crohn-colitis.hu

A szerelem nem létezik, amíg két ember nem képes kimondani, hogy: "mi". A "mi" teljes és összefûzõ ígéret: Veled kívánok lenni, és azt szeretném, ha velem lennél. Hozzám tartozol, és mostantól sohasem leszel egyedül: még ha külön vagyunk is és a halál választ is el minket, én veled leszek.
     
Ladislaus Boros

Míg iszod a kávéd s én a teám,
csak ülünk egymás mellett némán.
Szeretném tudni, most mi lesz,
nem szólsz hozzám, mégis hazudsz nekem.
     
Jim Morrison

Hamvas Béla: Barátság   

"Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdõdik, hogy valahol már találkoztunk.
Mintha régen testvérek lettünk volna. Méginkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás, csak visztontlátás.
Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás elõtt."

"A szerelem nem a másik emberben van, hanem bennünk. Mi ébresztjük föl magunkban. De ahhoz, hogy fölébreszthessük, szükségünk van a másikra. Az életnek csak akkor van értelme, ha van kivel megosztani az érzéseinket."

Ady Endre:


AZ ÉN MENYASSZONYOM            


Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a siromba.

Álljon elõmbe izzó, forró nyárban:
»Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.«

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Borúljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tûz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Õ: legyen Õ az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kõtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgõ világot.

Együtt kacagnánk végsõ búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
»Bûn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.«

Rideg

Rideg a valóság,hidegek az álmok.
Hazug szó kiált,összetört egy álom.

Rideg a valóság,hidegek az álmok.
Hazug az élet,és gyötrõ az alkony.

Rideg a valóság,minek az álom?
Ha az élet töri,körülmény gátol.

Rideg a valóság,eltûnnek az álmok.
Kopár a világ,hidegben járok.

Zotyesz

Juhász Gyula:

Szemek beszéde

Sokáig némán, némán nézik egymást,
Mint tenger és ég, mint bús messzeségek
És szól az egyik: Ó most semmi sem bánt!
És mond a másik: Ó most újra élek!

Az egyik mélyén vak reménytelenség,
A másik mélyén mennyek üdve szunnyad,
Az egyik szól: Ó elveszett gyerekség,
A másik mond: Bennem ring drága múltad.

Az egyik, mint az áldozati bárány,
Szelíden, gyáván és riadva rebben,
Az élettõl gyötörten és ijedten,

A másik szûzi bátran, büszke árván
Szól: Élni fogsz! A másik: Messzi szentség!
És érezik, hogy zúg a végtelenség.

"A bátorság nem abban áll, hogy nem félünk, vagy nem csüggedünk, hanem abban, hogy van erõnk legyõzni a félelmet és a csüggedést."

Danielle Steel

Szívemben élsz!

A szívemben élsz, a szemed tovább ragyog,
Látom magam elõtt ártatlan mosolyod.
Érzem gyengéd kezed, mely lágyan simogat,
Forró ajkadat, mely csókra hívogat.
Hallom, ahogy mondod: "én édes szerelmem",
De akármit csinálok, nem ér el már kezem.
Ameddig én élek, Te bennem élsz tovább,
Nem választ el minket a kegyetlen halál.
Ha behunyom szemem, újra itt vagy velem,
A magány, az emlékek maradtak meg nekem.

"A legtöbb ember abban a hitben nõsül, hogy a házasság kincsesláda, melyben mindent megtalál, amire csak vágyott: társat, érzéki örömet, bensõséges kapcsolatot, barátságot. Az igazság ezzel szemben az, hogy a házasság kezdetben üres láda csupán, amibe tenni kell valamit mielõtt bármit kivehetnénk. A házasságban nincs szerelem, a szerelmet az ember maga viszi bele, ha õbenne lakozik. A házasságban nincs romantika, hacsak mi bele nem visszük. A házastársaknak meg kell tanulniuk az odaadás, a szeretet, a szolgálat, a dicséret mûvészetét. Így töltik meg a ládikót. Ha többet vesznek ki belõle, mint amennyit beletesznek, a láda kiürül."

(Sajnos nem tudom kitõl származik, de nagyon igaznak találom)

Szeretet... Mi is a szeretet? Érzelem...? De valóban érzelem? Ennél több... A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés. A szeretet mindig a másik emberért létezik. Nem azért szereti a másik embert, mert "viszontszeretetet" vár. Örül a viszontszeretetnek, de nem azért szeret, hogy õt szeressék. A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére, már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret, és azután is szeret, amikor a másik már nem szeret. Szeretni annyit jelent: adok, nem pedig kapok. Adom önmagamat, adom örömöm, bánatom, érdeklõdésem, együttérzésem, barátságom, hálám, értelmem...
A szeretet lényege a másik-centrikus gondolkodás és cselekvés. A szeretet törõdõ és felelõsségteljes. Figyel a másik ember kimondott és kimondatlan igényeire. Szükséges hozzá a másik ember tisztelete. Akit szeretek, annak tisztába vagyok egyéniségével. Õt szeretem, nem egy illúziót, egy képet, és nem azt, akinek szerintem lennie kéne. Ehhez pedig ismernem kell õt.
Szent Ágoston mondta, nem lehet valakit szeretni, akit nem ismerek, és nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek. A szeretet lényege, hogy nem függ semmitõl. A szeretet elfogadás. A szeretet elfogadja a másikat, ahogy a másik van. Nem akarja megváltoztatni. Megváltoztatni csak önmagunkat lehet. Lehetetlen mások szeretete önmagunk szeretete nélkül. Szeretni azt jelenti, fény és melegség vagyunk a másik számára. Minél inkább szeretünk és odaajándékozzuk magunkat, annál értékesebb lesz életünk.

(Hermann Hesse)

Öcsém, a jobbik felem

Te mindenkivel kedves, megértõ bús Ember,
ki érti a Te bánatod?
Ki ismeri fájadalmad mélységét
tanán én vagyok.

S, ha álmatlan szemed reggel bús,
kinek mondod el álamid?
Ki tudja mennyire perzsel a múlt,
talán én vagyok.

Ki nyújt kedves szót, vigaszt nekem,
ha már bölcs tanácsod nem hallhatom.
S ki simitja leleked, ha messzi utakon kóborolsz?
Talán én vagyok.

Mert bárhol lesz tudd, hogy itt
a bajok tengerében vagyok,
és minden napon reggel és este Neked szurkolok.
Mert ez is én vagyok.

A legkedvesebb barátomnak Bánatosnak.

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felõl, nem hiszi azt, hogy õ jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon.”

(V.Szt.János)

Szerencsétlenség esetén, ha az már bekövetkezett, tehát többé meg nem változtatható, még gondolnunk sem szabad rá, hogy máskép is lehetett volna; még kevésbé arra, mikép háríthattuk volna el: mert éppen ez növeli fájdalmunkat a tûrhetetlenségig...
   
Arthur Schopenhauer

Szabó Lõrincz:

Az anyák

Csak egy voltak kivétel, az Anyák
Szentek és ápolónõk: a csodát,
a jelenést láttam bennük. A nagy
odaadást, az aggodalmakat,
a virrasztást, a könnyet, s mind, amit
a no szenved, ha otthon dolgozik,
a gondviselést. Hogy testileg mi a
férj, feleség s a család viszonya,
nem sejtettem-kutattam. Valami,
éreztem, elõre elrendeli,
ki hol álljon, mi legyen, öröme,
bánata mennyi, milyen gyermeke,
és ezen változtatni nem lehet.
A férfi maga küzdi ki szerepét,
a nõk az eleve elrendelés:
ok a béke, a jóság, puhaság a földön, a föltétlen szeretet...
Anyám, nyújtsd felém, öreg kezedet?

Minden édesanyának és minden gyereknek:

Szeresd édesanyádat

Õ az, aki halkan
Bölcsõd fölé hajol,
Õ az, aki neked
Altató dalt dalol.
Megmosdat, megfürdet
Megfésül szépen,
Tündér mesét mond
Lágy téli estéken.
Amikor beteg vagy
Õ az, aki ápol,
Két szemében mennyi
Aggódás, gond lángol.
Õ az, aki mindig
Imádkozik érted
Nincs, óh nincs határa
Nagy szeretetének.
Tele van a lelke
Érted égõ fénnyel,
Ne bántsd meg õt soha
Engedetlenséggel.

Egy kezemen meg tudom számolni azokat az embereket, akikben megbízom. És itt nem olyan fajta bizalomról beszélek, amire akkor gondolok, ha azt mondom, hogy például "Bízom benne, hogy nem hazudsz nekem" vagy "Bízom benne, hogy nem lopod el a pénzem". Én arról a bizalomról beszélek, amikor tudod, hogy valaki soha nem fog bántani, a körülményektõl függetlenül. Vagy amikor tudod, hogy néhányan mindig melletted fognak állni, nem számít, milyen rosszra fordulnak a dolgok.
   
Star Trek c. film

Egyszer mind a ketten meghalunk, és a hátralévõ idõben - legyen az két nap vagy két évtized - azt hiszem, kedvesnek kellene lennünk egymáshoz.
   
Született feleségek c. film

" Ha beszélgetek véled csöndesen, kedves vagy és te is így beszélgetsz ily csöndesen. Ha vitázom, és szavam szemrehányás, vitázol, fuj, te is, és szavad szemrehányás. Ha véletlen megcsallak egy kicsit, mégy az utcára, futsz, és megcsalsz te is egy kicsit. És ha hû maradok eddig vagy addig, te épp oly hû maradsz hozzám, épp oly hû, s ugyanaddig. Ha boldog vagyok, te még boldogabb vagy, és én is boldogabb vagyok, látva, hogy boldogabb vagy. Ha sírok, szépen együtt sírsz velem, ha sietek, te is sietsz mellettem és velem. Ha ájulok a kéjtõl, te is ájulsz, s még jobban ájulok látva, hogy te is beleájulsz. Meghalsz? óh, mondd, meghalsz, ha meghalok?" "Jobban szeretlek, és ha meghalsz, jobban meghalok." ...S fölébredtem, megszakadt párbeszédünk: Jaj, álom volt csupán (álom, mi más!) a párbeszédünk!                     ( VERLAINE)

"Könnyebb találni sok embert, akik elég bölcsek ahhoz, hogy felfedezzék az igazságot, mint egyet, aki elég rettenthetetlen ahhoz, hogy mindenféle szembenállás ellenére is kiálljon érte."

Szerzõ: A. A. Hodge

" Mert a Szerelem nem azt jelenti, hogy egy helyen maradni, mint a sivatag, sem azt ,hogy járni a világot, mint a szél, sem azt hogy mindent messzirõl figyelni mint te. A Szerelem erõ, amely megváltoztatja és jobbá teszi a Világlelket. Amikor elõször merültem el benne, azt hittem, hogy tökéletes. De aztán láttam ,hogy nem más, mint minden teremtmény tükörképe, és benne vannak az õ harcaik és szenvedéseik. Hogy mi éltetjük a Világlelket, s a Föld, amin élünk, aszerint lesz jobb vagy rosszabb, hogy mi milyenek leszünk. És ez a Szerelem erejétõl függ, mert amikor szeretünk, mindig jobbak szeretnénk lenni, mint amilyenek vagyunk."    ( Paulo Coelho: Az alkimista )

Ady Endre:

LÁZBAN            


Kit rég kerülnek a szerelmes álmok:
Szerelmes szívvel, álmodozva járok...
Május sugarát itta bé a lelkem -
Májusi fényben gyógyulásra leltem,
- Még csak kétszer láttam...

A sarkon állok lázban égve. Várva,
Merrõl villan meg hófehér ruhája,
Várom a régi, ifjú vággyal, kedvvel,
Várom a régi diák-szerelemmel -
- Még csak kétszer láttam...

Kigyúl az arcom, elfog az igézet,
Újjászülettem, megváltott az élet,
Kinek még tegnap nem volt vágya semmi,
Ifjú, szerelmes trubadur fog lenni -
- Még csak kétszer láttam!...

Percy Bysshe Shelley:

A lepke vágya

A szót, mit a sárba rántanak,
nem szennyezem én be.
Az érzést, mit úgy gyaláz a vak,
még te is ne nézd le.
Van remény, mely kétséggel rokon,
megfojtani hát ki merész?
S kedvesebb tõled a szánalom,
mint mástól a józan ész.

Mit az emberek így hívnak: szerelem,
nem azt adom én neked,
de az áhitatot, mit rejt a szivem,
s mi megindítaná az eget -
a lepke vágyát a csillag után,
fényszomjat, mit érez az éj,
vágyat, mely a lét sötét kapuján
kiröppen az ég felé.

/fordította: Képes Géza/

"Tudom, hogy ha reggel felkelek, Fájó érzés tölti el lelkemet, Egy olyan érzés, mely nem akar elmúlni, És ágyamra borulva fogok elhunyni. Az angyalok már várnak rám,érzem. Valami húz innen, a végzet, Én várni foglak téged, Ne felejtsd, én ott leszek néked!"

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Ôrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kõvé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemrõl véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megõrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyérõl azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.
(Müller Péter)