crohn-colitis.hu

William Blake:

A BETEG RÓZSA

Beteg virág vagyok:
láthatatlan féreg
éji vihar szárnyán
egy szirmomra tévedt;

Ágyat vetett bennem,
szép kármin ölemben,
s most sötét szerelme
titkon megöl engem.

(Képes Géza)

EGY SZILAJ LEÁNYKÁHOZ

Miért rettegsz kebelemben,
Miért, félénk leányka?
Mit félsz te,mint a kegyetlen
Vadtól a kis bárányka?

Nem vagyok én ellenséged,
Sem hitszegõ csapodár;
Hív lelket adok néked?
Míg koporsóm bé nem zár.

Tiéd leszek, míg e kedves
Rubintajak csókot kér,
Tiéd, midõn már e kegyes
Szív akadozva vér.

Halld , mely édesen csatináz
A völgy zengõ csermelye,
A víg madár mind zeng és trilláz,
S mint nyög a filemile!

Majd ha a bús tél közelget,
Ezek mind elnémulnak,
Elrepül a szép kikelet,
S örömeink elmúlnak.

BERZSENYI DÁNIEL

Régebben szerettem azt gondolni, hogy meg tudom különböztetni a jót a rossztól. Hogy valami vagy fekete, vagy fehér; vagy igaz, vagy hamis. Míg egy nem túl szép napon a színek összemosódtak, szürkébe borult a világ. És azóta egyszerûen nem tudom, hová lépek, és mi a helyes.
   
Laurell Kaye Hamilton

A halász hazatér fatörzsbõl vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlõdõ országban dolgozik. A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász.
A piackutató itt közbevág:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekrôl a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idõ, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebbôl a porfészekbôl Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tõzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
- Mennyi idõ alatt tudnám ezt elérni? - érdeklôdik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezõsködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember.
- Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatna a városi rohanó életformát, és egy távolesõ faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.

" Öröm, bú, szeretet, s a pofonok tengerén evezünk magányosan,
magasba vágyva álmodozunk és mosolygunk, mint a méla õszi táj,
és oly nehéz találni valakit kinek elmondhatjuk és megérti;- mi fáj?"

" A jól eltöltött élet tudata és a sok szép tettre való visszaemlékezés a legnagyobb öröm forrása."

" Engem szeret a föld, s az erdõ, s ha tárt kezén pihenek: én vagyok a felhõ, s a derûség s a halhatatlan egyszerûség."

"...mihelyt többet számít az amire te gondolsz annál, mint amire én gondolok, feladom saját gondolataimat, magamba szívom a tiedet és MEGÉRTELEK TÉGED."

" A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia. Senki sem téríthet el engem ettõl a meggyõzõdéstõl, mert a tapasztalás tanított meg rá! "

A HOLD FEHÉREN

A hold fehéren
fénylik a fák
zöld sûrûjében,
minden kis ág
susog a csendben...

Szivem, szerelmem.

A tó derengõ
mély tükörén
remeg a lengõ
fûz feketén,
a szél zokog már...

Ó, álmodozzál.

Valami gyengéd
s nagy nyugalom:
mintha a menny kék
csillagokon
szállna le a fénnyel...

Isteni éjjel.

VERLAINE

ÓVATOSSÁG

Csak halkan. Fogd a kezem. Ülj le mellém ide.
ez orjás fa alá, melynek lombsátorában
a hold cirógató fénye fehérlik lágyan,
míg elfullad a szél végsõ lehelete.

Süsd le szemed. Csak ülj. Ne gondolj semmire.
Álmodj. Fürtünk bagoly súrolja a homályban.
Hadd fusson örvtelen, amerre vonja vágya,
az illanó gyönyör s a szív múló heve.

Remélni is feledj. Csak csendesen, szelíden,
hogy folytathassa majd a szíved és a szívem
e csöndet és a nap derûs enyészetét;

hallgassunk. Meg ne törd ez éji békességet;
nem jó zavarni, ha becsukta már szemét,
a vad  Természetet, e néma Istenséget.

VERLAINE , SZABÓ MAGDA fordítása

LANKADTSÁG

Szelíd légy, Kedvesem, szelíd, szelíd, szelíd!
Halkuljon ez a láz, csituljon szomju vágyad.
Jó, ha a nõ heve nõvéri-hûsre bágyad,
s olykor kioltja a dús kéjek tüzeit.

Légy enyhe . epedõ, cirógass egyre lágyabb
ujjal, ringassanak sóhajod, szemeid.
Hosszú, bár tettetõ csóknál többet ne higgy
féltõ-vad ölelést, gyöterelmes-buja ágyat!

Ám arany szíveden-mondod-a szenvedély
az ivor kürtökön irgalmatlan zenél-
ej, mit törõdsz vele, a szajha hadd zenéljen!

Hajtsd ide homlokod, tedd kezembe kezed,
s esküdj-ígérj, noha holnapra megszeged,
s zokogjunk hajnalig, kis ledérem!

VERLAINE, Kardos László fordítása

MÁR SZINTE FÉLEK

Már szinte félek, meglehet,
hogy szerelemmel így beteltem
az eszmétõl, melynek a lelkem
az elmúlt nyáron rabja lett;

csak az ön arca, Végzetes-szép,
tölti be szívem: birtokát;
s benne csak egyet félt a vágy;
hogy önt szeresse, önnek tessék;

s reszketek, nézze el nekem,
hogy így bevallom, nem tagadva;
tudja meg:egy mosolya, hangja
mostantól fogva végzetem,

s elég volna egy mozdulása,
egy szócska, egy szemrezzenés,
hogy égi álmom vesszen, és
egész valómat döntse gyászba.

Inkább ne lássam meg soha,
bármily sötét jövõ ijesszen,
s ezernyi bánat, mérhetetlen,
csak egy remény legyen, hogy a

véget nem érõ üdvösségnek
taván mondhassam szüntelen,
s kétely se bírhasson velem,
szeretem önt, szeretlek téged!

VERLAINE, MOLNÁR IMRE fordítása

Szerkesztette: Juni (2009-05-29 08:28)

SZÉTTÁRULÓ KAROD

Széttáruló karod majdhogy drágább nekem,
    mint más tárulkozásod:
tested be szép, be jó, tengerként végtelen,
    honnan fakad varázsod?

Ó, büszke melled, én hatalmas gyönyöröm,
    kényes-kéjes fehérség,
szememnek s mind a két kezemnek mily öröm,
    s szívemnek is mely, ég s ég,

s amelybe részegen merülök, illatos
    hónaljad kurta bolyha,
mint ámbra s méz nyakad, szebb, mint Isten magos
    kedvében hitte volna,

és végül reszketõ vállamra pilledõ
    két karod üde álma,
oly édesen ölelsz, oly lángot csalsz elõ
    s ébresztesz önmagára,

hogy nem tudom mi sír bennem, kéj? fájdalom?
    vad kéj? vagy szûzi kín csak?
s a vágyat, mely egész lelkemen áthatol,
    nem tudom hogy csitítsam

másképp, mint nagyszerû melledre rátapadt
     epedõ csókjaimmal,
mégha e réveteg s fölséges pillanat
     mélyében bánat is van.

És aztán, vak-fehér árnyak közt, hirtelen
     hadd ûzze langy iramban
naív játékait a büszke szerelem,
     lejjebb s bizalmasabban.

VERLAINE, BERNÁTH ISTVÁN fordítása

Érzésem szerint a házasság nem arról szól, hogy az összes határ ledöntésével gyors közösséget hozzunk létre, sokkal inkább az a jó házasság, amelyikben mindegyik a másikat teszi meg egyedülléte õreként, és így a másikat az adható legnagyobb bizalommal tiszteli meg.
   
Rainer Maria Rilke

Szerelem

Tõled kaptam!
Neked adtam.
Az, hogy volt, itt nincs,
Sose mondtuk, hogy vége.
Nem esküdtünk földre, égre.
Csak voltunk, szerettünk.
Egymást ölelve,
Minden rosszat feledtünk.
És elmentél,
De magaddal nem vittél.
Én nem mentem, maradtam,
A sorsomtól ezt kaptam.
Emlék…borzongás….
Könnycsepp, sóhajtás,
Altató, hideg ágy.
Édes álom,
Fáradt ébredés.
Lassan megértem,
Mi az a magány…
Újra altató,
Hideg ágy,
Sóhajtás…..

Szerkesztette: bánatos (2009-06-01 19:57)

... De még mielõtt bármit mondhatott volna, az öreg lehajolt, fölvett egy fadarabot, és elkezdett írni a tér homokjába. Amint lehajolt, mellkasán olyan fényességgel villant meg valami, hogy szinte elvakította a pásztorfiút. Az öregember azonban, korához mérten meglepõen gyors mozdulattal, odaszorította köpenyét a testéhez. Santiago ismét odanézett, és látta, mit ír az öreg.A fõtér homokjába apja és anyja nevét olvasta ki. Elolvasta életének teljes történetét egészen a jelen pillanatig, kezdve gyerekkori játékokkal, folytatva a a szemináriumban töltött hideg éjszakákkal. Olvasta a kereskedõ lányának a nevét, amit még õ sem tudott. Olvasott azokról a dolgokról, amikrõl soha senkinek nem beszélt, például az apjától ellopott pisztolyról,amellyel szarvasra akart vadászni vagy a legelsõ magányos nemi élményérõl.

"Én vagyok Sálem királya"-mondta az elõbb az öreg.
-Hogy lehet az, hogy egy király beszélget egy pásztorral?-kérdezte a szégyenkezõ és megdöbbent Santiago.
-Több okból. De mondjuk, a legfontosabb, hogy te képes vagy beteljesíteni Személyes Történetedet.
A pásztorfiú nem tudta mi az a Személyes Történet.
-Az, amit mindig is csinálni akartál. Fiatalkorában mindenki tudja mi a Személyes Története. Akkor minden világos és lehetséges, s az emberek nem félnek attól, hogy álmodjanak és akarják mindazt, amit az életben szívesen  csinálnának. Ahogy azonban telik az idõ, valamiféle titokzatos erõ igyekszik bebizonyítani, hogy a Személyes Történetet megvalósítani nem lehet. Az öregember beszéde nem volt túlzottan világos a pásztorfiú számára. De meg akarta tudni, mi az a "titokzatos erõ". A kereskedõ lánya tátott szájjal fogja hallgatni, ha majd elmeséli neki.
-Ezek olyan erõk, amelyek rossznak tûnnek, de valójában megtanítanak arra, hogyan valósítsd meg a Személyes Történetedet. Fölkészítik a lelkedet és az akaratodat, mivel ezen a bolygón egyetlen nagy igazság létezik: legyél akárki, csinálj akármit, ha valamit igazán akarsz, az azért van, mert ez a kívánság a Mindenség lelkében született meg. Ez a te küldetésed a földön.
-Akkor is , ha csak járni akarom a világot? Vagy elvenni a kelmekereskedõ lányát?
-Vagy kincset keresni. A Világlélek az emberek örömébõl táplálkozik. Vagy a bánatból, az irigységbõl, a féltékenységbõl. Az ember egyetlen kötelessége, hogy beteljesítse Személyes Történetét. Mind egy. És ha akarsz valamit, az egész Mindenség összefog, hogy kívánságodat megvalósítsad.

...-Egyáltalán miért beszélget velem ezekrõl a dolgokról?
-Mert te megpróbálod, hogy a Személyes Történetedet éld. És most kis híján lemondtál róla.
-És ilyenkor maga mindig megjelenik?
-Nem, mindig ebben az alakban, de mindig megjelenek.Néha például egy gondolat, egy jó ötlet formájában. Máskor meg, válságos pillanatokban, megkönnyítem a dolgokat. S így tovább; az emberek többsége mindezt észre sem veszi.
Az öreg elmondta, hogy az elõzõ héten egy drágakövet keresõnél jelent meg kõdarab képében. Ez az ember mindenét otthagyta, és elment smaragdot keresni. Öt éven át robotolt a folyónál, és felpattintott  999 999 követ, hogy egyetlen smaragdra leljen. Éppen föl akarta adni, és már csak egyetlen kõ volt hátra, csak EGYETLEN KÕ, hogy rábukkanjon a smaragdjára. És mivel ez az ember mindent a Személyes Történetére tett föl, az öregember úgy döntött, hogy beavatkozik. Kõvé változott, amely annak az embernek a lábára hullott. A férfi a követ kínjában és az elvesztegetett öt évért érzett dühében felkapta, és jó messzire elhajította. De olyan vadul dobta el, hogy az becsapódva feltört egy másik követ, amelyikben hirtelen felcsillant a világ legszebb smaragdja.
-Az emberek nagyon hamar fölismerik, mi az amiért élniük kell- szólt az öreg kissé keserûen.
-Talán éppen ezért nagyon hamar föl is adják. De ez már csak így van.

PAULO COELHO: AZ ALKIMISTA

Szerkesztette: Juni (2009-06-01 13:03)

A jó dolgoknak véletlenül, meglepetésszerûen kell megtörténniük velünk. Ha valami után nagyon vágyakozunk, úgy járunk, mint az, aki túl erõsen szorít magához egy léggömböt: az álom egyszer csak kipukkan, s darabkái a semmibe hullanak.
   
Virginia Cleo Andrews

Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihûl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltûrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltûrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.
   
Kunitzer Szonja

Csukás István

Sün Balázs

Erdõszélen, erdõszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:

Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.

Hogyha jól bevacsoráztak
Szûk lett nékik az a ház,
S elõfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs

Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre

Telt az idõ, múlt az idõ
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elõ,
hogy a házból a legkisebb kimaradt

-Ebbõl elég! Torkig vagyok!
kiáltott fel Sün Balázs
-Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház
-Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér

Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!

Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút

Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetõt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát

-Így ni! - mondta - most már végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!

Falevélbõl ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok

Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján

-Ki az? - szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?
-Mi vagyunk az - szóltak kintrõl
Mi vagyunk a hat testvér

Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!

-Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing

-Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs
Jövök már
S fordult a kulcs, nyílt a zár.

Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
-Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?

Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökõdve
Kiszorult a küszöbre.

-Ejnye! - mondta fejvakarva
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!

:D :D :D :D :D :D

Szerkesztette: porshe (2009-06-03 20:12)

Na, látod Del, ilyet szépeket kell irni. Nagyon szép, de változtasd már meg a neved. légyszi.

Ady Endre: Mert túlságosan akarlak

Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig tudtam
S ha az útfélre verlek,
Szép arcodat emeld föl,
Nézz reám, ríjj és nevess:
Túlságosan kedvellek.

Ha megszidlak levélben
Vagy pimasz fütyölésben;
Vagy ha másnak kinállak,
Hozd szívemhez a szíved
És sirass, mert hazudok:
Túlságosan kivánlak.

Ha hallod durva átkom,
Halld ki, hogy szánva bánom
Mindet, mi ért, a bántást
S mégis máglyára vetlek:
Szégyenlem, hogy sorsommal
Csipõd ringása bánik:
Túlságosan szeretlek.

S a napok mulnak-mulnak
S beteg szivembe fúlnak
Vágyaim szent Te-érted.
Jönnek a téli varjak
Feketén a hómezõn:
Most már búcsuzok Tõled:
Túlságosan akarlak.

Mert a gyerek a legnagyobb csoda, az élet egyetlen értelme, de ugyanakkor ne csaljuk magunkat, soha és semmiben, s ezért rögtön megmondom neked azt is, nem hiszek benne, hogy a gyerek megoldja két ember között azt, ami lappangó feszültség, elintézhetetlen bonyodalom. De errõl kár beszélni.
   
Márai Sándor

Egy idõ után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fõvel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnõtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... Egy idõ után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... Mûveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked...
   
Veronica A. Shoffstall

Ady Endre:

ADJON ISTEN MINDENKINEK            


Adjon Isten békét, kedvet
Asszonyoknak, embereknek,
Sok örömet mindenkinek,
Pénzt, szerelmet, vágyat, hitet.
Gyönyörû-kék itt az Ég.

Úgy szeretném megtalálni,
Úgy szeretnék azzá válni,
Kinek az élet teher:
Az ember könnyen megy el.
Gyönyörû-kék Itt az Ég.

Által-adni úgy szeretném
Sok hirtelen vágyam, eszmém,
Sok drága kincset, nagyot,
Amihez már vén vagyok.
Gyönyörû-kék itt az Ég.

Néha-néha szerelemmel
Telik meg az ilyen ember.
Néha-néha úgy megsajog,
Más bánat, bú és más bajok.
Gyönyörû-kék itt az Ég.

Adjon Isten ifjuságot,
Szabadságot, boldogságot,
Egészséget, pénzt és hitet,
Szerelmet, hírt mindenkinek.
Gyönyörû-kék itt az Ég.

"...nélkülözhetetlen és alapvetõ a szeretet gyakorlatában, és ez a tevékenység. Tevékenységen nem azt értem, hogy az ember " csinál valamit", hanem belsõ aktivitást, az ember képességeinek termékeny használatát. A szeretet tevékenység; ha szeretek, az aktív érdeklõdés állandó állapotában vagyok a szeretett személy iránt, de nem csak õiránta. Mert képtelen leszek cselekvõen viszonyulni a szeretett személyhez, ha lusta vagyok, ha nem vagyok az állandó tudatosság, éberség, aktivitás állapotában. A tétlenségre csak egy helyzet való: az alvás, az ébrenlét állapotában nincs helye a lustaságnak.Manapság egy csomó emberrel az a paradox helyzet, hogy félig alszanak, amikor ébren vannak, és félig ébren vannak, amikor alusznak vagy aludni akarnak. Az ember csak teljes ébrenlét esetén nem unatkozik és nem unalmas-és valóban: nem unatkozni és nem untatni; egyik fõ feltétele annak hogy szeressünk. Aktívnak lenni gondolatban és érzésben, szemmel és füllel, a nap minden szakában, elkerülni a belsõ lustaság minden formáját. Legyen az akár passzivitás, a gyûjtögetés, az egyszerû idõpocsékolás: ez nélkülözhetetlen feltétel, ha a szeretet mûvészetét akarjuk gyakorolni. Önáltatás azt hinni, hogy az ember ketté tudja osztani az életét oly módon, hogy termékeny a szeretet terén és az összes többi téren terméketlen.A produktivitás nem tesz lehetõvé ilyen munkamegosztást. A szeretet képessége megköveteli az intenzitás, az ébrenlét, a felfokozott elevenség állapotát, amelyet nem eredményezhet más, csak a termékeny és tevékeny beállítottság számos egyéb életszférában. Aki nem termékeny egyéb területeken, az a szeretetben sem termékeny."

ERICH FROMM : A szeretet mûvészete

S hetenként egyszer láthatom;
Csak hogy halljam szavát, bevallom,
Szóljak magához, s azután
Mind egyre gondoljak csupán,
Éjjel-nappal, míg újra hallom.
   
Alekszandr Szergejevics Puskin

LGT : Úgy mentél el - dalszöveg

1. Úgy mentél el, úgy mentél el, ahogy jöttél,
Semmit sem hagytál, s félek, hogy semmit sem vittél.
És most itt vagyok, és itt hagyott hangokat hallgatok,
S megint kérdem:

R. Miért nem hívsz? - Hívlak minden reggel!
Miért nem sírsz? - Sírok minden éjjel!
Miért nem vársz? - Várlak mindenemmel!
Miért hátrálsz? - Hívlak két kezemmel,
De úgy félek, hogy csak én hallom hangodat.

2. Miért hagytál el, s miért kísért meg most is hangod?
Miért hagytál el, s miért nem érinti ujjam az arcod?
És most itt vagyok, és szédülten egyedül ballagok,
S megint kérdem:

R. Miért nem hívsz? - Hívlak minden reggel!
Miért nem sírsz? - Sírok minden éjjel!
Miért nem vársz? - Várlak mindenemmel!
Miért hátrálsz? - Hívlak két kezemmel,
De úgy félek, hogy csak én hallom hangodat.

MINDENEK SZERELME

Ó, nézd az idõ , csodaszép,
gyere ki a mezõre,
a napsugár a szabad ég
várnak az élvezõre.

Kelyhet a virág tágra nyit,
friss szirma nesztelen nõ,
kacéran bontja bájait,
akár egy meztelen nõ.

Fenn hattyukeblü fellegek
elnyúlnak lusta kéjjel,
omló márványként, élveteg,
mint asszonytestek éjjel.

Zöld könnyûszoknyás karcsú fák-
megannyi balerina.
fél lábon áll, libeg-lobog,
minthogyha táncra hína.

Bogárpárok egymás megett
kerengenek a fûben,
szerelemtõl kerengenek
az illatos sûrûben.

Énnekem minden szerelem,
az ég, a föld, a felleg
és örök kéjjel szenvedem
ez örökös szerelmet.

Mert nincsen kéjes állapot,
mit csak a lélek érez,
nincs kéj,mely nem formál jogot
a szerelem nevéhez.

Énnekem minden szeretõm,
ami gyönyör szememben,
és testem romlik szenvedõn
e sok-sok szerelemben.

Az édes-forró napsugár
lázra csókolja arcom,
s a hold süt át a függönyön,
a gyönyörtõl nem alszom.

Ezer szeretõm van nekem
és én szeretek mindent
és mindenik tekintetem
mind szerelmi tekintet.

A föld szerelmét élvezem
s pusztulok élvezõben,
istenekkel szeretkezem
magamban a mezõben.

BABITS MIHÁLY

Szerkesztette: Juni (2009-06-12 15:40)