crohn-colitis.hu

A szívnek nem lehet parancsolni. Senki se szándékosan forgatja fel a saját életét, vagy választ párt úgy, hogy direkt megbántsa azokat, akik szeretik. Néha egyszerûen így alakul.

Laurell Kaye Hamilton

Az igaz barátság megmagyarázhatatlan kapcsolat két olyan ember szíve között, akik gazdagabbá teszik egymás életét. Talán nem is emlékeznek már, hogyan született barátságuk, azt azonban biztosan tudják, hogy létük kölcsönös ajándékot jelent életükben.

Donna Fargo

Ábrányi Emil:

OLYKOR, HA VELED...
   
Olykor, ha véled szemben ûlök s nézlek,
Elém lebeg egy szép, de bús leány;
Megáll elõttem ámuló mosollyal,
Könnyes szemét hosszan függesztve rám.

Közel lép hozzám és fülembe suttog
Rejtelmesen; - majd hévvel karol át...
És én hagyom, hogy vállamra borúljon
És keblemen kisírja bánatát.

Hagyom, hogy ott mindaddig megpihenjen,
Míg ajakán elszûnik a panasz...
Ne légy féltékeny! Õ nem bánt meg téged!
Az én szegény, számûzött multam az.

Boldogságodnak õ nem ellensége,
Csak eljön hozzám, hosszan rám tekint,
Aztán, amint jött, szomorú mosollyal,
Halkan búcsúzva, távozik megint!...

Marina Cvetajeva:

MIT VÉTETTEM NEKED?

Tegnap még néztél hosszasan -
és mára: minden porba rontva már.
Pacsirta röppent - hol suhan?
Ma rekedt holló károg, gyászmadár.

Okos vagy, én meg ostoba.
Élõ vagy, én meg kõvé dermedek.
Ó, idõk asszony-jajszava:
"Szerelmesem, mit vétettem neked?"

Asszonypanasz, könny záporoz,
és vérbe, könnybe fullad, ami fáj.
Nem édes dajka, de gonosz
szörny a szerelem. Irgalmat ne várj!

Elviszi imbolygó hajó,
fehér út rántja messze kedvesed.
S jajong az egész földgolyó:
"Szerelmesem, mit vétettem neked?"

Tegnap rajongó, féktelen
szavadból rám Kelet dicsfénye hullt.
Kezed ma szétnyílt - életem
belõle, mint rozsdás kopejka, elgurult...

Gyermekgyilkosként, egymagam
várom, sötéten az itéletet.
A kárhozatból sír szavam:
"Szerelmesem, mit vétettem neked?"

Faggatom ágyam, asztalom:
"Jaj, mért kell tûrnöm ennyi bánatot?"
"Csókolt, kihûlt, más van soron -
felelik -, ez a rendje, elhagyott."

Lángba mártottad életem,
s most jégbe dermedt pusztába veted.
Te - ezt vétetted ellenem!
Szerelmem, én - mit vétettem neked?

Mindent tudok. Te is tudod:
látó vagyok már, rég nem szeretõd.
A szerelem már megfutott,
hátrálva a halál-kertész elõtt.

Lehull úgyis - ne rázd a fát! -
az alma, ha a perc elérkezett.
Felejtsd, felejtsd el, hogyha fájt,
szerelmem, amit vétettem neked!

Zanzibar : Nem tudom, ki vagy

Nem tudom, nem tudom, ki vagy
Nem látlak, nem érintkezem
Nem értem kimondott szavad
Nem értem, miért vagy itt velem

Nem tudom, mikor merre vagy
Nem értem, nem hallom hangodat
Nem tudom, meddig vártalak
Nem tudom, nem tudom, ki vagy

Refr.
Nem tudom, ki vagy
Mégis mindent megteszek
Mindent vállalok
Hogy a Tiéd legyek
Mert veled szárnyalok
Csak veled szárnyalok

Nem tudom, ki vagy
Te vagy a legnagyobb talány
Együtt megtalálhatnánk
Bolyongó lelkünk merre jár

Nem tudom, ki vagy
Te vagy a legnagyobb talány
Együtt megtalálhatnánk
Együtt megtalálhatnánk
Együtt megtalálhatnánk

Ha vége szakad valaminek, akár rossz volt az, akár jó, mindenképpen ûr marad a helyén. Ha rossz volt, az ûr magától is megtelik. Ha jó, akkor csak úgy lehet megszüntetni, ha a helyébe az ember valami jobbat talál.
   
Ernest Hemingway

- Az ember önmagában tökéletlen lény, de észreveheti másban a számára ideális tökéletességet. Ha ezt társában találja meg, és társa számára õ is ideálisan tökéletes, hibáik kiolthatják egymást, jelentéktelenné, észrevétlenné válhatnak. És ez nem megalkuvással, vagy lemondással jár, hanem elfogadása a reménytelenül megmásíthatatlan emberi tulajdonságainknak. -

Szerkesztette: bánatos (2009-04-13 12:10)

"A remény megoszlik: a férfi reményt ad, a nõ pedig reménykedik."

Szerzõ: Gabriella Gugánovity

"Ülünk egymás mellett a padon. Ülünk egymás mellett némán, hallgatagon. Õ nem szól hozzám, és én se szólók néki. -Mért kell a csüggedtnek búsan-mégis élni? Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme, hallgatok mellette, bár tudom, a lelke; a lelke-szerelme csupán értem ég, s azt is tudom, hogy meg fog siratni még."

Szerzõ: József Attila

"Tudom, hogy ha reggel felkelek, Fájó érzés tölti el lelkemet, Egy olyan érzés, mely nem akar elmúlni, És ágyamra borulva fogok elhunyni. Az angyalok már várnak rám,érzem. Valami húz innen, a végzet, Én várni foglak téged, Ne felejtsd, én ott leszek néked!"

"A homokdûnék a széllel változnak, de a sivatag ugyanaz marad. Így lesz a mi szerelmünkkel is. Maktub /meg van írva/ - mondta. Ha a Történeted része kell ,hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz."

Szerzõ: Paulo Coelho

"Az elme betegségei sokkal pusztítóbbak, mint a test betegségei."

Szerzõ: Marcus Tullius Cicero

"Nem attól kap az ember gyomorfekélyt, amit eszik, hanem attól, amit nyel."

Szerzõ: Joseph Montague

"Az a támasz, amelyet az ember az életben a leggyakrabban használ, a remény."

Szerzõ: Végh György

"A férfiban levõ nõ vonzódik a nõhöz: a nõben lévõ férfi dacol a férfival."

Szerzõ: Christian Friedrich Hebbel

"A nõ hiába énekel vagy táncol vagy ír, hódít vagy uralkodik. Tartalmat csak akkor nyer az élete, ha szeret."

Szerzõ: Herczeg Ferenc

"A dolgok szépsége a szeretetben rejlik."

Szerzõ: Anatole France

A megbánás a leghaszontalanabb dolog ezen a világon. Visszahozni nem lehet semmit. Ha lehetne, szentek lennénk valamennyien. Az életnek nem állt szándékában, hogy tökéletesre formáljon bennünket.
   
Erich Maria Remarque

Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval,
Csak te, csak én, örökké és holtomiglan.
Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni,
Lelkünk mélyén õszintén, igazán szeretni.
 
Stendhal

Ha a halottak visszatérhetnek a Földre, és szeretteik közelében lehetnek, akkor mindig veled leszek a legvidámabb napokon, és a legsötétebb éjszakákon... mindig, mindig, és ha lágy fuvallat simítását érzed az arcodon, az én leheletem lesz az, s ha hûs szellõ legyezi lüktetõ halántékod, az én lelkem lesz az.
 
Sullivan Ballou

Emberek milliói döntenek úgy, hogy nem lesznek érzékenyek. Vastag bõrt növesztenek maguk köré, hogy senki ne okozhasson nekik fájdalmat. De ennek nagy ára van. Senki sem okozhat nekik fájdalmat, de boldoggá sem teheti õket senki.

Osho

Valami hajszol engem. Mintha mindig elszalasztanék valamit. Utánakapok, megszerzem, és akkor kiderül, hogy nem volt semmi. És én megint másvalami után kapkodok. Elõre tudom, hogy ugyanúgy végzõdik majd az is, mint a másik, de nem bírom kihagyni. Hajszol, üldöz, aztán egy ideig elfoglal, de megint csak elhagy, és marad az üresség; olyan ez, mint az éhség, mindig újra elfog.
   
Erich Maria Remarque

Történnek dolgok az ember életében, melyekre jobb volna nem emlékezni. Jobb volna, de emlékezni kell. Emlékezni azért, hogy soha ne történhessen még egyszer, és emlékezni, hogy megtörténhetett.
   
Nyerges Attila

Az élet naponta részesít bennünket apró örömökben, rajtunk áll, hogy gyönyörû emlékeket alkossunk belõlük.
   
Cathy Allen

Olyankor, amikor szenvedünk valamely nõ iránt érzett szerelmünk miatt, arra kellene gondolnunk, hogy ez a szerelem merõ véletlenség. Történetesen azzal a nõvel találkoztunk, de éppúgy mással is találkozhattunk volna, tehát nincs is semmi rendkívüli ebben a szerelemben. S erre a gondolatra tüstént kitör belõlünk a nevetés.
     
Paul Léautaud