crohn-colitis.hu

ADY ENDRE
ADJA AZ ISTEN

Adja meg az Isten,
Mit adni nem szokott,
Száraz bús vasárnap helyett
Sok víg hétköznapot,
Adja meg az Isten.

Adja meg az Isten
Sírásaink végét,
Lelkünknek teljességes,
S vágyott békességét,
Adja meg az Isten.

Adja meg az Isten,
Bár furcsa a világ,
Ne játsszak, ölõ,gyilkos,
Cudar komédiát,
Adja meg az Isten.

Adja meg az Isten,
Mit adni nem szokott,
Száz bús vasárnap helyett
sok víg hétköznapot,
Adja meg az Isten.

GIGINEK NAGYON SOK SZERETETTEL!

MINDENKINEK LEGYEN NAGYON SZÉP NAPJA!

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Reményik Sándor

Oriah Mountain Dreamer



Egy öreg indián dala

Nem érdekel mibõl élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz
És hogy szembe mersz-e nézni vágyaiddal.

Nem érdekel hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy õrültnek tûnj szerelmeidért, álmaidért,
és azért a kalandért, hogy életben vagy.

Nem érdekel, milyen bolygók keringenek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját,
hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai,
hogy összezsugorodtál és bezárkóztál e a félelemtõl,
hogy érhet-e még fájdalom.

Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat
és a fájdalmamat anélkül, hogy elrejtenéd,
vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak,
hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül,
hogy figyelmeztetnél  bennünket, legyünk óvatosak,
reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.

Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni,
hogy hû maradhass önmagadhoz.
Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.

Azt akarom tudni, hogy hûséges vagy-e, s ezáltal megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is,
ha nem minden nap pompázik, és tudod-e Isten jelenlétébõl meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal s kudarcaiddal együtt élni,
és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani:

Igen!

Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés
és fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel,
hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.

Nem érdekel, hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tûz közepébe és nem hátrálsz meg.

Nem érdekel, hol, mit és kitõl tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erõt belülrõl,
amikor kint már minden másnak vége van.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és
hogy igazán szereted-e azt a társaságot,
melyet üres óráidra magadnak választottál.

Zotyesz! köszönöm ez fantasztikus, jó hogy megosztottad velünk! :)

Ady Endre:

NEM ADOM VISSZA            


Visszaadok én mindent,
Ha visszaadni lehet.
De nem adom vissza
A szemed.

Belõlem fognak nézni
Téged és egy kék tavat
S mit e földön nézni
Még szabad.

Visszaadok én mindent,
Ha visszaadni lehet,
De nem adom vissza
A szemed.

Semmi sem nehéz.
Ezt kell gondolnod,
Mielõtt bármit is tennél.
Semmi sem könnyû.
Ezt kell érezned,
Mielõtt bármit is mondanál.
   
Sri Chinmoy

Szabó Lõrinc:

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitõl, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívûl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

HALLGASD A SZELÍD DALT

Hallgasd a szelíd dalt szíveddel,
érted sír,s mert reméli:tetszhet.
Halk és könnyû, mint a lehellet:
moha fölött fut egy csermely.

Ismered a hangot ( s szeretted?);
ragyogását már fátyolozta,
mint bánatos özvegy, de tiszta
büszkesége mit sem felejtett,

s ha õszi szelek hasogatják
nagy fátylát libbenve mutatja
az ámult szemnek, hogy alatta
csillagként ragyog az igazság.

E hang, hogy újra rátaláltam,
azt mondja:életünk a jóság,
s minden gyülölség és mohóság
nyomtalan elvész a halálban.

S mondja: a szív egyszerûsége
felett örök glória reszket,
s aranylakodalom a legszebb
s a gyõzelem- nélküle béke.

Szeresd: szerelem dala, szent hit,
makacs hit ez és nászi ének.
Hisz maga is gyógyul a lélek,
mikor egy másik lelket enyhít!

"Fáradozik"s "az Úrhoz óhajt"!,
haragtalan tûrés a gyásza,
s oly tündöklõ a tanítása...
Hallgasd csak, óh hallgasd a jó dalt.

VERLAINE, SZABÓ LÕRINC fordítása

Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy õrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy õrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tõled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.
   
Müller Péter

Adrienne mindig azt vallotta, hogy a szeretkezés nem pusztán két ember kellemes együttléte. Megnyilvánul benne minden, ami két embert össze kell hogy kössön: bizalom és elkötelezettség, remények és álmok, az ígérete annak, hogy kitartanak egymás mellett, bármit hoz a jövõ. Soha nem értette meg az egyéjszakás kalandokat, sem azokat, akik néhány hónap után kereket oldanak, és valaki másnak az ágyában kötnek ki. Ez egyszerû aktussá fokozza le a szeretkezést, mintha nem lenne több, mint egy búcsúpuszi a kapuban.
   
Nicholas Sparks


A szeretet azt a vágyat kelti életre szívemben, hogy a másik boldog legyen, és kész vagyok ennek érdekében bármit megtenni: idõt adni neki, ha idõre van szüksége, figyelmet, ha figyelemre van szüksége, és szabadságot, ha szabadságra van szüksége.
   
Kurt Tepperwein

Ó igen, adni kell, adni, mindent odaadni. Munkát, erõt, életet. Pénzt, ruhát és kenyeret. Könnyet, mosolyt, simogatást. Jó szándékot, jó akarást, imádságot, egészséget. Melegséget, élõ hitet. Odaadni akárkinek, a legelsõ nincstelennek, a náladnál szegényebbnek. Szeretettel adni és érte semmit sem kívánni. Így kell élni.
   
Mezei Mária

" Momo végtére fölállt. Éhes volt, hiszen senki nem gondolt rá, hogy enni hozzon neki. Ilyesmi még nem fordult elõ. Úgy látszik, Gigi és Beppo is megfeledkezett ma róla. Bizonyosan véletlen az egész, gondolta Momo, buta véletlen, s holnap minden kiderül.
Leballagott a teknõsbékához, aki már visszahúzódott éjszakai helyére. Momo letelepedett mellé, s ujjával félénken megkopogtatta a teknõsbéka páncélját. Az kidugta a fejét, Momóra nézett.
-Bocsáss meg-mondta Momo-,sajnálom,hogy fölébresztettelek, de meg tudod nekem mondani,miért nem jött el ma egész nap egyetlen barátom se hozzám?
A páncélon megjelent a válasz:
-MÁR EGYIK SINCS ITT!
Momo elolvasta, s a jelentést nem értette.
-Persze-mondta bizakodóan-, majd holnap kiderül. Holnap biztosan eljönnek a barátaim.
-SOHA TÖBBÉ-volt a felelet.
Momo egy darabig a gyöngén világító betûkre meredt.
-Hogyan érted ezt?-kérdezte végül szorongva.-Mi van a barátaimmal?
-MIND ELMENT-olvasta.
Rázta a fejét.
-Nem-mondta halkan-,ez nem lehet. Biztosan rosszul tudod, Kassiopeia. Tegnap még mindnyájan itt voltak, azon a gyûlésen, amibõl semmi se lett.
-SOKÁIG ALUDTÁL-válaszolta Kassiopeia.
Momo emlékezett rá, hogy Hora mester azt mondta, egy napfordulót át kell aludnia, akár a magnak a földben. Nem gondolkodott el rajta, mennyi idõ lehet ez, amikor igent mondott rá. Most azonban föltámadt benne a sejtés.
-Mennyi ideig?-kérdezte suttogva.
-EGY ÉVIG  S EGY NAPIG!
Momónak idõ kellet , mire a választ megértette.
-De Beppo meg Gigi-dadogta végtére-,õk ketten biztosan várnak rám!
-MÁR SENKI SINCS ITT-állt a páncélon.
-Ez hogyan lehet?-Momo szája reszketett.-Nem lehet, hogy többé semmi sincs, hogy minden, ami volt...
Kassiopeia hátán lassan fölfénylett a szó:
-ELMÚLT!
Momo elõször életében érezte teljes lényével, mit jelent ez a szó. Szíve olyan nehéz lett, mint még soha.
-De hát-mormolta kétségbeesetten-én még itt vagyok...
Szeretett volna sírni, de nem tudott.
Egyszer csak úgy érezte, a teknõsbéka megérinti a lábát.
-ÉN VELED VAGYOK!-fénylett a páncél.
-Igen-mondta Momo, s bátran mosolygott-,te velem vagy, Kassiopeia. S ennek nagyon örülök. Gyere, menjünk aludni.
Fölvette a teknõsbékát, s elvitte a falban lévõ lyukhoz, bevitte magával a szobájába. Momo a lebukó nap fényében látta, még minden úgy volt, ahogyan itt hagyta. ( Beppo akkor rendbe tette a szobát.) De mindenen vastagon állt  por, s mindenütt pókhálók függtek.
A ládadeszkából készült asztalkán levél volt a bádogpohárhoz támasztva. De már ezt is pókháló borította.
MOMÓNAK-ez állt rajta.
Momo szíve szaporábban vert. Még soha nem kapott levelet. Kezébe vette, forgatta s nézte, aztán feltépte a borítékot, s egy cédulát vett ki belõle.

"KEDVES MOMO!-OLVASTA.-ELKÖLTÖZTEM. HA VISSZAJÖNNÉL, KÉRLEK, AZONNAL JELENTKEZZ NÁLAM! NAGYON AGGÓDOM MIATTAD. HIÁNYZOL. REMÉLEM, NEM TÖRTÉNT BAJOD. HA ÉHES VAGY, KÉRLEK, MENJ EL NINÓHOZ. Õ MAJD ELKÜLDI NEKEM A SZÁMLÁT, ÉN MINDENT KIFIZETEK. ÚGYHOGY EGYÉL, AMENNYI BELÉD FÉR, HALLOD? MINDEN MÁST MEGTUDSZ NINÓTÓL. MARADJ A BARÁTOM! ÉN IS MARADOK!

                                                                                           Örökké
                                                                                       a te Gigid"
Soká tartott, mire Momo végigbetûzte a levelet, habár Gigi nyilvánvalóan törekedett, hogy szépen és olvashatóan írjon. Mire végzett, épp akkor hunyt ki az utolsó nappali fény.
Momo megvigasztalódott.
Fölemelte teknõsbékáját, s odatette maga mellé az ágyra. amíg a csupa por takaró alá bújt, halkan azt mondta:
-Látod, Kassiopeia, mégsem vagyok magam.
A teknõsbéka azonban mintha már aludt volna. S Momo, aki az olvasás közben egészen tisztán látta maga elõtt Gigit, nem eszmélt rá, hogy ez a levél már itt hever egy esztendeje.
Arcát a papírra fektette. Már nem érezte, hogy hideg van. "

MICHAEL ENDE: MOMO

Az igazi egészség és boldogság útja a megbocsátás. Ha nem ítélkezünk, elengedjük a múltat, és jövõnket megszabadítjuk a félelemtõl. Ha így teszünk, meglátjuk, hogy mindenki a tanítónk, és hogy minden pillanat újabb lehetõség a boldogságban, békében, szeretetben való gyarapodásra.
   
Gerald G. Jampolsky

Fejünk pihen a hûs párnákra esve,
Belemosolygunk a sötétbe mi.
Mily szép is az: aki elfárad este,
Alhat, semmit se tud, az életet se!
Aprócska törpék lesznek gondjai!
(Erich K䳴ner)
Ez szerintem annyira igaz,emlékszem sokszór vártam este hogy aludjak már és akkor nem tudok a gondjaimról sem,legalább addig nem!!

Szerkesztette: Szimi (2009-07-03 17:53)

Mondd azt, hogy sohase féljek,
Mondd azt, a tûz el nem éget,
Mondd azt, hogy semmi se fájhat,
Mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak.
Hazudj még nekem!
   
Republic

Heinrich Heine:

A CSODA-MÁJUSBAN

A csoda-májusban, mikor
rügy pattant minden ágon,
akkor nyílt ki szivemben
a nagy szerelmi álom.

A csoda-májusban, mikor
madár szólt száz határon,
akkor sírt föl elõtte
epedõ vallomásom.

(Szabó Lõrinc)

Victor Hugo:

RÉGI DAL AZ IFJÚSÁGRÓL

Rózsáról én nem álmodoztam.
Mentünk az erdei uton
Rózsa meg én, fecsegve hosszan,
de hogy mirõl, már nem tudom.

Én hûvös voltam, mint a márvány,
szórakozott és ildomos;
ballagtam, fût-fát magyarázván,
míg szeme azt kérdezte: Nos?

Friss gyöngyharmat szitált a berken,
napernyõt tárt a sarju-ág;
én a rigó füttyét füleltem,
Rózsa a csalogány szavát.

Tizenhat voltam és mogorva,
õ húsz, a szeme csillogó;
fülemüle trillázta: Rózsa,
s engem kifütyült a rigó.

Aztán a lány feszes derékkal
nyujtózott, s míg gyümölcsöt ér,
a lomb közt reszketett a szép kar;
s én nem láttam, hogy hófehér.

Hûs csermely csobbant mély mederben,
dajkálta bársony moha-ágy;
s aludt a néma rengetegben
a természet, mely csupa vágy.

Rózsa, a cipõjét lerúgva
ártatlan arccal, hirtelen,
pici lábát a vízbe dugta;
s én nem láttam, hogy meztelen.

Nem is tudtam, mit mondjak aztán;
mentem vele a sûrün át,
olykor mosoly rezgett az arcán,
s hallottam egy-egy sóhaját.

Nem láttam, mily gyönyörü Rózsa,
csak kijövet. - Buta dolog!
Ne gondoljunk rá! - szólt. S azóta
örökké erre gondolok.

(Nemes Nagy Ágnes)

Töredék

Õt sokszor néztem, nem szóltam,
Csak figyeltem, és csendben voltam.
Már nem tudom, mire gondoltam.
De most érzem, akkor boldog voltam.

Húzok egy vonalat, és innentõl kezdve azt nézem, ki mit csinál ma. Szerintem nincs is lehetõség más mércét használni, mert ha az egyébként valószínûleg jogos sérelmeinket hordozzuk életünk végéig, folyamatosan visszakényszerítjük magunkat a múltunkba, az indulatainkba és a keserûségeinkbe. Ha az ember nem elég intelligens, nem elég felnõtt ahhoz, hogy egy idõ után képes legyen a saját múltját és megbántottságait távolságtartóan kezelni, abból az jön ki, ami ma Magyarországon van: feszültség, gyûlölködés, a másik ember semmibevétele.

    Friderikusz Sándor

Ha szeretünk valakit, nem sokáig emlékszünk arra, hogy megbántott bennünket.

    Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja õt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
   

Radnóti Miklós

Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne...
   
Szabó Lõrinc

Gyóni Géza:

ÖRÖK SZÉPSÉG

Szép vagy, mert szépnek látlak.
Vihar csak engem tépett.
Hamvas, mosolyos képed
Marad örök rózsásnak.

Szép vagy, mert szépnek látlak.
Könny, átok engem éget.
Szemed csodás kékjének
Könny mérge meg nem árthat.

Szép vagy, mert szépnek látlak.
Frissnek, örök üdének
Magasztal minden ének
S mohón minden szint rád rak.

Tõled, ne félj, nem lopnak
Az évek ifjúságot,
Fényt, lángot rád bocsátok -
S szép vagy, mert úgy alkotlak!

Aki kell,
az kell,
nem azért: amilyen, hanem
annak ellenére , hogy bármilyen.
(Simonyi Imre )

Tompa Mihály:

Gyógyulás.

Megsebheté s földúlta szívem
Sok veszteség, sok fájdalom;
Az élet is gyötrelmes, únott
Teherré lõn már vállamon.

Ohajtozám: boldog, ki nyugszik...!
De késve jõ a csendes est, -
Mi tart, hogy önként menj eléje?
Hogy ami nyom, terhel: levesd?

Készen valék, s im hallom a szót:
Hajítsd el a tõrt - küzdj s remélj!
Csak gyáva hal meg; - élni: inger
Annak, ki férfi, a veszély!

Lassan gyógyító balzsamával
Várd az idõt, az éveket:
Midõn ismét békét nyer a sziv,
S a vérezõ seb béheged.

Van a letünt bánatban is kéj;
Szint nyernek a megélt bajok;
Az elvonult zápor nyomában
Kicsiny, de tiszta csepp ragyog...

És én maradtam, - küzdve, várva,
Mig a hullám duzzadt, esett!
Most is hiven küzdök, remélek,
De maholnap a sírhoz érek:
- S még mindig hordom a sebet!

Babits Mihály:

Õszinteség

Õszinteség. . . Óh hogyha a szív
oly tiszta lenne, mint hegyi víz,
könnyû, mint vers, ami rímre megy,
és egyszerü, mint az egyszeregy!. . .

Fa vagyok, a lábam sárban áll,
ezer álmom vétkes kört csinál
s lelkemben úgy eltéved a fény,
mint egy labirintus ösvenyén.

Tán zöld bozót, gazos labirint,
talán csupa kõfal kacskaring;
mélyén, hova Röntgen-láng sem ér,
mily szörnyeteg lakik és henyél?

A szó ott tévedez, elmarad. . .
Fond, Ariadném, szent fonalad,
és ahová sem igen, se nem,
tán elvezet majd a szerelem.

Hogyan mutassa a föld magát,
ha az ég nem küld feléje sugárt?
Fa vagyok, lábam a sárba tapad,