyolcvan ágyas-szép, számtalan leányzó,
Hatvan királynõ termeit lezártam:
Jön az én mátkám, hátha eljön mégis
És ime, árva Libánus-fa ágyam,
Ezüst, erõs oszlopai remegnek,
Gyüretlenek a bársony, puha leplek
S homálya van az arany-mennyezetnek.

3. Kinek az innye olyan édességes,
Nem jött el az én mátkám s esteleg már,
A messzi csillag miért olyan fényes?
Miért fut el a csillag és a mátka?
A hervadt ajak miért olyan éhes?
Az én mátkám nem jön, hiába várom,
Fussatok nõk, termeitek kitárom,
Ha õ nem jött, nem lessz már senki párom.

4. Játékokat, hogy várjak, várjak, várjak,
Pótlásnak és feledésnek ha kaptam
S eláltatott hõse az akarásnak
Most itt állok akaratlan, dermedtje
Ezer, hazug, játékos mátkaságnak,
Futó csillagok fényüket rám-szórták,
Elkábítottak olcsó mandragórák
S az Élet helyett nem jöttek csak órák.

Kedves verskedvelõ!
Nagyon jól esett amit írtál!!
Nem tudom melyik Otthon c versemre gondoltál, vszínû a másodikra. Így van?
Köszönöm!
Puszi: Csilla

nem csak a gyógyszer gyógyít... de nem is csak a versek... szeretnék figyelmetekbe ajánlani egy blogot (biztos sokan ismeritek, de talán van, aki még nem):

www.ewing.blogol.hu

a legszebb/legborzalmasabb az egészben az, hogy minden alkalommal, amikor olvasom, újra és újra reménykedni kezdek, hogy talán egyszer más lesz a befejezés :(

"... egy angyallal több van az égben,
egy csillaggal több ragyog..."

Még egy vers a régi idõkbõl:

Amióta Rád találtam,
Új ember lettem.
Bennem a vágy olyan nagy,
Széjjel vet menten!

Hogyha szemeidbe nézek,
Ragygó csillagszemet látok,
Mélyükben úgy megfürödnék,
Mint langy esõn a virágok!

Lelkem szárnyal és ragyog,
mert egyre boldogabb vagyok,
Így az órák is gondtalanok,
Kedvesem, ha Veled vagyok!

2000. decembere

Ne találkozz vele

Fájdalmas és rettenetes
a találkozás vele,
s még ha nem is téged sújt
vaskos tenyere,

szánakozol együttérzel,
bárki is volt kár volt érte.
Ismerhetted nagyon, kicsit,
sajnálod, hogy nincsen már itt.

De ha valakit nagyon szerettél
és lassan, vagy hirtelen elveszítettél,
fájdalmad oly mélységekbe zuhan,
hogy lelked a végsõkig tagad.

A lélek morfinja a tagadás.
Itt azonban nincs maradás.
El kell hinned: nincs,
elveszett ez a kincs.

Mélyen megérint,
fájón mély sebet hagyva,
mely igen-igen fáj,
s fel-fel szakad újra.

Nehezen gyógyul,
kevés rá a gyógyír.
Mikor azt hiszed túl vagy rajta,
szívedet mély fájdalom marja.

Írtózatos és borzalmas
a találkozás a találkozás vele.

Ha tapasztaltad tudod már,
hogy ez nem más mint a halál....

Juhász Gyula:

Szerelem?


Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhõjén, mely ragyog
És rajta túl derengõ csillagok.


Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetõn,
Holott borongón már az este jön.


Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!


Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Virág Benedek:

VIGASZTALÓ

A Szerencsével ne pörölj, barátom,
Hogy reád nem néz s mosolyog szünetlen;
Nem hagy el senkit, noha messze lenni
                              Látszik is ollykor.

Csak remélj, s víg légy. Igaz a Szerencse;
Jár, forog, mint jó anya, tégedet ma
Elkerûlt, holnap röpösõ örömmel
                              Meg fog ölelni

Szerkesztette: bánatos (2008-10-30 19:24)

Otthon III

Hazavágyok.
"Otthon édes otthon"
Egyszer úgyis megtalálom.
Ha elmúlik a rossz.

Hazavágyok.
Mert lesz feltámadás ide a földre.
Elmúlik a bánat és gyász örökre.
S a halál 'mint utolsó ellenség' lesz eltörölve.

Hihetetlen?- Számomra nem az.
Mert, hogy ennyi legyen egy emberélet; nem igaz!
Ha természetes lenne a halál,
nem bánkódnánk,-elfogadnánk.

De nem tudjuk, háborog a lelkünk,
ha elveszítünk valakit kit nagyon szerettünk.
Nemhiába a hazavágyás,
mert lesz feltámadás!

Hazavágyok-otthonra találok.

Szerkesztette: csilla (2008-11-05 12:28)

Arany János: Toldi szerelme (részlet)

Az az egy pillantás, amaz elsõ édes,
Marcongló, iszonyú, de gyönyörûséges.
Repesõ, örvendõ, bánatos és bánó,
Felelõ és kérdõ, viszont szemrehányó;
   Tilos, ámbár büszke egy isteni jogra,
Kárhozat', üdvösség' mennye, sötét pokla.
Kétségbe-esés, hol odavész test, lélek:
Az az egy pillantás ezt érzeti vélek!

Ahány fajta virág, annyiféle szerelem létezik: szalmavirág, amely sohasem hervad el, pitypang, amely várja, hogy a szél sokfelé terítse szét; vérvörös hegyi liliom, amely érzéki, édes illatát egyetlen nap árasztja ki, és éjszakára már a porba is hanyatlik. Egyikben sincs meg az összes virág szépsége.
   
Ralph Iron

Nevetni kell! A sírás nem mûvészet.
Nevetni, amikor nem is akarod.
Harcolni, mikor lankad a karod.
Adni mindig és sohasem rabolni.
Könnyeket törölni, mindig vigasztalni.
Ez méltó hozzád, ez legyen a cél!

Gigi: Ezt te írtad? Bár ott az idézõjel...
        De ha igen ,minden elismerésem!
Húú ez gyönyörûûû!!!!!

Szerkesztette: csilla (2008-11-01 08:00)

Muzsikus lélek

Te muzsikus lélek, ha zenélnél,
te muzsikus lélek ha énekelnél,
tudom a világon a legboldogabb te lennél.
De az élet.... Ha tudnád felednéd.

Azt hiszed mindent megkaphatsz,
nahát ez közelrõl sem igaz.
Olyan vagy néha mint egy gyermek,
kit a szülei jól elkényeztettek.

"Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába,
/Ezt Vörösmarty írta,/
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk."

Sok mindenrõl mit szerettél le kell mondani,
S a türelem és lemondás erényét gyakorolni.
Nem könnyû ezt jól tudom,
de hidd el megéri, ezt garantálhatom.

Ó mennyire fáj, hogy nem tudsz zenélni,
ó mennyire fáj, hogy nem tudsz énekelni.
Hát még neked hogy fájhat ez,
mikor ez volt az életed.

Sok mindent lehet még csinálni,
de tudom, hogy ezt nem pótolja semmi.
Megértem, hogy emiatt van szenvedésed,
És pótolni akarod valamivel veszteséged.

Segíteni szeretnék de nem tudok,
annyit tehetek, hogy kedvellek nagyon.
Meghallgatlak, ennyit adhatok,
s együttérzek veled, ha fáj nagyon.

Édes Szerelmem!    

Pontosan egy év telt el, hogy elveszítettelek, de szívemben örökké velem  maradsz!



Ami volt

Az elsõ lopott egymásra pillantás,
Majd a tekintet keresése.
Az elsõ bátortalan szavak,
A közös téma meglelése.
Az elsõ közös vacsora,
Otthonodban, csodás ízek.
Az elsõ közös gondolatok,
Sokáig tartó beszélgetések.

Az elsõ igazi szerelem,
Amely dúlt a szívemen
Az elsõ fájó érzések,
Hiányzol, ha nem vagy velem.
Az elsõ érintés, az elsõ csók.
És a csodálatos remények.
Az elsõ próbatétel, és kétkedés,
Tisztázódás, és megértés.

Az elsõ szeretkezés,
Ég és föld közt lebegés.
Az elsõ becézgetés,
A sok jókedv, nevetés.
Az elsõ közös otthon,
Sok munka, és berendezés.
Az elsõ független éj,
Önfeledt, és sok-sok kéj.

Az elsõ gondok, és akadályok,
Miket az élet gördít elénk.
Az elsõ szörnyû tünetek,
Orvoshoz járás, reménykedés.
Az elsõ mûtét,
Még szorosabb kötelék.
Az utolsó nagy vállalkozás,
Teljes életet kívánás.

Az utolsó éjszaka otthon,
Nem tudtuk, hogy nagy a baj.
Az utolsó mosolyod és integetésed,
A mentõbõl volt, emlékszem.
Az utolsó telefonod,
Nyugodt volt a hangod, azóta is hallom.
Az utolsó kéz összekulcsolás,
Nálunk minden este így szokás.

Az utolsó utam hozzád,
Éreztem a tragédiát.
Az utolsó csókok, mit adtam,
Mindent megköszöntem, amit Tõled kaptam.
Az utolsó szívverésed,
Nincs rá szó, mit akkor érzek.
Az utolsó csók a homlokodra,
És kitántorogtam a folyosóra.


Így ért véget a boldogságom, a helyemet már nem találom.
Jött a gyász fekete éve, és emléked szívembe költözött, mélyre.
Most egy év után leveszem e gyászos ruhám, de nem leszek tán sose vidám.
Nem kell tudni a világnak, hogy mi emészt, és miért a bánat.
Hogy meddig tart a magányom, azt elõre én sem látom.
Tudom, Te is azt kívánod, találjam meg az új Párom.



Az utolsó harmad


Megkezdtem életem utolsó harmadát,
Tán ennyi maradt még, de nem várok csodát.
Az, hogy mi lesz velem, nekem is talány,
Rejtély még elõttem, marad-e a magány.
Mert egyedül maradtam, nem sajnálom magam,
Igyekszem túlélni, és keresni utam.

Az elsõ két harmad lepergett szépen,
Jutott jóból-rosszból, mi adódott éppen.
Szép volt ifjúságom, és tanultam sokat,
Az egyik legfontosabb, hogy tiszteljek másokat.
Lett jó szakmám is, de képeztem magam,
Mást is kipróbáltam, mert kíváncsi voltam.

Megleltem Szerelmem, Övé lett egy harmad,
Ami elõtte volt, elszállt, mint a harmat.
Bukdácsoltunk kicsit, de egymásra leltünk,
Hosszú éveken át csak egymásért éltünk.
A legszebb éveinket egymásnak adtuk,
Mindig szívbõl adtunk, mindent, amit tudtunk.

Súrlódások voltak, elõfordult néha,
Szép tud lenni olykor, egy csókkal lezárt téma.
Újra megköszönném ezt a sok szép évet,
Ha a szörnyû halál nem rabol el Téged.
De mindig velem maradsz, és figyelsz utamon,
Fentrõl látod majd, ha révbe ér tutajom.

Tudom, segítesz is, mert bennem él lelked,
Amely jóságos volt, olyan, mint a szíved.
Többször beszélgettünk, hogy akkor mi volna,
Ha egyikünk gyászában egyedül maradna.
Nem volt komoly téma, mert nem gondoltuk soha,
Hogy velünk lesz az élet egyszer ily mostoha.

Azt mondtad Te nekem, hogy nem élnél túl engem,
De ezt akkor én is, ugyanígy képzeltem.
Most mégis itt vagyok, mert halni gyenge voltam,
Azt, hogy ily nehéz lesz, sohasem gondoltam.
Viccesen mondtad még, hogy „fogsz majd egy csajszit",
Én meg Rád kontráztam, hogy neked is lesz pasid.

Tréfálkoztunk vele, de komolyan gondoltuk,
Mert, ha én nem leszek, Te még legyél boldog!
De az élet más, bonyolultabb ennél,
Most akkor lennék boldog, ha mellettem lennél.
Az egy év eltelt, hogy elmentél tõlem,
És itt állok sírodnál, patakzik a könnyem.

Szép csendben elmondom, mi történt ez alatt,
Tudom, hogy figyelsz rám, a gyászos hant alatt.
Várom, hogy érezzem, merre kell indulnom,
Kérlek, hogy vigyázz rám e rövid utamon.
Ne érjen csalódás, és találjak még szépet,
És az utam végén, meglássalak Téged!

Az utolsó harmadom most még nem láthatom,
De majd visszanézek az utolsó napomon.
Nem várok már csodát, csak egy igazi Társat,
Kinek szívem adom, és véget ér a bánat.
És ki Sorsom írja, Tõle egyet kérek,
Annyit adjon majd csak, amennyit érek!



http://www.youtube.com/watch?v=tbkG6Za6w5s

Szerkesztette: bánatos (2008-11-02 16:53)

Nem akarok semmilyen véleményt mondani.
A sorok és szavak magukért beszélnek.
Legyél boldog bánatos, megérdemled!

Dsida Jenõ:

Ide hallgass     

Most kiállok az esõbe,
elszántan és
födetlen fõvel.
És a csattanó villám
átszalad a szívemen,
és a zuhogó zápor
széjjeláztatja szénfekete
testemet,
és beszívnak magukba
a föld pórusai
ezerkilencszázhuszonnyolc
június tizenhetedikén.

De holnap
rózsaként nyílok ki
ablakod alatt
és minden eljövendõ
igaz ember
szíve alatt.

õzike a nyuszi és a medve

Õzike szökell a rét közepén
néha megáll szájával füvet tép

Komótosan mindig arrébb lép,
elõrébb sokkal zöldebb a rét.

Fejét lehajtja de füleit hegyezi,
hallgatja a környék neszeit.

Nyuszi ugrál jobbra tõle,
tappancsaival alig ér földet.

Néha néha lelapul és körül néz,
ravaszdi nem e vadászik épp.

Füleit mozgatja orrával szimatolgat,
a ravasz rókának nyomát sem találja.

De hopsz mi ez a reccsenés?
riadtan veszi észre az õzikét.

Felugrik és ugrálni kezd,
jobb lesz ha üregébe megy.

Õzike tovább legelészik,
útja a málnás felé visz.

A mackót nem veszi észre,
ki épp bent málnát keres.

Mackó koma megfordul,
õzike megugrik és elfut .

Egy szomorú reggel után,
Egy keserû délután.
Majd jött a mélabús este,
Pedig senki sem kereste.
Fényesnapon már elmúlt a tegnap,
Csak az bíztat, hogy jobb lesz a holnap.
Nem szólt senki hozzám,
De én sem szóltam.
Mindenki elment,
Egyedül maradtam.
Sírnom kellett,
Megtehettem volna,
Keserû napom elázott volna.
Eljött az éjszaka,
Vége lett a napnak.
Azon gondolkodtam,
Milyen lesz a holnap.
Holt lelkemre felvirradt a reggel,
Talán elfelejtem a tegnapot egyszer!

Szerkesztette: Margóci (2008-11-04 12:27)

Gyóni Géza:

Valami...

Valami édes, valami fájó
Borús merengés
Ugy elfog néha, mikor az úton
Mellettem elmész...

Ugy, ugy szeretnék visszafordulni
S nézni utánad -
Nem szabad. S könnyem, érzem elönti
Bús szempillámat.

Valami édes, valami titkos
Égi sejtés száll:
Valami súgja, hogy te is épen
Arra gondoltál

Szerkesztette: bánatos (2008-11-05 06:08)

Eskü


Én ma szeretlek,
És holnap is szeretni foglak.
Én ma ölellek,
És holnap is ölelni foglak

Nekem te vagy most,
És holnap is te leszel.
Nekem te szép vagy,
És holnap is szép leszel.

Ha te örülsz,
Én is örülök veled.
Ha bánatod van,
Én is bánkódom veled.

Vigyázok rád,
Mert te vagy a mindenem.
Vigyázok rád,
Mert nagyon féltelek.

Ha ápolni kell,
Ápolni foglak.
Ha elveszítenélek,
Veled veszek el.