#2251 2017-03-07 05:08

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Tóth Árpád:

Március

A ritkás ágak zöldjén átveti
A messzi nap a sûrû sugarat,
Mint végtelen aranysodronyt, egy égi
Vezeték dús hálózatát, s a fák
Zsonganak, mint sínmenti nyurga póznák,
Ha rajtuk szárnyas, forró hír repül:
A földnek a Tavasz telefonál...

És reszket a liget, mint zsenge szûzlány,
Feszül ezer kis lombkeble keményen,
S a város, ez a bús tüdõbeteg
Gyári munkás is mozdul: karjait,
A vézna gyárkéményeket kinyújtja,
Beszippantja a távoli illatot,
És mámoros, gyulladt dalokba kezd.

Ó, gyúlt világ, ó, drága március!
Rügyek, szerelmek, forradalmak
Évadja, - a villámló ablakokban
Celzius-létráján riadva kússza
Az izgatott higany-szál: a vén
Hûlõ világnak újra láza van:
Trilláz a fényben reszketõ magas
Tûzfalak közt, mint furcsa és kemény
Rigóhang, egy inas-száj szurtos füttye,
S rekedt autótülkök, biciklicsengés,
Sikoltó sín, trappos paták alatt
Az utcakõ gránit feleselése,
Harang, rikkancsok, anda zongorák
Skálája a politúros homályból
S az emberi lélegzés halk zenéje
Szédülten szaporázza ritmusát.

Ó, most minden zugát e messzi gömbnek:
tág tengerek zöld ínyû habtaréját,
Folyók parallel partját, ifjú erdõk
Testén az átnyilalló édes allét,
A földeken a millió barázdát
És minden városok sûrûn rakott
Ragyogó ház-sorát valami vad vágy
Feszíti szét, mint megszámlálhatatlan
Gigászi fogsort, felvonagló ajkat,
Hogy vélük e setét föld felrikoltsa
Örök dacát a titkos végtelenbe:
Ó, élet, élet, élet, Március!

S konok trónusán reszket a Halál.

Nincs jelen

 

#2252 2017-04-12 05:07

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

József Attila:

Amit a szívedbe rejtesz


Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.
A szerelembe – mondják –
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek –
a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvõk s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szívedbõl szépen
kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szívedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

Szerkesztette: bánatos (2017-04-12 05:08)

Nincs jelen

 

#2253 2017-06-18 15:17

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Radnóti Miklós:

Apámhoz az égbe

Apám ott fenn az égbe!
Gondolsz-e néha rám?
Mert én sokszor bámulva a légbe...
Elgondolom, hogy milyen kár...
Hogy ily korán meghaltál... Apám!
 
Sokszor, ha az élet rögös utjain,
Abba a gyakran emlegetett
Göröngyökbe botlik meg lábam...
Elgondolom, hogy milyen kár...
Hogy nem vagy velem... Apám!
 
Ha az élet zajgó tengerén -
Irányitó, erõs kéz kellene...
Hányszor, de hányszor megcsókolnám
A te jóságos, dolgos, de sajnos már holt kezed,
Elgondolnám közben, hogy milyen kár...
Hogy árván hagytál – Apám!

Nincs jelen

 

#2254 2017-07-10 19:02

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

József Attila:

MIÓTA ELMENTÉL

        
Mióta elmentél, itt hûvösebb
a sajtár, a tej, a balta nyele,
puffanva hull a hasított fa le
s dermed fehéren, ahogy leesett.

A tompa földön öltözik a szél,
kapkod s kezei meg-megállanak,
leejti keblérõl az ágakat,
dühödten hull a törékeny levél.

Ó, azt hittem már, lágy völgyben vagyok,
két melled óv meg észak s dél felõl,
a hajnal nyílik hajam fürtjibõl
s a talpamon az alkonyat ragyog!...

Soványan ûlök, nézem, hogy virítsz,
világ, kóró virágja, messziség.
Kék szirmaidban elhamvad az ég.
A nagy szürkület lassan elborít.

Nincs jelen

 

#2255 2017-09-17 19:03

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

József Attila:

HÛSÉG

Mint holt leánynak õrült szeretõje,
Ki este, hogyha gyúlnak csillagok
És fényük búsan, szomorún lobog,
Mint gyertyák, melyek, hol a szemfedõje
A holt leánynak sápadtan fehérlik,
Búskomoran, hallgatva állanak;
Mint jegenyék, ha már leszáll a Nap,
Sötét csucsukra hintve égi fényit,
Haldoklóként, ki utolsót lehel még,
Melyben szép lelke rejtve szétoson -
Ki este surran álmos utsoron,
Hóna alatt biborló, hímes kelmék
S belopózván félénk, nyikorgó ajtón,
Halkan könyez csöndes, fehér szobán;
Holtan hallgat csöndes, fehér leány
S künn ifju vágyak sírnak fel sohajtón.
Búját a borzalom, miként nagy, éji
Bagoly a szárcsát, úgy rebbenti meg.
De megcsókolja forrón hóhideg
Ajkát a holtnak, aztán elmetéli
Nyakát, fehér nyakát s vörös selyembe
Burkolva szép fejét, szökik haza
S habár a hús a csontokon laza
S már foszladoz, csak õrzi, õrzi egyre.
Úgy õrzi lelkem is te képedet,
A távoltól megóva, itt, szivemben.
De az nem oszlik: Bánatmûteremben,
Ahol a szobrász sírva ténfereg,
Tört szobrokat szórván az éjbe szét -
Ott hallgat emléked halotti maszkja
S elõtte, ami szóra nem fakasztja,
A szerelem pirosló mécse ég.

Nincs jelen

 

#2256 2017-12-14 15:35

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Nagyapa, hány éves vagy?

" Egy este egy unoka a nagyapjával beszélgetett , egyszer csak hirtelen megkérdezte:
- Nagyapa, hány éves is vagy?
A nagyapa így válaszolt:
- Hadd gondolkozzam egy kicsit! A televízió, a gyermekbénulás elleni védõoltás, a fénymásoló gép, a kontaktlencse és fogamzásgátló tabletta elõtt születtem. Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya."
 

(Plébánia Ajnácskõ)

Nincs jelen

 

#2257 2017-12-23 19:44

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Gyóni Géza:

Cézár, én nem megyek

Vérben úszik vad hegyek orma,
Paskolja vér; paskolja ár.
S engem a halál-dáridóra
Cézár parancsa vár.

Itt hagyni minden szentet, drágát,
Asszonyt, búzát, bort, dalt, zenét:
Cézár parancsa nem kegyelmez.
Kell a halál-cseléd.

Már összeszedtem kis cókmókom.
Indulni kell. Jaj, hogy lehet.
Vérben úszik vad hegyek orma.
Cézár, én nem megyek.

Cézár, lásd, ép a szüret áll már,
Gerezd hegyén tömött gerezd.
Vérben úszhat vad hegyek orma,
A földem nem ereszt.

Cézár, énnekem asszonyom van,
Forróölû, dalos, szelid.
Te éretted jaj, hogy áztassam
Könyûvel szemeit.

Kicsi, szegény, ijedt fiókák
Fogják, lásd, erõs térdemet.
Cézár, ki visel gondot rájuk,
Ha gõgöd eltemet?

Vért szûr a pajzs Hispániában,
Rengenek a sötét hegyek.
Bús fürtnek a halálszüretre
Cézár, nem mehetek.

Nekem nem házam a te házad.
Nekem nem fáj a bánatod.
Éntõlem véres koronádat
A sárba vághatod.

Mit bánom én Hispániát,
Ha gyémánt-hegyeket terem;
Minden drágakövednél drágább
Az én rongy életem.

Élet, élet, szent gyönyörûség,
Egyetlen, mely nekem ragyog.
Cézár, az életem felett
Én is cézár vagyok.

Melyik Isten nevében trónolsz?
Mily õrület adott jogot:
Hogy istenadta életemmel
Játszik a pallosod?

...Soracte ormán zöld az erdõ,
Szivem élet-vágytól dagad,
Jer, asszonyom... A koronádat
Cézár, védd meg magad.

Vagy küldj hamar pretóriánust
Üsse szét e dacos fejet,
De bitangul a mészárszékre
Cézár, én nem megyek.

Nincs jelen

 

#2258 2018-01-18 15:52

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Szabó Lõrinc:

Egyedûl

Testvérkém, fáj, hogy egyedûl vagyok,
fáj a nappal ezer ugráló szine;

fáj, hogy annyian megszólítanak,
de azért senki se simogatná meg homlokomat.

Gyengédebb vagyok én az almafavirágnál
és a lehelletnyi holdfénynél is szelidebb.

Fehér galambok alszanak álmaimban:
nem szabad fölébrednem, hogy fel ne riasszam õket!

Ha felriadnának, meglátnák, mily gonosz vagyok,
milyen irigy és hazug és civakodó.

Ezért kell mindig csöndben maradnom, akkor is,
ha ijedt harangokat dobál be a szél az ablakomon.

Sírok, –
és szavaim halottan hullanak lábaimhoz.

Sírok, –
és a szomszéd fa se hallja meg könnyeimet…

Nincs jelen

 

#2259 2018-03-03 19:34

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

A választás napján



Hálát adunk a magyarok Istenének, hogy ím eljutottunk minden nagyobb baj nélkül idáig, a képviselõválasztás nagy napjáig. Olyan igazán mindegy ebben a mai elvtelen, meggyõzõdését, hitét bevallani nem merõ politikai világban, hogy a sok stréberkedõ úr közül ki jut be a parlamentbe, hogy igazán csak örvendeni fogunk, ha túl leszünk ezen békességünket, nyugalmunkat felzavaró választási komédián – melynek eredményétõl úgysem várunk semmit, legföllebb azt, hogy a sok tülekedõ úrnak miképpen valósulnak meg azon rózsás reménységei, amelyeket egyéni érvényesülésükhöz fûznek a parlamentben.

Amely korban az önzés, az egyéni érdek leplezve elvet, hitet és meggyõzõdést, a megalkuvás, az opportunizmus rozoga hídján igyekszik elõre, amely korban a szabadelvûség cégére alatt klerikális, agrárius, reakcionárius dugáruk és csempészek kerülnek a parlamentbe, hogy egy zászló alatt hadakozzanak egymás ellen, amely korban senkise bízik a politikai képmutatás nagy mesterében, Széll Kálmánban, de mindenki hazudik, mindenki hízeleg neki, és az ország minden részébõl ezerszámra érkeznek hozzá a hozsannát zengõ üdvözlõ táviratok. Bizony édes magyarom, ilyen porfelhõs, csúf idõben mindegy az neked, hogy Péter vagy Pál kerül-e a képviselõházba.

Látjuk azt már úgyis jó elõre, hogy a magyarságért, a szabadelvûség védelméért megvívandó nagy csatát nem a parlament porondján, hanem az ébredõ nemzeti közvélemény harcterén fogják megvívni. És legyen akárhány csatlósa is a reakciónak benn a parlamentben, a gyõzelem a miénk lesz, az erejére, öntudatra ébredõ és ellenségét összetiporni tudó szabadelvû közvéleményé.

Ez a mostani választási harc csúnya és ízléstelen vásári komédia. Egynéhány úr mindenáron szerepelni akar, mindenáron „nagyságos képviselõ úr” akar lenni. Teljék e hiú vágy megvalósulásában örömük, de olyan bolondot ne akarjanak elhitetni az urna elé lépõ közönséggel, hogy az õ megválasztásuktól függ a haza jövõje és boldogsága.

A nemzet erejét, az ország jövõjét nem képezhetik azok a mandátumok, amelyeket négyszáznehány úr részben kap, részben kicsikar most tõlünk. Ott látjuk mi erõnk és szebb jövõnk biztosítékát magának a nemzetnek hitében, lelkében és abban van a mi erõs bizodalmunk, nem pedig néhány szószátyár úr hazug, virágos frázisaiban. És ha tovább tornyosulnak a komor vészfelhõk hazánk egén, onnan, a magyar szabadelvûség atmoszférájából fog teljes erõvel végigzúgni hazánkon a tisztító vihar, mely elûzi a reakció fellegeit.

NN 1901. október 2.

Ady Endre

Nincs jelen

 
IBDoktor
 

Láb

Powered by PunBB
© Copyright 2002–2008 PunBB