crohn-colitis.hu

Szimi írta:

Apróhirdetés
ÖRÖK NOSZTALGIA
"Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos........"

Szimi, nagyon vigyazz.... egy internetes baratom komoly bajba kerult, amikor Örkény István irasaibol idezett. Erdekes modon az Õ örokosei nagyon oda figyelnek a Netten az ilyesmire. Raadasul meg ki sem irtad, hogy kitol ideztel :(

Töröltem is õket!!:( :(

Az Örkény "örökösök" az Indexen az "Egypercesek" ügyében
Szimi, ez nem csak Neked szantam, hanem mindenkinek, akik johiszemuen ideznek itt valami ertekeset ...ami talan az epulesunkre szolgal.
Azert most tettem szova, mert az Örkény "örökösök" szerzoi jogdij ugyeben kulonosen verszomjasak...sajnos

Bánatos barátom,annyira sajnálom.Sebajj majd keresek mást amit kilehet tenni!!

Igazad van az ördög sosem alszik,szerintem ez nem okoskodás,hanem segítség)Köszike mégegyszer:)

Lábnyomaid pora...

Azt mondod, látod és azt mondod, érted. De azt, hogy miért van, mégis újra kérded. Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát, de nem találtál többet, mint lábnyomaid porát. Mert szemeddel mindig a távolt kutattad, és a célokat mindig másoknak mutattad. Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban. Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni, meg kell tanulnod most önmagadra nézni. Te magad változz, hogy a titok örök fénye felragyogjon Benned és felébredjél végre. Légy a csend mestere, bírd tudatod szóra, és a legmerészebb álmaid válnak valóra.


/Müller Péter/

Azt mondják, hogy az ember egész életén végig egyetlen, elérhetetlen ábrándképet cipel magával, és minden szerelme voltaképp csak megalkuvás az ideál és a valóság közt.
   
Szini Gyula

Nagypapa belihegett, barackot nyomott a fejünkre, és egybõl kérdezte: mi leszek, ha nagy leszek. Mondtam: búgócsiga, mert marhára unalmas, hogy a felnõttek folyton ezt firtatják.
   
Vavyan Fable

Csodálkozom magamon, csalódtam magamban, örülök magamnak. Bánatos vagyok, levert, föllelkesült. Ez mind én vagyok, de nem tudom magam összegezni. Képtelen vagyok valamilyen végérvényes érték vagy értéktelenség megállapítására, nem tudom megítélni magamat és az életemet.
   
Carl Gustav Jung

Mihail Jurjevics Lermontov:

Az ima

Mikor már nem bírom tovább
A gyötrelmeimet:
Hang csendül a gyászomon át,
Mennyei üzenet.

Szavai szentség és erõ
És összhang és zene,
Az éggel összebékítõ
Szépség költészete.

S a kétely sziklája nehéz
Szívemrõl legörög:
Hiszek, és majdnem sírok, és...
És úgy megkönnyebbülök!

Fordította: Szabó Lõrinc

A szerelemre nincs szükség a házasságban, vonzalom ez és gyengédség; nem mennykõcsapás, álmatlanság, féltékenység, oktalan gyanakvás, elviselhetetlen uralkodni vágyás és mindazok az egészségtelen és ostoba dolgok, amelyeket regényeitek szerelemnek neveznek.
   
George Sand

A szerelmesek egykor lángoló szerelme idõvel megtisztul. A szerelem egymás tökéletes megértésévé válik. Az ész és szív évrõl évre haladó tisztulása: ez az igazi házasság.
   
Ralph Waldo Emerson


A házasság - tudomány. A házasságnak állandóan harcolnia kell egy mindent fölfaló szörnyeteg, a megszokás ellen.
   
Honoré de Balzac

Félúton

Van amikor az embernek mennie kell,
rögök,sziklák között s hegyre fel.

Vakon,sántán,sötétben s egyedül,
a fülébe csak a zúgó szél hegedül.

Étlen,szomjan,fáradtan s kínok között,
álmatlanul aludni,hideg éles göröncsökön.

Jön a reggel könyörtelen s indul a küzdelem,
telnek a percek az órák és a kilométerek.

Az elhagyott út nem nõ,elöl levõ nem csökken,
így hal meg az ember félúton a mennyekbe.

Zotyesz

Szia Zotyesz!
Gratulálok a gyönyörû verseidhez!

Az élet útja nagyon csodálatos. Soha nem könnyû, nagyon gyakran nehéz, de tele van örömmel, reménnyel és gyõzelemmel.

Norman Vincent Peale

Barátok
Ha csak várod, hogy jobb lesz a sorsod,
Ha a tükörben fáradt az arcod,
Ha fáj, amit el kellett engedned,
Ha életed álmát nem teremted,
Ha múltad sebeit feltéped éppen,
Ha elcsüggedtél ebben a létben,
Ha nem repít tovább a vágyad,
Ha nem érzed hozzá a szárnyad,
Ha bûntudat kínoz az útért,
Ha könyörögsz további hitért,
Ha ítélkeztél magad felett,
Ha nem látsz napot a felhõk felett,

Akkor tudd, hogy ott vagyunk veled,
Akkor gyere, és nyújtsd felénk kezed,
Akkor hagyj csak ott minden hibát,
Akkor gyere és mondd el, mi bánt,
Akkor, ha akarod, hallgathatunk,
Akkor nevethetünk és játszhatunk,
Akkor öltözz, hogy sétáljunk egyet,
Akkor tudd, hogy béke van benned,
Akkor lehessünk fény a vállad felett,
Akkor lásd meg saját mély gyökeredet,
Akkor erõs faként az égig nyújtózz,
Akkor erõt meríts az újabb úthoz.

Ha a jövõt már nem féled,
Ha a pillanatot átéled,
Ha belélegzed a fényedet,
Ha megéled isteni lényeged,
Ha boldogan, magasan szállsz,
Ha tükörben ragyogást látsz,
Ha örömed az égig ért,
Ha elértél egy újabb célt,
Ha táncolni, nevetni vágysz,
Ha ehhez épp társakra vársz,
Ha szárnyalni tudsz a széppel,
Ha együtt repülsz épp a léttel,

Akkor gyere és mondd el nekünk,
Akkor segíts, hogy együtt legyünk,
Akkor fogd át mindkét kezünk,
Akkor te mutass példát nekünk,
Akkor világíts át a vállunk felett,
Akkor megérthetjük, amit kellett,
Akkor hisszük az isteni sorsunkat,
Akkor meglátjuk újra az utunkat,
Akkor megérezzük, hogy merre, hová,
Akkor együtt repülhetünk tovább.
Akkor közösen vagyunk angyalok,
Akkor fényünk mindenen átragyog. 
   Gyõrffy-Deák Éva

Mint a szél

Tûnõdök a gondokon,
elmélázok a kinti fákon.

Ahogy a szél játszik velük,
úgy játszik az élet is velünk.

Néha reszketve becézget,
néha ránk tör teljes dühével.

Egyszer  lágyan simogat
máskor vadul a földig hajt

Valamikor csak megingat,
van mikor gyökérrel szakaszt.

Zotyesz

Szerkesztette: zotyesz (2009-02-21 09:28)

Juhász Gyula:

Tavaszvárás            


A déli szélben lehunyom szemem
És gyöngyvirágok szagát érezem.
Az esti égen violás a szín
És kikeletben járnak álmaim.

A hó alól már dobban boldogan
A föld nagy szíve s csöndesen fogan
A csíra, melybõl új élet terem
S bimbók bomolnak majd szûz réteken.

Az örök nap még bágyadtan ragyog,
De tavaszosok már a csillagok
S az éjszakában zizzenõ neszek,
Egy új világ susogja már: leszek!

A földre fekszem, hallgatom szívét,
Az égre nézek, kémlelem színét,
Ég, föld között angyali üzenet
Hirdeti a jövendõ életet.

Mert boldog ige ez és szent igaz
És örök törvény és áldott vigasz,
Hogy gyõz az élet, duzzad és dagad
S elönti mind az ócska gátakat!

Merjetek álmodni

Sötétben fényt keresni,
felhõkön át csillagot lelni.
Láncokat letépni és ledobni,
zárt ajtókhoz kulcsot találni.

Szállni mikor minden zuhan,
megállni akkor ha más rohan.
Ordítani kínos némaságban,
s hallgatni a káosz hangzavarában.

Alkotni mikor mindenki alszik,
kint lenni ott ahol más fázik.
Délcegen állni ha a fa is hajlik,
és zuhanni ott hol más kapaszkodik

Zúgó szélben mindig menni,
viharos tengeren elhajókázni.
Ismeretlen dolgokat felfedezni,
a múlt árnyait mind leleplezni.

Járni ott ahol más nem járna,
látni azt amit senki se látna.
Akarni mit más nem akarna,
és adni azt mit senki sem adna.

Zotyesz

Szerkesztette: zotyesz (2009-02-22 22:20)

Suttog a temetõ

Suttog a temetõ, ahány sír, annyi sors.
Van ki sokáig élt, mást elvitt a balsors.
Itt mindenki egyenlõ, de a történet az más,
Ahány a síremlék, annyi halk suttogás.

- Nekem családom volt, kedves feleségem,
  De egyszer egy kanyarban, elõztem éppen.

- Még nagyon kicsi voltam, nem figyelt rám anyám,
  Derítõbe estem, a házunk udvarán.

- Mindig csak dolgoztam, nagyon fáradt voltam,
  Aztán csak kiderült, más szekerét toltam.

- Én nagyon szerettem, õ nem szeretett vissza,
  Vonat elé léptem, és õ így maradt tiszta.

- Egész életemben nagyon beteg voltam,
  Soha nem volt részem semmi, semmi jóban.

- A férjem mindig ivott, és durván bánt velem,
  Bevettem egyszerre, az összes gyógyszerem.

- Nagyon öreg voltam, se rokon, se barát,
  Esténként ledõltem és vártam a halált.

- Katona voltam, és parancsra mentem,
  Egy nagyon torz eszme áldozata lettem.

- Azt mondták gyilkoltam, pedig sose tettem,
  De egy dühös tömeg, az ítélt felettem.

- Sok férfit szerettem, aztán öreg lettem,
  És mindnek az ajtaja, bezárult elõttem.

- Én egy asszony voltam, gyereket neveltem,
  Mikor haldokoltam, ott sírtak felettem.

- Kamaszok voltunk, akkor egy délután,
  Kitaláltuk azt, hogy átúszunk a Dunán.

- Ácsmester voltam, tetõkõn dolgoztam,
  Míg egyszer a szélén, nagyon kihajoltam.

Suttog a temetõ, de lehet, csak a lombok,
Itt nyugszik sok ember, és velük a sorsuk.
Nagy itt a békesség, itt mindenki megfér,
Aki világra jött, az majd ide megtér.

Juhász Gyula:

Magyar tél     


A kicsi kocsma ablaka világos,
Fehérvirágos, mint a temetõ,
Hol a nap éppen vérködösen áldoz
S a hold sápadt sarlója egyre nõ.

Az este jõ és a fehér keresztek
Nagy békessége integet felénk,
Szelíd magánya a mély, õsi kertnek,
Hol megpihen majd minden nemzedék.

A tünde ég pásztortüzei lassan
Kigyúlnak rendre és az ég alatt,
A temetõben és a kocsmazajban,
Egy néma angyal halkan áthalad.

A szárnyakat hallják egy pillanatra
A vén ivók s bús holtak, csöndbe lenn,
A Bodri szûköl, a havat kaparja
S a kakukkóra megáll hirtelen.

Babona, bánat, borok és botorság,
Mind összekapnak és a kocsma zug,
Fölzengenek az átkok és a nóták
És döngetik a temetõkaput!

Legyen még

Napfelkelte az ég peremén,
szivárvány, esõ mentén.
Lágy szellõ hajnali órákon,
madárdal, tavaszi délutánon.

Hulló csillagok a sötét égen,
tükörkép a folyó vízében.
Holdfény a nyári éjszakában,
s menedék az éj viharában.

Visszhang a távoli hegyekrõl,
patak morajlása a mélybõl.
Hullámverés a parti sziklákon,
madarak röpte a hegyi ormokon.

Naplemente egy téli estén,
csillogás a fagyott tó jegén.
Séta a fények játékában,
megállás egy fa árnyékában.

Zotyesz

Szerkesztette: zotyesz (2009-02-25 17:08)

Minden ember legmélyebb érzelmi szükséglete, hogy szeressen és viszontszeressék. Ha érezzük mások szeretetét, képessé válunk a bennünk rejlõ lehetõségek kibontakozására, ennek hiányában azonban csupán a túlélésért küzdünk.
   
Gary Chapman

A lélek annyira sóvárog valami után, amire célként tekinthet, hogy ha nincs ilyen, önmagával fordul szembe, hatalmas, nem létezõ problémákat kreálva, csakhogy legyen valami, amin teljes erõvel munkálkodhat.
   
Michel de Montaigne

William Shakespeare:


VIII. Szonett

Ki Zene vagy, mért bús a zene néked?
Méz nem ront mézet, kéj új kéjre vár
Mért szereted azt, ami kínnal éget?
Mért fogadod gyönyörrel, ami fáj?

Ha egybezsongó ütemek kimért
Frigye, összhangja bántja füledet,
Mind csak korhol, szelíden, amiért,
Nõtlen, te, rossz a társas-éneked.

Halld, egymásnak mily édesen felelget
Kölcsönös rendben s hitvesként a húr,
Mint mikor férj s a boldog nõ s a gyermek
Dala egyetlen dallammá simul:

Szövegtelen dal, s dús egysége csak
Azt zengi, hogy magadban senki vagy.


(Szabó Lõrinc)

Szerkesztette: bánatos (2009-02-27 10:12)